Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-28 / 278. szám
Cipőgyári ú jítók Az újítás politikát kérdés Is l jí tóklub alakul Bonyhádon — Az újítási hónap sikere A Bonyhádi Cipőgyárban is megtartották azt a tanácskozást, amelynek a Minisztertanács határozata szerint meg kell előznie a tavasszal esedékes eseményt: az újítók és feltalálók IV. országos tanácskozását. Ami és ahogyan ott elhangzott, figyelemre méltó biztatás a jövőre. Az újítások- sal foglalkozó, öt évvel ezelőtt hatályba lénett 57/1967. Korm. számú határozat egyes rendelkezéseit többen bírálták ugyan, — de még többeket foglalkoztatott, hogy akár a jelenlegi keretek között mi módon lehetne felélénkíteni az immár rfewedszázados múltra visszatekintő újítómozgalmat. Dobi er István igazgató némi nosztalgiával emlékezett az 1960—67-es időszakra. Ebben a periódusban 996 benyújtott úiftásból 235-öt fogadtak el. Az újítók megérdemelt jutalma csaknem 300 000 forint volt; a gazdasági eredmény pelig meghaladta a hárommillió forintot. Ezzel szemben 1968. januártól ez év október elsejéig az előkalkulált gazdasági eredmény alig haladja meg a 700 000 forintot, a kifizetett újítási díj pedig az 50 000 forintot. Ebben az időszakban 53 újítást fogadtak el a benyújtott 138 közül. A leleményesség, az aktivitás korárrtsem a beosztás függvénye; más kérdés, hogy —- felkészültségüknek köszönhetően — általában a műszakiak azok, akik a legértékesebb újításokat produkálják. A kínálkozó sok példa közül csak néhányat: Anaczeller István főművezető újítása 700 000 forintot. Odry Károly termelési osztályvezetőé 472 000 forintot. Sarlós József főművezető, valamint Salamon Lőrinc és László István közös újítása csaknem 100 000 forintot, Ni- kolov Tamás és Sós Csaba közös újítása 175 000 forintot hozott a „gvári konyhára”. Sajnos, a műszakiakra vonatkozó gazdasági kötöttségek nem serkentenek alaoos előtanulmányokat igénylő újítási javaslatok kidolgozására. Tanulságos jellemzője volt a tanácskozásnak, hogy a felszólalók nagy hányada nem szorítkozott arra, hogy kevesellje az újítási díjat. Inkább azokat az ötleteket kevesellték, amelyeket a szakszervezet, a gyári vezetés felsorakoztat a mozgalom fellendítése érdekében. Zentai József — például — a szokásos évi két ankétnél több tanácskozás rendezését javasolta. Havasi Ferenc azt latolgatta, hogy mit eredményezhetne az ötletnapok felújítása. Fáik József arra figyelmeztetett, hogy vannak leleményes, de bátortalan emberek, akik a visszautasítástól tartva nem nyújtanak be újítási javaslatot. Ez utóbbi gondolathoz csatlakozott Ba- ricz István, aki újítóklub alakítását ajánlotta. A tanácskozást megelőző — októberi — újítási hónap eredményei azt bizonyították, hogy bár igen fontos az anyagi érdekeltség, mégsem kizárólag annak növelésétől helyes remélni az újítói mozgalom felvirágzását. Az októberben benyújtott javaslatok sorsának statisztikája rácáfolt a „nem érdemes újítani” nézetre. Bizony, 15 újítás közül hatot elfogadtak, hattal megkezdték a kísérleteket, mindössze hármat utasítottak el közülük. Az újítók a díjort felül jutalmat is kaptak: Gungl István fényképezőgépet, Havasi Ferenc faliórát, Savanya István karórát, Fáik József kristály vázát Az újítómozgalom, amint a bonyhádiak is helyesen ismerték fel, nem csupán gazdasági, hanem politikai tényező. Tudatformáló, nevelő hatásán kívül reális lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozók szocialista tulajdonosként szóljanak bele a vállalat fejlesztési, szervezési munkájába. Aligha véletlen, hogy már két szocialista brigád — a József Attila és a Gergely Janka szocialista brigád — is nyújtott be újítást. Igen kívánatos, hogy más brigádok szintén kövessék példájukat. A bonyhádi gyár vezetői nem csupán a jobb munka- védelmet. nagyobb termelé- kenvséget, fokozott anyagtakarékosságot célzó újítási javaslatokat részesítik illő fogadtatásban, hanem a mozgalom élénkítését szolgálókat is. A következő év elején megszervezik az újítók klubját. Az évi újítási feladnttervet eddig a főmérnök, a műszaki osztály- vezető és az újítási előadó állította össze. A jövő évtől szakemberek rfagyobb csoportja végzi ezt a fontos munkát. B. Z. EmJékjelvény a politikai könyvek terjesztéséért A Kossuth Kiadó, a politikai művek terjesztője Tolna megyei kirendeltsége tegnap találkozóra hívta össze azokat a terjesztőket, akik pártmegbízatásként rendszeresen eljuttatják a párttagokhoz és a politikai kérdések iránt érdeklődő pártonkívüliekhez az aktuális kiadványokat. Megjelent a találkozón Tolnai Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának titkára is. Háhif László megnyitó szavai után Kaczián János, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának munkatársa üdvözölte a legjobb terjesztőket, majd Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára emlékjelvényeket adott át a terjesztőknek. Tízéves terjesztői munkája elis- merésekéopen aranyjelvényt kapott: Hargitai Sándor, Te- kes Sándomé, Katona Lajos, őszi György, Németh Lajos, Horváth László és Fáik József, ötéves terjesztői munkájáért ezüstjelvényes elismerésben részesült: Potzner Béláné, Bán József, Vass Ferenc, Antal Ká- rolyné, Palotai József, Beréti Gáspámé, Bartusek Andor, Hegedűs István, valamint a betegsége miatt távol lévő Le- hoczki Jánosné. Együtt, társként könnyebb Még önálló tanácsú község volt Póri, amikor a település lakosságának kívánságára a vezetők el kezdtek foglalkozni a kisded falucska legnagyobb gondjának megoldásával. Jó ivóvizet azonban csak áhítottak a páriák, a törpevízmű építéséhez reménytelen volt kezdeniök, mert nem volt meg a szükséges anyagi alap. Az 1100 lakosnál alig több lelket számláló kis község már-már beletörődött, hogy bármennyire is szeretne, akárhogyan is kellene, nem tud vízmüvet építeni. Korai volt azonban a kényszerű lemondás a nagy mű létrehozásáról, mert amire a valóban kevés fejlesztési alappal gazdálkodó település egyedül képtelen lett volna — vagy ha mégis, csak nagyon hosszadalmas előtakarékosság után — az megvalósulhat. Annak idején, amikor megalakultak a nagyközségi tanácsok, és a nagyközségi közös tanácsok, a kisebb települések lakossága igen élénken tiltakozott a társ-községi státusz ellen. Nem egy helyen azzal vádolták meg a tanácsi vezetőket, tanácstagokat, hogy „eladták a községet”, most aztán nézhetnek sírva a különben is kevés pénz után. A kedélyek azóta igencsak lecsillapodtak. Mint Póri esetében, még sok más községünkben fedezték fel az emberek, hony nem is olyan utolsó dolog társnak lenni, mert számos olyan fejlesztési feladat is megvalósulhat a közös tanács vagy a nagyközségi közös tanács okos gazdálkodása révén, amit a korábban féltett önállóság időszakában le kellett venni a napirendről. Póriban megalakult a vízműtársulás 72 százalékos önkéntes belépéssel és már meg is kezdődött az a 4,5 milliós beruházás, aminek eredményeként megszületik a vízmű, megérkezik Póriba — először csak az utcákban elhelyezett közkutak, majd a házakba történő bekötések jóvoltából a rég áhított ivóvíz. Nem kell túlságosan jó számolónak lenni ahhoz, hogy bárki kiszámítsa, a kis község egyedül mire ment volna, mikorra tudta volna korábbi önállóságát érvényesítve megépíteni a vízmüvet A település évi fejlesztési alap bevéte- , le ugyanis mindössze 80 ezer forint. A Tamási nagyközségi Közös Tanács Végrehatjó Bizottsága javaslatára, fejlesztési alapjából 1 millió forintot biztosított a páriák vállaiko- . zásának támogatására, bár ismeretes, hogy a mind égetőbb gondokkal küzdő Tamásinak is nagy szüksége van a pénzre. Messzemenően nem lett tehát igazuk azoknak, akik féltették az egy államigazgatási egységbe sorolt kis településeket a székhelyközségektől. A „kicsik” ugyanis azóta többre mennek, több fejlesztési elképzelést tudnak megvalósítani. Ez a titka annak, hogy régen nem siratják az önállóságot... — óa — A pedagógiai munka színvonalának tudatos továbbfejlesztéséért A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata ülése után Közéletünk Tegnap délelőtt ülést tartott Dombóvárott a városi tanács végrehajtó bizottsága, mely ezen az ülésén a társadalmi lakásügyi bizottság tevékenységének elemzésével foglalkozott. Azzal tehát, her gyan érvényesült eddig a lakáselosztással kapcsolatos rendelkezések alkalmazása a lakások elosztásában! A dombóváriak 15 tagú lakásügyi társadalmi bizottsága 1971. májusában alakult meg. Évente átlag 6—8 alkalommal ülésezik és dönt a tanácsi bérlakások rendeltetésszerű szövetkezeti lakások bizottsági keretbe utalt lakásainak elosztásában. Mint azt a végrehajtó bi- zittság megállapította, a lakásügyi társadalmi bizottság a megalakulás óta eltelt időszakban megfelelő munkát végzett, komoly segítséget nyújtva ez- sei a lakásügyi hatóságoknak. Bejelentések címszó alatt tárgyalta meg ezt követően a városi tanács vb. a város sportjának fejlesztési feladatait, s hagyta Jóvá a vb. munkatervének módosító javaslatát. Két esztendeje, hogy a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága kezdeményezésére Tolna megyében Is megalakult a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata. Akkor azt tűzte kd alapvető céljául, hogy összefogja a megye területén élő alkotó pedagógusokat, hogy közelebb hozza egymáshoz az elmélet és a gyakorlat legjobb művelőit és munkájuk eredményeképpen jobb. hatékonyabb-legyen az iskoláinkban folytatott nevelőmunka. A most megtartott ülés az önvizsgálat jegyében . zajlott le. Őszinte nyíltsággal elemezte a végzett munka nyomán elért eredményeket, igyekezett feltárni a hiányosságokat és megjelölni a további feladatokat. Az alapos és gondos értékelés többek között az alábbi kérdésekre kereste a választ: — Sikerült-e egységbe tömöríteni a pedagógiai munka legjobb művelőit és tervszerű, összehangolt volt-e a pedagógiai tevékenység? — Eljutottak-e a megye iskoláiba a hasznos és követésre méltó nevelési eljárások, közkinccsé vál„Alaszka" (regszemcséről, borsószállítmányok külföldre Ősz végi borsószállítás indult a Tamási Állami Gazdaságból külföldre. A gazdaságban csaknem hatszáz hektáron mintegy tizenötfajta borsót (többféle fokozatban) termesztettek az idén angol, holland, NSZK-beli, dán és francia cégek által adott vetőmagvakkal, továbbszaporításra. Az elvetett mag a tízszeresét adta vissza hazánk földjén, hektáronkénti majdnem négy tnázsánylval több termett a tervezettnél, s jó közepesnek mondható, összesen csaknem 11 000 mázsa magtermést fémzároltak a gazdaság dolgozói. Az első ősz végi borsószállítmányt Hollandiába vitték a kamionok, közte Iregszemcsé- ről 204 mázsányit küldtek az „Alaszka” nevű étkezési borsóból. Nagyobb szállítmányt indítottak külföldre Pincehelyről is, tak-e az oktatási tapasztalatok. vagy csupán öncélú pedagógiai tudományoskodás folyik a tagozat munkájában? Az elnökségi beszámoló adatai szerint ma már a pedagógia valamennyi területének képviselői jelen vannak a tagozatban. A taglétszám csupán 1—2 százalékát teszi a megye pedagógus-társadalmának, de hivatástudatban, ügyszeretetben és lelkesedésben példamutatóan alkotó munkaközösségről beszélhetünk. A tagozat tagjai minden különösebb látványosság nélkül, szorgalmasan és eredményesen végezték munkájukat. Bemutató órák szervezése, pedagógiai felolvasások, előadások és emlékülések rendezése, az országos pályázatokon való eredményes részvétel jelzők ezt a tevékenységet. Tagjaink részt vettek a Tudományos Akadémia pécsi regionális ülésén és ott saját kísérleteikről, kutatásaikról adtak számot (Vida Jánosné, Farkas Jenő és Jeszenszky László), az országos szakosztályi üléseken pedagógiai tapasztalataikról számoltak be (Kurucz Antalné, Balogh Lajos), a neveléselméleti szakosztály pályázatán előkelő helyezést értek el (Nagy Zoltán- né. dr. Vadász Teréz és Szen- czi László), a programozott gépi oktatás egyéni módszereit dolgozták ki (dr. Endrédi Lajos, Kappelmayer Mátyás- né. Vajnay János). Részt vettek kartársaink az országos jelentőségű dokumentumok előkészítésében, a tananyagcsökkentés és a rendtartások előkészítése mun. kájában (Póla Károly. Békés Ferenc). Terjesztették a társaság kiadványait, amelyek nagv segítséget nyújtottak a gyakorló pedagógusoknak. Szoros kapcsolatban álltak a művelődésügyi osztállyal, a Továbbképzési Kabinettel, a Pedagógusok Szakszervezeté megyei bizottságával. Vannak tehát eredmények, szép sikerek. A gond csupán az, hogy ezeket a kidolgozott, a gyakorlatban bevált módszereket még nem kapják meg a pedagógusok. A tapasztalatcsere-mozgalom még csak most bontogatja szárnyait. S még valami: nagyon szerteágazó a végzett tevékenység. Talán eredményesebb és hatékonyabb lenne a munka, ha egyetlen témát — mondjuk a világnézeti nevelés kérdését — vizsgálnák meg sokoldalúan és ennek konkrét tapasztalatait nyújtanák át megyénk nevelőinek. Ennek megszerzése, a módszerek összegyűjtése, ellenőrzése és közreadása talán célszerűbb lenne. Ebben minden segítséget megad a Továbbképzési Kabinet és a Pedagógusok Szakszervezete is. Ezzel szolgálhatná a tagozat a párthatározat megvalósítását, a művelődésügy megyei célkitűzéseinek színvonalasabb teljesítését és elháríthatná magáról azt a feltételezést, hogy a Pedagógiai Társaság csak öncélú pedagógiai tudományoskodás céljából alakult szervezet. Hogy ez ne így legyen,' azért várjuk sorainkba a fiatal elméleti kutatókat, az újítómozgalom tagjait, a lelkes gyakorló pedagógusokat. írásaikat szívesen fogadjuk és azoknak a Pedagógus Híradóban, a Módszertani Közleményekben szívesen adunk helyet. Az új tanévben ezek a terveink és fő feladataink. Bízunk abban, hogy meg is valósulnak. Az ülésen megválasztották a Magyar Pedagógiai Társaság 1974. évi küldöttközgyűlésének megyei küldötteit dr. Vadász Teréz. Kaszás Imre és dr. Endrédi Lajos személyében. KEDVES HENRIK
