Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
Mi van és mi várható Tolna megye gazdaságában az 1973-as évben? 1 Áz első félév lezárása után igazgatóságunk munkatársa e lap hasábjain elemezte a megye gazdálkodó egységeinek munkáját. E vizsgálódásunkat szeretnénk folytatni, kiegészítve a vizsgált egységek körét a mezőgazdasági nagyüzemekkel (állami gazdaságokkal, mező- gazdasági termelőszövetkezetekkel). Mivel lassan a gazdasági év Vége felé közeledünk szükségesnek tartjuk, hogy az év végével várhatóan kialakuló helyzetről is tájékoztatást nyújtsunk. E rövid bevezető után nézzük az árbevételek, a költségek, valamint a realizált eredmények alapján milyen képet alkothatunk a megye gazdálkodó egységeinek ez évi munkájáról. 1973. év I—III. negyedévében Tolna megye vállalatai, gazdaságai és szövetkezetei (a vízgazdálkodási társulatok és a takarékszövetkezetek kivételével! 4.3 százalékkal több árbevételt értek el. mint az elmúlt év azonos időszakában. Elmondhatjuk, hogy a tanácsi és szövetkezeti szektorban növekedett intenzívebben az árbevétel (10, illetve 6,4 százalékos emelkedés). A minisztériumi szektorban csak mérsékelt — alig 1 százalékos — fejlődést tapasztalhattunk. A minisztériumi szektor kismérvű árbevétel-növekedése mögött a megyei nagyvállalatok mutatójának eltérő irányú változása húzódik meg. A Tolna megyei Tejipari Vállalat 31,7 százalékkal a MEZŐGÉP Vállalat 35,6 százalékkal, a Tolna megyei AGRO- KER Vállalat pedig 13,4 százalékkal növelte árbevételét. Ezzel ellentétes a változás iránya a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál, ahol 25,2 százalékkal, valamint a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, ahol 11,9 százalékkal csökkent az árbevétel. A változások okai is igeit eltérő képet mutatnak. Az élelmiszeriparban bekövetkezett eltéréseket, egyrészt az 1973. január 1-i termelői árváltozás, másrészt az 1972. évi száj- és körömfájás okozta. A mezőgazdasági termeléssel, pontosabban az öntöző- berendezések forgalmának ugrásszerű növekedésével függ össze a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat árbevételének emelkedése. A megye tanácsi vállalatai közül az ipari és építőipari vállalatok mutatják a legdinamikusabb fejlődést. Ugyanakkor a közvetlen lakossági igényeket kielégítő élelmiszeripari és szolgáltató vállalatok árbevétele mérsékeltebben emel_ kedett. A szövetkezeti szektor nettó árbevétele 6,4 százalékkal növekedett, valamivel nagyobb mértékben, mint a szocialista szektoré. Az ipari szövetkezetek árbe- véfele 15 százalékkal, az ÁFÉSZ-eké 10 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek árbevétele viszont csak 0,5 százalékkal haladta meg az 1972. I—IIL negyedévi szintet. Az elszámolt önköltség és a fel nem osztott költségek vizsgálata képet ad arról, hogy milyen ráfordításokkal hozták létre a gazdálkodó egységek azt a termelési értéket, amit elérték. Az árbevétel, valamint ezen két tényező együttes alakulása behatárolja a gazdálkodás eredményességét. összességében a megyében 3,1 százalékos (296,8 millió forintos) önköltségnövekedés figyelhető meg. Ez 1,2 százalékkal alatta marad a nettó árbevétel növekedési ütemének. A fel nem osztott költségekkel más a helyzet. Itt utalni kell a mezőgazdaság és az egyéb ágazatok fel nem osztott költségeinek eltérő tartalmára. A mezőgazdaságban a tényleges szűkített önköltség és a gazdaságok által alkalmazott elszámoló ár közti különbség negatív előjellel szerepel a fel nem osztott költségekben. Mivel a mezőgazdaság jó évet zár ez a különbség tetemes összeget tesz iá. Amennyiben a fel nem osztott költségek alakulását a mezőgazdaság nélkül vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a minisztériumi szektor kivételével, ha kis mértékben is, de emelkedésük meghaladja a nettó árbevétel növekedési ütemét. A minisztériumi élelmiszer- iparban a nagymérvű volumencsökkenés (húsipar) hatására az önköltség is csökkent. A minisztériumi szektorban, összességében nézve a bázisszint körül alakult a nettó árbevétel. az elszámolt önköltség és a fel nem osztott költség is. Á megye tanácsi szektorában a legnagyobb mértékű az elszámolt önköltség (8,3 százalék) és a fel nem osztott költségek (mezőgazdaság nélkül 10,6 százalék) emelkedése. A szövetkezeti szektorban is jelentős az önköltség (5.9 százalék) és fel nem osztott költségek (mezőgazdaság nélkül 8.1 százalék) felfutása, az utóbbi növekedési üteme meghaladja az árbevételét. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknél, ha kismértékben is, de csökkent az elszámolt önköltség, míg a fel nem osztott költségek a már említettek miatt jelentősen mérséklődtek. Mintegy összefoglalva az eddigieket rövid áttekintést kívánunk nyújtani Tóin., megye gazdálkodó egységeinek az év során eddig elért eredményéről, valamint arról, hogy mi várható az év hátralevő részében hogyan alakulnak a vállalatok és szövetkezetek eredmépvei 1973. év végén a tavalyi évhez viszonyítva. Fentieket vizsgálva megállapítást nyert, hogy az év eddi s eltelt időszaka alatt realizált nyereség több, mint más- félszerese (160 százaléka) a bázis időszakinak. Óvatos becslések szerint év végére pedig az 1972. évnél mintegy 25 százaikkal több nyereség fog lerakódni a megye vállalatainál és szövetkezeteinél. Az év végére becsült eredmény csak bizonyos fenntartásokkal fogadható el, hiszen a minisztériumi szektorban találhatók tröszti tagvállalatok is. ahol a nyereség végső ala- V'ilásáKan a trösztnek meeha- tározó szerepe van. Bizonytalansági tényezőként még azt is figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdaságban a IV. negyedév során még jelentős változások történhetnek előreláthatólag pozitív irányban, hiszen a kukorica betakarítása még folyamatban van. A minisztériumi szektor vállalatainak a megyében jelentősen jobban sikerült a gazdasági éve a tavalyinál. Kivéte1 ek ez alól az éoítőipar és az állami gazdaságok. Az építőiparban az eredményromlást egyrészt a volumencsökkenés, másrészt a kedvezőtlen irányú összetételváltozás okozta. Az állami gazdaságoknál a veszteség növekedése csak átmeneti jellegű. hiszen az év végére már több, mint 40 százalékos eredményjavulást várnak 1972-höz viszonyítva. A szektoron belül átlagon felüli eredményt realizált az ipari ágazat és év végére is az átlagot meghaladó nyereségnövekedésre számítanak. Ezen növekedés nagy része a Simontornyai Bőrgyárnál következett be, ahol az állami támogatás rendszere változott, a nyersbőr-egységár csökkent, a termelés volumene növekedett, költségmegtakarítást is értek el és az összetétel is jó irányban változott. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat az öntözőberendezések gyártásának felfuttatásával tett 6zert a bázisidőszakot lényegesen meghaladó nyereségre. Igen intenzíven emelkedett a nyereség a Volán és az AQROKER vállalatoknál is. A tanácsi szektor eredmény- javulása a másik két szektorhoz viszonyítva mérsékeltebbnek mondható, hiszen itt nincsenek olyan- tiszta profilú mezőgazdasági egységek (állami gazdaságok, mgtsz-ek), ameI munkavédelem—mHükásvédelem Szabályosan visszatérő, őszi idénycikk az a hírlapi tudósítás, amely jobbára ezzel a közléssel kezdődik; felkészültünk... A télre tudniillik, amely elháríthatatlanul közeleg, természetesen hideggel és hóval, csúszós utakkal és más-más betűjelű influenzával. A felkészülés pedig, amely mint említettük, a még aranyló, de hervatag őszi napokban, legalábbis a sajtókonferenciák híranyagában mindig hibátlan és tervszerű, kiterjed a tüzelőkészletekre, az oltóanyagra és — nyilvánvalóan — a forró teára, a vattázott védőkabátra. Ez utóbbiak a tél viszontagságainak kitett dolgozókat védik, s jelentőségüket alighanem azok értelmezhetik a maguk teljességében, akik tudják mit jelent a csontig hotoló szélben mondjuk az építkezések állványain dolgozni. Ám tegyük mindjárt hozzá, anélkül, hogy az imént említett védőeszközöket, a teát vagy a vattamellényt a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk — mindez csupán elenyésző része f ama kiterjedt kötelezettség-rendszernek, ami a „munkásvédelem” címszó alá sorolható, s amiről jobbára nem tudósítanak az idénytájékoztatók. Mert a munka — jegyezzük meg közbevetöleg — filozofikus megközelítésben: minden érték forrá- sd, az élet értelme és tartalma, ám nem mindig veszélytelen vállalkozás. A modern technológiák, a korszerű gyártási eljárások, ámbár első hallásra úgy tűnhet; csupán a veszélytelen gombnyomogatásra korlátozzák a kezelők közreműködését, korántsem szüntetik meg a veszélyforrásokat, csak átalakítják; a régiek helyett újakat teremtenek. A mi termelési gyakorlatunkban e régi és új veszélyforrások még jócskán keverednek, hiszen technológiáinkban is egymás mellett élnek még a hagyományos, olykor manufakturális módszerek és az élvonalbeliek, a legkorszerűbbek. Alighanem éppen itt tűnnek elő napjaink legfontosabb munkásvédelmi teendői, amelyek egy* szersmind a legfontosabb gazdálkodási teendők is! Arra gondolunk, hogy a védelem, a balesetmegelőzés, a termelési veszélyelhárítás kiinduló feltétele a nagyon is prózaion hangzó, de a lényeget meghatározó feladat; a rend. Részleteire bontva ezt, arra utalhatunk, hogy a munkahelyi szervezettség, az anyagmozgatási utak és módszerek rendezése, a technológiai _ sor tisztult, egyértelmű rögzítése — amelyek, lám, rendre- sorra a vállalati szervezés elemi tényezői —, egyszersmind a munkások egészségének, testi épségének legfontosabb védőeszközei. ^ ^ Mind e mellett fontos utalnunk azokra a sajátos munkahelyi tényezőkre, egészséget károsító hatásokra is* amelyek ellen —■ a vállalati szervezés kihagyhatatlan részeként — különleges eszközökkkel kell védelmet nyújtani. Érdemes erről szólva néhány adattal is szemléltetni, milyen méretű-hatású kötelezettségről van szó. A Központi Statisztikai Hivatal külön vizsgálja az egészségi ártalmaknak kitett munkások helyzetét, s az összegező számokból figyelemre méltó következtetések vonhatók le. Az adatok szerint, amelyek a 60-as évek végének állapotairól tudósítanak, egészségi ártalomnak kitéve dolgozik az állami iparban foglalkoztatott munkások 35,6 százaléka, és fokozott balesetveszélynek kitéve 3,7 százaléka. Ezeken az átlagszámokon belül Jelentékenyek az ágazati eltérések: az egészségi ártalom lehetősége 66,9 százalék a bányászatban, 61,4 százalék a kohászatban, 48,9 százalék az építőanyag-iparban, 54,7 százalék a vegyiparban. Az adatsor természetesen korántsem jelenti azt, mintha az említett ágazatok dolgozói ekkora arányban betegednének meg úgynevezett ipari ártalmaktól károsítva, csupán ennek lehetőségét érzékelteti. Más kérdés — bár szorosan kapcsolódik a munkásvédelem nagy témaköréhez —, az ártalmak végletes kifejeződése: a baleset. Nos, szintén a statisztikai adatok kalauzolása szerint, ebben jelentős a fejlődés, mégis, az üzemi baleseti aránnyal ma sem lehetünk elégedettek, azért sem mert itt a hideg-józan statisztika nem jó kalauz; itt a csekély százalék is súlyos sérülést, rokkantságot, netán halált jelent. Mégis érdemes megemlítenünk a számokat; az állami iparban, építőiparban, szállításban és hírközlésben 1972- ben 70142 üzemi baleset következett be, ebből 274 volt halálos. Az adatsor csökkenést jelez: 1970-ben 75 787 baleset történt; 304 volt halálos. A mérséklődés — ami önmagában nézve rendkívül örvendetes —, azoknak az erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket külön kormányhatározatok írtak elő, s amelyek cselekvő védekezésre késztették a vállalatokat is. Fontosak azok az előírások, amelyek a balesetek megelőzésének jogszerű követelményeit, a már bekövetkezett baleset okainak rögzítését, a felelős megállapítását írják elő. Mégis, meggyőződésünk, hogy az igazi védekezés szorosan összefügg a vállalati termelés általános állapotával, a gyártástechnológiák korszerűsítésével. Kétség nem fér hozzá, hogy ez az a gazdálkodási pont, ahol a dolgozó személyes érd'ke és a vállalati, illetve a népgazdasági érdek a lehető legközvetlenebbül egybeesik. Biztonságosan dolgozni csak a jól szervezett munkahelyen lehet, s tegyük hozzá; gazdaságosan dolgozni szintúgy csak itt lehet! TABOR! ANDRÁS fyek nagymértékű eredmény j növekedése a minisztériumi és szövetkezeti szektor egységei által realizált eredmény tömegét megemelte. Kiugró, az átlagot jóval meghaladó eredménynövekedést a szektoron belül a# építőipari ágazatban találunk; Ez a növekedés lényegébe*! egy vállalatnál következett bej hiszen az ágazat többi vállalatánál az eredmény a bázisszint körül mozog. A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál az építményösszetétel jó irányú változásának, a termelési volumen növekedésének, az önköltségszínvonal csökkenésének hatására a bázis- időszaki eredményeknek több, mint négyszeresét érték ei. A szövetkezeti szektor ered ményjavulása igen figyelemreméltó. Szektoron belül kiemel-; kedően magas nyereséget realizáltak a mezőgazdasági termei lőszövetkezetek és az év végi várható eredményük is mész.. 6ze a bázisidőszaki felett fog alakulni (130 százalék körül!). Ez egyenes következménye az elszámolt önköltség kismérvű, valamint a fel nem osztott költségek jelentős csökkenésének és a nettó árbevétel mérsékelt növekedésének. A javulás oka, hogy a tavalyi gyenge év után az idei közepesnél jobb gazdasági év jelentős többletet eredményezett, mind a kalászosoknál, mind előreláthatóan a kukoricánál is. Figyelemre méltó az ipari szövetkezetek eredménynövekedése, amely igen sokrétűen, szinte szövetkezetenként más- más okokkal magyarázható. Egyedül az építőiparban csökkent az eredmény a szektorban. A megye 12 idetartozó egysége közül ötnél nőtt csak az eredmény, hétnél jelentős visszaesés mutatkozik. A megye ÁFÉSZ-ei is jelentősen növelték eredményüket. Ennek oka a forgalom felfutása (kiskereskedelmi, ven- déglátóipgri, felvásárlói), és a forgalmat a viszonylag állandó költségtényezők miatt csak lemaradva követő költségek alakulása. A szövetkezeti szektor tevékenységét igen dinamikus fejlődés jellemzi. Ez a fejlődés azonban ellentmondásos. Igen sok olyan szövetkezet van. ahol akad mit tenni a munka- szervezés, a termelés javítása terén. A rejtett tartalékok bő_ séges voltára utalnak a különböző mutatók változásának magyarázatára felhozott igen eltérő indokok. A termelékenység növelésével igen kevés szövetkezet indokolta pl. eredményének növekedését. Ebből az vehető ki, hogy még nem jutottak el idáig. Tehát a jövőben a belső tartalékok fokozottabb feltárását kell szem előtt tartani. összefoglalóan megállapítható a megfigyelt adatok bázishoz viszonyított alakulásából, hogy a megye gazdasági potenciálja tovább nőtt. Az érintett egységek többsége növelte eredményét. Az önköltség szintjét meghaladó mértékben nőtt az árbevétel és természetesen a realizált eredmény is. Ami az 1973. év végi várható eredmény alakulását ille_ ti, optimisták lehetünk, hiszen az igen óvatos becslések ellenére több, mint 25 százalékkal az 1972. évi szint felett fog alakulni. Bein György PM Bevételi Főigazgatóság Területi Igazgatósága Népújság 1973. november 11»
