Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

/ Jt. Január 1-től: Módosított szabályozók a kommunális szolgáltató vállalatoknál Visszhang Ifjú hegesztők v megyei vetélkedője Lehet-e azonos mércével megítélni egy cipőgyárat és egy temetkezési vállalatot? Az építő- és az ingatlankezelő vállalatot? A cipőgyár nyere­sége — és ennek következté­ben dolgozóinak jövedelme — attól függ, hogy mennyi és milyen minőségű, mennyire divatos cipőt gyárt, mennyiért tudja itthon vagy külföldön eladni és milyen költséggel állítja elő. A temetkezési vál­lalat „tervteljesítése” nem el­sősorban rajta múlik. Mint' ahogy sok, a vállalaton kívül álló tényező befolyásolja a többi kommunális, közüzemi szolgáltató vállalat nyereségé­nek alakulását is. Vegyük pél­dául a távfűtést: Ha a tél hosszú és a sokévi átlagnál hidegebb, a nyereség csökken, ellenkező esetben nő. Pedig a hidegebb télben többet kell a fűtőknek dolgozni, több tüzelő is fogy, éppen ezért keyesebb a nyereség — kevesebb lesz a részesedés; kisebb mértékben lehet növelni a bérszínvonalat is. Az, hogy a szolgáltató válla­latokra. szövetkezetekre az ál­talánostól sok tekintetben el­térő szabályozókat kell alkal­mazni, már a gazdasági reform kidolgozásakor is nyilvánvaló volt, éppen ezért több kivétel érvényesült már kezdet óta. E kivételek száma az azóta be­következett módosításokkal 7 nőtt. A Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén — mint azt Németh Zoltán, a Pénzügy­minisztérium tanácsi költség- vetési osztálya közgazdasági csoportvezetője a napokban megtartott szekszárdi ankéton elmondta — komoly kritikát kapott a szabályozórendszer is. A következő ötéves tervidő­szakra már most megindult a módosítások kidolgozása, de bizonyos területeken már előbb is el kell végezni bizo­nyos korrekciókat Ilyen a la­kosságot közvetlenül érintő ta­nácsi kommunális és köz­üzemi szolgáltatások területe. Ezért hozott a Minisztertanács éz év augusztusában határo­zatot az e területen érvénye­sülő közgazdasági szabályozók korszerűsítésére. — Mint az előadásból ki­derült. a változások lényege: Az ilyen szolgáltatásokat vég­ző vállalatok érdekeltsége és a vállalati nyereség közötti kap­csolat az eddiginél is lazább lesz. Nem lesz érdeke a köz- tisztasági, az ingatlankezelési, a temetkezési, a víz- csator­na- és fürdőszolgáltatási, a ké­ményseprő vállalatoknak, hogy nagy nyereséget hozó tevé­kenységgel bővítsék profilju­kat, hanem azt végezzék el lelkiismeretesen, közmegelége­désre, amiért vannak. Teljes egészében megszűnik e tevé­kenységek után az eszközle­kötési járulék. Tehát semmi hátrány nem származik abból, ha a szükségletnek megfelelő számú, vagy akár azon felül tartalék kuka-autót, locsoló­kocsit tartanak, gépeket sze­reznek be az utcák, terek sep. séréhez, tisztításához, stb. Míg a termelővállalatoknál a bérszínvonal növelése lénye­gében a létszám és a nyere­ség alakulásától függ, itt a nyereség színvonalától' függet­len központi bérszabályozást alkalmaznak. 1974-ben például egységesen 4,5 százalékkal emelkedhet az önköltség ter­hére — a bérszínvonal. Csak ennek túllépése esetén kell progresszív bérfejlesztési be­fizetést eszközölni. Az amor­tizáció teljes egészében a vál­lalatoknál marad fejlesztésre, ugyanígy a lineárisan (nem progresszíven) általában 35 százalékos kulccsal adózott vállalati nyereség is. A nye­reségrészesedés lényegében megszűnik, helyette az- össz- béralap 5 százalékának meg­felelő jutalmazási alapot le­het képezni — ugyancsak az önköltség terhére, további négy százalékot pedig a válla­latnál maradó nyereség ter­hére. Alapvető változás lesz a vezetők jutalmazásánál. Leg­feljebb alapfizetésük 40 szá­zalékának megfelelő jutalom­ban részesülhetnek, ha a fel­ügyeleti szervük által kitű­zött célfeladatot, feladatokat teljesítik. Tehát a tanács, amelynek feladatkörébe saját területén a lakosság életkörül­ményeit nagymértékben befo­lyásoló szolgáltatások színvo­nalának emelése is tartozik, az érdekelt vállalatok vezetői­nek célfeladatokat ad, jutal­maz, és ha kell, büntet, a ju­talom megvonásával. Megyénkben négy vállalatot érint a közgazdasági szabályo­zók módosítása. A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalatot, a, Tolna megyei "Víz- és Csator­namű Vállalatot, a Tolna me­gyei Kéményseprő Vállalatot, valamint a Tolna megyei Te­metkezési Vállalatot. A Város­gazdálkodási Vállalat főköny­velőjét, Bonyár Jánost kérdez­tük meg, hogyan fogadták a vállalatnál a néhány nap múl­va életbe lépő változásokat. — Már készültünk rá eddig is. Ugyanis voltak olyan in­formációink, hogy módosítják a szabályozókat És nagyon megnyugtató, hogy a vállalat érdekeltsége egy kicsit eltávo­lodik a nyereségtől. Mert így már megtehetjük, hogy a nagy értékű szemétszáilítóautó- parkunkban tartalékról is gondoskodjunk, az már nem „nyomja” a vállalat költségeit, bérfejlesztési lehetőségeit oly mértékben, mint eddig. Nem szükséges mindenáron növel­ni évről évre a nyereséget ah­hoz, hogy bérfejlesztést hajt­hassunk végre. így a vállalat jobban elláthatja feladatait. Számítunk arra, hogy felettes szerveink célfeladatokat tűzze­nek ki, ezek teljesítésétől függjön a vezetők jutalmazá­sa. A legjelentősebb változást az ingatlankezelési tevékeny­ség fejlesztésében várjuk, il­letve tervezzük. Pontosabban: a vállalat kezelésében lévő lakóházak rendszeres tataro­zása. felújítása terén. Jelenleg is van erre a célra egy hatvanfős építőrészlegünk, azonban ez évek óta nem fej­lődik. A vállalat érdeke szin­te diktálta azt, hogy ne fej­lesszük, hiszen ha itt növeljük a létszámot, ez egyértelműen oda vezetett volna, hogy nem tudjuk növelni a béreket, a nyereségrészesedést. így in­kább más vállalatokkal végez­tettük el a tatarozásokat, fel­újításokat. Ha e munkákat sa­ját kezelésben végezzük, csak az önköltséget számolhatjuk el, tehát a többi részlegnek kell „megteremteni” azt >a nyereséget, amiből „futja” az ingatlankezelés dolgozóinak bérfejlesztésére, részesedésére, így tettek a hasonló többi vál­lalatok is, eközben óhatatlanul elhanyagolták azokat a köz­üzemi, kommunális szolgálta­tó tevékenységet, amire tulaj­donképpen létesítették őket. Az ingatlankezelő részleg je­lenleg építési-tatarozási, fel­újítási munkáinknak egyhar- madát képes elvégezni. Ha ezt korábban növeltük volna, az egész vállalati kollektíva „megsínylette” volna, hiszen ez akadályozza az egész válla­latnál a személyi jövedelmek növelését. Márpedig népgazda­sági érdek, de a város, a la­kosság érdeke is az, hogy e munkákat akár teljes egészé­ben mi végezzük, ne kelljen idegen kivitelezőkkel vesződ­ni, azokhoz alkalmazkodni, vitatkozni a minőségen, rekla­málni, pereskedni, ha egy-egy tatarozást, felújítást határidő- csúszással, vagy rossz minő­ségben végeztek el. „Ráadá­sul” ez drágább is, hiszen ezek a cégek nyereséget is beépíte­nek az áraikba. Tehát a meg­határozott összegű keretből kevesebbet lehet elvégeztetni.' Ha van egy ütőképes ilyen építőrészlegünk, annak mun­káját mi programozhatjuk, „házon belül” intézhetjük el a rossz munkáért a felelősségre vonást, figyelembe vehetjük a lakók igényeit az ütemezésnél és főként úgy dolgosmi, hogy minél kevesebb kényelmet­lenséggel járjon a lakók ré­szére az ilyen munka. Ma a tatarozások-felújítá- solt egyharmadát végzi saját részlegünk. Az idén körülbe­lül ötmillió forint értékűt. E részleget mostantól kezdve gyors ütemben fejlesztjük, korszerűsítjük. Már eddig is tartalékoltunk e célra mint­egy négymillió forint fejlesz­Lapunik december 19-i szá­mában a megye ifjú he-' gesztéinek versenyéről számol­tunk be. A cikk megjelenésé után levelet kaptunk Szend- rey Lajostól, a Láng Gép­gyár dombóvári gyáregységé­nek vezetőjétől, amelyben ké­ri. hogy az írással kapcsol a - tos észrevételeit tegyük közzé lapunkban. Szívesen teszünk eleget ké­résének. A megyei vetélkedőn nem­csak az azt megelőző vállala­ti vetélkedők győztese vehetett részt, hanem a helvezettek is. A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységéből a vállalati ve­télkedő második és /harmadik helyezettje nevezett be a me­gyei vetélkedőre akik ott el­ső. illetve második helyezést értek el. Mindez biztató a gyáregység szakmai színvona­lára. A megyei versenyen he­lyezést elért ifjú . hegesztők jutalomkirándulásának költsé­geit a Tolna megyei KlSZ-bi- zottsággal kötött előzetes meg­állapodás értelmében az ifjú hegesztők vállalata fedezi. A Láng Gépgyár esetében az első helyezett Héiias Józsefi részére 2500. a második he­lyezett Kiss Róbert r/*izéré 2000 forintot utaltunk át az Express Tolna megyei Kiren­deltségéhez a kirándulás költ­ségeire. Szendrey Lajos gyáreavségvezetö tési alapot, ebből különféle gépeket, főként kisg^pékeb szerzünk be, Január közepére elkészül az a tanulmányterv, amit a Budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattól ren­deltünk meg, ennek alapján szervezzük át, korszerűsítjük, fejlesztjük ezt a részleget. 1974-ben már hárommillió fo­rinttal többet „termel” ez a részleg és 1980-ra teljes egé­szében az ingatlankezelés kivitelező csoportja végzi el a kezelésünkben lévő épületek tatarozását, felújítását, A szabályozók változása ter­mészetesen más területen is hatással lesz a vállalat tevé­kenységére, gazdálkodására! Egyáltalán nem arról van szó, hogy most már a nyereség nem fontos, hiszen bizonyos mérté­kig azért kihat a bérfejlesz­tésre, a vállalati beruházások­ra, — az eddiginél nagyobb összeget tarthat meg a válla­lat saját fejlesztési céljaira — de a lényeg, hogy a munka­bérek növelésében, a személyi jövedelmek alakításánál lépést tarthatunk más vállalatokkal, és mind a vállalat egészének, a vezetőknek, a dolgozóknak anyagi és erkölcsi elismerésé döntő mértékben attól függ majd, hogy milyen színvonalon látjuk ei feladatainkat. * A Központi Bizottság no­vember 28-i ülésén a Politikai Bizottság beszámolt többek közt a közüzemi szolgáltató vállalatok szabályozórendsze­rének módosításáról is. 1974. január 1-től érvényesülnek ezek a szabályozók. Várható, hogy az eddiginél jobban ösz­tönzik a vállalatokat szolgálta­tásaik színvonalának emelésé­re, a lakosság jobb ellátására. (J) 1973. december 2”. Megbízatás — vállalás — teljesítés A beszámoló taggyűlések, a különböző pártszervek felméré­sei keresztmetszetét adják az egyes alapszervezetek munkájának. Ha figyelemmel kísérjük az év utolsó heteinek eseményeit, képet kaphatunk arról, mit, hogyan dolgoznak a kommunisták, melyek eredményeink, hol követtünk el hibákat, mit kell sürgősen kijaví­tanunk, s hol kell gyorsítanunk a tempót. Most nem egy alapvető, inkább periférikus kérdésről ejtenénk szót, mégsem feleslegés azonban beszélni róla és változtatást sürgetni, mert a mellékes­nek tűnő tényezők néha az alapvető tevékenységet is befolyá- anyagi-erkölcsi megbecsüléséről tárgyaltak. A múitkorában egy fórumon a pártfunkcionáriusok, elsősor­ban alapszervezeti tisztségviselők, párttitkárok, vezetőségi tagok anyagi-erkölcsi megbecsüléséről tárgyaltak. A tájékozódás során elkerülhetetlen volt felmérni, hogy leg- tettrekészebb, leglelkesebb párttagjaink hány, hányféle tisztséget, funkciót töltenek is be. Nos, ekkor valami nemkívánatos jelen­ségre derült fény. Azt ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy párttitkárnak, vezetőségi tagnak a legtettrekészebb, legaktívabb, legmegbecsül­tebb kommunistákat választják. A titkári, vezetőségi tagi funkció önmagában is éppen elég munkát ad egy-egy elvtársnak. Ugyan­akkor viszont az alapszervezeti párttitkárok esetében az a helyzet, hogy a megyében a párttitkárok személyenként legalább még egy tisztséget, viselnek párttisztükön kívül, dé mintegy harminc száza­lékuknak plusz két tisztsége van, mintegy húsz százaléknak há­rom, és legalább húsz százalékuknak ennél is több. Hallani olyanról is, hogy akad alapszervezeti titkárunk, aki hét tisztséget visel. Az alapszervezeti vezetőségi tagoknál körülbelül azonos a helyzet, vagy talán mérj rosszabb. Nem keli bizonygatni, miért rossz ez a helyzet. A dombóvári járásban felmérést végzett a járási pártbizottság, és feketén- fehéren kimutatták, hogy a viselt tisztségek számával egyenes arányban csökken a tisztség betöltésével jelentkező munkára for­dított idő. Más járásiak azt jelezték, hogy nem egy esetben, saj­nos, a pártmunka látja legelébb kárát a funkcióhalmozásnak. Társadalmi munkásokról van szó. Tehát mindenkinek van valamilyen termelő-, vagy hivatali munkája. Nem is merünk vál­lalkozni arra, hogy elhitessük, valaki ennyi funkcióval helyt tud állni a termelésben és a társadalmi munkában egyként, amikor egyszer a termelőmunka egész embert kíván, a párttitkári, vezető­ségi tagi tisztség ugyancsak, de a népfront, a nőbizottság, a KISZ, szakszervezet, vagy a Vöröskereszt is joggal elvárja, hogy a tisztségviselő megfeleljen a bizalomnak, amellyel a vezetői posztra állították. írásunk elején hangsúlyoztuk, hogy sok esetben rájuk osztott halmozásról van szó. Elsősorban abban az értelemben, hogy ép­pen a tömegszervezeti tagok, a tömegmozgalom résztvevői oszt­ják rá a funkciót az amúgy is túlterhelt emberekre, mondván, jó pártmunkás, a magunk szervezete számára sem találhatunk al­kalmasabbat. Nem ritka azonban az sem, hogy némely ember azzal méri saját értékét, hogy hány helyen vezető, hány tisztsége van, és sértve érzi magát, ha valahol nem őt, hanem egy „ismeretlent állítanak munkába. Aztán — szélsőséges, de ritkán erre is akad példa ■—, van néhány községünk, ahol minden tisztséget, a párt- titkárságtól az önkéntes tűzoltótestületi vezetőségi, a vöröskeresz- tes-funkciótól a népfrontbizottsági tagságig, négy-öt ember tart a kezében. Ezt az állapotot végképp nem lehet egészségesnek nevezni és amíg az előbbiekben a meggyőzés a módszer, itt nem szabad visszariadni a centrális beavatkozástól sem. Egészségtelen dolog a funkcióhalmozás, akár úgy, hogy va­laki maga halmozza, akár úgy, hogy rá oktrojálják. Ha valaki becsülettel helyt akar állni minden tisztségében — lévén _négy-ot —, erre képtelen és előbb-utóbb fáradt, kiégett emberré valiK. Szükség van erre? Ha meg nem bírván, nem is végzi el a mun­kát, akkor jó ez a társadalomnak? Semmiképpen. Minden területen, minden szervnél és szervezetnél közeleg­nek a választások, tisztújítások. Ha majd ez napirendre kerül, talán nem lesz felesléges a funkciók jobb, arányosabb elosztásán is elgondolkozni. Hiszen vannak új, friss erők, akik nemcsak ké­résre jönnek, hanem maguk is ajánlkoznak, mert segíteni, tenni akarnak, I» Gr, t

Next

/
Thumbnails
Contents