Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
t A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PBOIETÁRÍAI EGTESŰtJETlÉ» XXIII. évfolyam, 301. szám.' ARA: 1,20 FORINT Hétfő, 1913. december 24. Minden kedves Olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk Népünk karácsonya Jelen a jövtf szolgálatában Sok esztendős, szép szokás nálunk, hogy karácsony napjain mesébe illőn hatalmas fenyőfát állítanak föl a Parlament kupolacsarnokában. A tündércsillogású fához több ezer kisdobost, úttörőt hívnak meg az ország minden vidékéről. E gesztussal nem is az Országház kapuja, hanem az ország szíve tárul ki apró honfitársaink előtt. A felnőtt Magyarország rámosolyog az ünnep örömétől izgatott gyermekregimentre, s e mosoly mögött az a józan fölismerés is ott van, hogy a kis vendégek közül nem egy a Tisztelt Ház tagjává lesz majd... Az ország magamagát örvendezteti meg a gyermekek ámuló, boldog vidámságával. A népet, amely voltaképpen odatehetné ez ország karácsonyfája alá elmúlt esztendei szép álmainak, sok fáradalmának, bőséges eredményeinek ajándék csomagjait is. Egy év hosszú idő. A 365 nap alatt sok minden keresztül hullhatott az emberi emlékezet rostáján. Mert nincs esztendő, amin ne hagyna nyomot természeti csapás, balesetek sora, vagy éppen olyan emberek halála, akiket közel éreztünk a szívünkhöz... A nép memóriája — akárcsak a fák évgyűrűje — emlékezik a társadalom sorsának nehéz pillanataira. De nem feledi a jó termések, a sikeres erőfeszítések örömét sem. Az ünnep gondolatokat dajkáló csöndje ezért jelenti valamelyest egész éves tevékenységünk számbavételének alkalmát is. Kicsit játszva, kicsit komolyan föltehetjük magunknak a kérdést: mit tettünk ebben az évben az ország fenyőfája alá? Ha a nagy társadalmi realitások mérlegén latolgatjuk ezeket, akkor is a családhoz kell gondolatban visszatérnünk. Ebben az évben több figyelmet, gondoskodást kapott a család, mint más években. A figyelem jele az az országszerte tapasztalható igyekezet, ahogyan a nő- és ifjúságpolitikai határozatokból eredő feladatokkal foglalkoznak. Az, hogy további kedvezményekkel segítik a munkáscsaládokat az önálló otthon megteremtésében. A családot szolgálja végső fokon az a rendelkezés, is, mely az év közepétől csökkentette bizonyos állami és társadalmi szervek dolgozóinak munkaidejét ... A családok gondján könnyítő jelentős határozat alapján 1974. január 1-től évi 1660 millió forinttal növelik a szociálpolitikai juttatások értékét. Nagy dolgok ezek? A jövő is igent bólint majd a kérdésre. Határkövei egy megfontolt, az adottságokkal józanul számoló építő tevékenységnek. Az a szólásmondás járta valaha, hogy a tájékozatl-n ember nem lát túl a faluja tornyán. Talán valahogy így volna mai ez a gondolat: vaj-. mi keveset tud a világról, aki nem néz túl a karácsonyfa csúcsán díszelgő üveggömbök csillogásán. Az is az idei karácsonyhoz tartozik: a minap hallottam olyan panaszt, hogy valaki motorkerékpárt szeretett volna vásárolni karácsonyra a fiának, s — anyagi okokból — kikötött egy rendes kerékpárnál. Bánat ez? Nem öröm, de miért volna bánat!? Hisz minden kirakatban lát az ember valamit, amire nem futja a pénzéből. De volt-e olyan karácsony országunk történetében, amikor többen tudtak valami ajándékkal kedveskedni annak, akit szeretnek? Aligha volt. Pedig a karácsony, amely a hagyomány szerint békességet hozott a jóakaratú embereknek, nem is az ajándéktól karácsony. Ennek az ünnepnek a báját, hangulatát a békesség adja meg. Társadalmi méretben pedig a bizalom és a biztonság. Bizalom az ünnep után következő napok tartalmában és értelmében. Es a becsületes munka, a becsületes élet biztonsága... Jó, ha erre is gondolunk, amikor érezzük az ünnepi kalács ízét és a földíszített fenyő illatát. Hiszen ennek az ünnepnek mai varázsát nem annyira a hozzá fűződő kegyes történetek adják, hanem az az emberi jóság\ szorgalom és becsület, amely a másik ember számára örömöt, békességet és ünnepet teremt. Három év alatt 883 új óvodai férőhely — A gyarapodás több mint fele társadalmi összefogásból valósult meg — A tervidőszak végéig további 270 helyet biztosíthatunk Ä megyei tanács vezető testületé 1973. február 7-én foglalkozott a gyermekintézmények fejlesztésének helyzetével, azt mérlegelve, hogy megyénkben ezeknek az intézményeknek gyarapításához, új óvodák, bölcsődék építéséhez, a régiek bővítéséhez gazdálkodó szerveink milyen támogatást adtak. A mérleg adatai azt tanúsították, hogy a gazdálkodó szervek együttműködése a helyi tanácsokkal nem volt hiábavaló. Számos településünkön alakult ki ugyanis igen aktív mozgalom, melynek eredményeként a lakossági alapellátás egy igen fontos pontján, az óvodai ellátás területén sikerült előrelépnünk. Ez az előrelépés akkor is tény. ha sokan kételkednek benne és készek arra hivatkozni, hogy mindezek ellenére ismét ennyi, meg ennyi gyerek nem nyert óvodai fölvételt. A negyedik ötéves terv feladatainak meghatározásakor óvodahálózatunk összesen 495 férőhelyes bővítését vállaltuk. S azért „csak” ennyit, mert az országos 53 százalékhoz mérten a megye óvodai ellátottságának átlaga 74 százalékos volt, bár kétségtelen, hogy a kedvező kép nem nélkülözte és még ma sem nélkülözi a feszültségeket. Két városunk és a kiemelt települések óvodahálózata éppen ezért nem tudott megfelelni az igényeknek. Még a tervidőszak első két évében is átlag 600—700 óvodai felvételi kérelmet kellett visszautasítani megyénkben helyhiány miatt. Mindemellett óvodáink 25 százaléka működött 120—150 százalékos kihasználtsággal! Megyénkben az óvodai ellátottság átlaga várhatóan 80— 81 százalékos lesz a tervidőszak végére, amikorra is 1153 új óvodai férőhellyel leszünk gazdagabbak. A negyedik ötéves terv első három évében 883 új óvodai férőhelyet létesítettünk. E nagyon beszédes gyarapodásnak több, mint a fele tulajdonítható annak a társadalmi összefogásnak, amit kezSZFKSZÁRD ÜNNEPI FÉNYBEN detben nagyon sokan meddő vállalkozásnak tartottak. Nem véletlen, hogy eddig a megye két városában, Szek- száron és Dombóváron tettek legtöbbet a vállalatok üzemek, intézmények, ipari és mező- gazdasági szövetkezetek az óvodahálózat bővítéséért. Dombóvárott 120, Szekszárdon 100, Bonyhádon ismét 100 férőhely bővítésére kerülhetett sor, mert amikor a helyi tanácsok fölszólították a dolgozóik révén érdekelt gazdálkodási szerveket, nem ütköztek elutasításba. A város- és községfejlesztési munkák területén semmi egyébben nem sikerült olyan tökéletes összhangot megvalósítani, mint az óvodaépítésekben. Országos adatokat elemezve az Országos Tervhivatal éppen ezért állapíthatta meg a közelmúlt?, bán, hogy Tolna megye példa-;-’ szerűen oldotta meg óvoda■? hálózatának fejlesztésében mind a társadalmi erők összefogását, mind pedig a sikeres munkához nélkülözhetetlen koordinációt. Nyugodtan lehetünk büszkék erre. A siker útja természetesen nem volt, nem is lehetett zökkenőmentes. De ahol időben vállalkozott a jelen a jövő szolgálatára és ahol ezen a vállaláson már túl vannak — mert üzemelnek az együttes erővel létrehozott óvodák, vagy a bővítéssel újjászületett régiek —, jó érzés töltheti el a gazdasági vezetőket, a társadalmi és itömegszervezeteki s vezetőit. Az eddig megteremtett 883 új óvodai férőhelyből 535 társadalmi összefogásból valósult meg és föltehető, hogy a tervidőszak hátralévő két évében sem csökken az a felelősségtudat, ami a gazdálkodó szerveket a gyermekintézmények fejlesztésének munkájában a tanácsok mellé állította, jóval a népesedéspolitikai határozatok megjelenése előtt... Feladataink így sem csekélyek, bár egy nem jelentéktelen területen máris nagy előnyt szereztünk. A tervidőszak végéig további 270 óvodai férőhelybővítés feladatával kell még megbirkóznunk. A megyei tanácstól kapott információ szerint előkészítés, tervezés alatt van 200 újabb férőhely építése. Az is friss értesülés, hogy egy központi intézkedés jóvoltából 1974-től a tanácsok többletbevételeiket átcsoportosíthatják a gyermekintézmények bővítésére. Az úgyszintén friss hír, hogy két városunkban és megyénk kiemelt településein újabb és újabb megajánlások születnek, újabb üzemek, vállalatok ismerik föl, hogy kötelesség- vállalásukkal az óvodaépítésben saját dolgozóik igényeinek kielégítését szolgálják. A munka tehát nem áll meg. Bízhatunk abban hogy az elkövetkező két évben is olyan példaszerű lesz, mint eddig volü
