Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

Nyílt levél A magyar—bolgár áruforga­lom az elmúlt hét évben több, mint két és félszeresére emel­kedett, s a legutóbbi eszten­dőkben már 70 millió rubel körül mozgott, A növekedés ütemében a szocialista orszá­gok közül hazánk számára Bulgária a harmadik helyet foglalja el, s Magyarország ugyancsak a harmadik a bol­gár külkereskedelmi kapcsola­tok fejlődésében. A két ország teljes forgalmának most na­gyobb hányadát bonyolítja le egymással, mint hét évvel ez­előtt, a részarány azonban még így is kicsi, alig éri el a 2 százalékot. Az utóbbi időben bizonyos egyenlőtlenségek alakultak ki a magyar—bolgár külkereske­delmi forgalomban, a magyar szállítások erőteljesebben nö­vekedtek, mint a Magyaror­szágra irányuló bolgár export. Mindkét fél nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy az egyensúly mielőbb helyreálljon, gazdasá­gi együttműködésünk minden területen fokozódjék. A magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság ez év ja­nuári ülésszakán mindkét fél kifejezte, hogy mindenekelőtt a kooperáció és a szakosítás fejlesztésével, az integrációs elvek hatékony érvényesítésé­vel kíván még szorosabb gaz­dasági kapcsolatokat kiépíte­ni. Több határozat is szüle­tett. s azóta egyes területeken már konkrét eredményeket ér­tek el. Az érintett magyar, il­letve bolgár vállalatok keret- szerződést kötöttek röntgen- berendezések gyártási kooperá­ciójának kiszélesítésére, hason­ló szerződést írtak alá könnyű­ipari gépek alkatrészeinek sza­kosított gyártására, s egyes gépipari,, kohászati, vegyipari és könnyűipari témákban is feltárták az együttműködési lehetőségeket. Kibontakozóban van a járműipari együttműkö­dés is, amelynek keretében magyar gyártmányú agregáto- kat kívánnak felhasználni bol­gár autóbuszokhoz. Próbaképpen már felszerel­tek ilyen agregátot Setra típu­sú buszba, s a tapasztalatok kedvezőek. A röntgenkészülé­kek gyártási kooperációjának 1974-ben lehetőség kínálkozik, s számolni lehet azzal is, hogy jelentősebb kiszélesítésére már még a mostani tervidőszakban tovább bővül a könnyűipari termékcsere. A HTESZ és tagegy«sület«inek december havi rendezvényei SZERVEZÉSI ÉS VEZETÉSI TUDOMÁNYOS IARSASAG Tolna megyei szervezete. 1973. december 10 de. 10 órakor Szekszárd, Nyomda tanácsterme. Beszámoló a kölni ,,üzem- és ügyvitelszervezési kióllitás" tapasztalatairól. Előadó: dr. Kovács János, megyei tan ács revizora. PAPÍR- ÉS NYOMDAIPARI MŰSZAKI EGYESÜLET szekszárdi csoportja. 1973. december 12. du. 14 órakor Szekszárd. Nyomda. Taggyűlés. Jövő évi munkaterv megbeszélése. BORIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET Bárdiszmű-szakosztály. 1973. december 14. du, 14 órakor Szekszárd, Bőrdíszmű Váll. kultúrterem. ».Apparátus gépi tűzés”. v Előadó: Nagy István. MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET szekszárdi csoportja. 1973. december 3. du. 14,30. Hazafias Népfront tanácsterme, Szekszárd. ^.Korszerű építési rendszerek villanyszerelése, különös tekintettel a könnyű* szerkezetes építési módra”. Előadó: Lajkó Sándor, Tornóczki János» MTESZ Tolna megyei szervezete. 1973. december 10. du. 14 órakor Szekszárd, Hazafias Népfront, Választmányi ülés. ü.A megye iparfejlesztési lehetőségei**. Előadó: Somi Benjamin, MSZMP mb-titkár. MAGYAR AGRÁRTUDOMÁNYI EGYESÜLET Tolna megyei szervezete 1973. december 5. de. 9,30 órakor Szekszárdi («Babits M*0* Mű*. Közp. színházterme. MAE Tolna megyei szervezete tisztújító közgyűlése. (,A közgazdasági szabályozók a mezőgazdaságban”. Előadó: Kazareczki Kálmán MÉM-miniszterhelyettes, MAGYAR AGRÁRTUDOMÁNYI EGYESÜLET növénytermesztési szakosztály 1973. december 7—8—9. Dunaszentgyörgy Növényvédelmi kiállítás. 1973. december 7—8—9. Tamási« Növényvédelmi kiállítás. 1973. december 14—15—16, Tolna Növényvédelmi kiállítás. 1973. december 14—15—16. Pincehely. Növényvédelmi kiállítás. MAGYAR AGRÁRTUDOMÁNYI EGYESÜLET növénytermesztési szakosztály. 1973. december 3. de. 8,30 órakor Szekszárd, SZMT-székház. Szakosztály-vezetőségi ülés. MAGYAR AGRARTUDOMANYI EGYESÜLET állatorvosok szakosztálya 1973. december 4. de. 9,00 órakor Tamási. s,A tartási higiénia tejgazdasági jelen tősége és szerepe a tőgyulladás ®Uem védekezésben”. Előadó: dr. Kovács Jenő, Äeü. Ali. ig. 1973. december 4. de. 10,00 órakor Tamás?. ; ,A tejtermelés higiéniás körülményeinek közegészségügyi kihatása?^. Előadó: dr. Kolombusz Lászlóné KÖJÁL-felügyelő. MAGYAR AGRARTUDOMANYI EGYESÜLET állatorvosok szakosztálya 1973. december 4. de. 11,00 órakor Tamást. &,A tejtermelés! higiénia és az értékesítési valamint d tejfeldolgozás közötti összefüggés.” Előadó: Kincs János Tamási Sajtgyár igazgatója. 1973. december 7. de. 9,00 órakor Tamási. i.A tőgyulladás elleni védekezés aktuális kérdései.** Előadó: dr. Horváth György ÁJIatorvostud. Egyet, docense. 1973. december 7. de. 10,00 órakor Tamási. fr^A fejőgép működésének ellenőrzése és szerepe a tŐgyuUadáe elleni védekezésben”. Előadó: dr. Tóth László tud. oszt. vez. 1973. december 14. de. 10,00 órakor Szekszárd. i,India állatorvos-szemmel”. Előadó: dr. Romváry József tud. főmunkatárs. MAGYAR AGRARTUDOMANYI EGYESÜLET gödöllői helyi csoport. 19'73. december 6. du. 16,00 órakor Gödöllő ATE Korka-terem. Utibeszámoló az USA mezőgazdaságának gépesítéséről. MAGYAR AGRARTUDOMANYI EGYESÜLET állattenyésztési szakosztály. 1973. december 7. du. 14,00 órakor Mágocs mgtsz, Eejőberendezés (MIELE) megtekintés©» Tanulmányút, tapasztalatcsere* Folyamatban vannak az 1976—80-as évekre szóló ter­vek koordinációs munkái is. Kijelölték azokat a területeket, ahol reális feltételei vannak a két ország fokozott gazdasági együttműködésének. Mindkét fél számára hasznosnak ígérke. zik egész sor termék gyártásá­nak szakosítása, kooperációk kiépítése. Bulgária például ónozott lemezeket szállíthatna magyar alumínium tömbökért, alumínium félkésztermékekért és különböző acélfajtákért. Előnyösen bővíthető a vas- kohászati termékek választék­cseréje. Mindkét fél számára előnyös lehet különböző vegyi­termékek gyártásszakosítása, amelynek alapján Magyaror­szág például benzolt, polipro­pilént szállíthatna bolgár akril_ nitrilért és oktilalkoholért. Határozott jelei vannak a szá­mítástechnikai együttműködés bővítésének, amellyel kapcso­latban minisztériumi szinten már folyamatban vannak a tárgyalások. Javaslatok hang­zottak el gumiipari termékek gyártásszakosítására, továbbá arra is, hogy Magyarország közreműködhetne bolgár meri- nogyapjú feldolgozásában. S természetesen nagy a jelentő­sége a szódaegyezménynek, amelynek alapján a Magyar- ország közreműködésével lé­tesült bolgár gyárból növekvő mennyiségben szállítanak Ma­gyarországnak szódát. Felme­rült annak lehetősége is, hogy a következő években Bulgária folyam- és tengerjáró hajókat szállíthatna Magyarországnak. (MTI) Színházról, színjátszásról és a műsorokról... Mi, bonyhádiak immár 3 éré járunk Szekszárdra, a Babits művelődési ház ragyogó szín­háztermébe, mint bérletes szín­házlátogatók. A buszozás nem fárasztó, a társaság is kellemes, ha bár minden új bérletsoro­zatra változnak a színházláto­gatók. Hogy miért? Ennek szegődtem nyomába. Van, aki azt mondja, hogy Ő a kaposváriakra nem kíván­csi, mert azok operettet nem tudnak játszani. Van, aki azt mondja, hogy már minden da­rabot látott, túl sok az operett és bizony sokkal jobb szerep­lőkkel látta már Budapesten, és így sorolhatnám tovább. Ez csak pár egyéni vélemény. De halljuk a többségét, a jelenle­gi Garay-sorozatról. Strauss Cigánybáróját októ­ber 4-én a kaposváriak adták. Bizony a tánckar nem érte el egy jobb falusi műkedvelő tár­sulat nívóját. Ugyanakkor az újságtól a legjobb kritikát kap. ta. November 2-án Rolland Farkasok drámáját szintén a kaposváriak adták elő. A sze­repeket nem is tudták jól. Érthető volt az elmarasztaló kritika. November 24-én Duna- jevszkij Szabad szél című re­mek operettjét a pécsi társulat adta elő. Vagy nem volt ked­vük a szereplőknek a játékhoz, vagy nem tanulták be, elfelej­tették talán, de a súgás még a 10. sorban is hallatszott. Az elmarasztaló kritikával egyet­értünk. A december 19-re tűzött Huszka Mária főhadnagy című operett januári áttételéről a színházban, a hangosbemon­dón keresztül értesültünk. Nem lelkesedtünk érte, mert így kétszer egymás után, január 3-án és 4-én lesz előadás. Bár addigra a szilveszteri hangu­latunk biztosan elszáll, mégis... Eszem, nem eszem, ez van. Ha nem fogadom el, a szék legfel­jebb üresen marad. A bérlet ki van fizetve, ez a lényeg. (?) Jogos a kérdés: mi az oka annak, hogy az a lelkesedés, ami a színészekben megvolt két éve, ma már nincs meg. Nem úgy, nem olyan kedvvel játszanak. Ezt a laikus is ész­revehette már. Talán a felsőbb hatóságok által elrendelt körzetesítés — így hallottuk — kedvetlenít, vagyis az, hogy csak pécsi, ka­posvári, néha szegedi társula­tok rándulhatnak át ide hoz­zánk? Soknak tartják a „bum- lizást”, vagy nincs mögötte megfelelő anyagi lehetőség? Nem értem a színészeket, de azt o bizottságot sem, amely összeállítja a bérletsorozato­kat, időpontot egyeztet stb. A Garay-bérletben három operett és 2 dráma van, vígjáték nincs is. Miért? — teszik föl a kér­dést jó néhányon. Es miért játszanak olyan társulatok operettet, amelyek nincsenek erre még kellően felkészülve^ felkészítve? Ha ezek a kérdések nemi rendeződnek, a nézők száma lecsökken, ami pedig senkinek sem lesz jó. Most, még időben kell felfigyelni rá. Ne enged­jük a nívó csökkenését. Várjuk a megoldást. DR. KOVÁCS ZOLTÁN 1. bonyhádi közönségszervező Gerencsér Miklóst Aradi napló 49. Könnyű elképzelni, hogy a simán zajló huszárélet után mekkora riadóra ébredhetett Lenkey kapitány. Mire föl­eszmélt, már meg is történt vele a szerencsétlenség. Gya­nús lett. Nem véletlen hát, ha Lenkey késedelem nélkül kérte elbocsátását. Igen, ez így egyszerűnek látszik, de a döntés nem csekélyebb, mint a teljes létbizonytalanság vál­lalása. Se ingó vagyon, se földbirtok. Mihez kezd ma­gával a nincstelen Lenkey? Polgári hivatalt aligha kap, mert ilyenhez semmi gyakor­lata, semmi képzettsége. Kü­lönben is, a mi gyanúnk rfem szokott megállni a laktanyák kerítésénél1. Kiterjedése ad­dig tart, ameddig a fekete­sárga felségterület, sőt azon is túL A baljós összefüggések szá­ma végtelen. Hasonlítanak a démonokra. Számolnia kell velük annak, aki nem rántott kardot a lengyelekre Szta- tfiszlauhan. • Maryampol a Dnyeszter jobb partján fekszik — át kell an­nak úsztatni a folyón, aki onnan Magyarország felé igyekszik. A század is gyanús­sá lett, nemcsak a parancs­noka. Amíg Lenkey János — hatnapi zárkafogság után — rendelkezési állományban tét­lenkedett Sztaniszlauban, ad­dig huszárjait a kíméletlen Festetich kapitány nyomorgat- ta. Búsultak a legények Len­key kapitány távolléte miatt, zúgolódtak Festetich kapitány durvasága miatt, aggódtak a várható büntetés miatt. Bihari, hajdúsági fiúk vol­tak mindannyian. Jó bordába szőtt férfiak, akiket a to- borzó sorozásokon alaposan megválogattak. A magyar pusztán megtanultak tűrni, az osztrák hadseregben megta­nultak engedelmeskedni. Baj soha nem volt velük. Bízvást hihették a magasabb parancs­nokok, hogy a hosszú időben gondolkodó huszárok nem ve­temednek hirtelenségre, csen­desen fognak viselkedni távo­li körletükben mindaddig, amíg döntenek sorsuk felől. De megint kiderült, hogy a valóság mindig más, mint amilyennek hisszük. Levél ér­kezett az egyik huszár kezé­hez. Az otthoniak leírták, mi minden történik a jövőjére ké­szülő Magyarországon. Két nyomtatvány is volt a borí­tékban. Az egyikben a lázító költő, Petőfi verse, a Nemzeti dal. A másikon felszólítás az országhatárokon túl állomá­sozó magyar csapatokhoz, hogy térjenek haza, mert otthon van rájuk szükség. Kézről-kézre jártak ezek a nyomtatványok. Megfogamzott a szándék: haza, Magyarországra. Az ilyesmi lehet persze léha öt­let, könnyelmű ábrándozás. Gyakran a végiggondolt, vagy éppen csak dédelgetett szán­dék is megnyugtatja a lelket. S boldog az ember, ha cse­lekvés nélkül túljutott gond­járt. Nehéz oknak kell szoríta­ni az akaratot, ha a szándék a veszélytudat ellenére sem áll meg a képzelt cselekvés­nél, hanem átlendül a tény­leges cselekvésbe.' Á titkoí sem könnyű megőrizni. Száz­harminc ember nagyon sok ahhoz, hogy elegendő lenne a közönséges hallgatás. Dicsek­vés, kétség, aljasság, szószá- tyárság, és még ezernyi más örök emberi hajlamból egyet­len is elegendő lett volna a kudarchoz, mielőtt még tett­re kerül a sor. Tisztek nélkül, szabályzat nélkül bizonyította katonai erényeit a század. Tüzetesen, hibátlan konspirációval eszel­ték ki a szökési tervet. Még azt is kiszagolták jó előre, mi­kor marad tisztek nélkül a század. Előkészületeikről sem­mi nem árulkodott, mert a részfeltételek biztosítása egy­beesett a kötelező napi foglal­kozásokkal. Még az is az ön­szorgalom bizonyítéka volt, hogy május huszonnyolcadikén ebéd után, ezen a nyárias me­leg vasárnapon fürödni vit­ték a század lovait a Dnyesz­ter vízéhez. A pihent, fürdéstől felfris­sült lovakkal visszatértek a laktanyába. Ahogy a tisztek sürgetésére tanulták és oly sokszor gyakorolták, gyorsan és alaposan felkészültek a hosszú menetelésre. A legna­gyobb elővigyázatossággal megtöltötték táskájukat éles lőszerrel, nyűtt ruháikat, erő­sen használt puskáikat hibát­lanra cserélték. Maguknak élelmet és egyéb szükséges út- ravalót, a lovaknak pedig ta­karmányt málháztak. Óva­kodtak azonban attól, hogy magukkal vigyék díszegyenru­hájukat, vagy a század pénz­tárát. (Folytatjuk) További lehetőségek a magyar—bolgár gazdasági együttműködés fejlesztésére

Next

/
Thumbnails
Contents