Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

Szakértelemmel, szívvel segíteni így látja munkáját tagúm Ádám népi ellenőr Fürst Sándor hetvenedik születésnapján A társadalmi ellenőrzés leg­jobb munkásai ebben az év­ben nyertékel először a „Ki­váló népi ellenőr” kitüntetést. Megyénk kitüntetettjeinek egyike Isgum Ádám. a tolnai Gép- és Műszeripari Szövet­kezet főkönyvelője. Mivel a főkönyvelő szükségszerűen a számok embere, személyére, munkájára vonatkozóan ne fukarkodjunk néhány adattal. Isgum Ádám 1961 óta megvá­lasztott népi ellenőr, de a párt- és tanácsi vezetők bi­zalmából már 1957-től együtt­működött q népi ellenőrzéssel. Eddig tizenhat vizsgálatban vett részt: hét alkalommal volt témavezető. Kitüntetését megelőzően háromszor része­sült oklevélben, jutalomban. A Szekszárd városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottságnál szaktudásán és megbízhatósá­gán kívül önállóságáért, szor­galmáért becsülik leginkább. Megszokott, hogy Isgum Ádám érdeklődik a NEB-nél: mikor, milyen vizsgálatban dolgoz­hat. Ismert, hogy témavezető­ként a munkabizottsággal együtt készíti el a vizsgálati programot. Isgum Ádám vizsgálattal töltött napjain nem egyedül ő hiányzik a GÉM-ből. Hol a belső ellenőr, hol az anyag­gazdálkodási előadó, hol a főkönyvelő-helyettes, hol a kontírozó könyvelő, hol a kalkulátor tart vele. Vajon mit szólnak ehhez az aktivitáshoz a GÉM-ben, ab­ban a szövetkezetben, ahol — csakúgy, mint más gazdálko­dó szerveknél — szintén ta­lált már egy, s más hibát a népi ellenőrzés? Mi tagadás, kissé félve kér­deztük ezt, de aggodalmunk feleslegesnek bizonyult. — A népi ellenőrzés ennél gokkal kényesebb kérdések­kel is találkozik — nyugta­tott meg Isgum Ádám. — MEZŐGÉP Központi Gyár­egysége Szekszárd, Keselyű- si út, felvesz: több éves gyakorlattal rendelkező műszerészt erősáramhoz. (461) Gépírni tudó számlázót felveszünk. PIÉRT Szekszárd, Babits u. 1. (474) Népújság () 1973. november 27. Ami pedig kérdését illeti: mind a szövetkezeti tagok, mind a vezetők helyeslik, hogy népi ellenőrként dolgo­zom. Nem kétlem, hogy ezt a megbízatást vélem együtt olyan megtiszteltetésnek te­kintik. amelyből a GÉM-nek is jut. Ezen túl. a nyereségig őszintén szólva: tudják, hogy a népi ellenőr munkája anya­gilag is előnyös az üzem. a munkahelyi kollektíva résére. — Anyagilag? — Lehetnek téves gazdasá­gi döntések, könyvelési téve­dések. Ha ezek későn derül­nek ki, az tetemes pénzügyi hátránnyal járhat. Ha el­lenben a népi ellenőrzés ide­jekorán tárja fel azokat, úgy még anyagi károsodás nélkül ki lehet javítani a hibát Pél­daként említem, hogy egy vizsgált szervnél az üdülteté­si kiadásokat tévesen a költségek terhére könyvelték, noha azokat a részesedés ter­hére kell elszámolni. A hiba feltárásakor alig vártam, hogy hazaérjek Tolnára, s megnézzem: mi hová köny­veljük. Megnyugodva láttam, hogy jó helyre... A lakossá­gi szolgáltatások helyzetének vizsgálatakor tapasztaltam, hogy néhány üzem méltatlan­nak bizonyult a tanácsi támo­gatásra. mivel csak a pénzt vette fel, de nem nyújtott több. színvonalasabb szolgál­tatást. Ez idő tájt ajánlotta fel p megyei tanács. hogy félmillió forinttal segíti autó­szervizünk bővítését. Köszö­nettel eltekintettünk a támo­gatás igénybevételétől, mivel úgy találtuk, hogy az azzal járó nagyobb tervet nem a valóságban, csak papíron tud­nánk teljesíteni... Azt hi­szem, a helyes döntés a GÉM előnyére szolgált. — Gyakran szóba kerül a népi ellenőrzés segítő szándé­ka. Ezzel kapcsolatban nem ritkán gúnyoros mosoly kísér egy kérdést: „Milyen segítség az, hogy a népi ellenőrzés le­buktat valakit?’’ Első politikai könyvemet 1948-ban vettem. A címe mi­att vettem meg, meg azért is, mert addig keveset, vagy sem­mit nem hallottam a Szovjet­unióról. A könyv Az SzK(b)P története címet viselte. Ma is őrzöm. Az SzKP története cí­mű mű új kiadását hónapok­kal ezelőtt bocsátották ki a nyomdából, ez is polcomon van. Aztán mellette Hruscsov beszédei, a magyar pártkong­resszusok anyagát tartalmazó könyvek, Kádár János beszé­deinek gyűjteménye, munkás- mozgalmi lexikonok, meg a Kossuth Kiadó könyvei — majdnem összességében. Egyik zománcgyári munkás lakásán beszélgettem néhány gyári dolgozóval a könyvről. A politikai könyvekről. Kell-e, ha igen, miért? Az emberek szeretik a könyvet. Azt hi­szem, azért szerették meg, mert van idejük olvasni, és azért van idejük olvasni — mert olvasnak. Azaz művelőd, nek, ennek nyomán hatéko­nyabban tudnak dolgozni, töb­bet keresnek, előbb tudják megvásárolni a bútort, a ru­hát, a háztartási gépeket, s így előbb a könyvet is. A politikai könyveket is. — A népi ellenőrzés nem „buktat le” senkit. Aki lebu­kik, az saját magát buktatja le, Ezeregyedikként hadd je­lentsem ki magam is, hogy a népi ellenőrzés nem bűn­üldöző szerv. Soha sehol nem kezdünk vizsgálatot azzal a céllal, hogy — negatív érte­lemben szólva: — „találjunk valamit”. Hiszen voltaképpen mindig találunk... Többnyire olyan jót, amit kívánatos népszerűsítenünk; ritkábban olyan hibát, tévedést, amely­nek megszüntetését szükséges támogatnunk. Ami pedig a néha előforduló .Jebuktatást” illeti, arra kérdéssel felelek: Segít-e a népi ellenőrzés a vizsgált egységnek, az ország­nak azzal, ha közreműködik bűncselekmény elkövetőjének felelősségre vonásában? — Párt- és gazdasági veze­tők véleménye szerint a népi ellenőrzés jelentősége a gaz­daságirányítás mai rendsze­rében különösen nagy. Az ön nézete szerint min alapszanak ezek a vélemények? — Az összes tényező is­mertetése messzire vezetne, a fontosabbakat könnyű meg­találnunk. Az ellenőrzés e lenini formája annyira komp­lex. hogy — gyakorlatilag — minden hiba, sőt hibalehető­ség feltárására alkalmas. A klasszikus számszaki revízió, nemde, a bizonylatokra irá- nyuL Könnyen elképzelhető olyan üzem. ahol ragyogóan rendben a könyvelés, de a megrendelők vagonszámra küldik vissza a selejtes árut. Elképzelhető az is. hogy rend­ben a könyvelés, kifogástalan a termék, de értékesítése va­lamilyen jogszabályba ütkö­zik. Mindezt még variálhat­nánk ... Nos, a vizsgáló cso­portban valamennyi szakterü­let alapos ismerője helyet foglal. így teljes és valóságos kép alkotható a vizsgált üzemről, területről. Szakszerű­en és szívvel — ezt tartom a népi ellenőrzés munkastílusá­nak. B. Z. Miért? Az ember mindig bele akart szólni, részese akart lenni sorsa alakításának. Harminc évvel ezelőtt erre ke­vésbé volt lehetőség. Most van. Ezekből a politikai köny­vekből formálhatja világnéze­tét, gyarapíthatja tudását. Ha pedig annyira mélyed a poli­tikába, a napi politikába, hogy beleszólhat a gyár, a hivatal életének alakításába, akkor az ember már vállalkozik ar­ra, hogy a „témáról” többet tudjon. A témabővítés vi­szont a politikai könyvekből is lehetséges. Itt van például az üzemi demokrácia kérdése. Ma legtöbb helyen eleven va­lóság, hogy a dolgozót meg­kérdezik, s véleményét számí­tásba veszik a gazdasági veze­tők döntéseik során. Vagy itt van az immár ötödik évében lévő mechanizmus. Ügy hi* szem a sok és hasznos könyv — szerző többek között Nyers Rezső, Vályi Péter, stb. — is segítette a gazdasági élet meg­újhodását, az emberek tisz­tánlátását gazdasági és politi­kai ügyekben. A politikai könyvhetek min­den különösebb propaganda nélkül zajlanak le november. 1932. június 19-e péntekre esett. Ez volt az a nap, amely egy szégyenletes, világszerte tiltako­zást kiváltó bírósági ítélet miatt „gyilkos péntek" néven szerepel azóta is a magyar történelemben. A budapesti királyi büntető­törvényszéken Töreky Géza, aki a törvénytelenül megrendezett statáriális tárgyalást vezette, kommunista programbeszédnek minősítette Sallai Imre szavait és a másik vádlottat szólította. Fürst Sándor ekkor még a huszonkilencedik életévét sem töltötte be. A férfi azonban, aki a vérbíróság elé állt, sokkal idő­sebbnek látszott. A tárgyalás előtt két teljes héten át kínoz­ták a politikai nyomozóosztály detekt/vjei. Gumibottal verték a talpát, a veséjét, minden embe­ri képzeletet felülmúló aljas esz­közzel próbálták vallomásra bír­ni. És mindezek után a vádlott, gyűrött vászonöltönyben, kéthetes szakállal — a pribékek még bo­rotválkozásra sem adtak enge­délyt — arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, öntuda­tosan kiegyenesedett, végighor­dozta tekintetét bíróin és így vá­laszolt: — Egyáltalán nem érzem ma­gam bűnösnek, mert nem tekin­tem bűnnek azt, amit tettem! A személyi adatok felvétele következett, majd a sok válasz nélkül maradt kérdése miatt egy­re ingerültebb Töreky bíró ki­fakadt: — Ezek szerint semmit sem kíván előadni?! — De igen —■ felelte First Sándor. — Július tizenhetedikén éjjel például, öt detektív vert órákon keresztül. Ezek közül hár­mat név szerint is meg tudok nevezni. — üljön le! — vágta e! a to­vábbiakat Töreky és ezzel Fürst kihallgatása be is fejeződött. Néhány perc múlva kihirdették a statáriális bírósági ítéletet, amelyről sokan tudták, hogy „legfelsőbb helyről” készen kap­ták a bírák. Sallai Imrét és Fürst Sándort „a magyar szent­korona nevében a budapesti kir. büntetőtörvényszék, mint rögtön­elejétől december végéig. A Kossuth Kiadó évről évre így november—decemberben ösz- szesítésfélét, munkájáról tük­röt tár az olvasók elé. Az ese­mény azonban több egy vál­lalat munkájának értékelésé­nél, több, mert ez a vállalat a párt kiadója. A párt kiad­ványainak terjesztője, nem el­sősorban üzlethálózaton ke­resztül, hanem a bizományo­sok útján. A Kossuth Kiadó bizományosai minden 'párt- alap szervezetnél megtalálha­tok, terjesztői is és propagan­distái is a jó könyvnek, a jó politikai könyveknek. Éppen e héten kaptuk a hírt, hogy a szekszárdi AGROKER-nél po­litikai könyvekből kiállítást rendeztek. E vállalat nem tar­tozik — létszám tekintetében — még a közepesek közé sem. Itt, ezen a félnapos kiállítá­son 1600 forintért vásároltak könyvet. Politikai könyveket. A Kossuth Kiadó megyei ki- rendeltsége több Tolna me­gyei üzemben tart bemutatót a kiadványokból. A politikai könyvek hete tehát tovább tart. Újabb, mai életünket magyarázó, a jövőbe utat mu­tató könyv, brosúra kerülhet az olvasók kezébe. ~ Pj ­ítélő bíróság, az állami és tár­sadalmi rend erőszakos felforga­tására és megsemmisítésére irá­nyuló bűntett miatt halálbünte­téssel bünteti” — így szólt a gyalázatos ítélet. Ki volt Fürst Sándor, hogy Horthyék bírósága a törvényes­ség látszatát is feladva, lázas sietséggel halálra ítélte? Szüle­tésénél, osztályhelyzeténél fogva élete nem úgy indult, hogy a pro­letárforradalom, a munkásosztály ügyének kiemelkedő harcosa lesz. Kispolgári családban nőtt fel, később pedig tisztviselőként dol­gozott. Még tizenhat esztendős sem volt, amikor a Magyar Ta­nácsköztársaság nagyszerű hó­napjainak eseményei a haladás, a forradalom, a munkásosztály mellé állították. A marxizmussal a szociáldemokrata párt balolda­lának ellenzéki mozgalmában, majd a Magyarországi Magán- tisztviselők Szövetségének balol­dali vezetői révén ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság bu­kását követő terror évei acéloz­ták meg a fiatalember jellemét és meggyőződését, s amikor ke­vesen vállalták az életveszély kockázatát, a gyakorlati harcot, ő az illegális kommunista párt­ba jelentkezett, amely 1926-ban fogadta tagjai sorába. Ebben az időszakban különös jelentősége volt a legális és az illegális le­hetőségek kihasználásának, csak így lehetett eredményekre szá­mítani a néptömegek forradalmi nevelésében. Fürst Sándor az il­legális tennivalók mellett min­den lehetséges legális alkalmat is kihasznált a munkástömegek mozgósítására. 1929 tavaszán már az illegális kommunista párt tit­kárságának tagjaként dolgozott. Akik ismerték, egybehangzóan úgy jellémezték őt, mint aki szá­mára a küzdés, a bátor harc az elnyomottak igazságáért oly ter­mészetes volt, akár lélegzení, él­ni. Amikor első ízben került rendőrkézre, majd bíróság elé, bíróinak szemébe vágta, hogy ügyében dönteni nem illetékesek. Csaknem két esztendőt töltött börtönben, s ezalatt is szüntele­nül az újabb feladatokra készült. Kiszabadulása után ott foly­tatta, ahol bebörtönzése előtt abbahagyta. 1931 tavaszán ezer veszély között is késedelem nél­kül nekilátott, hogy segítséget nyújtson a súlyos veszteségeket szenvedett párt újjászervezésé­hez. Szóban és írásban is lelep­lezte a bíatorbágyi vasútrobban- tás igazi hátterét, nem sejtette, hogy maga is a fasiszta provo­káció ürügyén elrendelt statárium áldozatává válik. A kőbányai gyűjtőfogház ud­varán végezték ki, idősebb elv­társával és harcostársával, Sál­lal Imrével együtt. A bitófa alatt is olyan bátran viselkedett, mint egész életében. Utolsó szavai ostorcsapásként érték a gyilkos­ságra összegyűlt úri hóhérokat: — A proletariátus bosszút áll értünk! És 1945 végén csakugyan le­zajlott egy másik tárgyalás, amelynek végén igazságos, tör­vényes ítéletet mondtak ki Sal­lai és Fürst egykori bírái, hóhé­rai fölött. Győzött az igazság, győzött a nagy ügy, amelyért Fürst Sán­dor az életét áldozta. A szabad, független Magyarország, a nép­hatalom természetes valósággá vált. ARKUS JÓZSEF Politikai könyvek

Next

/
Thumbnails
Contents