Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

t A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PBOIETÁRÍAI EGTESŰtJETlÉ» XXIII. évfolyam, 301. szám.' ARA: 1,20 FORINT Hétfő, 1913. december 24. Minden kedves Olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk Népünk karácsonya Jelen a jövtf szolgálatában Sok esztendős, szép szokás nálunk, hogy karácsony napja­in mesébe illőn hatalmas fe­nyőfát állítanak föl a Parla­ment kupolacsarnokában. A tündércsillogású fához több ezer kisdobost, úttörőt hívnak meg az ország minden vidé­kéről. E gesztussal nem is az Országház kapuja, hanem az ország szíve tárul ki apró honfitársaink előtt. A felnőtt Magyarország rámosolyog az ünnep örömétől izgatott gyer­mekregimentre, s e mosoly mögött az a józan fölisme­rés is ott van, hogy a kis vendégek közül nem egy a Tisztelt Ház tagjává lesz majd... Az ország maga­magát örvendezteti meg a gyermekek ámuló, boldog vi­dámságával. A népet, amely voltaképpen odatehetné ez ország karácsonyfája alá el­múlt esztendei szép álmainak, sok fáradalmának, bőséges eredményeinek ajándék cso­magjait is. Egy év hosszú idő. A 365 nap alatt sok minden keresz­tül hullhatott az emberi em­lékezet rostáján. Mert nincs esztendő, amin ne hagyna nyomot természeti csapás, bal­esetek sora, vagy éppen olyan emberek halála, akiket közel éreztünk a szívünkhöz... A nép memóriája — akárcsak a fák évgyűrűje — emlékezik a társadalom sorsának nehéz pillanataira. De nem feledi a jó termések, a sikeres erőfe­szítések örömét sem. Az ünnep gondolatokat daj­káló csöndje ezért jelenti va­lamelyest egész éves tevé­kenységünk számbavételének alkalmát is. Kicsit játszva, ki­csit komolyan föltehetjük ma­gunknak a kérdést: mit tet­tünk ebben az évben az or­szág fenyőfája alá? Ha a nagy társadalmi rea­litások mérlegén latolgatjuk ezeket, akkor is a családhoz kell gondolatban visszatér­nünk. Ebben az évben több figyelmet, gondoskodást ka­pott a család, mint más évek­ben. A figyelem jele az az országszerte tapasztalható igyekezet, ahogyan a nő- és ifjúságpolitikai határozatok­ból eredő feladatokkal foglal­koznak. Az, hogy további ked­vezményekkel segítik a mun­káscsaládokat az önálló ott­hon megteremtésében. A csa­ládot szolgálja végső fokon az a rendelkezés, is, mely az év közepétől csökkentette bi­zonyos állami és társadalmi szervek dolgozóinak munka­idejét ... A családok gond­ján könnyítő jelentős határo­zat alapján 1974. január 1-től évi 1660 millió forinttal nö­velik a szociálpolitikai jutta­tások értékét. Nagy dolgok ezek? A jövő is igent bólint majd a kérdésre. Határkövei egy megfontolt, az adottságokkal józanul számoló építő tevé­kenységnek. Az a szólásmondás járta valaha, hogy a tájékozatl-n ember nem lát túl a faluja tornyán. Talán valahogy így volna mai ez a gondolat: vaj-. mi keveset tud a világról, aki nem néz túl a karácsonyfa csúcsán díszelgő üveggömbök csillogásán. Az is az idei karácsony­hoz tartozik: a minap hal­lottam olyan panaszt, hogy valaki motorkerékpárt szere­tett volna vásárolni karácsony­ra a fiának, s — anyagi okok­ból — kikötött egy rendes ke­rékpárnál. Bánat ez? Nem öröm, de miért volna bánat!? Hisz minden kirakatban lát az em­ber valamit, amire nem fut­ja a pénzéből. De volt-e olyan karácsony országunk törté­netében, amikor többen tud­tak valami ajándékkal ked­veskedni annak, akit szeret­nek? Aligha volt. Pedig a karácsony, amely a hagyomány szerint békes­séget hozott a jóakaratú em­bereknek, nem is az ajándék­tól karácsony. Ennek az ün­nepnek a báját, hangulatát a békesség adja meg. Társadal­mi méretben pedig a bizalom és a biztonság. Bizalom az ünnep után következő napok tartalmában és értelmében. Es a becsületes munka, a becsü­letes élet biztonsága... Jó, ha erre is gondolunk, amikor érezzük az ünnepi kalács ízét és a földíszített fenyő illa­tát. Hiszen ennek az ünnep­nek mai varázsát nem annyi­ra a hozzá fűződő kegyes tör­ténetek adják, hanem az az emberi jóság\ szorgalom és becsület, amely a másik em­ber számára örömöt, békessé­get és ünnepet teremt. Három év alatt 883 új óvodai férőhely — A gyarapodás több mint fele társadalmi összefogásból valósult meg — A tervidőszak végéig további 270 helyet biztosíthatunk Ä megyei tanács vezető testületé 1973. február 7-én foglalkozott a gyermekintéz­mények fejlesztésének helyze­tével, azt mérlegelve, hogy megyénkben ezeknek az in­tézményeknek gyarapításához, új óvodák, bölcsődék építésé­hez, a régiek bővítéséhez gaz­dálkodó szerveink milyen tá­mogatást adtak. A mérleg adatai azt tanú­sították, hogy a gazdálkodó szervek együttműködése a he­lyi tanácsokkal nem volt hiá­bavaló. Számos településün­kön alakult ki ugyanis igen aktív mozgalom, melynek eredményeként a lakossági alapellátás egy igen fontos pontján, az óvodai ellátás te­rületén sikerült előrelépnünk. Ez az előrelépés akkor is tény. ha sokan kételkednek benne és készek arra hivatkozni, hogy mindezek ellenére ismét ennyi, meg ennyi gyerek nem nyert óvodai fölvételt. A ne­gyedik ötéves terv feladatai­nak meghatározásakor óvoda­hálózatunk összesen 495 férő­helyes bővítését vállaltuk. S azért „csak” ennyit, mert az országos 53 százalékhoz mér­ten a megye óvodai ellátottsá­gának átlaga 74 százalékos volt, bár kétségtelen, hogy a kedvező kép nem nélkülözte és még ma sem nélkülözi a feszültségeket. Két városunk és a kiemelt települések óvo­dahálózata éppen ezért nem tudott megfelelni az igények­nek. Még a tervidőszak első két évében is átlag 600—700 óvodai felvételi kérelmet kel­lett visszautasítani megyénk­ben helyhiány miatt. Mind­emellett óvodáink 25 százalé­ka működött 120—150 százalé­kos kihasználtsággal! Megyénkben az óvodai ellá­tottság átlaga várhatóan 80— 81 százalékos lesz a tervidő­szak végére, amikorra is 1153 új óvodai férőhellyel leszünk gazdagabbak. A negyedik ötéves terv el­ső három évében 883 új óvo­dai férőhelyet létesítettünk. E nagyon beszédes gyarapo­dásnak több, mint a fele tu­lajdonítható annak a társadal­mi összefogásnak, amit kez­SZFKSZÁRD ÜNNEPI FÉNYBEN detben nagyon sokan meddő vállalkozásnak tartottak. Nem véletlen, hogy eddig a megye két városában, Szek- száron és Dombóváron tettek legtöbbet a vállalatok üzemek, intézmények, ipari és mező- gazdasági szövetkezetek az óvodahálózat bővítéséért. Dombóvárott 120, Szekszárdon 100, Bonyhádon ismét 100 fé­rőhely bővítésére kerülhetett sor, mert amikor a helyi ta­nácsok fölszólították a dolgo­zóik révén érdekelt gazdálko­dási szerveket, nem ütköztek elutasításba. A város- és köz­ségfejlesztési munkák terüle­tén semmi egyébben nem si­került olyan tökéletes össz­hangot megvalósítani, mint az óvodaépítésekben. Országos adatokat elemezve az Orszá­gos Tervhivatal éppen ezért állapíthatta meg a közelmúlt?, bán, hogy Tolna megye példa-;-’ szerűen oldotta meg óvoda■? hálózatának fejlesztésében mind a társadalmi erők össze­fogását, mind pedig a sikeres munkához nélkülözhetetlen koordinációt. Nyugodtan lehe­tünk büszkék erre. A siker útja természetesen nem volt, nem is lehetett zök­kenőmentes. De ahol időben vállalkozott a jelen a jövő szolgálatára és ahol ezen a vállaláson már túl vannak — mert üzemelnek az együttes erővel létrehozott óvodák, vagy a bővítéssel újjászületett régiek —, jó érzés töltheti el a gazdasági vezetőket, a tár­sadalmi és itömegszervezeteki s vezetőit. Az eddig megterem­tett 883 új óvodai férőhelyből 535 társadalmi összefogásból valósult meg és föltehető, hogy a tervidőszak hátralévő két évében sem csökken az a fe­lelősségtudat, ami a gazdálko­dó szerveket a gyermekintéz­mények fejlesztésének mun­kájában a tanácsok mellé állí­totta, jóval a népesedéspoliti­kai határozatok megjelenése előtt... Feladataink így sem cseké­lyek, bár egy nem jelentékte­len területen máris nagy előnyt szereztünk. A tervidő­szak végéig további 270 óvo­dai férőhelybővítés feladatá­val kell még megbirkóznunk. A megyei tanácstól kapott in­formáció szerint előkészítés, tervezés alatt van 200 újabb férőhely építése. Az is friss értesülés, hogy egy központi intézkedés jóvoltából 1974-től a tanácsok többletbevételei­ket átcsoportosíthatják a gyer­mekintézmények bővítésére. Az úgyszintén friss hír, hogy két városunkban és megyénk kiemelt településein újabb és újabb megajánlások születnek, újabb üzemek, vállalatok is­merik föl, hogy kötelesség- vállalásukkal az óvodaépítés­ben saját dolgozóik igényeinek kielégítését szolgálják. A munka tehát nem áll meg. Bízhatunk abban hogy az el­következő két évben is olyan példaszerű lesz, mint eddig volü

Next

/
Thumbnails
Contents