Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

J Nem a pénz, a megbecsülés! Asszonyok együtt és egyedül Személyzeti ügyekkel foglal­kozik egy túlnyomó többség­ben nőket foglalkoztató intéz­ményben. Innen van még a negyvenedik életéven és hét éve özvegy. A gyereket, — a nyolcéves fiút — egyedül ne­veli, s nyilvánvaló, hogy nem gondok nélkül, hiszen a gon­dok mindennap megteremnek, mind a munkahelyen, mind pedig otthon. Ez az asszony mégis azt mondja, hogy így érzi igazán jól magát, s ha annyi pénze lenne, hogy nem győzné pincébe és padlásra hordani, akkor sem tudna ott. hon maradni. —- Kell a pénz is, az igaz, de szerintem a dolgozó ember­nek egyébre is szüksége ván és azt az egyebet csak a mun­kájáért kapja meg. Én dolgoz­tam jóval a férjem halála előtt is, de föl sem merült közöt­tünk, amikor összeházasod­tunk, hogy maradjak otthon. Egyszóval, már a közös indu­lás miatt Sem tudnám vállal­ni azt a fajta beszűkülést, be­zártságot, ami a háztartásukat vezető asszonyok sajátja, ősz. tályrésze. ha még csak nem is akarnak túl látni áz otthon falán. A munkahely vezetőjének a véleménye: — Égy kicsit sem érzem ké­nyelmetlen feladatnak, hogy olyan intézményt vezetek, amelyben sok nő dolgozik. Igaz, itt nehezebb a munka- szervezés, végtére is nem szól­hatunk bele. ki mikor szüljön, vagy abba, hogy ki mikor ma­radjon inkább otthon a gye­rek betegsége miatt. Mégis, minden megbecsülésem az itt dolgozó asszonyoké, közöttük is elsősorban azoké, akik egye­dülállók. Az a tapasztalatom, hogy korra való tekintet nél­kül érettebb gondolkodásúak, felelősségtudóbbak azok az asszony dolgozóink, akik valami okból családfenntartók is let­tek, Valahogy keményebbek, az átlagosnál tisztázottabb a felelősségtudatuk. 0 E beszélgetés előtt néhány héttel találkoztam egy asszony, nyal, aki érthető okokból fá­radt $mber, s azt sajnálja, hogy „öreg”, mert a nyugdíj­tól mindössze három év vá­lasztja csak el. — Hä most kezdeném a munkát, legszívesebben könyv­táros lennélk. Annak idején tíz évvel ezelőtt nem volt sok választásom. Egyszerűen dol­gozni kellett. Elváltam az uramtól, két lányom tanult. Nem lettem boldogtalanabb, sőt! Pedig addig legföljebb ahhoz értettem, hogyan kell puhára párolni a vénebb marha húsát, vagy eltenni a befőtteket. Csak háziasszony voltam, tanulással kellett kezdenem a munkás­életet, és nem bántam meg. Igaz, időnként nagyon nehéz volt, a falu még ma is nehe­zen emészti meg a válást, sok­féle indulat kavargóit körü­löttem is. lesték mit mondok, csinálok, aztán lassan-lassan elült/a szenzáció. Elfoglalta a helyét mindig Valami más. Kis helyen szívesen foglalkoznak egymással az emberek, bár indítékuk nem Valami pozitív. Kérdő kíváncsisködáe nélkül áZt mondta még el eZ az aSZ- ezony, hogy életének az a for­dulata —■ amire, mert „nem úgy nevelték”, csak akkor ke­rült sor, amikor már nem tűr­hette tovább iszákos férjének a brutalitását — bekövetkez­hetett volna hamarabb is. — Most valamivel gazdá- dabb életre nézhetnék vissza. így nem elég gazdag az éle­te? Dehogynem. Emberileg fölszabadult, megtalálta a he. lyét és azzal az azóta elért cél­lal, hogy diplomát adjon a két lány kezébe. Az ő valamikori útra valójánál jóval többet az önmegvalósításhoz, mert ebben látta saját példáján okul­va — a boldogulás kulcsát. — Ennyi idős korára nem mindenki fárad el úgy, mint én. Az előzmények fárasztottak eL Ismerek vitalitástól majd kicsattanó idős embereket, akik nem tudnak százszázalékosan nyugdíjasok lenni. Én most Úgy gondolom, hogy csak pi­henni fogok majd, de meg­tartom azért a társadalmi meg­bízatásokat is, amíg érdemes­nek tartanak ezekre, mert megint bezárkózni azért nem akarok, • Ápolónő ismerősöm nem több 43 kilónál. Kétgyerekes édesanya é» ha jól meggondo­lom, három műszakjának 8—8 óráin túl bőven van futkdsni- valója a család körül, a csa­ládért úgy napi négy-öt órá­nyi. Ennyi á ráadás. Mert ugye, ha hatkor kezd, akkor a férj viszi a gyerekeket a bölcsődébe. Illetve óvodába, de értük neki kell mennie vé_ sárolni is keik váltásban csi­nálják, egyszer 6, egyszer a férj. Nem megy másként Ha éjszakás, hazaérve le sem fek­szik. Fordul vissza a gyere­kekkel Amikor Végre víz­szintes helyzetbe kerül, az sem tart sokáig. Hol ezt kell otthon elvégezni, hol amazt. Törékeny, mint egy kamasz­lány, s örökmozgó. — Nem sok magának, amit vállal? Nevet. — Sok Vagy nem sok, sze­retem a munkámat. — Nem is akarta serfia ítt- bagyni? Nem. Soha sem jutott eszé­be ilyesmi, pedig csakugyan nehéz néha, mért kevesen vannak az osztályon. Otthon a múlékony idő sarkantyúzza szüntelenül, itt a tennivalók sokasága. Alig jut szusszanás. nyi idő a műszak nyolc órája alatt, hogy kifújják magukat Nem vigasz, de a kórház töb­bi osztályán is ugyanez a helyzet — Az az igazság, hogy ke­vesen vagyunk, pedig nem sok ilyen szép és nők számá­ra különösen alkalmas pálya között lehet válogatni. Én egé­szen kis lány voltam még, ami­kor elhatároztam, hogy ápoló­nő leszek. Édesapám beteges­kedett sokat és én sokszor vol­tam bent nála a kórházban, ha anyu úgy dolgozott, hogy nem tudott beszaladni. Talán ennek a nem kellemes emlékű vélet. lennek köszönhetem, hogy mi­előtt még végképp eldöntöt­tem, hogy a nővérképzőben ta­nulok tovább, már tudtam, amit választok, az nem csak foglalkozás. Ha csak foglalko­zás lenne, a szakma elsajátí­tott tudnivalóit az ember érzések, gondolatok nélkül mechanikusan tudná alkal­mazni. Ez a mi munkánkban kizárt dolog.- Ez vonzott és éz tart itt. Két gyerekkel valóban nem kicsi lecke úgy helytállni három műszakban, hogy jus­son energia az otthonra is, de ftem tudom elképzelni, hogy bármi okból megválók egyszer a munkámtól, és otthon mara­dok. Nem a pénzért Azért is, de nem csak azért • Hosszan folytathatnám a Sort. Idézhetném a hétköznapi — és nem is túl változatos — történetek hőseiként megkér_ dezett asszonyok vallomásait. Nem folytatom, mivel a val­lomások sUntmázata százból kilencvenkilencszer ugyanaz. Dolgozó nőink ragaszkodnak a munkával teljes emberi élet­hez. — óa Takarító gépsor ’Á közintézményekben.. a szállodákban, a kórházakban és a tömegközlekedési jármű­veken mind nagyobb gondot okoz a takarítás, a munkaerő- hiány miatt. Ezért került elő­térbe a takarítás komplex gépesítése, amelynek megoldá­sához a hazai gyártáson túl lehetőséget keresnek a válla­latok korszerű és gazdaságos külföldi termékek beszerzésé­re is. Ehhez nyújtott segítsé­get a napokban több bemuta­tóval Budapesten az angol Dice és az FMS cég. Az angol takarító gépsor három kis gép­egységével több mint 40-féle száraz és nedves tisztítási műveletet lehet gyorsan elvé­gezni a porszívástol, a padló- és falmosástól a szennylé el­távolításáig. A bemutatott gépeket megvásárolta a Met- ropol Szálló és a Fővárosi Fürdőigazgatóság, s a tapasz­talatok alapján további aján­latokat kértek különböző ide­genforgalmi, egészségügyi in­tézmények, közlekedési és iparvállalatok. A MÁV tár­gyalásokat folytát a személy* vagonok tisztításához szüksé­ges speciális kisgépekről, va­lamint jegyautamalák. beszer­zéséről. Az angol cégek fel­vették a kapcsolatot a Meko- fém szövetkezhettél, s lehető­séget kínálnak egy« tisztító­berendezések mágyar-*ahgol gyártási kooperációjára is. ANYAI OROM Huszonöt éves törvény a nők egyenjogúságáról „Mindazokban a társadalmi rendszerekben, amelyek lénye­güknél fogva a nők valóságos felszabadítására törekszenek, a nők egyenlő jogainak deklarálását a nők szociális védelmét biz­tosító rendelkezések és intézkedések kísérik". Ezek a szavak az országgyűlés vitájában hangzottak el. Azon a vitán, amelyet a nőkre nézve hátrányos helyzet megszüntetéséről szóló törvény- javaslat kapcsán folytattak — éppen huszonöt évvel ezelőtti 1948. november 24-én. A felszabadulástól a javaslat törvényre emeléséig számos intézkedés, rendelet született, amely a nők egyenjogúsítását hir­dette. Elég csak a magyar nők előtt megnyílt új pályákra utalni. Megnyíltak a nők előtt az egyetemek korábban bezárt fakultásai. S az olyan törvények is, mmt a földreform, a választójog, vagy az egyenlő munkáért egyenlő bér alkalmazásának elve — sem tett különbséget a nők és férfiak között. Mégis, maradt az életnek, a közjogban és a magánjogban néhány olyan területe, amelyen o nők nem részesültek a férfiak­kal egyenlő elbírálásbon. Ezek megszüntetését, a minden téren érvényes egyenjogúság elismerését szorgalmazta a javaslat. Vitában, ellenérvek hangoztatása mellett fogadta el az or­szággyűlés a törvényjavaslatot. Egyik-másik képviselő a nők nőies­ségét féltette a szabad pályaválasztástól. Volt, aki még azt is megkérdőjelezte, szüksége van-e a nőnek egyáltalán hivatásra, ta­nulásra, munkavállalásra. A kételkedőket meggyőzték, s meggyőz, te őket az idő! S érdemes idézni azt a ma is aktuális megjegy­zést, hogy „a nő csak akkor gyakorolhat egyenlő jogokat a férfi­val, ha a kormányzat azonos lehetőségeket nyújt á munka, a pihenés és a művelődés terén, ha korszerű Intézkedésekkel gon­doskodik az anya és gyermek állandó védelméről, ha biztosítja terhesség esetén a fizetett szabadságot és messzemenően védi társadalom fontos egységének, a családnak az érdekeit”. Jóboru Magda, aki a javaslatot a nők egyenjogúsításáról be­terjesztette, így értékelte az eseményt: „Ez a törvényjavaslat be­tetőzése mindazoknak a törvényeknek, rendeleteknek, amelyek a felszabadulás óta születtek meg a nők egyenjogúsítása érde­kébert". Napirenden: A népfront művelődési politikája Tájékoztatót tartott a Haza­fias Népfront nőbizottsága Szekszárdon, csütörtökön dél­után a hiegyei népfront szék­Bitó—Sinhas Jövőnk kulcsa: az energia A technika az efrtfeer életében egy­re nagyobb szórepet tÖft bé, Az ener­gia pedig a technikai fejlődés egyik kulcstényezőjét jéfen«, darrtő szerepe van az emberi társadalom életviszo­nyainak kiőlakrtósábart. A Szerzők nagy feladatra vállalkoztak, élvezetes és mégis szakszerű képet adnak az ener- giatemelés és «felhasználás rendkívül szerteágazó és szók átlódul gyor9 fej­lődéséről. Ennek Megfelelően az ol­vasó meg ismerkedik a hagyományos és a még megvalósulóira váró energia- forráíbkkal, olyannal rtntrit amilyen pl. a kimeríthetetlen energiaforrásnak ígér­kező, ellenőrzött táftteomifcleóris fúzió, ha sikerül megvalósítani. Természete­sen nemcsak a jövendőt igyekeznek felvázolni, hanem a jelen lehetőségeit is bemutatják: a hagyományos fűtő­anyagokkal üzemelő erőműveket, majd tíz atomerőműveket, előnyeiket, és az utóbbiak rejtett, de leküzdhető veszé­lyeit, bizonyítva, hogy ezt az erőforrást szükségszerű felhasználni dz emberi­ségnek, de csak átmeneti enyhítést kínálhat az energiaéhség csillapítására. A könyv mondanivalóját sok ábra teszi könnyebbén érthetővé, és a leg­szükségesebb alapfogalmakat a szerzők külöft függelékben magyarázzák meg. Ss. Lukács Imrét Elveszett szegénység Sí. Lukács Imre, akinek „Szegények krónikája" című könyvét néhány éve szeretette! fogadták az olvasók, újabb könyvében b bizonyságot tesz arról, hogy kereeztSf-kaeul betért • aagyaz falut, az új föld új embereit, gond­jaikat és örömeiket, és remek írói szemmel-toilól tart tükröt SZok elé, akik hittel és szívvel építik az új magyar társadalmat. házában. A megjelentek előtt Szűcs Gyorgyné, fl megyei népfront nőreferense tartott előadást „A népfrontmozga- lom művelődési politikájának lehetőségei a nőik körében” címmel. Áz elmúlt három évben ugyanis a rvépfron(bizottsá­gok nagyobb figyelemmel ke­resték a lehetőségeket a nők művelődési, társadalmi aktivi­tásának felkeltésére, A*on munkálkodtak, hogy a lakó­területen élő asszonyokhoz is eljuttassák a párt politikáját. A cél megvalósítására több­féle módszert alkalmaztak. Előadásokat, vitafórumokat, klub- és szakköri foglalkozá­sokat szerveztek, és személyes beszélgetéseket folytattak. Szorgalmazták a 8. általá­nos iskola elvégzését. A me­gyében az 1972—73-as tanév­ben 458-an végezték el áz ál- általános iskola 7. osztályát, 462-en pedig osztályozó vizs­gát tettek a 8. általánosból. Az 1973—-74-es tanévre eddig 30 csoport jelentkezett, s ez azt jelenti, hogy újabb 8Q0 ember iparkodik megszerezni a magasabb iskolai végzettsé­get. Beszélt az előadó a nép­front és a különböző szervek, a TIT, a Vöröskereszt, az is­kolai szülői munkaközösségek kapcsolatáról, az együtt vég­zett munkáról, s ezek hatásá­ról. A nőbizottságok, az ÁFÉSZ-ek segítségével a tél folyamán több községben könyvbemutatót, könyvismer­tetőt. vetélkedőt rendeznek. Részt vesznek a nőbizottságok a nemzeti hagyományok ápo­lásában is. Példaként került szóba, hogy Váralján á nőbi­zottság, a tanács és a tsz se­gítségével falumúzeum létre­hozásán fáradozik. Tradíciókban gazdag á nép­front művelődéspolitikai mun­kája. s ehhez kapcsolódik a nőmozgalom népművelő mun­kájának gyakorlata. Az őszi- téli hónapok alkalmasak a különböző rendezvények, poli­tikai, kulturális és egészség- ügyi előadások tartására. Jól szolgálják a közösségi élet ki­alakítását , a szakköri és klub­foglalkozások, s megfelelő programmal hasznos a csalá­di esték szervezése is, ahová a férfiakat is meghívják. POZSONYI IGNACNß *>

Next

/
Thumbnails
Contents