Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-13 / 265. szám
KARD - szúrna PUSZTA Szovjet együttműködéssel készül a nyolcvanas évek autóbusza A következő évtized autő- buszcsaládját közösen fejlesztik ki magyar és szovjet szakemberek, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Szovjet Autóipari Minisztérium közötti megállapodás alapján. Az Új járművek az Ikarusz 200-as buszcsaládját váltják majd fel, amelyeknek gyártását a közelmúltban kezdték meg. A jövő autóbuszénak kó^ps kialakítása szovjet mérnökökkel különösen előnyös, hiszen a legtöbb buszt a Szovjetunió vásárolja iparunktól, s a járműprogram sikerének egyik záloga továbbra is a szovjet •export. Az együttes fejlesztés célja, hogy minél több azonos főegység, alkatrész legyen a leendő magyar és szovjet autóbuszokban, mert ezzel az al- katrósz-utanpótlás leegyszerűsödhet, s lehetőség nyílhat egyes főegységek gyártmány- szakosításáraMindkét ország konstruktőrei a gyártás gazdaságosságának és az utasok kényelmének további növelésére keresik a megoldásokat. Az Autóipari Kutató Intézetben már kialakult az elképzelés a nyolcvanas évek autóbuszára. Egyik szembetűnő változás, hogy az új típus padlója alacsonyan, az aszfalthoz közel fekszik majd, megkönnyítve elsősorban az idősebbeknek a fel- és leszállást. Ugyancsak torlódások elkerülését szolgálja, hogy az eddiginél több ajtót terveznek a járművekre. A tapasztalat szerint ugyanis a városi buszjáratok menetidejüknek 30 százalékát a megállókban veszter gelve töltik, s ezt az időt sl „lépcsőtlenítés” és a több ajtó lényegesen csökkenti. A hazai és a szovjet intézeti — de más KGST-tagországok intézeteinek is — közös törek_ vése a buszok okozta zaj csökkentése. A jövő autóbuszait zajelnyelő. többrétegű acéllemezekkel, különleges kipufogódobbal készítik majd, úgyhogy az átlagé^ személyautó hangerősségével közlekednek majd ezek a járművek. Ugyanakkor a bent ülő utasok is csak halk zümmögő hangot hallhatnak. Kísérletek folynak a kutató., intézetnél hibrid hajtású autóbuszok kialakítására. Ennek lényege, hogy a kétmotorú busz például a belvárosban akkumulátorból táplált villany- motorral működne, anélkül j hogy kipufogógáz keletkezne, a külső kerületekben pedig a Diese-motor is „besegítene”, A hibrid busz iránt a szovjet szakemberek is érdeklődnek. A tágas, nagyablakú, zajmentes buszok kialakítására most az intézetben úgynevezett, vázfárasztást végeznek, a különféle szerkezeti megoldások teherbíró-képességét próbálják ily módon. Ez a kísérletsorozat is része a feladatnak, amely szerint jövőre elkészül a nyolcvanas évek autóbuszcsaládjának modellje. A szovjet kutatók is 1974-ben alakítják ki a leendő autóbuszok „nyers” modelljét. Az egyeztetés, összehasonlítás után megindulhat az egyes alkatrészek „közelítése” az azonos konstrukciók kiépítésére. (MTI) Ágh Ájkelin Lajos és Pál Ferenc kiállítása Szekszárdon — A telepet nem sokkal a felszabadulás után az akkori Sertéstenyésztő Nemzeti Vál. lalat, a SERNEVÁL építtette. Itt is, máshol is elsősorban a régi uradalmi majorokat fejlesztették tovább. A sertésszállásokat, akkori elképzelés szerint, nyolc esztendőre szántéin Aláfalazva, toddva-foldva, kifutókkal kiegészítve. immár több, mint húsz esztendeje szolgálnak. A gyapai kerület vezetője szerint a telepnek még öt évig megalapozott jövője van, azután a munkaerőhelyzettől függően döntik el a sorsát. A munkaerőhelyzet, néhány tőmondatban. Július, augusztus, szeptember hónapokban, vagyis a harmadik negyedévben a telepvezető 9900 forintot keresett. Hepp József brigádvezető 8400-at. a kétkezi dolgozók átlagosan 10 200 forintot. Bőven van fiatal, köztük jó néhány lány is. Németkér- ről, a szomszéd megyében lévő Alsószentivénról járnak be. elsősorban kerékpárral. A munka nehéz, reggel 6-tól, délután fél 6-ig tart. A telepiek tavaly elnyertéit a szocialista brigád címet és a jelek szerint az idén se lesz másként. A keresetnek elméletben nincs felső határa. — Végtermékbérezés van, ha többet terrnelünk, többet kapunk, — így a telepvezető. — Nálam azonban lazsálás nincs, minden munkahely „mozgó”. Ez úgy értendő, hogy aki a maga területén kifogyott a munkából, nyomban megy oda, ahol talál. A jószágot szeretni kell! A tizenhét éves Szabó Anna például, akit lefényképeztünk, kétségtelenül szereti, de teljes joggal szereti azt a háromezer forintot is, amit havonta Alsószentivánra hazavisz. Alsószentivánra, . ami ugyan nem világváros, de rendezett, szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget is kínáló község. Nem puszta, ahol a telepvezető tizenegy éve él és ahonnan nyugdíjba szeretne menni. Azt tudakoltuk, mi köti ide, hogyan becsülik meg a munkáját? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Fotó: Gottvald Károly . Maholnap nehéz helyzetbe kerül az újságíró, ha a megye és székhelye valamennyi kiállításáról hírt akar adni, hiszen Szekszárd lassan kezd valóságos „kiállítások városává” válni. Legutóbb vasárnap a megyei múzeum Wosinsky-termében két művész kiállításával is gazdagodott a sor. Ágh Ajkelin Lajos az idősebb nemzedékhez tartozik. Megyénkből indult, 1907-ben született Udvariban. A főiskolán Réti és Vaszary tanítványa volt, az absztrakt művészetet kedveli. Muráiig alkotásai közt szerepel az aggteleki Barlqng-szálló éttermének freskója és több hasonló jellegű műve Szentesen, Tatabányán, Makón, Kecskeméten. Pál Ferenc keramikus előbb üvegablakok, mozaikok iránt vonzódott, de több, mint tíz éve elsősorban az agyagművesség felé fordult. Több hazai és külföU di kiállítás résztvevője. Mint a most megny/lt kiállítás meghívó* jóban írta: „Ars poétikám: oz életet qdó Nqp, az ezzel élni akaró, és remélem élni tudó ember, valamint a legösszetettebb mozgó lény, a madár ábrázolása." A két művész jogos érdeklődésre számot tartó kiállítását a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei múzeum Pest-Buda egyesítésének százéves évfordulója alkalmából rendezte. Megnyitót Szekszárd testvérkerületének művelődésügyi osztályvezetője, Giegler Rudolf mondott. Nemcsak nagyságos verbói Sziuha Imrére, de egyetlen Utódjára sem emlékszik senki abban a pusztában, mely egyelőre még az egykori gazdag földbirtokos család nevét viseli. Egyelőre, mondjuk, mert Úgy tűnik, hogy ezekben az években már maga a név is átalakulóban van. Egyre többen emlegetik az alighanem könnyebben kiejthető „Szuha”. ként. Nagyságos verbói Szlu- ba Imre neve és az 1862-es évszám egyébként a magtárban díszük, apró szegekkel kiverve. A magtár az örökkévalóságnak szánt, régi épület, ha le nem bontják, alighanem még 2062-ben is használható lesz. Ez csak azért kétséges, mert addigra valószínűleg teljes egészében eltűnik a puszta is. Hol van azonban maga a puszta? Nem könnyű idetalálni. Egy részletes térkép jóvoltából véletlenül tudjuk, hogy az északi szélesség 18°45’ és a keleti hosszúság 46°45’ vonalainak metszéspontjánál, de ez aligha segíti túlságosan az. eligazodásban az olvasót. Sziuha egy volt falu határában van, mivel Hardot közigazgatásilag a vele összeépült Németkérhez csatolták. Ez egyébként Tolna megye gyér (számú „területszerző” hadműveleteinek színhelye is, jó néhány esztendeje még Fejér megyéhez tartozott. Még jóakarattal sem lehet a világ közepének mondani. A negyedrendű út a hardi falu- szélen megszűnik. Irányjelző tábla nincs, csak a hellyel ismerős tudja, hogy a fél lábszárig érő sivó homokban kanyargó traktornyom hová vezet. Bal kéz felé elhagyunk egy több ezer éves stílusban épült putritelepet, ahol csak azért érdemes megállni, mert kiderül, hogy még egy közelről is inkább trágyadombnak Népújság 5 1973. november 13. A tizenhét éves Szabó Anna is a telepen dolgozó szociaúS' ga brigád tagja. tűnő. félig föld alatti Verem- félében Korsós Imre két szép hízó bikát nevel. A fiatal cigányember Sziuhán dolgozik, havi háromezret keres és ha a bikák jó áron elmennek, tavaszra szeretne beköltözni a faluba, emberibb életkörülmények közé. Ebből annyit máris megtudunk, hogy Sziuhán tisztességesen lehet keresni. Üjabb kanyargás az akácos szegélyezte sivatagban, aztán feltűnik a puszta, aminek hivatalos neve egyébként napnapjainkban „a Paksi Állami Gazdaság gyapai kerületének telepe”. Négy kilométerre lehetünk a falutól. Három lakóház látszik. néhány üzemi épület, az öreg magtár teteje, majd, amikor már gyalogszerrel kerülünk beljebb, a sertésszáüások hosszan elnyúló sorai. Szlu- hán huszonnyolc ember él. két pár ló, kideríthetetlen számú kutya, macska és más aprójószág, ezenkívül évi átlagban 679 anyakoca. Mely utóbbiak jóvoltából az idén előreláthatólag 11 500 malac kerül ki innen, darabonként 22 kilós átlagsúlyban. Riadtan igyekszünk elképzelni több mint negyedmillió kiló húsból készült malacpörköltet, de ezt okosabb abbahagyni, mert az itteni malacoknak csak tört részéből lesz pörkölt, túlnyomó többség az állami gazdaság más, modernebb üzemegységei részére szolgáltat alapanyagot. A modernség vádja ugyanis Szluha pusztát a lag jobb akarattal 6e illetheti. Néhány adat. Nemcsak út nincs, hanem villany sincs, sőt víz sem. Telefon viszont van. A világítást aggregátorral biztosítják, ez működteti a féltucat televíziót is. Az ivóvizet Eet orral hordják, flipi egy ekkora áUatlétszámú telepen enyhép szólva meglepő és óhatatlanul arra készteti a látogatót, hogy az itteni gazdálkodás kialakulása iránt érdeklődjön. Szerencsére van kitől. Szluhára nem jellemző a vezetők fluktuációja. Ferkelt János telepvezető 1962. I október 1. óta dolgozik itt. Ötvenéves, 'erős, határozott modorú és a gorombaságig szóki mondóan egyenes ember. A telep látképe