Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

A selyemgyári klíma Ezen a héten próbaüzeme­lésre állították a Tolnai Se­lyem'onogyár klimatizáló be­rendezését, amely egyedülálló hazánkban, sőt Közép-Euró- pában is Ijeresni kell a ha­sonlót. A berendezés rendelte­tése, hogy fonalterjedelme­sítéshez szükséges páratartal­mat biztosítsa a több mint 3500 négyzetméteres üzemcsar­nokban, illetve megfelelő mun­kakörülményeket az itt dolgo­zó több mint kétszáz munkás­nőnek. A klimatizáló berendezés körülbelül tízmillió forintba került. A munkásnők a terjedelme- sítőben eddig 35—40 fokos hő­ségben dolgoztak, olyan te­remben, amelynek csak két ajtaja van, ablaka egy sem. s a két ajtó is zsiliprendszerű, a túlnyomás miatt. Ebben a teremben az emberek nem ér­zékelik az időjárást, azt sem ha borul, ha esik, ha fúj a szél. Itt a légkör állandóan egyenletes — most már majd 24—28 Celsius fokú és 65 szá­zalék relatív Páratartalmú — a világítás ped'g azt az érzést kel i, mintha mindig éjszaka volna. Aki jlyen folyamatos műsza- kú termelőhelyeken dolgozik, különösen érzékeny minden hatásra. Idegesítő, ha idegen járkál a zakatoló-forró gépek között, nem nyugszik meg a kedély, ha a gyerek rosszul ébred, ha a testvér az iskolából rossz jegyet hoz, ha a férj munkahelyéről idegesen érkezik haza. A hat plusz ket­tes munkarend egyben azzal is jár, hogy az itt dolgozók bizonyos értelemben maga­sabb fizetést és több szabad időt kapnak. Ebben a terjedelmesítő üzemben a klíma jó. Nemcsak azért jó. mert a tízmillióba kerülő amerikai— nyugatnémet berendezést a legjobbnak tartják a világon, s nemcsak azért jó a klíma, mert ez a gép a vizet, a hű­tött levegőt pontosan adagol­ja, és a teremben a levegőt óránként legalább ötször ki­cseréli. A selyemfonógyárban a klíma azért jó, mert az em­berekkel megkülönböztetett gonddal bánnak. A héten, égj • — különben egyszerű — iígv, nemcsak a művezetőt foglal­koztatta, hanem a gyárigazga­tót, főmérnököt, párttitkárt is. Az egyik asszony azt mondta, hogy nem tudja vállalni a munkát a meleg teremben, a zajos gép mellett. Idegesíti, túlságosan elárasztja. Megte­hette volna a művezető, hogy az asszonynak tanácsolja: más munkát nem tudok adni, men­jen a munkakönyvéért... Ha ezt az asszonyt ilyen kurtán- furcsán küldték volna el, híre szal'őt "olna a gvárban rög­Napirend a párt ifjúságpolitikai határozatának végrehajtása Ülést tartott a megyei KI$Z*vb Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Tolna megyei Végre­hajtó Bizottsága. Varjas János megyei első titkár elnökletével. Első napirendi pontként Be- nizs Sándor megyei titkár be­számolt a párt Központi Bi­zottsága 1970. februári ifjú­ságpolitikai határozatának végrehajtásáról. Az előadó be­vezetésképpen arról szólt, hogy az ifjúság szocialista ne­velése — amint a határozat­ban is megfogalmazódott — — össztársadalmi ügy. E fel­adat végrehajtásához társa­dalmi összefogásra és munka- megosztásra van szükség. Eb­ből adódóan a Kommunista Ifjúsági Szövetség is jelentős részt vállalt a párthatározat végrehajtásából. Az első és legfontosabb fel­adat volt a határozat minél szélesebb körű ismertetése. Benizs Sándor ezután ez ed­dig elért eredményekről szólt. Elmondotta többek között, hogy a korábbi időszakokhoz képest az elmúlt egy-két év sorén jelentősen • növekedett medvénkben a különböző tes­tületekben ténykedő fiatalok száma-án”'a. örvendetes az is, hogv rendszeresebbé vált a párt-, állami és gazdasági ve­zetők kapcsolata a fiatalság­gal, s különböző fórumokon egvre gvakrabban szerepelnek azok a feladatok, amelyeket az ifjúság érdekében végre kell haitani. Gyakorlattá vált, hogv üzemeken, vállalatokon, intézményeken belül nemcsak a KISZ számol be arról, hogy milyen eredményeket ért el a párthatározat végrehajtásá­ban, hanem a gazdasági veze­tők, a különböző testületek képviselői is számot adnak ar­ról, mit tettek, vagy éppen mit nem tettek meg az ifjú­sággal kapcsolatos feladataik­ból. Ezek után a h'ányosságok- ról beszélt a KISZ meevei bi­zottságának titkára. Elsősor­ban arról, hogy mennyire fon­tos a fiatalságot tájékoztatni a szőkébb iakóhelv a munka­hely politikai, gazdasági cél­kitűzéseiről, de ez sajnos, sok esetben nem történik meg. A KISZ eszmei-politikai munká­jának színvonala örvendete­sen nőtt az utóbbi időben, s ez azzal magyarázható, hogy a KISZ-alapszervezetek szerve­zetileg megerősödtek, közös programjaik színvonalasabbak, tartalmasabbak lettek. Végezetül a KISZ érdekvé­delmi tevékenységéről beszélt Benizs Sándor, majd ismer­tette a párt ifjúságpolitikai határozatának végrehajtásával kapcsolatos további feladato­kat. A KISZ Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottsága második és egyben utolsó napirendi pont­jaként a KISZ Tolna megyei Bizottságának 1974. évi költ- ' ségvetéséről hallgatott meg beszámolót Kiss Józsefné me­gyebizottsági osztályvezető előterjesztésében. vest: így bánnak a munkás- nőkkel ! ? Mert a selyemgyárban nem így bánnak a munkásnőkkel. — Az a véleményem, az asz- szanyek igen jól érzik magu­kat, keresni is tudnak, a bri­gádokban az egyetértés * jó, mindennap, minden műszak­ban tudnak dolgozni, elmond­ják véleményüket, ha kell. bí­rálják a vezetést, a szakszer­vezetet is, meg a gazdasági ve­zetést is, szóval jó a légkör. — mondja a párttitkár elvtárs. A gyári gazgató. Bői vári Jó­zsefné kedden három óra után érkezett haza a megyei párt- biaottság vb-üléséről. Az asz­talán ott volt egy üzenet: „A terjdelmesííőből itt járt Ró- zsika, valamilyen fontos ügy­ben, csak igazgató elvtársnő­vel akar beszélni.” Az igazga­tónő még nem ebédelt, éppen csak szusszanásnyí ideje volt az irodában, átlapozta a pos­tát és máris indult a ter.ipde!- mesítőbe, Rózs: kához. Hány­szor ment vajon Solváriné, félretéve sok fontosnak tűnő okmányt, aktát, a munkásnők­höz, azokhoz, akikkel valami­kor egy főzősornál dolgozott, Rózsikák'-oz, Katikákhoz, Evén nénihez, olyan nénihez?! Ugv hiszem. a selyemfonógyári „klimatizáló berendezés”, amely évek óta jó! működik, amely nem amerikai, nem nyugatnémet, hanem csak ma­gyar és selyemgyári, amelyet talán úgv is nevezhetünk, hozv kommunista vezetők munkastí­lusa. A selyemfonógyári klíma, a hangulat, a munkásnők alkotó­kedve, tenni akarása — nem mérhető műszerrel. Az embe­rekben lévő klímát érzékelni közelről lehet, fia beszélünk a munkásnőkkel. ha véleményü­ket halljuk arról, hogy itt mi­ért jó dolgozni. A Tolnai Selyemfonógyárat a nagy rekonstrukció teljesen megváltoztatta. A hernyóse­lyem eltűnt az ipar műse­lyemmel. különféle műszálak­kal pótolja. Most a hazai köt- szövőipar egyik nyersanyag- bázisa Tolna, jövőre 1690 ton­na fonalat terjedelmesítenek, idén 1200 tonnányit. (Egy női pulóver készítéséhez huszonöt deka szükséges.) Az új gyárat berendezték, a klimatizáló be­rendezést. — az utolsó gépegy­ség az új gyárban — is pró­baképpen üzemeltetik. Az ün­nepélyes átadás egy hónap múlva lesz. Addigra a klimatizálót ase- lyemgyéri klímához igazítják, hogy ez is pontos, hasznos le­gyen, hogy ez is a munkáso­kat szolgálja: minden mű­szakban jó külső légkört ad­jon a meglévő, a munkásnők­ben lévő belső jó légkörhöz.- Pj ­Pártsservexés — pártira nyitás A kollektíva részeseként A szervezeti szabályzatban is rögzített alapelv. hogy pár- turfk minden tagjának azo­nosak a jogai és a kötelessé­gei. így a lenini elveknek megfelelően — minden párt­tagnak kötelessége részt ven­ni alapszervezetének munká­jában. beosztásától, társadalmi rangjától függetlenül. Bár formailag azonosak a kötele­zettségeik, az állami, gazda­sági. társadalmi élet kommu­nista vezetőivel szemben még­is nagyobbak a követelmények és az igények. Nem ellentétes ez a szer­vezeti szabályzattal, sőt, logi­kusan következik abból, hogy ezek a vezetők — éppen be­osztásuknál és tisztségüknél fogva — bizonyos területeken több ismerettel, nagyobb át- tekintési lehetőséggel rendel­keznek, mint alapszervezetük tagsága általában. S nagyon fontos kérdés, hogvan haszno­sítják ezt a „többletet” az nlapszervezet munkájának fej­lesztése, politikai befolyásá­nak növelése, más szóval a párt vezető szerepének foko­zottabb helyi érvényesülése érdekében. Különösen fontos e kérdés vizsgálata a párttaggyűiések munkájával kapcsolatosan, hi­szen a taggyűlés az alapszer­vezet legmagasabb fóruma, s a párttagság intézményesen e fórum révén kapcsolódik a párt politikájának alakításához és megvalósításához. A párttagok egyenlőségének elvéből követ­kezően a taggyűlés részvevői­ként is egyenlőek a párttagok jogai. Az ismeretekben, fel­készültségben mutatkozó kü­lönbözőségek sem változtatnak ezen: a nagyobb tudás nem jár több joggal, mint ahogy a sarzsi hiánya sem kárhoz­tathat senkit arra. hogy pusz­ta szemlélője és hallgatója le­gyen egy-egy téma vitájának. S hogy a helyi vezetők ezeket az elveket helyesen vagy hely­telenül értelmezik-e a gyakor­latban. az a legkevésbé sem mellékes: nagyon sokat segít­hetnek — vagy árthatnak — ezzel az alapszervezetük párt­életének. Az első fontos követelmény e vonatkozásban a taggyűlése­ken és egyéb pártrendezvénye­ken való rendszeres, példamu­tató megjelenésük és részvé­telük. Az a tapasztalat, hogy e tekintetben is sokat javult a pártfegyelem, a kommunista vezetők döntő többsége alap­szervezetében is becsülettel és példamutatóan teljesíti párt­tagságából fakadó kötelezett­A kutatásfejlesztés jelentősége Tegnap a Bőr- és Műanyag, feldolgozó Vállalatnál nagyon hasznos és érdekes előadás hangzott el Találmányok, újí­tások és a kutatásfejlesztés jelentősége a műszaki fejlesz­tés területén címmel, melyet Dobrotka László, a Könnyű­ipari Minisztérium főosztály- vezetője tartott a műszaki könyvnapok alkalmából. Az előadó bevezetőül mél­tatta a műszaki könyvnapok jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az ember, különösen az iparban dolgozók részére mi­lyen hasznos ismereteket tár. nak fel a műszaki könyvek. Ezután azokról a távlati pers­pektívákról beszélt, melyekhez a mai mesterségbeli tudás ke­vés lesz. hiszen az élet min­den területén, úgy a társada­lomtudományokban, mint a természettudományokban rob­banásszerű változások állnak be 1990-ig. Ahhoz, hogy vala­ki korszerű műveltséggel ren­delkezzék, háromféleképpen szükséges magát képeznie: is­mernie kell a szépirodalom időtálló alkotásait, a szakmá­ját érintő irodalmat és az egzakt- társadalmi tudomá­nyokkal foglalkozó műveket A továbbiakban a termelést érintő konkrét kérdésekről Népújság 3 1973. október 11. szólt, hangsúlyozva, hogy olyan fogyasztási cikkeket kell elő­állítani, amelyek élvezhetőek, tartósak, olcsók, tehát a kö­zönség, a vásárlók számára megvásárolhatók. A kutatókkal szemben ma már követelmény, hogy ne a látványos dolgokat tartsák szem előtt, hanem a terméket, méghozzá úgy, hogy egy-egy témára koncentráljanak. Lé­nyegesen csökkenteni kell a kutatások átfutása idejét. A műszaki fejlesztéssel kap­csolatban pozitív példaként említette a Simontomyai Bőr­gyárat, mely új termeléstech­nikai eljárás bevezetéséhez kért pénzt a műszaki fejleszté­si alapból. Örömmel jelentette be. hogy a kért összeget meg­kapják. Ezután kérdésekre vá­laszolt az előadó. ségeit. Éppen e kedvező fejlő­dés alapján lehetséges és kí­vánatos, hogy a nem így cse­lekvőktől a pártalapszerveze- tek — a minden párttagra nézve azonos mérce alapján — még következetesebben igényeljék ezt, s az irányító pártszervek is adjanak ehhez megfelelő segítséget. Az előbbinél összetettebb kérdés, milyen legyen a párt- csoport-üléseken és a taggyű­léseken, általában az alap­szervezet életében való rész­vételük. hogyan nyilvánítsa­nak véleményt, milyen for­mában adják tovább ismere­teiket, gondolataikat. Azok járnak el helyesen, akik e vo­natkozásban is tartózkodnak a szélsőségektől. Ennek hangsú­lyozása azért fontos, mert — ha kis számban is — vannak, akik lebecsülik pártcsoportju­kat vagy alapszervezetüket, míg mások, éppen fordítva,, szinte „rátelepszenek” azokra. Velük szemben az olyan veze­tők sokaságát állíthatjuk kö­vetendő példaként, akikben él és hat a szándék, készség és képesség a kommunista kol­lektíva munkájában való aktív részvételre. Az ilyen vezető nem akar több lenni, mint az alapszervezet más tagjai, ugyanakkor készségesen és szerényen adja tovább, teszi az egész közösség számára hasznosíthatóvá azokat a több­let-ismereteket, azt a nagyobb tudást, amellyel rendelkezik. S mindezt úgy, hogy ezzel erő­sítse a pártszerű, demokrati­kus légkört, fejlessze az alap-, szervezet munkájának szín­vonalát. Az ismert tapasztalatok sze­rint célravezető, ha a vezetők mindig a tárgyalt napirend­hez kapcsolódva hasznosítják ismereteiket, s nem külön na­pirendi pontként tájékoztat­ják a pártalapszervezet tagsá­gát. (Más kérdés és teljeseit rendjén lévő dolog, hogy rend­szeresen vannak külön tájé­koztató jellegű napirendek is.) Azt a gyakorlatot lehet tehát ajánlani, hogy a napirenden szereplő téma kapcsán segít­sék a helyi viszonyoknak meg­felelően megszabni a pártha­tározatokból adódó tennivaló­kat. Ezen túlmenően valóban csak a legszükségesebb eset­ben — a pártvezetőséggel elő­zetesen egyeztetve, illetve a párttagság igényének megfele­lően — célszerű a napirend­től független külön tájékoz­tatást adni. Sokszor aprónak látszó for­mai dolgok is lényegesek. így például általában hasznosabb, ha egy-egy témáról elsőként nem a vezető beosztásban dol­gozó párttag fejti ki a véle­ményét. Nem könnyű, de fon­tos megfelelően érzékelni, hogy mikor a legeredménye­sebb és a leghelyesebb a vi­tába való bekapcsolódása. For­mainak tűnő, ám nagyon is fontos kérdés, hozzászólásá­nak időtartama és közérthe­tősége is. Ez többek közt azt is jelenti, hogy nem szüksé­ges a vezetőnek minden témá­hoz, vagy egy témához több­ször is hozzászólnia. Ez ter­mészetesen egyáltalán nem je­lenthet igazolást vagy felmen­tést azok számára, akiknek taggyűlések sorozatán át nincs érdemi véleményük, monda­nivalójuk. A párt vezető szerepének helyi érvényesülése, tekinté­lyének és politikai befolyásá­nak növekedése nagyon sok té­nyezőtől függ. Ezek egyike a kommunista vezetők maga­tartása. alapszervezetükben végzett tevékenysége, példa­mutató pártszerűsége. LUKÁCS GYULA az MSZMP KB munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents