Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

Örömmel írom le: lapunk példányszáma az elmúlt hóna­pokban jelentősen emelkedett. A Tolna megyei Népújság elő­fizetőinek száma majdnem két­ezerrel nőtt. Ilyen lapterjesz­tési időszakban az újságírók is „akcióba” lépnek —• nem azért, mert máskor nem járják az „élet sűrűjét” de több meg_ hívásnak keli eleget tenni — és az olvasók véleményét meg­tudva jobb, az élethez köze­lebb álló cikkek írására tesz­nek ígéretet. • Metz István mázai művelő- désiház-igazgató szíves meg­hívása nyomán bukdácsol au. tónk a szászvári volt erőmű­höz. Itt lenne a beszélgetés az újságról, meg a szocialista bri. gádokról. Aggódva figyeljük az utat, mikor akadunk el. S amikor Friss elvtárs a fiatalok klubjába vezet, túl a tengernyi sáron-vízen, halljuk a problé­mát. a témát, amely több mint kétszáz asszony kálváriája is egyben. így aztán a szép be­szélgetéskezdés problémafe- szegetéssé válik. Előbb csak négy en-oten ülünk az éppen begyújtott kályha körül, aztán szaporo­dunk, ahogy egy-egy brigád­vezető befejezi a munkát. Segítsünk — kérik a brigá­dok vezetői. Az a helyzet ugyanis, hogy a műszak végén az asszonyok nyolc-tíz pár sí­nen áthaladva érik csak el a buszt. Ha körbe mennek bár­melyik oldalon, lekésik a buszt, és később érnek haza. Szóval, buszmegállót kellene a régi bányavasúti sorompó tá­jékán létesíteni. De a Volán hallani sem akar róla, illető­leg feltételeit nem lehet tel­jesíteni. Így a helyzet konzer. válódik. Az asszonyok tovább­ra is futkosnak a sínek között, ha a rendőr elcsípi őket, fizet­nek. Az egyik takarítónő, ezer- forintos fizetése van, négyszáz forintos büntetést fizetett... Szóval hiába kérték a helyi tanácsot, a ktsz vezetőségét, nem sikerül buszmegállót az asszonyoknak megfelelő hely­re építeni. Konokság, a szabá­lyokhoz, nem a való helyzet­hez való ragaszkodás nyomán sárban-vízben kell menniök a buszmegállóhoz. Mert az uitat sem gondozza senki... A szövő-cérnázó-felvető asz- szonyok legnagyobb gondja itt a munkahely megközelítése. Meddig lesz ez gond? Erre nem Tél előtt A mezőgazdaságban befeje­ződtek a nagy munkák. Jó mi­nőségben, idejében került biz­tos helyre a termés, földbe a mag. S ami a legfigyelemre­méltóbb, a kedvezőtlen körül­mények, aszályos időjárás el­lenére búzából is, kukoricából is rekordtermést takarítottak be megyénk termelőszövetke­zetei, állami gazdaságai. Szin­te érthetetlen. Még a szak­emberek is széttárják a kar­jukat Csodálkoznak. Moso­lyognak. Lehetséges? Lehetsé­ges. A tények bizonyítják. Régen katasztrófát okozott volna az ideihez hasonló idő­járás, ma minden eddiginél nagyobb termést. Felnőttkor­ba értek mezőgazdasági nagy­üzemeink. • Valamikor, ha nagyon szo­rított a munka, azt mondták a parasztemberek: majd a té­len kipihenjük magunkat. Per­sze azért akkor sem tétlen­kedtek, akadt tennivaló a ház körül. Ma is akad a termelő­szövetkezetekben. Mégis, ilyen­kor több idő jut a művelődés­re, szórakozásra, a közösségi kapcsolatok ápolására. Sok he­lyen szervezett formában gon_ doskodnak a tagság képzésé­ről, az ismeretek gyarapításá­ról. Politikai vitaköröket, T1T- előadásokat. pártoktatást szer­veznek, nemcsak a párttagság számára. Ez jó. Csak vigyázni kell, hogy ezek az összejöve­telek ne váljanak semmit­mondó, üres trécseléssé, feles­leges időpazarlássá. A fel_ készületlen előadók, akik fél­órás monoton felolvasás után felteszik a szokványos kérdést: „Kinek van hozzászólása?”, nem tesznek jó szolgálatot az ügynek. Inkább lejáratják azt. Az álomba ringatott emberek ágyba kívánkoznak, hozzá­szólás alig akad. Pedig kell a vita és lesz is, ha olyan kérdések kerülnek szóba, amelyek közvetlenül ér­deklik az embereket. Ha a sa­ját gondjaikkal, munkájukkal, közérzetükkel kapcsolatos ész­revételeiket mondhatják el, szívesen hozzászólnak. Az sem jelenthet tragédiát, ha néha téves nézetek bukkannak elő. Éppen az jelenti ezen össze­jövetelek sava-boreát, hogy a nézeteltéréseket tisztázzuk, s a végén kialakul a helyes állás, foglalás. * Lassan itt a számvetés, a mérlegkészítés ideje. Izgalmas kérdés, hogyan zárta m évet egy-egy gazdaság. Ahol a jó vezetés a tagság szorgalmas munkájával párosult, ott nem lesz baj. Szerencsére termelő- szövetkezeteink zöme nyugodt lelkiismerettel készülhet a zár­számadásra. Nem maradnak üresen a borítékok, de elő­fordulhat, hogy vastagságuk különbözik. Még az ugyan­azon munkahelyen dolgozók­nál is. Igazságtalanság? Nem. Az egyik tag három százhar­minc munkanapot dolgozott, a másik kétszázat sem* Többet foglalkozott viszont a háztáji, val. Ez pedig a havi kereseté­re és az év végi részesedésére negatívan hatott. Még sincs oka zúgolódni: a jövedelemkülönb­ség ugyanis a háztájiban egyenlítődött ki. t. d. Tört arca kicsit talán * többnek mutatja korá­nál, de szeméből biztosság, erő és megértés sugárzik. Az a fajta asszony, akit száz közül is kiválasztanánk, ha semmi mást, csupán a kezét tárná elénk. Egyedül neveli gyere­keit Egy azok közül, akikről tudjuk, hogy a függetlenséget választották, s azzal együtt a dupla terhet, s a kétszeres fe­lelősséget. Az asszony: Simon Gézáné, a szekszárdi Bőrdíszmű be­tanított munkása. Hét észtén, deje dolgozik itt a gyárban, hét esztendeje éppen, hogy különvált a férjétől. Mindössze a gyerektartás kapcsolja a ré­gi életéhez. Lánya ez év má­jusában ment férjhez, éppen betöltötte a 18 esztendőt. Já­nos fia a lengyeli szakmunkás, képző intézetben tanul, mező- gazdasági gépszerelő lesz. Az ikrek: István és Géz« 14 esz­tendősek, s még iskolások. Si- monné Bogyiszlóról jár Szek- szárdra dolgozni, munkája sze­gecselés, ragasztás — ahogy a brigádbeosztás megkívánja. A kereseti igazolás kimutatása szerint átlagkeresete havi 1900 forint. — Megengedi, hogy belenéz­zünk a pénztárcájába? — A fizetésem havonta vál­tozó, de általában 1800—1900 forint körül mozog. Rendsze­resen kapom a gyerektartást: havonta 705 forintot. A csalá­di pótlék a három gyerek után 960 forint, 3650 forint a havi bevételem. — És mennyi a kiadása? — A szakmunkástanuló fiam családi pótlék részét a gyár egyepesen Lengyelbe küldi a tudtunk válaszolni. Könnyebb az olyan kérdésekre válaszolni, hogy a Tolna megyei Népúj­ság Szekszárd-centrikus (?) len­ne. Nem tudunk egyezni ab­ban sem, hogy Mázáról na­gyon keveset írunk, abban tel­jes az egyetértés viszont, hogy általában a szocialista brigá­dokról több cikk jelenhetne meg lapunkban. Aztán tanúi voltunk a bri­gádok értékelését zavaró kö­rülményeknek is: a szövetke­zetben nincs függetlenített ver­senyértékelő, emiatt lassú az értékelés, és nem is tartják azt minden részletében pontosnak, reálisnak. Milyen jó volna ír­ni arról, hogy társadalmi mun­kán vesznek részt, avagy ép­pen vetélkedőre készülnek! Té­ma volna az is, hogy a brigád életében milyen fontos ese­mény volt, amikor Éva elő­ször vett részt szavalóverse­nyen, aztán az az asszony, aki húsz éve önkéntes véradó! Többet kellene arról is írni, igazuk van a brigádvezetők­nek, hol mit építenek. Bony- hádon például, ha elkezdenek egy építkezést, akkor tudják csak mi lesz, ha már költözik a hivatal vagy a lakó. Más: a mázai tanácstagok miért nem tartanak „ lakosságnak, vá­lasztóiknak időközönként be­számolót arról, mi változott a községben, milyen a fejleszté. si terv, stb., stb... Nincs villany a falu sűrűn lakott részén — hiába szólnak a tanácsháznál. Több mint két órán át vi­tattuk az újságot, a szocialista brigádok munkáját, életét. Vi­ta volt, a szó igazi értelmé­ben. Jó érzéssel vitatkoztunk olvasóinkkal, és sok kérdésben megelégedéssel egyeztettük vé­leményünket. A beszélgetésnek a buszok indulási ideje vetett véget, és javaslatokkal, témák­kal, tippekkel tarsolyunkban búcsúztunk a mázai üzem szo­cialista brigádvezetőitől. ígé­retekkel is: ők gondoskodnak a lapnak állandó tudósítóról, mi segítünk a buszmegálló lé. tesítésében... És annak is örültünk, hogy ezen a beszélgetésen szaporo­dott lapunk tizenhat új elő­fizetővel. Köszönjük a beszélgetést, köszöntjük Mázán is, a me­gyében is új előfizetőinket. gyerek kollégiumi ellátására. Az ikrek napközi otthoni dija 260 forint, az én buszbérletein pedig 224 forint. A bevétel és a kiadás egyen­lege tehát 2760 forint Egyedül Simonné havonta ezer forin­tot költ hármójuk kosztjára. Előre mindössze lisztet vásá. rol, megvesz egy zsákkal, s az két hónapig elegendő. Az éle­lem költsége aszerint alakul, hogy milyen gyakran főznek húsétéit. A ház körüli vete­ményeskert megtermi az egész évre való zöldséget és hagy­mát az ólban két sertést hiz­lal, s néhány csirkét, tyúkot tart. Az élelmet leszámítva havonta kétezer forint körüli összeg marad, melynek közel felét a három fiú ruházkodá­sára kell költenie. — Mit vásárolt ebben a hó­napban ? — Fizetéskor az ikreknek vettem cipőt, a két pár lábbeli 280 forintba került, s kaptak egy-egy műszálas inget is. A nagyobbik fiúnak meleg puló. vérré és téli cipőre van szük­sége, s mivel minden vásárlás alkalmával a legolcsóbb ruha­neműt veszem meg — erre öt­száz forintot szánok. — S magának mit vett utol­jára? — Én vagyok mindig az utolsó. Csak akkor veszek va­lamit, ha feltétlen muszájj Utoljára a lányom esküvőjére vettem egy kosztümöt, majd egy. 12ü forintos cipők Vasutas újítók Januar tizedik« utón rendezik a vasutas újítók országos tanácskozását. Az elmúlt hetekben Tolna megy« vasútüzemeiben megválasztották azo­kat az újítókat, akik majd képvise­lik társaikat a fővárosi tanácskozá­son. Sorozatunkban négy újítót mu­tatunk be olvasóinknak. A művezető donyok villamos szerkezetei­nek javításáért felelős — cso­portjával. Egy-egy mozdony annyi villamos energiát termel, hogy kisebb falunak elég vol, na. A nagy értékű generátor, kapcsolószerkezet, stb. javítá­sa, karbantartása során szá­mos újításra is lehetőség nyí­lik. Bódogh István művezető eddig harminc újítást nyújtott be szolgálati főnökeihez. Két igen jelentős újítását most kí­sérletezésre fogták — milyen eredmény várható alkalmazá­suk után. A harminc kisebb- nagyobb újításért Bódogh Ist­vánnak több mint huszon­háromezer forint újítási díjat fizettek ki. A dombóvári fűtőház gőz­mozdonyait a MÁV járművei­nek korszerűsítési programja szerint Diesel-elektromos moz­donyokra cserélik. A régi tü­zes-gőzös mozdonyokat fokoza­tosan kivonják a forgalomból. Az új és igen nagy teljesít­ményű mozdonyok javítását, karbantartását meg kell ta­nulni a szakembereknek. Rendszeresen tartanak a moz­donylakatosoknak, a villamos szerkezetek javítóinak, az erő­átviteli művek szerelőinek ok. tatást, tanfolyamot. A mozdo­nyok javítási ideje, költsége e tanfolyamokon szerzett ta­pasztalatok nyomán is kedve­zően alakul. A munkások már mestereivé váltak a korszerű vontatók üzemeltetésének, ja­vításának is. A munka során azonban, — bármilyen kor­szerű is az új mozdony — le­het újítani, egy-egy célszerszám mot készíteni és használni, a javítási technológiát korszerű­síteni. Bódogh István a moz­Simonné házi mérlege a jó­zan, ésszerű beosztás követ­keztében nyereséges, s taka­rékkönyvébe havonta ötszáz— ezer forint kerül. Bútorra, ház­tartási gépekre gyűjt, szeret­né szebbé, s kényelmesebbé tenni maga, s a gyerekei éle­tét. A gyerekek nevelése, s ellátása mellett bizony nem sok ideje marad művelődésre. Színházba eddig nem sikerült eljutnia, s az olvasás, a mozi­látogatás is ritkán szerepel a programjában. A gyár kollek­tívája szereti, s ahol lehet se­gíti a pontosan, jól dolgozó, s gyermekeit egyedül nevelő asz. szonyt. A szakszervezet szep­temberben az iskolakezdéskor igyekszik könnyíteni a kiadá­sait. A szeptember egyébként a legnehezebb hónap. A gye­rekeknek iskolatáskát, tansze­reket, könyveket, tornafelsze­relést, melegítőt kell venni. —■ A gyerekek nevelése, s az, hogy egyedül kell a velük járó gondot viselnem, szá­momra nem jelent terhet. Hisz. bőségesen visszakapom főlük mindazt, amit értük te­szek — mondja Simonné. Majd így folytatja: — Igaz, hogy nagyon sokat dolgoztam, s dolgozom ma is, de soha, egyetlen napig sem nélkülöz­tünk. Ügy osztottam be min­dig a jövedelmemet, hogy ha nem is túl bőségesen, de min­denre jusson. S talán azért is vagyok elégedett, mert én még életemben soha nem irigyel­tem senkit. Semmi, de semmi vágyam nincs az életemben azon kívül, hogy a gyerekeim kezébe szakmát adjak. S úgy érzem, részemről ezzel telje­sítettem a kötelességemet. y. m. A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ÉJJELIŐRT KERES AZONNALI BELEPESSEL. Jelentkezés a munka­ügyön. (520) A Gabona Tröszt Szolgál­tató Vállalata december 1-i belépéssel 2 NYUGDÍJAS ÉJJELIŐRT. FELVESZ. Szekszárd, Keselyűs!, út. ____________________(517) A zonnali belépéssel fel­veszünk ADMINISZTRÁTORT a mözsi sütőüzemünkbe. Jelentkezés: Szekszárd Körzeti Sütőipari Vállalat Szekszárd, Rákóczi u. 10. munkaügyi csoport. ____________________(521) M EZŐGÉP Központi Gyáregysége, Szekszárd, Keselyűsi út. FELVESZ: érettségivel rendelkező NŐI DOLGOZÓKAT. (462) Népújság 9 1973. november 30. Szemben a brigádok vezetőivel

Next

/
Thumbnails
Contents