Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Utazások a hazában I SilHV;'ri

emlékezetére

3SP

11 Sá^Vári Endre, az illegális kommunista ifjúmunkás-mozgalom egyik vezetője 1973. november 4-én lenne hatvan évéá. Az: antifasiszta népfront és az ifjúsági függetlenségi mozgalom kiemelkedő szervezőjének 1944. július 27-én rendőrgolyó oltotta ki életét. (MTI Foto — KS)

Nézem a szembe jövő teherautókat, az előre siető hosz- szú kamionokat, a fákon túl szántóföldeket, szőlőket, s azt mondom: ez az a hatalmas műhely, ahová minden reggel százezer vekker ébreszti ä munkásokat. A mögöttünk elmaradozó fák, falvak, üzemek egyszer csak ismét szembe jönnék, mintha ismernék a mellékutakat, mindig elénk kerülnek. Akár egy forgószínpad.. Haladunk, haladunk, esz- szük a kilométereket, mégis a biciklikkel megtámasztott első italboltot Zomba óta immár negyedszer látom. A dűlőútra forduló traktort tizedszer. Hét persze, ez már nem az első traktor, csak' éppen az a dolga, úticélja, ami a többié, ősz Van: szántanak, vetnek az

egész országban. A cél, a szándék hasonlósága. a mozgás természete kelti bennem a csalóka képzeteket, .azt, hogy minden ugyanaz, hogy minden ismétlődik, újra feltűnik, elém kerül. S mivel az ország útjait járva nézni és látni szeretek, a képzeletemet se kell •túlságosan megerőltetni, hogy Magyarországot egyetlen Ö6z- szefüggő műhelynek lássam. •Milyen belül ez a hatalmas műhely, mit mutat a szemnek?

Baján, a vasúti hídnál a sorompó leeresztve. Az innensői dunántúli oldalon libasorban állnak az autók, hosszú, hosszú sor, a végét se látni; Ott van talán az ártéri erdők közepén, a gátőrháznál. Minthogy a . sorompó tíz percen túl is zárva tartható, olykor 200 személy- és teherautó ■vesztegel az innenső és a túlsó oldalon. Valamikor, a nyáron fürdőruhás lányok tartóztatták , fél rövid időre a személy-, a

tehergépkocsikat, az autóbuszokat, s honnét. hová kérdések után valamit beírtak a füzetbe. Egy ilyen felmérés, összegezés biztos, hogy jelent valamit, de hogy "mit. az isten tudja. Talán híd épül majd az adtoknak, esetleg alagút? A kormánynál ülő férfiak reménykedve mondják: valami lesz, ha egyszer kiállították a hídhoz a lányokat.

Lent a parton a Potykacsár- da csendes, néptelen. Egy vén halász ásít ózva ődöng a köve. ken. Ördög tudja, hogy van ez: egyik csárda divatba jön, a másik nem. Itt igazán van idő, ennek ellenére egyetlen autó sem áll a Potyká előtt. A csárda rossz helyre épült: sorompó előtt az emberek türelmetlenek, azoknak is sietős. akik kifejezetten ráérnek. Autó, autó, autó. öt év múlva nem szabad gépkocsit tartani, mondja egyik barátom, aki ebben a kérdésben szakértőnek tekinthető. Budapesten. Pécsett, Szekszárdon a belvárosban már most. 1973- ban az a helyzet, hogy az az autós némelykor nem tud megállni, nincs parkolóhely. Két esztendeje a fővárosban az Engels tér környékén negyven percig furikáztunk a déli órákban, egyetlen szabad helyet sem találtunk, ahol meg lehetett volna állni. Csáki ugyan: mi lesz öt év múlva? Baján. Pécsett, Kecskeméten, Székesfehérváron, Szekszárdon. Cegléden, Békéscsabán, mindenütt ugyanazt látom1: autó. autó, autó.

Ha valaki húsz évvel ezelőtt nekem azt mondja, hogy egy állami vállalat vízvezetékszerelője 1973-ban saját Skodáján jár vízvezetéket szerelni. azt a valakit bolondnak tartom, öt esztendővel ezelőtt a gyárak, a szövetkezetek előtt legfeljebb néhány vállalati? állami kocsit láttam. ' Három hete, a mözsi hűtőház előtt huszonhét benzinparipa állt, s hallom, némelyik, üzemben a dolgozók panászkodnak: nincs megoldva a parkírozás. Az ötvenes években alapfokú szemináriumokba járva megtanultuk: hetvenben már úgy lesz, hogy nem kell lakbért fizetni, a villamos energia, á kultúra, a szolgáltatás nem kerül pénzbe, bekövetkezik az aranykor. A jakbér, a kultúra, a villamos energia változatlanul pénzbe kerül, viszont1 az autóról, televízióról áz ötvenes évek elején'nem-volt szó. 1

A túlsó oldalón felnyitják a sorompót. Először a túlsó' ól- dalról eresztik át * a' várakozó-, kát. Néhány perc és ‘ar túlsó oldal átrobog,' de előttünk a sorompó még mindig ' zárva. Biztos szekér ‘„tévedt” á hídra, mire átér,* legalább" fél' őrá. így is van. Poroszkál a lovács'j: ka. ráérősen, kényelmesen: komoly, vén. paripa, nem néz se jobbra,- se balra. • Az autók mintha összébb húznák, magukat, a dühös férfiak meg,hirtelen elhallgatnak. .Elvégre valamikor lovas-nemzet voltunk.

Szeretek találkozni az or_ szággal, s rendesen a véletT len találkozások nyújtják, a tartós élményt.1 amikor nincs kiszámítva, . előre betervezve semmi, amikor minden kilométer’' tartogat •" valamilyen meglepetést. Az utazás lehetőség és fegyelmezett lemondás a lehetőségekről. Tudom például, hogy» bárkit megszólíthatok, • biztos., értjük egymást. de nem biztos,. hogy

megégjük egymást. Magyarul szólok, magyarul felelnek. Ha akarom meg,tudom, kire vár a cégjé'di jpiáctérén a piros arcú postás, de azt is paegtud- Patö'8€" ’frift? tud5, Széks^árdróf k’1 VŐsé?préfpi hentes. Azért leginkább mégiscsak: , nézelődni' szeretek: • ív u outi

Az a különös persze; hogy mi. magyarok az ismerkedő beszélgetéseket, anélkül, hogy tuctnók, szinte mindig kádere- zéssel, kezdjük. Hol dolgozik, mi a foglalkozás^, mennyit keres? Szóval ilyenekkel. Finnországban Szokásainkat isme., rik, mert előre figyelmeztettek: ■ a' keresetről, - az .iskolai végzettségről és a beosztásról ne érdeklődjek. Ezt firtatni tolakodó tapintatlanság, beszélni róla bárdolatlanság.

Ahány hgz.: . annyi szokás, hogy közhelyeket is mondjak. Nézelődve . az, országban, az ember nagy »szavak nélkül, s komolyán a szocializmus kiteljesedését látja:' eltöltheti a büszkeség. Egy-egy vjtazás utálj'még-inkább féltem, *• tisztelem vívmányainkat, s ha lehet még* jobban dühít az önzés. a cinizmus, a’ naplopás, a harácsolás. meg a többi átkozott nyavalya. Hagyjuk -talán. Inkább azt teszem szóvá, ami sehogy- se fér-;.a fejembe. Ezen az őszöd'' megfordultam 10—12 nagyvárosban. Bejártam a fél országot. Bennem maradt, a táj, a városok képe; Egyik se hasonlít a másikra . és mindegyik csak, önmagához hasonlítható, Idáig rendben van. De miből tudja majd ötven év múlva, száz év múlva az utazó.' hpgy. .Székesfehérvár Székesfehérvár, pem pedig Veszprém ? A városok, a falvak új lakótelepei, új utcái egyfor. mák: a, pécsi pont olyan, mint a, .lágymányosi, a szolnoki meg mint.a békéscsabai. .Érdre érve meg ügy tűnik, hogy Üj- szászon vagy Máj oson járok. Egyiknek sincs önmagára hasonlító arca, gmi .a > többiektől megkülönböztetné. A települések egyénisége, múlófélben, s úgy tűpik unokáink könnyeb. ben eliszákadnak szülőhelyüktől, lakóhelyüktől, hisz az .új környezet olyan lesz: épületben, - városképben,' mint a régi. Ébf>en az esetben igazán' jó lenne tévedni;-rossz jósnak bizonyulni. Hát majd meglátjuk. illetőleg majd meglátják azok, akik ebben a hazában kétezerhetven ben élnek.

Innét írják az újságok az újságot. Egyszerű, csodálom is, hogy eddig nem jutott eszembe: ez a mai műhely nem más. mint eseményeink, történéseink, nevetéseink, szomorúságaink színtere. Szóval, ez a magyar valóság. Némi pátosszal: Hazánk munkaruhában. Bútorszállító kocsik, kombájnok, leeresztett sorompók, kilométer hosszú szerelvények, ketreces Bamevál- autók, feliratok, kirakatok, olajkályha-vásár, gyár, falusi hitelszövetkezet, cukorrépahegyek, sörösládák, üzemanyag- töltő állomások és üzletek. Az alföldi városokból kosaras asz- S '.onyok bicikliznek a-távoli tanyákra, mennek haza. Az Izsáki Állami Gazdaság közelébe érve lesem a szüretelőkombájnt. Szőlőt szüretel. De hogyan? Egyszer biztos megtudom. ,

Érdekes, akik Budapestről indulnak. azoknak Karcag, Dunaújváros, Paks vidék és mi vagyunk a vidékiek. Ez valami mást, eltérőt jelent Job. bat is, rosszabbat is egyszerre, tanyákat, sáros utakat, zsíros ételeket, szüreteket őszi ködöket. Életformát is? Szerintem nem. Budapesten a belvárosban is lehet valaki vidéki és Murgán is lehet valaki széles látókörű, „népben, nemzetben gondolkodó” mai ember;

Gondolom, úton lenni sokféléképpen lehetséges, de csak egyféleképpen érdemes. Ügy érdemes, hogy hazatérve az ember több legyen legalább egy fűzfával, de ha lehet legyen több. sok új felismeréssel. Milyen kár, hogy akadnak hivatásos utazók, akik elindulnak, s vissza úgy érkeznek, mintha el ®e indultak, mintha otthonról ki se mozdultak volna. Én a ráismerő, a felfedező. az összefüggéseket látó, a tűnődő, töprengő utazókat kedvelem, a magát gazdagító patriótát, a hasonlítga- tót, a lelkesedni tudót, és a kritizálót. Az élmények a képek, a benyomások sokaságától fosztja meg magát az az ember, aki a hazát járva a fáktól, nem látja az erdőt. Akadnak, akik minden héten elutaznak Budapestre, de nem látnak mást, csak az utat.

Kár.

s*. p. ;

Szubjektív sorok

A Kecske ufca lakói

A dolog látszólag jelentéktelen. De csak látszólag, mert, a leiszm alatt egy nagyon is suiyos „prooiemareteg” nuzoaiK. ivilroi is yan szó tuiajuonnéppen?

t Egy utca iaKoi leveiet írtak a szerkesztő- ségpeK. így, ennek és ennek az utcának a laicoi — aiaírassai. iszt a leveiet mar majdnem a papírkosárba dobtuk, amikor egy női hang hívott oemiurmét telefonon. Az után érdeiciodolt, hogy mucor napnak választ a le- vfeiukre. ívn Kérőik a nevét, de azt mondta, hogy a pahasz Konentiv panasz, a név nem éroenes.

kctoi a pillanattól megváltozott a névtelen levél sorsa, wem dobtuk méltó Helyére, a papírkosároa, hanem elküldtük az illetékes tanácsnak kivizsgálásra.

A panasz lényégé: a Községben van egy utca, ameiynek van rendes neve, de a lakók szívesen átkeresztelnen, ha lehetne, Kejsne utcára. '

Ebben az utcában sok a kecske. Es a keesnek taiánn auatok, mmdent lerágnak. Bemennek a nem kecskeíulajdonosok kertjébe és ott felzabálják a díszbokrokat, a virágokat ... A nem kecsketulajdonosok fordultak ' már panasszal mindenkihez, de eredménytelenül. _

A községi tanács elismeri a válaszában: valóban panaszkodtak az utcabeliek, a tanács szabálysértési eljárást is akart indítani, de az utca lakói között nem akadt olyan, aki mégnevezte volna, hogy az ő kertjében kinek a kecskéje garázüálkodott- Tehát nem akaut egy konkrét kecske, amelyre rámondhatták volna — ez zabálós, ez jár ebbe. meg aboa a kertbe. Csak US.Y általában vádolták a kecskéket és a kecsketulajdonosokat. Kollektív szabálysértési eljárást lefolytatni nem lehet. Csak a „bűnös kecske” tulajdonosát lehet magbüntetni. Persze ehhez az kell, hogy megnevezze valaki. De nincs, aki megnevezze.

Ezzel el is jutottunk a kecske-ügy lenyegeEgy utca lakói ’ kollektíván panaszkodnak, holott bizonyára vannak olyanok az utcában. akiknek a kertjében soha sem járt kecske, nem is beszélve arról, hogy a, kefs“ ketulajdoncsok sem tartoznak a panaszKodok közé. Ha pedig ez így van. akkor néhány, esetleg egy tucat, vagy ennél tobo kenben , zabáltak” a lm est. ?k. A kár tanát nem az egész utcát érte, hanem annak egynéhány lakóját. Ismerve a kecskéket, nem minden

kecske .mászik át a*.,Kerítésen, zott is olyan, amelyik- megeiégsztk ag. honi koszttal. A kecskék .sem mind'”bűndr sok’ de az utög.:,J,Siíói aláír^&ij-.-levélben; „őket” is általában vádolják, mert még . a, kecskéket sem akarják megsérteni.

A felelősséget, azt, hogy valaki is nevén nevezze a gyereket, illetve a zabálós kecske tulajdonosát, senki sem vállalja. Ismeretlen kecskék ellen tesznek jelentést, holott mindannyian konkrétan is tudják, kinek a kertjében, kinek a kecskéje garázdálkodott. Az utca nem nagy, a lakók mind ismerik egymást. tehát feltétlenül kell. hogy ismerjék egymás kecskéjét is.

• A "kecske, nagy jószág, nem; .olyan, mint a- kutya vagy a macska', nem is. lehet úgy elbánni vele. Ha a szomszédok kutyája vagy macskája eszi a csirkét, a. tojást, köny- ny'űszerrel meg lehet, tőié szabadulni. ■ Egy, kis méreg a húsba és soha nem tudódik, ki: ki ölte meg a kutyát, a macskát. Legfeljebb csak gyanakodnak, de e$t el lehet viselni. A kecskét viszont nem -iiehet megmérgezni, mert azért büntetés jáf-hat. A kecskéket tehát fel kell jelenteni. Méghozzá névtelenül, hogy ne tudódjék ki, ki -volt a feljelentő.. ►A névtelen feljelentés viszont semmit sem használ, fezt bizonyítja- ez a kecske-ügy is.

Az „utca lakói” írják* a panaszos levelei két és várják, hogy a tanács esetleg őröket, állít az utcájukba, hogy ázbk Védjék meg a kerteket a kecskéktől, hogy azok "állapítsák meg: kinek a kecskéje "nem tiszteli-á kerítést, a szomszéd kertjét és kié igen.

Ez sajnos nem megy.

Az utca lakóinak kell megneyezniök a kecskéket és tulajdonosaikat. Helyesebbén az utca lakói közül azoknak... akiket a „kecske- rágás” érint. »■

Ehhez viszont felelősségvállalás szükséges. Vállalni, hogy emiatt -haragost. szereznek.’ Lehet, hogy hosszabb' keletű lesz a harag, lehet, hogy' rövidebb. sőt ez is előfordulhat, hogy ebből egyáltalán nem'lesz'harag. Különösen akkor nem, ha az illető kecskéje valóban bejár a szomszéd kertjébe.

A kecskéket „leleplezni” nem lehet olyan felemás módon, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon: jó fiú is legyek mindenki szemében, de a kecskéknek is lássák el á baját. ', , ■

Semmilyen problémát nem lehet ityen módon megoldani. A névtelen lévél.' a kiállás nélküli .handabandázás'semmit sem • ér.-’Ettől a kecskék tovább légéinek.

Ahhoz, hogy a kecskék leszokjanak*-e rossz tulajdonságúkról, meg kell nevezni őket- éS tudni kell azok nevét is, akik felelőséggel állítják, ez és ez a kecske ebben és ebben a kertben ilyen kárt tett.

És ez a szabály nemcsak a kecskére érvényes. SZALAIJÁNOS