Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

} A munháscsaládoh érdehében Lakás — olcsóbban, gyorsabban SÉTA A MAMÄVAL (MTI foto — KS) Aradi napló Áz utóbbi két évben or­szágszerte ezernyolcszáz csa­lád költözött olyan komfortos lakásba, amelyet egymással társulva, szövetkezve építet­tek. Jelenleg háromszáz-vala­hány lakásépítő szövetkezet szervezkedik, tervez és épít kereken huszonötezer lakást, kihasználva az állami kedvez­ményeket, a vállalati támoga­tást és a saját erőforrások minden előnyét. Néhány éven belül mintegy százezer állam­polgár költözik saját tulajdonú új lakásba, többnyire olyanok, akik még évekig várhatták volna, hogy tanácsi lakást kapjanak. Hogyan segítenek hát magu­kon? A dolog viszonylag egy­szerű. Egy városban vagy községben összefog egy tucat­nyi ember — mert legalább 12 tag kell a lakásépítő szövet­kezet megalakításához —, s elmennek a MÉSZÖV lakás­titkárságára. Ott — ha az elő­írt feltételek adottak — a for­maságokat gyorsan elintézik. Kérnek a tanácstól egy épít­kezésre alkalmas területet, s akár magántervező, akár a szövetkezetek által készített — s jóváhagyott — tervek alap­ján elkezdik az építkezést. Jó, jó — de ehhez pénz kell, hiszen egy kétszobás lakás kb. 380 ezer forintba kerül. Csakhogy éppen arra való a szövetkezet, hogy a lakás ne csak gyorsabban, hanem ol­csóbban is épüljön. Ha többen szövetkeznek, akkor nem csa­ládi házakat építenek, hanem több szintes lakótelepi épüle­teket, amelyhez kisebb telek kell. kevesebb vízvezeték és csatorna. S mert a telepszerű építkezéseket várospolitikai szempontokból is kedvezőbb­nek ítélik meg, így ezek nem­csak olcsóbbak, de ráadásul nagyobb hitelt is kapnak, elő­nyösebb feltételekkel. Nézzünk meg példaként egy számvetést egy lakótelepi (leg­alább 60 lakásos, többszintes) építkezésen: Ha egy kétgyer­mekes munkáscsalád mondjuk egy 330 ezer forint értékű la­káshoz akar jutni, akkor több­féle választási lehetősége van. Ha egyedi többszintes házban A könyv tartalmazza azokat a cikkeket, amelyek a párt X. kongresszusát követő két év­ben . a pártépítés, a pártélet elvi. gyakorlati, módszertani, kérdéseivel foglalkoztak. A párt, a pártszervek, párt- szervezetek irányító munkája az egyik, az alapszervezeti pártmunka; propaganda, agi­táció és kulturális munka a könyv másik fő témája; Az > első tekintélyes, részben eredeti pártdokumentumok, vezető pártszervek határoza- zatai, irányelvei, útmutatói stb. vagy az ezek alapján ki­dolgozott legfontosabb tartal­mi, módszertani kérdésekről, tapasztalatokról szóló írások találhatók. A könyv másik Napjainkban, amikor még frissen él a világ közvélemé­nyében Angela Davis pere, s amikor az amerikai néger­mozgalom új meg új harcai folynak, különös érdeklődésre tarthat számot ez a könyv, melynek szerzője más időben, más körülmények között, de építtet, akkor 40 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt kap. Ha telepszerű emeletes házak egyikében lesz a laká­sa, akkor már 60 ezer forint az állami támogatás, tehát amennyiben a második formát választja, ezzel máris 20 ezer forintot nyerhet. S ha ez az állami vállalatnál dolgozó munkás szövetkezeti és tár­sasházi építkezésbe kezd, ak­kor a legújabb rendeletek sze­rint további 60 ezer forint állami támogatást is kap. (Ez a kedvezmény csak az állami vállalatok munkásainak és termelésirányítóinak jár a többszintes telepszerű építke­zés esetén.) A vállalati hozzájárulás a lakást építő számára 42 ezer forint, az OTP ad 147 ezret, s a munkásnak 21 ezer forin­tot kell előre összegyűjtenie, hogy együtt legyen a 330 ezer forint, kezdődhessék az építke­zés. A jelenleg; előírások szerint a havi 515 forint hiteltörlesz­tést csak a beköltözés után kérik. Amennyiben a SZÖ- VOSZ tervei valóra válnak, a fiatal házasok a törlesztés megkezdésére kapnak 1—2 év haladékot, hogy legyen idejük a lakásukat bebútorozni, fel­szerelni. S az említett módon épülő lakások még lehetnének ol­csóbbak is. A vállalatoknak módjuk van a dolgozóik la­kásépítkezését olcsó bontott anyaggal, önköltséges gépko­csifuvarokkal segíteni, szak­munkásai. szerelőbrigádjai akárcsak az építők, részt ve­hetnek a belső szerelésben, padlózásban, perkettázásban, festésben, egyszóval ezernvi önköltségcsökkentő munkát végezhetnek el. S mindezt te­tézi még egy lehetőség, amely látszólag csak jogi fogalom, hogy a lakásépítő szövetkezet önálló jogi személy. De ez tu­lajdonképpen azt is jelenti, hogy joga van nagykereske­delmi áron vásárolni az épí­tőanyagot — kőbányát, ho­mokbányát bérelhet, nyithat, s ott saját erővel kitermelni, tehát ezziel is az önköltséget csökkentheti. részében a legidőszerűbb párt- politikai kérdések elemzését és összefüggéseit ismerheti meg az olvasó. Az írások a X. kongresszus által meghatározott politikai feladatokkal összefüggésben vizsgálják a pártépítés. a pártmunka, a pártirányítás kérdéseit a gazdasági, a po­litikai, az ideológiai élet te­rületem elméleti és módszer­tani vonatkozásban. A könyv — mely november első napjaiban kerül az ol­vasókhoz —. hasznos segítője lesz a pártszervezeteknek, alapszervezeteknek és minden pártmunkásnak, különös te­kintettel a XI. kongresszusra való felkészülés időszakára. ugyancsak a négerek egyen­jogúságáért — s mint kommu­nista — a népek szabadságá­ért küzdött egész életében. Nem véletlen, hogy az ame­rikai hatóságok a szerző ki- szabadulása után még tíz esz­tendőn át lakat alatt tartották emlékiratait... Ez az építkezési forma a po­litikai és állami szervek szor­galmazására jött létre, hiszen az MSZMP X. kongresszusán meghirdetett életszínvonal-po­litika elválaszthatatlan részé­nek kell tekinteni a lakásépí­tési program megvalósítását is Mégsem mondhatjuk, hogy ez az építkezési módszer minde­nütt zökkenőmentesen terjed. Néhány helyen még akadá­lyozza a bürokratikus huza­vona. az állami és társadal­mi szervek kellő összhangjá­nak hiánya, s a születendő, ma még csak embrionális ál­lapotban lévő új rendelkezé­sekre való várakozás. Több községben és városban idén azért nem tudták megkezdeni az építkezést, mert a tanácsok nem jelöltek ki megfelelő te­rületet Néhány kérdésről még vitatkoznak az illetékesek, de az ma már semmiképpen nem vitás, hogy a lakásépítő szö­vetkezetek efféni és társadal­mi szempontból egyaránt hasznos, életképes közösségek. A módszereket lehet tovább finomítani, javítani, ám min­denképpen érdemes a szövet­kezeti építkezést népszerűsíte­ni és tömegessé tenni. R. I. Gerencsér Miklós : 30. Annál véresebb harcokba keveredett délen, miután a Felvidékről a Bánátba rendel­ték. A rácok, a vele egy nyel­vet beszélők kényszerítették, hogy bizonyítsa, mennyire ért tanult mesterségéhez. Knézich nem hősködött, nem szóno­kolt, nem tett ünnepélyes ki­jelentéseket. Komor, majdnem zord emberként látta el köte­lességét, de hallgatag szigora mögött örökké ott élt az em­bereiért érzett felelősség. Ok­talanul, léha virtusból senkit nem tett ki veszélynek; Ha pedig jönnie kellett az elke­rülhetetlennek, gyorsan hatá­rozott és máris cselekvésbe lendült, mindig maga mutatva a példát, merre és hogyan ke'l a győzelmet keresni. S ott, a bánáti-bácskai harctéren, a meg-megújuló szerb—rác tá­madások folytan égő poklában, ahol a hős parancsnokok egész sora lett hadvezér néhány hó­nap alatt, bizony sokat kellett tennie ahhoz Knezichnek, hogy őt is a kiválóak között emlegessék. Elindult zászló­aljparancsnokként a Felvidék­re, a Bánáton át dandárpa­rancsnokként érkezett a kö­zépső tiszai hadszíntérre. Ekkor már ezredes volt és Damjanch János hadtestébe tartozott. Ezek a katonák any- nyit szenvedtek 1848. nyará­tól 1849. kora tavaszáig, any- nyiszor aludtak étlen-szomjan a hó tetején, annyiszor riasz­tották fel őket álmukból, ha végre fedél alá húzódhattak, hogy aki átvészelte ezeket a megpróbáltatásokat, azzal nem volt jó szembekerülni a szol­noki ütközetben. Ilyen katona volt Knézich Károly is, ilyen volt egész dandárja. Csak ilyen, a farkasok szívósságára kényszerített férfiak lephet­tek meg bennünket- biztosnak hitt helyőrségünkben, a Tisza végtelen árterei felől, az üresnek hitt puszta mélységei felől. Amíg mi Szolnok falai között megtanultunk meleged­ni, addig önkéntelenül is hozzásegítettük ezeket az em­bereket, hogy megtanuljanak kitelelni olyan körülmények között, amelyek egyenlőek a biztos pusztulással a mi fo- gamaink szerint. Egész ezre- dekkel esett meg, hogy 1848— 49. telén egyetlen éjszakát sem töltöttek fedél alatt. Ilyen katonákkal rontott ránk Szol­noknál Knézich Károly. Cso­da-e, ha megvert bennünket, a télen át melegedőket? Ez a csontos arcú, fekete szakállas, sötét bőrű parancs­nok, akit soha nem ragadott el a harctéri egzaltáció má­mora, úgy tudott járni-kelni a golyózáporban, mint mások a szemerkélő esőben. Tévedés azt hinni, hogy a rohamot fo­gadókat a heves, ideges kiál­tozás rémíti meg a legjobban. Nem. Félelmetesebb’ ha a ro­hamozó úgy tesz, mintha kép­telenség lenne őt eltalálni; Mintha nem is lőnének rá. Mintha minden feléje célzott puska csütörtököt mondana, ha rá akarnák sütni. Ilyen lélekjelenléttel söpörte el Knézich Károly a mieinket a Tápió hídjár ól a tápóibicskei ütközetben. Megint mi vol­tunk fölényben, akárcsak Szol­noknál. Megint mi védekez­tünk, ehhez pedig a támadó­kénál jóval kevesebb erő is elegendő. És akkor a hídra lé­pett Knézich a roham élén. Hiába ontottak rá kartácsot, sortüzet, kiszórt» bennünket ál­lásainkból. A sors szeszélye, hogy honfitársait, a horvát granicsárokat szégyenítette meg. Rájuk is mordult: ..Hé, határőrök, messze ide Hor­vátország! Vissza szépen! Ar­ra, arra!” Nekünk, osztrákoknak nem mondott ilyeneket. Csak űzött bennünket. Knézich egyike azoknak a lázadó vezéreknek, akiknek személyes bátorsága a mi oldalunkon is közismert volt. Egyetlen tábornokunk sem vágyott szembekerülni dandárjával. S hogy miért nem, arra megfelel ama út­vonal, amelyről csak lesütött szemmel beszélhetünk: Isa­szeg, Vác, Nagysalló, Komá­rom, vagyis az oly' sokszor emlegetett, s minden bizony­nyal ezután is gyakran szóba kerülő tavaszi hadjárat útvo­nala. Knézich Károly számára az az útvonal egyebek között annyit jelentett, hagy kiérde­melte a tábornoki rendfokoza­tot. Természetesen részt vett Budavár ostromában, méghoz­zá északról, ahol a legszívó- sabban védekeztünk. Itt sem térhettünk ki leckéje elóL Mindeddig egyetlen csatát sem veszített. Érthető, ha Damjanich balesete után őt bízták meg a hetedik hadtest parancsnokságával. Három hadosztály birtokában még- egyszer megmutatta, hova nőtt fel nem egészen alaptala­nul a tavalyi zászlóaljparancs­nok. A szőnyí csatában, ahol a magyarok részéről Görgey volt a fővezér, súlyos csapó­sokat mért ránk Knézich had­teste. Pedig akkor bizonyosak voltunk afelől, hogy ezzel a szőnyi mérkőzéssel pontot te­szünk a háborúra. Hiába szólt mellettünk a nagy túlerő, Görgey kicsavarta kezünkből a győzelmet olyan vezértársai segítségével, mint amilyen Knézich Károly volt. De a szőnyi sikert nem tudták még egyszer megismé­telni. Hadászati erőik abszo­lút hátrányba kerültek, már­pedig a hadászatban nincse­nek csodák. Júliusban a Vág­nál kíséreltük meg azt, amit Szőnynél elszalasztottunk. Sor került a peredi ütközetre; Végre győztünk. Görgey fő­vezér Knézich Károlyt tette meg az egyik bűnbaknak, azt állítván, hogy késve érkezett a hetedik hadtest, nélkülöznie kellett a döntő pillanatban. Ezért verték meg őket Pe­rednél, ezért kénytelen levál­tani a hadtestparancsnokot. Knézich Károly fegyelme­zetten, zokszó nélkül vette tu­domásul félreállítását Mintha mi sem történt volna, a had­ügyminisztérium utasítására Pestre költözött és felsőbb kí­vánságra hozzálátott megal­kotni a magyar honvédség egységes szolgálati szabályza­tát Amikor elérkezett a vég­veszély, mégsem tartott a Pestről távozó kormánnyal, hanem visszatért a hadsereg­hez. Mégpedig Görgey seregé­hez, amelyet Tokajnál lelt meg visszavonulás közben. (Folytatjuk) Á Kossuth Könyvkiadó újdonságai A PÁRTÉLET ÉS A PÄRTMUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Benjamin J. Davis: EGY KOMMUNISTA HARLEMBŐL

Next

/
Thumbnails
Contents