Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

!últeíjesítik a középtávú tervet Decsen

Termelőszövetkezeteink az elmúlt években középtávú tervet készítettek, melyek öt évre megszabják a fejlődés ütemét, irányát. A decsi Sárközi Egyetértés Termelőszövetkezet 1971-ben, a tervkészítés időszakában kedvező helyzetben volt. eredményei ugyanis mind a megyei, mind az országosnál jobbak voltak.

— Hogyan állnak jelenleg a terv megvalósításával? — kérdeztük Zrínyi József elnöktől.

— A központi intézkedéseken kívül figyelembe vettük a szövetkezet sajátosságait, ä helyi adottságokat. Reális volt az a fejlesztési koncepció, amely a főbb terményekből évi 8—9 százalékos termésnövekedést irányzott elő, bár eddig a valóságban ezt magasan túlszárnyaltuk. A gyor_ sabb ütemű fejlődést az intenzív fajták bevezetésével, a gépesítés magasabb fokával és a talajerő-utánpótlás biztosításával értük el. Műtrágyából például már most többet használunk fel az 1975-re tervezett mennyiségnél, hatóanyagban 523 kilogrammot hektáronként. Ennek megfelelően nőttek a hozamok is búzából az 1971-es

27,8 métermázsás hektáronkénti átlaggal szemben a tervidőszak végére 35 mázsát irányoztunk elő. de az idei tény 42 mázsa volt. Hasonló a helyzet kukoricából is, az 53 mázsás átlag ugyancsak meghaladja a tervezettet.

Az állattenyésztés fejlődése eddig kissé lassúbb ütemű volt, mint a növénytermesztésé. A sertésállomány szinten tartását tűztük magunk elé, a szarvasmarha-tenyésztésben viszont előre akarunk lépni. A jövő évtől kezdődően részt veszünk az ágynevezett „Dália”-prog, ramban (ennek a szabadtartá- sos állattartásnak az a lényege, hogy a tejhasznosítás helyett teljesen a hízómarhaelőállítás kerül előtérbe), amihez alapanyagunk is_ biztosított. Hús-tej típusú, 350 tehénből álló állományunkból ugyanis — melyet a megye 26 gazdaságából vásároltunk ösz- 6ze — könnyebben lenet hús- jtípusú fajtát előállítani. Megfelelő feltételek mellett egy év alatt 550—6Ó0-ra kívánjuk emelni a tehenek számát, s ugyanennyi hízóállatot is szeretnénk leadni.

A terv elkészítéséről Nagy János főagronómus beszélt:

— Legelőször is összeült a hat felső vezető, megbeszéltük az elképzeléseket, s kialakult a tervezet váza. Ezt aztán a pártvezetőséggel együttes ülésen vitattuk meg, bővítettük ki. Majd a taggyűlés és brigádgyűlések elé került, ahol a tagság is megismerkedett vele. megvitatta és az? 1972-es tervtárgyaló közgyűlés elfogadta. Az egyik brigád gyűlésen elhangzott javaslatra érdekes módszert próbáltunk ki: kérdőíveket adtunk a tagságnak, melyen a tervezettel kapcsolatos problémákra kellett válaszolni. Hangsúlyoztuk, hogy sem a kitöltése, sem az aláírása nem kötelező. Éppen ezért meglepett bennünket, hogy a tagságnak mintegy nyolcvan százaléka töltötte ki és az aláírók száma szinte száz százalékos volt. Izgalmas feladatot jelentett a feldolgozás, sok hasznos javaslattal találkoztunk, mint például a következők: „Javaslom a

szarvasmarha-állomány fejlesztését, mert egyéni korunkban is a növénytermesztés és . állattenyésztés együtt adta a hasznot”

„Felesleges és nem jó, hogy sokféle növényt termesztünk.”

— Figyelembe vették ezeket a javaslatokat a tervezésnél? — kérdeztük Arányi Kálmán főkönyvelőitől.

— Mindig őrülünk a tagság hasznos észrevételginek. Hogy mást ne mondjak, a régebben termesztett 14-fajta szántóföldi növényből jelenleg már csak 9 van. Ezt a gazdaságossági számítások is indokolták. Fő növényeink: a búza, kukorica, lucerna, napraforgó és cukorrépa a szántó 95 százalékát foglalja el, gépesítettségük pedig teljesen megoldott. A terület többi része a kertészethez tartozik, amelynél nem a jövedelmezőséget nézzük elsősorban^ hanem a tagság foglalkoztatottságát. A termelőszövetkezetek ugyanis nagymértékben eltérnek az állami vállalatoktól. Amíg ott a termelés érdekeinek megfelelően vesznek fel munkaerőt, addig nálunk a munkaerőhöz kell a termelést igazítani. Ez a helyzet, s az, hogy a tagságnak bizonyos számú munkanapot kell csak teljesítenie, nagymértékben megnehezíti, bonyolulttá teszi tervezőmunkánkat.

—- A sokféle jogszabály is behatárolja a tervezést — veszi át a szót dr. Kalmár József jogász. — Különösen a jöve- delem-növekményadó bevezetését lenne érdemes felülvizsgálni, amely könnyen válhat a fejlődés gátjává. A regulativ adó miatt ugyanis a nyugdíjba vonuló tagok helyett nem tudunk jól képzett, a korszerű technikai berendezésekhez értő szakembereket felvenni, mert a bértömeget emelni alig-alig lehet, kevés pénzért pedig nem kapunk ilyen munkaerőt. Hasonló a helyzet egy szakképzett gárdát igénylő új üzem beindítása esetén is. Az lenne a helyes, ha a bérbázis valamilyen módon követné a termelési érték növekedését. Bár igaz, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatottak számának csökkenésével kell szá_ molnunk, ez pedig olyan mértékű technikai fejlődést tételez fel, amely végső soron / visszahat a termelésre, ezáltal a személyi jövedelmek alakulására is.

Ez utóbbi gondolat igazát a számok is alátámasztják: amíg 1971-ben 97,43 forint jutott egy tízórás munkanapra, addig az 1972-es évben 119,40 és az idén további 1 javulás várható.

Az ésszerű gazdálkodás, a jó tervezés és kollektív vezetés következtében Decsen az utóbbi években nemcsak stabilizálódtak az eredmények, de biztosítottnak látszik a következő évek fejlődése is.

— Tóth —'

Nem lehet ötmillió forinttal „labdázni44

Másfél hónappal ezelőtt — pontosan október 3-án — írtunk „egy kellemetlen körülményről", arról, hogy milyen bonyodalmak keletkeztek a tamási tsz-társulás szőlőfeldolgozó telepéhez vezető út építése körül. A fejleményekre azért térünk vissza, hogy levonjuk a tapasztalatot: az állani pénzével nem lehet könnyelműen „labdázgatni”, és vállalatok, szervek ne csak azért kössenek szerződést, hogy legyen mit felmondani, hanem tisztességesen eleget tenni a vállalt kötelezettségeknek.

Október elején a következőket írtuk: „Úgynevezett célcsoportos beruházással épül 1700 méter hosszú út, és 50 százalékos állami támogatással a feldolgozó üzem körüli szilárd burkolat. A beruházás már tavaly elkezdődött, amikor is a tervezés során négy varáció készült az útvonalvezetésre, a nagy szintkülönbség miatt. A stabilizációs burkolat készítését elvállalta a kaposvári közúti vállalat: azzal, hogy három hét alatt elvégzi, amennyiben szeptember 15-ig mlinkaterületet kap. A földmunkát alvállalkozóként elvégezte a Koppány-völgyi társulás. Ezek után a kaposváriak közölték, hogy a munkát — tehát a szilárd burkolatot — ebben az évben nem tudják megcsinálni..." ,

írásunkra levélben válaszolt a Kaposvári Közúti Építő Vállalat. Közölte, hogy bár október 15-én felvonultatta gépláncát, a stabilizációs munkát nem tudta megkezdeni, mivel a földmunka nem a terv szerint készült el, és október 22-én levonultatta, mivel a „generálkivitelező" még mindig volt vissza földmunkával.

A kaposváriaknak igazuk volt abban, hogy nem volt kifogásta. lan a földmunka minősége, és abban is, hogy még korábban — májusban — hiányzott az építési engedély.

Mint írtuk, a terv még a múlt évben elkészült. Az AGROBER Tolna megyei kirendeltsége ez év május 4-én kötötte meg a szerződést a kaposvári közúti vállalattal, mint az ötmillió forintos munka kivitelezőjével. A vállalatnak viszont erre a munkára nem volt gépe, így a tekintélyes földmunkát alvállalkozóként vállalta a Koppány-völgyi társulás.

Mégsem lehetett tavasszal megkezdeni a földmunkát az építési engedély hiányában, amelynek kiadása viszont a kisajátítási eljárás elhúzódása miatt késett. Az útépítéshez tízvalahány tamási lakos magántulajdonban lévő ingatlanából kellett kisebb-nagyobb területeket kisajátítani. Kettő kivételével sikerült a kártalanításban megegyezni, így a két tulajdonos ellenében le kellett bonyolítani a hivatalos kisajátítási eljárást A tamási Nagyközségi Tanács örvendetesen rövid idő alatt eljárt De ez alatt az idő alatt a két kivitelező között szerepcsere történt: a társulás lett a generál- kivitelező, a kaposvári vállalat az alvállalkozó, és ezzel a szerepcserével megváltozott a felelősség is.

A társulás a két hónapra való földmunkát elvégezte egy hónap alatt — és útépítésben való gyakorlatlansága miatt eltért 9 tervtől. Az áttervezés napok olatt megtörtént ugyanúgy a kifogásolt földmunka elvégzése, pótlásd is, De a kaposváriak ezzel indokot találtak arra, hogy az alvállalkozói szerződést októberben felmondják — illetve csak a jövő tavaszon való elvégzést vállalják.

Ez viszont azza#járt volna, hogy elvész az idei évre előirányzott ötmillió forint. Ezt viszont manapság senki nem engedheti meg.

Ezek után a tamási tsz-társulás — a beruházásban közreműködő AGROBER beleegyezésével — új vállalkozót keresett, és talált, a Pécsi Közúti Építő Vállalatot. ( ,,

A pécsiek vállalták, hogy a tervezett költséggel, és év végi befejezési határidőre elkészítik az útburkolatot — nem az eredetileg tervezett stabilizációs eljárással, hanem szórt alapos, bitumenes burkolattal.

A munkát megkezdték. Alig fél hét alatt, mintegy négyszáz méternyi alapot készítettek el — és bár gyorsan múlnak a napok, remény van arra, hogy most már kellemetlen körülmények nélkül, határidőre elkészül oz ötmillió forintos beruházás.

B. L

Vasúti személykocsik Dunakesziről

Országos vizsgálat a nő szerepéről a családban

A MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalata az idén 50 úi vasúti személykocsit épít. Ezenkívül 80 régi szerelvényt felújítanak. Képünkön: átadás előtt a felújított Aa-típusú vasúti szemely(MTI fotó: Koppány György felvétele — KSJ

A MISOT tájékoztatója

A Magyar Nők Országos Tanácsa országos méretű vizsgálatokat végez, majd reprezentatív tanulmányt készít az asszonyok, az anyák családon belüli helyzetének és szerepének alakulásáról, arról, hogyan érvényesül napjainkban a társadalom legkisebb egységében a nő egyenjogúsága. A nagyszabású munkáról a nőtanácsnál. tájékoztatták az MTI munkatársát.

— A készülő tanulmány alapján a család belső viszonyairól, életéről, a gyermekekkel szemben támasztott követelményekről, valamint a család és a társadalom kapcsolatáról igyekszünk hű képet adni — mondották.

E feladat azért is nagy figyelmet érdemel, mert hazánk felszabadulása óta a társadalmunk gazdasági, politikai és kulturális rendjében bekövetkezett alapvető változások sokoldalúan befolyásolják a család helyzetét, fejlődését. Felmérő munkánkkal egyszersmind szeretnénk elémzően feltárni a család és a társadalom között kialakult újszerű kapcsolatok formáit.

— A fejlődést tükrözi a nők megváltozott társadalmi szerepe is: jelenleg hazánkban a munkaképes korú nők 70 százaléka dolgozik. Többségük családos, gyermekes anya. Ezért különös súlyt helyezünk annak vizsgálatára, hogyan hat a család életére, az asszonyok otthoni egyenjogúságára a munkavállalás.

Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a család fejlődése, a női egyenjogúság fokozatos megvalósulása elsősorban a lányok, asz- szonyok nagyarányú munka- vállalásának, gazdasági függetlenségének eredménye. Jogszabályaink — a családjogi törvény, a Munka Törvény- könyve — messzemenően védik a nőt, az &r(yát, támogatják a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósulását..

— A tapasztalatok szerint átalakulóban vannak a család hagyományos feladatai is. A társadalom mind több családi funkció ellátásában siet a családok segítésére; ily módon újszerű együttműködés

jön létre a család és az állam, a társadalom különböző intézményei között. Természetesen a család fejlődése, változása nem problémamentes, az élő hagyományok, beidegzett szokások, a kialakult kapcsolatok általában lassabban változnak, mint_ a társadalmi feltételek, A tradíciókat gyakran átörökíti, tovább élteti a fiatal generáció is. Fokozza a feszültséget, hogy a nők munkába állása gyorsabb' ütemű volt, mint a „hagyományos” szerepkörükkel összefüggő feladataik társadalmi segítése. Sokat kell tenni a családi munkamegosztás korszerűsítéséért is. A dolgozó nők a nagyarányú gépesítés ellenére még mindig átlagban heti harminc órát foglalkoznak háztartási munkával. A család fejlődése, benne a nő helyzete, szerepe sokrétű, összetett kérdés. A tanulmány a helyzet valósághű feltárása mellett tartalmazza majd a Magyar Nők Országos Tanácsának a további előrehaladást célzó javaslatait, elképzeléseit is. (MTI)