Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

/

Miért sok a képesítés nélküli ?

Tájékoztató a pedagógusképzésről

Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amely újonnan szabályozta a tanárképző főiskolákon, a tanítóképző és óvónőképző intézetekben folyó pedagógusképzés levelező oktatását. A napirenden szereplő pedagógus- képzés időszerű kérdéseiről beszélgetett Miklósvári Sándorral, a Művelődésügyi Minisztérium pedagógusképző osztályának vezetőjével Szőke Sándor, az MTI munkatársa.

A szakemberek hangsúlyozzák: napjainkban gyakran szóba kér röl a peűajógushiány, és az, hogy a képesítés nélküiiek száma növekszik. Tény, hogy az óvodákban a 18 százalékot is meghaladja a képesítés nélküliek aránya, az általános iskolában pedig megközelíti a hat százalékot. Ez a helyzet mindenképpen csökkenti az oktató- nevelő munka színvonalát.

— Hajlamosak vag'nink az olyan kijelentésre, hogy több pedagógust kell képeznünk, mert a hiányt csak megfelelő utánpótlással lehet megszüntetni — hangsúlyozta Miklósvári Sándor.

— Ebben sok az igazság, a

dolog mégsem ilyen egyszerű. Érdemes figyelembe venni az általános iskolák néhány jellemző statisztikai mutatóját is, ezek ismeretében még inkább nyugtalanító a képesítés nélküliek számának növekedése. Például a tanulócsoportok létszámát vizsgálva az a helyzet, hogy hazánkban jelenleg a élnél nagyobb létszámú tanulócsoportok száma nem éri el a 270-et. (Ezelőtt öt évvel megközelítette a 3000-et!) A tanulócsoport-bontásban tehát

óriási a fejlődés. Az is érdekes és elgondolkodtató, hogy míg 1937—38-ban i 096 000 általános iskolai tanulót alig több mint 26 000 pedagógus tanított, addig jelenleg 1 043 000 tanulót (tehát valamivel kevesebbet) több mint 64 000 pedagógus tanít az általános iskolákban. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tanárképző főiskoláit, a tanítóképző és óvónőképző intézetek felvételi keretszáma a legutóbbi öt esztendő alatt majdnem a kétszeresére emelkedett (az 1973 —74-es tanévre több mint 3800 első éves hallgatót vettek fel ezekbe az intézményekbe), akkor még inkább kiderül, hogy a képesítésnélküliség megszüntetése nem kizárólag pedagógusképzési téma.

— Kétségtelen, hogy hazánk települési viszonyai, nevezetesen a szétszórt, kis létszámú iskolák nagy száma és az itteni élet, a munkakörülmények alapvető okai a munkaerő-gazdálkodás negatív jelenségeinek.

— Megkockáztatom annak kijelentését is, hogy nem indokolt a túlzott mértékű tanulócsoport-bontás sem, mert növeli a pedagógushiányt. Hazánkban több mint 41 000 általános iskolai tanulócsoport működik, és ezek között több mint 7500-ban a tanulók létszáma 20, vagy annál hevesebb. Meggyőződésem, hogy ez pedagógiai szempontból indokolatlan. Jóllehet ezek között számos olyan tanulócsoport, illetve iskola létezik, amelynek fokozatosan fogy a diáklétszáma. és néhány éven belül az intézmény megszűnik.

Ezt a tendenciát egyébként világosan mutatja a következő két adat összehasonlítása: 1959. szeptember 1-én 6322 általános iskola működött (ebben az évben volt a legmagasabb az általános iskolák száma). jelenleg pedig 5197 működik, tehát 14 év alatt 1125 iskola szűnt meg! Ez a tendencia nyilvánvalóan továbbra is érvényesül majd, mert jó irányban változik a települési struktúra.

— Az általános iskolák helyzete. viszonyai magyarázzák tehát a képesítés nélküliek

számarányát. Kétségtelenül több pedagógust kell képeznünk. de az is kétségtelen, hogy indokolatlan jelenségek is előidézik a képesítés nélküliek számának gyarapodását. Az óvónőhiány oka kétségtelenül abban van, hogy a képzés bővítése nem tudott lépést tartani az óvodák rohamos bővítésével, az igények növekedésével. Az idén 600 első éves hallgatót vettek fel a négy felsőfokú óvónőképző intézetbe. és csak a fővárosi igények kielégítésére működtetik a 300 személyes esti. levelező tagozatot. 1976-ban már végeznek az1 óvónőképző szak- középiskolák hallgatói, erre az időre bővítik a kecskeméti óvónőképző intézetet (ez a bővítés az első éves hallgatók számának megkétszerezését jelenti.) Remélhető tehát, hogy a képesítés nélküli óvónők jelenlegi 18 százalékos aránya nem növekszik tovább, illetve a maximális nappali és levelező tagozatos kénzés révén, továbbá az óvónőképző szak- középiskolák munkájának eredményeként néhány év alatt —, az V. ötéves terv második felében — számarányuk néhány százalékra zsugorodik.

— Előreveti azonban árnyékát a tanítóhiány . ..

— Sajnos igaz, hogy a főváros területén ebben a tanévben mintegy 80 képesítés nélküli alsó tagozatos nevelő működik. A napközi otthonok gyorsabb fejlesztésének programja és üteme nyilvánvalóan országosan fogja éreztetni hatását, és ez elsősorban a tanítóhiányban jut kifejezésre. Erre felkészülendő, napirenden szerepel a tanítóképző intézetek kapacitásának bővítése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Ebben a tanévben 1100 első éves hallgatót vettek fel a 9 tanítóképző intézetbe (öt évvel ezelőtt 600-at!) néhány év alatt azonban — ha meg akarjuk előzni a tanítóhiányt, márpedig azt akarjuk — ezt a létszámot mintegy 1600-ra kell emelni.

— Bírálatok érik a pedagógus- képzést abból a szempontból is, hogy a pálya nőiesedik, s ez kétségtelenül igaz.

— Sokféleképpen lehet ezt értékelni, azonban mindenképpen ténvként kell elfogadni, bár a pályára jelentkező fiúk

aránya az elmúlt néhány évben valamelyest növekszik. A középiskolákban szervezett pályairányítással lehetne és kellene elsősorban a jelenlegi helyzeten javítani.

Ilyen értelmű, szervezett pályairányítási akció ma nem folyik a középiskolákban. Napirendre kellene tűzni, s ha nem is eredményezne gyökeres változást, bizonyára, lényegesen növelni lehetne a férfiak arányát a pedagóguspályán. Emellett talán segít ebben is a tanítóképző intézetek státuszánál! rendezése, illetve fej» lesztése. Ismeretes: az MSZMP KB oktatáspolitikai határozata kimondja, hogv a felsőfokú ta. nítóképző intézetedet főiskolákká kell szervezni. Most dolgozzák ki az ezzel kapcsolatos állami intézkedéseket, de máris kétségtelen, hogy az átszervezés alapvetően hozzájárul majd a tanítói hivatás társadalmi rangiának és presztízsé, nek emelkedéséhez, ami a fiúk számára is vonzóbbá teheti ezt a pályát. Véleményem szerint a férfiak aránvának növelése elsősorban az általános iskola felső tagozatában indokolt. Örvendetes viszont, hogy a pedagóguspályára jelentkezők között a fizikai dolgozók gyermekeinek aráova meghaladja az 50 százalékot', és külön öröm. hogy a pedagógus- családok gyermekei is naev számban jelentkeznek pedagógusképző intézményekbe. Ezek pozitív tendenciák, amelyeket tovább kell erősítenünk. és amelyek révén talán még a férfiav arányának növelése is lehetséges.

— Miként fejlődül Anp ki a pedagóguskőpzés tortr.lira?

—* Az oktatáspolitikai párt- határozat szellemében új tan- terveket készítettünk és vezettünk be az idei tanévben, a tananyagcsökkentés szellemében. Az új tantervben megvalósult a marxista-leninista tárgyak tartalmi egysége is. Feltétlenül a képzés színvonalát fémjelzik azok az új tantárgyak is — a közoktat íspoli- tika, a beszédművelés, az egészségtan, az oktatás technikai eszközei — amelyéket az új tantervvel vezettünk be. A pedagógusképzés tartalma tehát a kor. illetve a társadalom igényei szerint fejlődik, tartalmában és módszereiben egyaránt korszerűbb lesz.

Szétszórd—Szentendre— V isegrád—Esztergom

Egynapos körutazás a várostörténeti klub tagjaival

A tevékeny klubélethez tettek sokkal inkább szükségesek, m'nt propagálás, hírverés. A szekszárdi várostörté- tlfeti klub sűrű rendezvényeiről, a meghallgatott előadásokról általában csak hírrovatunkban tudósítunk néhány sorban, pedig az itt megmu- •tsftkozó eleven érdeklődés többet is érdemelne. A klub tagjai például évente négv nagyobb kirándulást tesznek a művelődési központ által rendelkezésükre bocsájtoít p utóbusszal. Az idén Kiskőrös y~ ??erpa''"!<5] t- r

programban, majd a Sió-toroki vízmű megtekintése, szerdán pedig egy feszített iramú, hajnaltól késő estig tartó or- s-rá«’árás A kirándulás idegenvezetője — a harminchét utas közt volt id. d-. Szilágyi Mihály klubelnök és K. Balog János klubtitkár is — dr. Pataki József nv. gimnáziumi tanár volt.

Egy kirándulásról a benyomásokat sokféle módon lehet összegezni. Ha minél nagyobb táv megtétele a fontos, akkor a legyűrt kilométerek száma alapján. Ha a jó hangulat, akkor a kiürített sörösflaskák ütegein. Hn az ismeretek gyarapítása. akkor már valamivel nehezebben. Tény, hogy utazni jó, hiszen ha valaki évszám nem mozdul ki szűkebb lakhelyéről, világképe .js beszű-. kül.' Se 'újsághír,' se rádió, vagy a tévé képernyője nem hozza olyan ériníésközelbe az 1 ország változásait. , mint a személyes tapasztalás. A szekszárdi várostörténeti klub — túlnyomó többségükben egyáltalán nem fiatal — tagjainak javára elsősorban azt a fiatalokat is megszégyenítő szellemi elevenséget kell írni. amivel az új, a változások befogadására törekszenek. Ebben a kirándulás során nem csekély segítségre volt a főleg történelmi és földrajzi vonatkozásban kifogástalan idegenvezetés.

A változások: a fővárosba netán sűrűn feljáró emberek többsége is ritkán vetődik ki Óbudára. A kirándulókat elkísérő újságíró tíz éve járt .ott. Óbuda azóta gyakorlatilag

Szép, de nehéz mesterség

A tolnai Béke Halászati Ter- velőszövetkezet 100 holdas Le- hőczi holt Duna-ágán hétfőn megkezdődött a lehalászás és előreláthatóan tíz napig tart.

Kern Ferenc, a szövetkezet elnöke kapásból sorolja az adatokat: 30 szakmunkásunk dolgozik itt, a tervezett 660 mázsa vegyes hallal szemben becslések szerint 700 mázsa lesz. Ennek zöme (mintegy 500 mázsa) ponty, de harcsa, süllő, csuka, amur és busa is szép számmal akad a hálóba. Természetesen apróbb halak is vannak, ezeket a ragadozóhalak miatt telepítik. A harcsa, süllő és csuka teljes egészében, a pontynak pedig egy része exportra megy. Körülbelül 250—300 mázsa halat küldünk az NSZK-ba.

— A halászat ősi foglalkozás. A kívülállók zöme úgy képzeli, hogy halásznak lenni valami idilli, romantikus mesterség.

— Nézzen az emberekre: mind csuromvizesek, ráadásul október van. Egész nap az iszapot taposni, mázsás hálót húzni nem gyerekjáték. Csak az bírja itt hosszabb ideig, aki szereti a vizet, és nemcsak a pénzért, a nagyobb keresetért jön ide.

— Van-e utánpótlás?-r- Hogyne. Jelenleg is három tanulónk van Tatán, havi kétszázötven forint ösztöndíjat kapnak a szövetkezettől. Itthoni gyakorlatukon az első évben 600 forintot kereshetnek, a másodikban elérhetik az 1200 forintot, a harmadikban pedig a jobbák az 1500-at is. Három év után, ha a szakmát jól elsajátították, annyit kereshetnek, mint a régiek.

— Nem okoz feszültséget, hogy a fiatalok ugyanazt megkeresik, mint akik1 20—30 éve itt dolgoznak?

— Nem tapasztalunk ilyesmit. A tanulóévek után ugyanis katonának megy a fiatal, s onnan mint kész felnőtt jön vissza. Itt szükség van az erős karokra, tehát rájuk vár a munka neheze. Aki pedig dolgozik, keressen is.

Közeleg az este, a kiskocsit vontató traktor utolsó rakományával kapaszkodik fel a meredek lejtőn. A halásztelep környékén kellemes illatok terjengenek. Készül' a vacsora. Két férfi szorgoskodik a tűz körül, Rencz József, most halfőző mester és Réhn Mihály tésztagyúró.

— Ebéd és vacsora együtt. — mondja Rencz József. —

Napközben még enni sem értünk rá.

— Mi a titka a ,ió halászlé főzésének? — kérdezzük Rencz Józseftől.

— Többféle halból készül- ■ jön. Ebben törpeharcsa,

ponty, compó és véletlenül egy nagy keesege, is fői, ami folyóvízi hal, állóvízben ritka. Kísérletképpen telepítettünk ide négyet, hogy megél-e. Közülük egyet ma kifogtunk.

— Mikor tanulta a mesterséget?

— Harminchét óta vagyok halász, egyfolytában itt dolgozom.

— A kereset jó, ha a tervet sikerül hozni, megkeressük átlagban a három és fél ezret. Voltam jutalomüdülésen a Szovjetunióban, kitüntetést is kaptam. Nem panaszkodhatom.

— A társak elégedettek főzési tudományával?

— Engem bíznak meg, hát csinálom.

— Józsi bácsi közmegelégedésre főzi a halat — veszi át a szót Réhn Mihály.

— És a tészta?

— Mit mondjak? Itt nincs asszony. Az a fontos, hogy a tészta kemény legyen, gyufaszál széles és minél hosszabb.

— Otthon is maguk főzik a halászlét?

Mindketten tiltakoznak.

— Tóth —

megszűnt. Egy tökéletesen „új” Buda van a helyén, égre törő házak erdejével, melyek közül a múlt színfoltjaiként tűnnek fel itt-ott a kegyelettel megőrzött műemlékek. Odébb. Szentendrén megoldották azt a városfejleszté- sileg egyáltalán nem kis feladatot, hogy a romantikus óvárossal szinkronban, minden bántó átmenet nélkül fejlesztették ki az új. modern és ízléses lakótelepeket. Szentendrén a megállás fő célja a pravoszláv múzeum megtekintése volt, a görögkeleti püspökség egyik oldalépületében. Felmérhetetlen kincsek tömege, melyek közül nem egy a megyénkbeli Grábócról származik. Látták a látogatók az itteni templom makettjét is és az építést valamikor engedélyező török pasa fermánját. (Ilyesformán . legalább a ma- kett meglesz, ha az elhanyagolt. alig-alig óvott szép műemlék majd évek múltán ösz- szedől.)

A legközelebbi múltban adtunk hírt a szekszárdi Sötétvölgy parkerdejének építésé- ről. A nagyméretű modell Visegrádon tárult az utasok szeme elé, a pilisi parkerdő egy része és a fellegvárhoz felvezető panorámaút formájában. A fő célhoz. Esztergomhoz közeledést már messziről jelezte ‘a bazilika irdatlan, •egyesek által talán szépnek is vélt tömbje. A kincstár megtekintése után került sor az első magyar főváros, Géza fejedelem alapította várának bejárására. Az alapítása ezredik évfordulóját idén ünneplő város a lehető legjobb . benyomást tette mindenkire. Az utasok közt tanácstag, sőt végrehajtó bizottsági tag is volt,1 akinek — cseppet sem oktalanul — azon akadt meg a szeme, hogy az utcákon szemétgyűjtő kosarakat alig-alig látni, de szemetet még kevesebbet.

Aki sokat markol, annak minden reménye megvan arra, hogy kevesebbet fogjon az óhajtottnál. Valamelyest Esztergom esetében is így történt, ahol az állam óriási anyagi áldozata árán rendbe hozott és újjáalakított Keresztény Múzeum maga megért volna egynapi tartózkodást. Éppúgy, mint Szentendrén, vagy a bazilika kincstárában, itt is utánagondolhatott a látogató annak, miként válnak egy kultusz kegytárgyai fokozatosan — felbecsülhetetlen értékű — múzeumi bemutató- termek anyagává. „M. S.” és a sok, javarészt szerényen is- meretenül maradt mester képeinek érzékeltetéséhez a szó éppúgy kevés, amiként a fénykép is az lenne. A visszaad- hatatlan színeket és részletfinomságokat látni kell.' Ugyanebben az élményben rövidesen egy másik szekszárdi klub tagjainak is részük lesz. Október 16-án a felsővárosi olvasó asszonyok klubja választotta úticéljául, ugyancsak a művelődési! központ autóbuszával. más útvonalon, Székesfehérváron \át, Esztergomot. A látnivalókban aligha fognak csalódni, ugyanígy Esztergomban sem. mely épp a millennium kiváló megrendezéséért nyerte el, a nemzetközi idegenforgalom történetében hatodikként, az idáig csak külföldi városoknak odaítélt „arany alma” kitüntetést. Erre az értékes, gyümölcsre, egy város összefogásának gyümölcsére, mindenkinek felhívják a figyelmét, aki a millenniumi kiállítást a vár tövében megtekinti.

ORDAS IVÁN