Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-16 / 268. szám
Eredményeink vannak, de még több a tennivaló a nőpolitikái határozatok végrehajtásában Jeleztük, hogy a megyei pártbizottság párt- és tömeg- szervezeti osztálya tanfolyamot szervez a járási-városi párt- bizottságok nőfelelősei és nőreferensei, valamint a tömegszervezetek és .mozgalmak nőfelelősei részére. A tanfolyam elkezdődött, méghozzá rangos, a további előadásokat és foglalkozásokat is- feltétlenül befolyásoló kérdésről: A nők szerepe a párt politikájának megvalósításéban. A témán és az azt feldolgozó rendkívül alapos előadáson túl — dr. Pánczél Gézá- né, a megyei pártbizottság nő- referense tartotta —, növelte a tanfolyam első foglalkozásának súlyát, hogy részt vett K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára, aki felszólalásában nemcsak bel. és külpolitikai tájékoztatót adott, hanem segítséget a jelenlévőknek abban is, hogy tudják a későbbiekben magasabb szintre emelni nőpolitikái munkájukat adott területükön. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, amit az előadás is már bevezetőjében hangsúlyozott és amire külön is figyelmeztetett K. Papp József: A nőkérdés —• klasszikusaink tanítása szerint is — szerves része a társadalom átalakítása nagy folyamatának, azaz együtt oldható meg a társadalom gazdasági, politikai, kulturális és más feladataival. A forradalmi munkásmozgalom elmélete és gyakorlata a nőkérdés megoldását egybekapcsolta az ember társadalmi felszabadításával, az emberi szabadságjogok megteremtésével, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájának megszüntetésével. Egészen leegyszerűsítve tehát tulajdonképpen nem is lehet külön nőpolitikáról beszélni. hanem a párt politikáját kell következetesen megvalósítani és akkor nyugvópontra kerül a nőkérdés is, viszont arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tudatváltozás korántsem olyan gyors, mint a társadalom életének alakulása. Ezért kényszerül aztán a párt időről időre arra, hogy határozatokat hozzon a nők helyzetének megváltoztatására, s ezért inspirálja az állami szerveket törvények, rendeletek meghozására a teljes egyenjogúság megvalósítása érdekében. A tanfolyamindítás jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy ezt az elvet érvényesítse és az összpolitika egészeként fogadtassa el a nőkérdést. Ahhoz viszont, hogy a gyakorlati munka eredményes lehessen, mindenekelőtt át kell tekinteni, mi is a helyzet megyénkben, hol értünk el eredményeket, hol égető a probléma, milyen út látszik a legcélravezetőbbnek. Vagyis ki kell jelölni, a „mi a legsürgősebb tenni- való”-t. Az elmúlt 28 év tapasztalatai azt tanúsítják, hogy a magyar nők éltek a felszabadulás adta lehetőségekkel, jelentős szerepük volt és van eredményeinkben, s a továbbiakban sem nélkülözhetjük részvételüket az élet egyetlen területén sem. A párt Központi Bizottságának 1970 februárjában hozott határozata óta nagyon komoly, pozitív változásokat tapasztalhatunk. A különböző szintű pártszervek és -szervezetek egyre rendszeresebben és mind átfogóbban foglalkoznak nőpolitikái kérdésekkel, nemcsak a téma szorosan vett tárgyalásánál, hanem beépítve egyéb kérdésekbe is. Jelentősen nőtt a nők aktivitása, részvétele a társadalmi életben. Emelkedett számuk és arányuk a különböző társadalmi és tömegszervezetek tisztségviselői között. A központi erőfeszítések mellett egyre több helyi kezdeményezéssel lehet találkozni az ipari és mezőgazdasági üzemekben a nők élet- és munkakörülményeinek javítására. Azonban mindezek ellenére sem akadálytalan a fejlődés. Problémák jelentkeznek még elég gyakran a pártszervezeteknél, gyakran előfordul, hogy köz- tiszteletnek örvendő nőkét a családjuk tart vissza a tisztségvállalástól. vagy az sem ritka, amikor a nők kishitűségből nem vállalnak közéleti szerepet. A gondok említése után nézzük meg, konkrét számok tükrében. mi a helyzet Tolna megyében, mit tesznek a nők, hogyan élnek szocialista rendszerünk által biztosított jogaikkal. A nők aránya országosan — és nagyjából ez a kép megyénkben is — 51 százalék. Tehát valamivel több, mint a lakosság fele. Azt viszont már nem lehet elmondani, hogy a társadalomban betöltött szerepet illetően is fele-fele az arány. Hogy a magunk háza táján maradjunk, kétségtelenül javuló, emelkedő tendenciának lehetünk tanúi, megelégedésre azonban még nincs ok: lénye- ' gesen megnőtt az elmúlt néhány évvel ezelőttihez képest a pártba felvett nők aránya, azonban az utóbbi két évben sem volt több, mint az összes új tagok 33 százaléka. Nem lenne felesleges azt sem megvizsgálni, hogyan álakul az üzemi felső és középvezetők között a nők aránya. Bizonyo. san sok még itt is a tennivaló, különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy például a szocialista címet elnyert munkabrigádok tagjainak 35 százaléka nő. Kétségtelen, hogy a társadalmi tisztségviselők között is számottevően nőtt a nők aránya, különösen a hivatkozott központi bizottsági határozat óta. A tanácstagok között pél_ dául 2 százalékos az emelkedés, de így is még csak 23 és fél százalék. A KISZ-tagok több mint fele fiatalasszony, vagy lány, ugyanakkor a választott szervekben még a negyven százalékot sem- éri el a nők aránya. A termelőszövetkezetek vezetőségeiben általában egy-két nőt találunk, de azt már ne is vizsgáljuk, hány nő tsz-elnökünk, vagy elnökhelyettesünk van. Ugyanakkor idekívánkozik megem_ líteni: a termelőszövetkezeti tagság 40 százaléka nő. A nők politikai érdeklődésének, önmaguk képzése szükségességének felismerését mutatja, hogy évről évre nő a politikai oktatásban részt vevő asszonyok-lányok száma. Amíg az 1969/70-es oktatási évben 10 287 nő vett részt a párt- és tömegszervezeti okta_ tás különböző formáin, addig az 1972/73-as tanévben 13 342 fő. Ez az összes hallgatók 38,3 százaléka. Amíg meg kell állapítani, hogy a nők a társadalmi munkában jól megállják a helyüket, azt sem szabad elhallgatni, hogy nem nagyot léptünk előre a nők vezető tisztségekbe állítása terén. Fejlődés ugyan itt is van, amit mutat, hogy újabban van egy új gyárigazgatónő, egy nő tsz-szövetsegi titkár, egy SZMT- és egy KISZ-megyebizottsági titkár. Ez azonban semmi esetre sem elég, megnyugvásra tehát egyáltalán nincs ok. Nőtt a politikai munkások száma a párt. és tömegszervezeti apparátusban, de például a megyei tanácsnál egyetlen nő osztály- vezető sincs, a községi tanácselnökök közül is mindössze három tartozik a „gyengébb” nemhez, a községi tanácsi vb- titkárok közül sem több mint 16. (Tekintettel a téma összetett és átfogó voltára, elemzésünket lapunk holnapi számában folytatjuk.) LETENYEI GYÖRGY Fiatalok a vezérkarban Negyvi eil A y körüli igazga- ' tóval beszélgettem nemrégiben arról, hogy miért veszi körül magát fiatal mérnökökkel, közgazdászokkal, technikusokkal, hiszen a gyár ismerői szerint jól mennének a dolgok anélkül is, a napi teendők ellátásához elegendő a kipróbált, régi gárda, és igazán nem állunk még olyan jól diplomásokból, kvalifikált szakemberekből. hogy egyetlen gyár így szipkózhassa a műszaki értelmiségieket. Az igazgató türelmesen végighallgatott. „Egyetért az érveléssel?” — kérdezte. Bevallottam, hogy egyelőre kíváncsi vagyok csupán, nincs elegendő információm nz értékeléshez. Tájékoztatott tehát. Megtudtam, hogy tíz-tizenöt év múlva mit vár az igazgató az iparágtól. milyen tervek vonatkoznak az általa irányított üzemekre. A friss, diplomás fiatalokat a majdani feladatok megoldásáért hívta, ígérete szerint vezetői beosztásba. Feltételeit a fiatalok megértették, elfogadták. Pontosan kidolgozott „órarend” szerint kezdték a szakma gyakorlati részének elsajátítását, az üzemmel, a munkásokkal, a sajátos technológiával való ismerkedést. Elhangzott néhány megjegyzés, hogy lám már sétálgató ifjoncokra is futja a gyár pénzéből. Aztán a fiatalok tapasztalataikról dolgozatot készítettek, jó néhány ésszerű toztatást javasolva, az igazgató a gyáregységvezetőkkel, a legrutinosabb szakemberekkel elemezte a munkákat. Egy év múltán a „sétálgatás” eredménye már látszott. Részben a javaslatok megvalósításával, részben a kezdő mérnökök, közgazdászok magabiztossságá- val kamatozott. Bár ketten közülük kiléptek, egyikük igazgatói dorgálást kapott túlságosan „könnyed” feljegyzéseiért. a többiek beilleszkedtek, nyelvet tanultak, szakmai pályázatra készülnek stb. Lesznek-e valaha vezetők? Mindenesetre megkapták hozzá az alapozást. Ez az igazgató, aki harminckét évesen már gyáregységet vezetett, s alig másA szakszervezeti élet hírei a mezőgazdaságból A MEDOSZ-hoz tartozó vál. lalatok szakszervezeti bizottságainak irányításával most folynak a szocialista brigádvezetői tanácskozások, melyek fő feládata az 1973-as év eredményeinek értékelése, és a következő gazdasági év feladatainak meghatározása. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a tanácskozások kedvező légkörben zajlanak le és nagyon sok probléma kerül megvitatásra. Különösen örvendetes, hogy már a gazdasági vezetők is egyre nagyobb számban részt vesznek ezeken és támogatják a szocialista brigádmozgalom továbbfejlődését. A lengyeli tangazdaságban a következő évi tervet Kabátvásár Most vásároljon női, férfi télikabátot a Bizományi Áruházból, valamint ideiglenes raktárából, Széchenyi u. 19. (Volt Idegenforgalmi Hivatal.) (299) — brigádokra lebontva — bocsátották a tanácskozás elé. s nagymértékben ennek köszönhető. hogy az előirányzatoknál lényegesen többet vállaltak a brigádok. *** A vállalati szakszervezeti bizottságok komoly előkészítő, szervező munkát végezne^ a felnőttoktatásban. Az előző évi felmérések alapján szükséges lenne az általános iskola befejezése. Ennek alapján oktatási tervet készítettek, amelyben meghatározták, hogy évente hány főt kívánnak beiskolázni. Így az 1972/73- as tanévben 189 fő tett eredményes vizsgát, a hetedik— nyolcadik osztályból. Az állami gazdaságok közül a dal- mandit, az alsópélit és hőgyé- szit lehet elsősorban kiemelni. ahol a legtöbbet tettek a dolgozók továbbtanulása érdekében. Rövidesen beindulnak az üzemi politikai oktatások, a terv szerint 636 fővel. Az előadók. propagandisták felkészítését a járási pártbizottságok végezték. *** A megyebizottság gondoskodik a szakszervezeti tisztség- viselők továbbképzéséről is. Speciális tanfolyamokat tartanak a titkárok, gazdasági felelősök és munkavédelmi felügyelők számára, részben az SZMT, részben a pécsi oktatási központ szervezésében. Tegnap éppen a gazdasági felelősöket hívták össze a közelmúltban végzett besorolással, költségvetési munkákkal kapcsolatos tárgyalásokra. A vonatkozó SZOT-határo- zatnak megfelelően már most folynak az előkészületek az év végi beszámoló taggyűlések. valamint a jövő évi program és munkaterv előkészítésére. *** A szakszervezeti bizottságok egyre hatékonyabban közreműködnek a dolgozók érdekképviseletének ellátásában. Az idén jelentős munkát fejtettek ki a munkák és munkásak besorolásánál, a minősítéseknél úgyanúgy, mint a dolgozók lakáshelyzetének megjavításánál. A Dalmandi Állami Gazdaságban például felmérték a lakáshelyzetet és ütemtervet dolgoztak ki a fejlesztésre. A jelenlegi 454 szolgálati lakás ugyanis még mindig nem elégíti ki a szükségleteket, ezért évente további 20 lakást épít a gazdaság, és húsz dolgozójának nyújt segítséget, (40 ezer forintos támogatást és bontásból származó anyagot) kislakás építéséhez. — Tóth — fél évvel később csúfosan megbukott, majd újra feltor-* názta magát. s maga tapasztalataiból okulva, vállalja ai vezetők kinevelését. Amikor kudarcot vallott, többen is „okosan’’ kommentálták tévedéseit, mondván, hogy ennyit ér a fiatalok túlzott ambíciója, ide jutunk a kényeztetéssel. Következésképpen a fiatalokat nem szabad bevonni a vezetésbe, a fiatalok akkor dolgoznak jól, ha az érett szakember megszabta részfeladatokat oldják meg. Nos. a téma ismerős, mondhatni örökzöld. Egyik oldalon a bölcsesség köntösébe öltöztetett óvatoskodás, esetenként pocízióféltés, a másik oldalon az ifjúi lendület, a képesség bizonyításának vágya. Lehet-e összhangba hozni a kettőt? Nem lehet, kell. És nem csupán azért, mert a fiatalok tettre vágyása rokonszenves, s mert akarásuk mögött feltételezhetünk ú.i ismereteket is. Hanem elsősorban azért, mert a természetes őrségváltás csak úgy valósulhat meg. ha a tehetséges fiatalok időben kapnak képességeiknek megfelelő megbízásokat. Még pedig olyan felkészítés után. amely mentesíti őket a felesleges kudarc kockázatától. Igen. valóban elképzelhető, hogy a gyakorlati tapasztalatot nélkülöző ifjú, .ha mégoly tehetséges is, rosszabbul old meg egy-egy problémát, mint idősebb kollegája. De ez nem egészen az ő bűne. És nem egészen annak következménye, hogy bíznak benne. Hanem sokkal Inkább azok számlájára írandó, akik „elfelejtették” a sajátos gva- korlati buktatókra felhívni a figyelmét. A fentebb emlegetett igazgató sem tehetségte- lenségét bizonyította egy évtizeddel ezelőtt. Csak abban tévedett, hogy kellő segítség nélkül, magára hagyatkozva látott munkához. Csepelen, a KlSZ-bizottsá- gon mondták el egy ízben, milyen a vállalatnál a fiatal műszakiak, közgazdászok által beadott dolgozatok elbírálása. Jó példaként azt a gyárat említették, melynek igazgatója valamennyi pályamunkát elolvassa, valamennyi pályázó nevét feljegyzi noteszába. személyesen értékeli a dolgozatokat, és az előléptetések. megbízatások szétosztásakor a feljegyzések alapján dönt. Módszere egyebek között arra is alkalmas, hogy a pályakezdők ragaszkodnak első munkhelyükhöz, hogy nem fecsérelik el éveket helyük megkeresésére, valamint az igaizgató is nvu^odt lehet, a nehezebb kérdéseket azokra bízta, akik kedvvel fogadják őket. Mindehhez s*1? kel1 külonleges anyagi fedezet. Nem kell magasabb fizetést sem ígérni ahhoz, hogy ezeken a munkahelyeken jobban érezzék magukat a fiatal szakemberek. Nincs nagyobb vonzerő annál a beváltható ígéretnél, mely szerint érvényesülni engedik a tehetséget, sőt, noszogatják, tehetségének bizonyítására. A bizonyítás egyébként a nemzedéki torzsalkodást is megszünteti. Az idősebb kollégák becsülni kezdik a produktív fiatalokat, a maguk utódját látják bennük, ha úgy adódik, főnöküknek is elfogadják az ifjabbakat. Talán mondanom sem kell, hogy e kép szebb az átlagosnál. S azt is csak a rend kedvéért említem, hogy az a negyven év körüli igazgató meggyőzött, és neki szurkolok — biztosan nem egyedül. 'k D.
