Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-23 / 274. szám
Dunaszentgyörgyi kérdőjelek Olcsóbban és gyorsabban Dunaszentgyörgy az a község, amelyikről úgy látszik időről-időre szólni kell. Kétségtelenül számos ok van arra is, hogy ezek a szavak dicsérő hangzásúak legyenek és méltassák a község dolgozóinak szorgalmát, szép eredményeit, az ezek nyomán kibontakozott jómódot. Hogyan, hogyan sem, a dunaszentgyör- gyieknek sikerül időnként más irányból is felhívni magukra vagy legalább egyesekre a figyelmet. Néhány esztendeje írtunk a község temetőjében történt tömeges, barbár sírkő-döntögetésről, melynek tettesei máig az ismeretlenség homályában rejtőznek. Nemrégiben pedig a fiatal művelődésiotthon-vezető — Kiss Ferencné — merőben egyedi gondolkodásmódra valló levelet kapott. A levelet Szekszárdon adták fel, de aligha lehet kétséges, hogy nem Csatáron, vagy a Bakta oldalában lakók fogalmazták. Helyesírási hibáit kijavítva, a levél így hangzik: „Tisztelt Kultúrigazgatónő!!! Először is nem tudom elképzelni, hogy kik választották meg önt kultúrigazgatónak. Mert ezek az emberek biztos akkor magukon kívül voltak. A fiatalság szórakozása érdekében, amit idáig tett, az egy nagy nulla. Ha ez továbbra is így megy, ajánljuk, hogy magától mondjon fel. vagy a fiatalság ki fogja üldözni. Egy ilyen igazgatóra nincs szükségünk. Tavaly annyiszor volt bál, és mindig ezen lett a haszon. De ezt Ón nem tudja ép ésszel felfogni! Azt hiszi ön, hogy az örökös színházzal többre megy, pedig az nem sok hasznot hoz a kultúmak. Annak a budapesti együttesnek (Woods-nak) na a von na"v sikere volt nálunk tavaly. És még Dunaszentgyörgyön mikor -bál volt. még soha nem volt ráfizetés! Ha ezen nem változtat és nem csinál a fiatalságnak több szórakozni valót, akkor körülnézheti magát, mert önt Hölgyem ki fogják utálni! És ne tessék haragudni, hogy megírtuk az igazságot !!! Várjuk az Intézkedést!!!” Eddig a levél. Az ügy szempontjából teljesen közömbös, hogy Kiss Ferencné haragszik-e, vagy sent. Bizonyos, hogy a névtelen levelek nem tartoznak az örömöt okozó tényezők közé. Ennyit a levél írója (vagy írói) kétségtelenül elért. Ezen kívül pedig fényt vetett a faluban egyesek körében urolkodó közszellemre is. Ostobaság lenne vitatni a táncos szórakozások iránti igény jogosságát, ezt senki nem is teszi. Legkevésbé Kiss Ferencné, aki a községi tanács által közzétett hirdetésre jelentkezett és nyerte el a kereken háromezer lelkes falu művelődési háza vezetőjének állását. Érettségizett, szakképesítése egyelőre nincs, de már jelentkezett a szombathelyi főiskola népművelés-könyvtár szakára, melyet levelező úton fog elvégezni. Munkahelyét május 15-én foglalta el, más- fzőval a közművelődési idény végén, amikor már nem sokat lehet produkálni. Július 1-én kifüggesztett a művelődési házban egy házirendét, ^jmire alighanem már régen szükség lett volna, és amit a községi tanács szakigazgatási szervének vezetője is aláírt. A házirend, nagyon helvesen, tilalmazza a művelődési ház kocsmává változtatását, a részegeskedést és még néhány hasonlót. Kissné nem engedélyezi a szinte teljesen sötétben való táncot és azt sem — amire volt példa — hogy valaki a művelődési házban egy szál fecske fürdőruhában lejtsen egyedi motívumokra koreogra- fált táncokat. A Déryné Színházat ebben az idényben (csak) három alkalomra hívták meg. Szeptember 9-én szép sikerrel játszották G. B. Shaw: A szerelem ára című darabját. Az előadás a művelődési háznak tiszta jövedelmet is hozott. Ugyanígy a következő előadás: Bárány Tamástól „A szülő is ember” című darab. Január 5-re Gáspár Margit: Kilépek a történelemből-jével várják a művészek érkezését. Szeptemberben bál volt, melyhez a faddiak adtak zenét. Október 28-án pedig U n i verzál -koncert Bérdi György, G. Nagy Gabi és Hódos D. Sándor felléptével. Az arányok tehát egészségesek, a lehetőségekhez mérten kielégítik a színházat kedvelők igényeit, de a táncos szórakozásra vágyódókét is. Azt. hogy van színműveket kedvelő tábor. 92 bérletes bizonyítja és a most megalakult színjátszócsoport. Utóbbinak tagjai: két óvónő, egy gimná- zista, egy pedagógus, egy cukrász és egy asztalos. Egyikük sem idősebb huszonnégy évesnél. Kiss Ferencné úgy vélekedik munkájáról, hogy idáig nem ért el túl nagy eredményeket, de mintha a község kezdené kidugni fejét a visz- szahúzódás burkából. A tanács egyébként november 7-én, nagyon is megfelelő biztatásként, jutalomban -részesítette. Ezek a tények. De tény az is, hogy van a faluban olyan haj-» * landóságú réteg, mely a táncos szórakozások követelésének leple alatt szeretné visz- szaáUítani a „kultúrban” a korábbi állapotokat A Börényi Ferenccel az élen nemrégiben újjáalakított KISZ-szervezet nagyon sokat tehet és kell is, hogy tegyen a közszellem megváltoztatása érdekében. Azért, hogy akinek gondja, baja, kifogása van, a nyílt beszédet érezze természetesnek és ne a névtelen levelezés mindenhogyan csak megkérdőjelezhető módszerét. O. I. Ünnepi programok A mezőgazdaság átszervezése után. a megalakult, vagy megnagyobbodott termelőszövetkezetek előtt ott ált a nagy feladat: elhelyezni a közös jcszágállományt. Épület, épület kellett, viszont kevés volt a tégla, a cement, épültek tehát sorra a nádtetős, szerfás istállók, sertésszállások. Közben. itt-ott néhány ötven, száz férőhelyes téglaistálló. Nem telt bele tíz év, és a hevenyészett szerfás épületek sorra elavultak. De új épületeket követelt az állatállomány fejlesztése, no meg elsősorban az állattenyésztésben dolgozók munkakörülményeinek megjavítása, és a technikai fejlődési is. Az állattenyésztési programok új hulláma újabb, óriási építkezési igénnyel jelentkezett, a szakosított telepek pedig új építési technikáit. új építési anyagokat kívántak. A hagyományos építőanyagok mellé bevonult az acél, a vasbeton, az alumínium, a műanyag. Felsorolni is elég, hány épületszerkezet-típus vonult be c mezőgazdaságba: a dunaújvárosi tárolószínek, a Szekszárdi Állami Gazdasággal közösen kifejlesztett univerzális könnyűszerkezet — amely 1972-ben a moszkvai kiállításon ' aranydiplomát nyert és amelyből három év alatt 110 istálló és egyéb épület készült —, az AGROTERV és a szolnoki Mezőgép takaréküreges acélvázas színépületei, a nyékládházai mezőgazdasági épületelemgyár Mezőpanel rendszerű, vasbeton könnyűszerkezetei a legáltalá- nosaibbak, a legjobban ismertek. A könnyűszerkezetes építés tehát bevonult a mezőgazdaságba, annak ellenére, hogy jóval költségesebb, mint a hagyományos: amíg a hagyományos téglaépület egy. négyzet- mefere nyolcszáz forint körüli összegbe került a mezőgazda- sági épületeknél, addig a vázszerkezetes. paneles rendszer költségei elérik az 1500—1600 forintot. Előnyük viszont a szerelhetőség, a rövidebb építési idő. A szekszárdi—dunaújvárosi acélszerkezetű istállókat felépítették néhány hónap alatt, a Mezőpanel vasbeton elemeit, tetőszerkezetét kis teljesítményű autódaruval is a helyükre lehet emelni. Jellemző az is, hogy a megyében eddig megépült állattenyésztési telepeket 70—75 százalékban házi brigádok készítették, csak a technológiai szerelést végezték szakipari vállalatok. Erre egészen friss a Példa. A magymá- nyoki tehenészeti telepet is házi brigád építette, a technológiai szerelést a bonyhádi Mezőgép és a Budapesti Szakipari Vállalat végezte, és ami ritka szó: a tervezettnél egy és negyed millió forinttal olcsóbban. A 466 férőhelyes telep tervezett építési költsége 20 884 000 forint volt — felépült 19 600 000 forint költséggel. Ráadásul minőségileg is szép munkát végeztek az építők. Az állattenyésztő telepek építési hulláma levonulóban van, inkább a meglevők bővítése, komplexszé tétele folyik, de ennek ellenére sem csökkent a mezőgazdasági üzemek építési igénye. Az AGROBER megyei kirendeltsége tervezőinek munkája már február—márciusig foglalt, de ugyanígy a szomszédos megyei kirendeltségeken is. A sláger most a terményszárító, a magtár, a lucernaliszt-üzem. Ezeket kivétel nélkül egyedileg kell tervezni, ahány üzem, annyiféle variációban. Holott nem ártana néhánv típusterv elkészítése, azok ajánlása, úgy, mint ahogyan az állattenyésztési telepek állami támogatásának feltételét a MÉM néhány típushoz, technológiához kötötte. Úgy hírlik, a bábolnai típusú terményszárítóhoz készül komplex terv — d/e ez kevés. És kevés az a műszaki leírás, a gépkönyv, amelyet a gyártó üzemek a terményszárító, a lucernalisztgyártó gépekhez mellékelnek. A gép ugyanis az egész berendezésnek csak egy része. Meg kell hozzá tervezni a befogadó, és a kiegészítő épületeket, az energia- rendszert, hol, hogyan helyezkedik el a terményt fogadó és továbbító garat, hogyan, miként továbbítódik a feldolgozott termény a tárolóba, hol helyezkedik el az üzemanyag- tároló, miként történjen a vízellátás, a szennyvíz, a csapadékvíz elvezetése, gondolni kell az üzem úthálózatáról, és még jó néhány más szempontot, előírást is figyelembe kell venni. Ha lenne néhány típusterv, ezekre az üzemekre, akkor nem kötődne le annyi tervezői energia — ezeket a terveket csupán adaptálni kellene. Ezzel a beruházásra fordított idő is csökkenne. A jelenlegi helyzet szerint aligha készül az első kaszálásig annak a mezőgazdasági üzemnek a lucernaszárítója, amely már megrendelte a gépi berendezést, de csak a jövő negyedév végén kapja kézhez az üzem építési, kivitelezési tervét. B. I. Ártéri gazdálkodás a Duna mellett a középkorban Ötéves a tamási művelődési központ Andrósfalvy Bertalan kandidátus nagy sikerű előadást tartott a folyamszabólyozás előtti Duna menti ártéri gazdálkodásról a várostörténeti klubban. A téma azért rendkívül időszerű, mert szerte a világon, új koncepció alakul ki a vízgazdálkodással kapcsolatban. Az új cél az, hogy a vizet az adott területen meg kell fogni, és így a mezőgazdaság számára hasznossá tenni, nem pedig gyorsan levezetni a szabályozott mederben. Ez a gondolat nem olyan új, mint első pillanatban látszik. A középkori ártéri vízgazdálkodós itt a Duna mellett, ezen az elven alapult. Az ember a folyó természetes mozgásával együtt, tervszerűen munkálkodott. Vízkapuk segítségével nem engedte a vizet felgyűlni, hanem kivezette az ártérre, megelőzve így az árvizek rombolását. A XI. és XII. században már történik említés ilyen mesterséges csatornákról, ún. fokokról. A középkor embere tudta, hogy mennél nagyobb területre vezeti ki a vizet, annál gazdagabban hálálja ezt meg a természet, bő halterméssel, virágzó mezőgazdasággal. Ez a tervszerű ártéri gazdálkodás adta az alapját a Duna menti vidék magas kultúrájának, műveltségének, sajátos szabadságának. Ezt a gazdálkodási rendszert a török korszak háborúi megszüntették. A török kiűzése után a helyi lakosság a régi ártéri gazdálkodást akarta helyreállítani, de ez nem sikerült. Végleges csapást erre a vízgazdálkodási rendszerre a XVIII. század végén megkezdődő folyamszabályozás mért. Kisasszondy Éva Befejeződéshez közeledik Tamásiban a művelődési ház ünnepi rendezvényeinek hónapja. A programsorozat az intézmény ötéves működését köszöntötte. Iparművészeti kiállítást rendezett a szekszárdi Képcsarnok, dokumentum-kiállítás nyílt a művelődési ház történetéről. Színházi eladást tartott a kaposvári Csiky Gergely Színház — Romain Rolland Far- kasokját — szombaton este pedig a veszprémi Petőfi Színház mutatja be Juhász István, Valahol egy sziget című művét. A szakkörök, klubok, tanfolyamok hallgatói számára rendezték meg Jobba Gabi előadói estjét. Hangversenyt adott a tamási és a szekszárdi fúvószenekar, november 25-én bemutatja műsorát a Pro cultura humana vegyes kar. Nagy sikerrel vendégszerepeltek Tamásiban a tambovi művészeti együttesek. Könnyűzenei programot mutatott be az Express együttes és néhány népszerű táncdalénekas. A programot bál és több A megyei művelődési központ igazgatók és népművelési tanácsadó-vezetők munkaértekezlete tegnap délelőtt a megyei művelődési központ tevékenységének ismertetésével folytatódott. A tervezett programra, Herceg Ferenc, a KB tudományos és kulturális osztályának alklubfoglalkozás tarkította. November 23-án, délután pedig jelentős szervezeti eseményre kerül sor: a társadalmi vezetőség megválasztására. A tamási program érdekes és változatos volt, ami a színházi részét illeti: egyenesen! példamutató. osztályvezetőjének előadására negyed tízkor került sor. Az előadás a közművelődés tárgyáról és fejlesztésének feladatairól szólt. Az értekezlet délelőtti — utolsó — programján részt vett István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Zombai László, a megyei pártbizottság munkatársa is. Befejeződött a népművelők munkaértekezlete
