Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

A tanácsok pénze Az új tanácstörvény alapján ä tanácsok gazdálkodási hatáskö­re is számottevően bővült. így ők gondoskodnak a település- és területfejlesztésről, szervezik a lakosság szükségleteinek kielégí­tését. E szerteágazó gazdasági szervező tevékenységet jól szem­lélteti az 1972. évi tanácsi költ­ségvetés bevételeiről és kiadásai­ról elkészült statisztika. Az ösz- szes tanácsi bevétel csaknem 30 milliárd forint volt tavaly. Ennek nem egészen a fele a vállalatok, a szövetkezetek befizetése. Kere­ken egyötöde pedig az állami hozzájárulásból adódott. (A töb­bi a lakosság adói, a költség- vetési szervek működési bevéte­lei stb.). A bevételek négyötöde tehát saját tanácsi forrás. A tanácsok bevételeinek mint­egy 70 százalékát beruházásokra költötték 1972-ben, ami 15 szá­zalékkal volt több az 1971. évi­nél. A tanácsok tavaly is a la­kásépítésre adtak ki legtöbb pénzt, összesen 6 milliárd forin­tot. A lakásépítkezéseket az egészségügyi, a kulturális, majd szociális beruházások követik a rangsorban. A tanácsi ipar nemcsak a sa­ját bevételek egyik fő forrása, hanem a helyi lehetőségek fel­tárásának, a munkaerő foglal­koztatásának és a szükségletek kielégítésének is hathatós eszkö­ze. Az átlagos fejlődési ütem tavaly mérséklődött, a tanácsi ipar termelése 5, az építőiparé 3 százalékkal növekedett. Az ipa­rilag kevésbé fejlett körzetekben az átlagosnál erőteljesebb volt a fejlődés, az iparosított megyék­ben viszont a termelés némileg csökkent. A tanácsi építőipar 2914 lakást épített 1972-ben, 23 százalékkal többet mint az elő­ző évben. A legtöbb lakás — persze fő­ként házilagos kivitelezésben — Csongrád, Győr-Sopron, Hajdú- Bihar, illetve Somogy és Veszp­rém megyékben épült. E me­gyékben száz lakosra legalább egy új lakás jutott 1972-ben. Ba­ranya megye, bár lakásépítési üteme fokozódott, változatlanul a sereghajtó. Egyébként Bara­nyában minden második lakás állami erőforrásból épült. Vala­mivel szerényebb ez az arány, de még mindig igen magas Borsod, Fejér és Komárom me­gyékben. A legalacsonyabb az állami erőforrások aránya (10— 15 százalék) Békés, Bács-Kiskun, Pest és Somogy megyékben. A lakossági szolgáltatásokból változatlanul magas a magán­kisipar részesedése (42,5 száza­lék), bár aránya a vállalati és szövetkezeti szolgáltatások bővü­lésével évről évre csökken. A város és a falu, a főváros és a vidék között a legnagyobb kü­lönbségek jelenleg a szolgáltatá­sok színvonalában tapasztalha­tók. A növekvő szolgáltatási igé­nyek és azok kielégítése között azonban még a viszonylag leg­jobb helyzetben lévő Budapes­ten is nagy a szakadék. A villa- mosenergia-fogyasztás viszont vi­déken nőtt gyorsabban, egy év alatt tizenhat százalékkal. A tanácsok gazdaságszervező és -fejlesztő tevékenységének csu­pán néhány főbb adatát, tényét ismertettük. Folytathatnánk a fel­sorolást az egészségügyi, a kul­turális, q) szociális ellátás és fej­lesztés 'köréből. Az eredmények értékét növeli, hogy a tanácsi apparátusban dolgozók létszáma az utóbbi két évben csaknem 1200 fővel csökkent, annak elle­nére, hogy a városok száma 82- re emelkedett. Vagyis a tanácsok növekvő hatáskörrel járó felada­t ésszerűbb szervezettel, az gatási munka hatékonyságá- javulásával oldották meg. Kovács József Asszony Az újságírót naponta érik hol kellemes, hol meg kelle­metlen meglepetések. Engem például a minap egy ilyennek is, olyannak is minősíthető meglepetés ért. Szekszárdiéi Nagyszokolyig fogalmazgattam magamban azokat a kérdéseket, amelyeket a tanács elnökasszonyának, Dobos Ferencnénak szántam megválaszolásra. Ám vagy a kíváncsi kérdéseket bevezető mondóka megfogalmazásában volt hiba, vagy az előadás volt elnagyolt, az elnökasszony nem azt mondta ugyan, hogy kívül tágasabb lenne a helyem, hanem azt, de igen szigorúan, hogy rengeteg dolga van, egyébként pedig nem szereti a népszerűsítést! Mesterségünk egyik alapszabálya, hogy üres kézzel vissza­fordulni nem szabad. így, sarkon nem fordultam, de igen sokat nyeltem, míg végül sikerült úgy, ahogy leszerelnem a szerénység ellenállását Népszerűsíteni egy majd tizenöt éves közszolgálattal ren­delkező asszonyt csakugyan minek?! Az, hogy Dobos Ferencné jövevény létére közel tizenöt éve tisztségviselője az 1500-nál alig több lelkes Nagyszokolynak, az azt bizonyítja, hogy nincs híjával a népszerűségnek. 1959-ben megválasztották, azóta újraválasztják. Sokatmondó tény ez. Kivált faluhelyen sokatmondó, hiszen a falun élő emberek legtöbbje szűk csa­ládi körben ma sem szívesen tántorul el abbéli hitétől, hogy asszonynak csak fakanál való. Mi az, hogy jövevény? így nevezik azokat, akik nem helyben születtek. Dobosné Prám Katalin pedig dorogi bányászcsalád lánya volt, aki munkáséletének első éveiben Budapesten ismerte-meg nagy- szokolyi születésű férjét, aki asztalos volt, 6zülei pedig pusz­tai cselédemberek. Az öreg Dobosék már bent éltek a falu­ban, amikor a fiatalok hazajöttek 1943-ban. Az asszonyka huszonegy éves volt akkor, és mint a jó emlékezetűek mond_ ják „nem csak egyszerűen szemrevaló fehérnép, hanem igen érdeklődő, igen okoska” hírében állott. Nem érdemtelenül. Bár az érdemesség teljes valójában nem akkor mindjárt derült ki, hanem később, amikor 1945 után az iparosember felesége itt is, ott is megjelent, ahol valamit előre kellett mozdítani a haladás parancsára. Munkát vállalt az fmsz-nél, volt a község párttitkára, 1958-ban választották először a községi tanács és a vb tag­jává. ö képviselte a járási tanácsban is Nagyszokolyt, és mint nagy gyakorlattal rendelkező ÁFÉSZ-dolgozó a keres­kedelmi állandó bizottságban tevékenykedett. Egyszóval, jó korán kijárta a közéletiség általános iskoláját, pedig család­anyaként sem kicsi feladatokat vállalt. Három fiút szült és nevelt föl, bár a férj gyógyíthatatlan betegségével, majd a legkisebb fiú elvesztésével ugyancsak látogatta Dobosék há­zát a baj is az örömök mellett. — Féltem, amikor a járási tanács akkori elncjke 1959-ben azt mondta, hogy itt a helyem a községi tanácson. Próbáltam elhárítani a bizalmat, Hogy van talán nálam alkalmasabb is* Aztán úgy jött ki a lépés, hogy én tettem le a fegyvert. Nem bántam meg. Nagyon 6ok segítséget kaptam, igaz tanulni is sokat kellett, de arra nyomban sikerült rájönnöm, hogy egyedül semmire, együtt az emberekkel nagyon sokra lehet menni. Dobosné tisztségviselői megbízásának annak idején á visszhangja ugyanaz volt, mint más községekben lett volna.' A vezetés különböző szintjein akkor még viszonylag kevés volt a nő. Nagyszokolyban is hallani lehetett olyan hangokat, hogy „Hű, egy asszony dirigál a tanácsházon, hogy fog ez itt kormányozni?!” — Pünkösdi királyság lesz az, hogy bírna el egy faluval holmi asszonynép?! Hol vannak már azóta a régi kétkedők, pünkösdi király­ságot jósolgatok? Ha vannak is, hallgatnak bölcsen, hogy majd az idő végképp elfeledtesse, amit maguk szintén na­gyon szeretnének már elfeledni, mert alapjában véve rós- tellik a dolgot. Nagyszokolyon ma nem olyan emberek élnek, akik gondolkodásban beleragadtak a múltba. Igényük előre­a falu élén nézni. Ezenkívül pedig Dobosnénál jobb tanácselnököt — ezA megint csak ott hallottam — nem is kívánhatnánk magunk­nak. Egyszóval, jó kézben van a gyeplő, aki nem hiszi, néz­zen bele a község politikai, gazdasági, társadalmi életébe, vallassa meg a falu lakóit, hogy elégedettek-e a községi tanáccsal? — Pedig ez a megye egyetlen olyan községi tanácsa, ahol még csak mutatóban sem dolgozik férfiember, mert még a falusi viszonylatban kisbírónak nevezett is nő. Csakugyan. A kilencszázas évek elején épített, 6 a közel­múltban belülről rendbehozott emeletes tanácsháza fedele alatt nők vezetésével nők intézik a falu lakosságának ügyeit. Összeszokott, munkára edződött apparátus látja el a köz­igazgatási teendőket. Nem valószínű, hogy a községháza egykori építői és első hivatalnokai gondoltak arra, hogy valaha asszonyok, lányok ilyesmire is alkalmasak lesznek, nemcsak főzőkanál-forgatásra, bölcsőringatásra. Mindezeket dehogy a népszerűsítés végett vetem papírra I Azért viszont igen, hogy egy szerénység jegyében vállalt köz­hasznú élet példájára mutatva továbbítsam Dobos Ferencné tanácsát, aki azt mondja, nem szabad megijedniök a nőknek semmilyen szokatlan megbízatástól. — Vállalni kell! Az biztos, hogy mindig vannak, voltak és még hosszú ideig lesznek is kétkedők, akik azt suttogják, hogy ez, vagy amaz a munka nem való nőnek. Bármi való ugyanis, ami nem fizikai igénybevételt jelent, hanem azok­nak az energiáknak a fölszabadítását, hasznosítását, ami nő­ben, férfiban egyaránt megvan, ha nem cél nélkül él. Tamásiban hallottam, hogy a nagyszolcolyi tanács kiváló együttműködő partnerekre talált a község termelőszövetke­zetének vezetőiben, a párt- és a tömegszervezetek helyi vezetőiben. Ä helyszín sem igazolt egye^ bet, itt azonban megtudtam, hogy kocean azért néha tányér, hoz a kanál, a viták nem rit­kák, de a közös cél mindig se­gít közös nevezőre jutni, kivált, ha pl. olyanról van szó. mint nemrég az óvoda építése volt. A termelőszövetkezet elnöke jelenlegi posztjára a tanács, elnöki székből került. Ez is ma. gyarázza, hogy valahányszor a megértés diktálja a segítséget, amikor a községi tanács a ter­melőszövetkezet erkölcsi, anya­gi erejét kéri egyes fejlesztési feladatok megoldásához. — Voltak is, lesznek is csa­ták, — vélte egyik beszélgető- partnerem, az iparcikkbolt előtt álldogálva. — De a falu azért jó kezekben van. — Nem bánják az asszony- vezetést? — Mind bolond ember az, aki valami jó miatt morog. Pedig elő-előfordul a „mor­gás” is. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb „forradalma” Nagy­szokolyban a vízműtársulás, a vízmű születése kapcsán volt. Mi lett a békétlenkedés vége? Azok kaptak leghamarabb a víz bevezetésének lehetőségén, akik a legbuzgóbb ellenzői vol­tak a társulásnak, vízmüépíté.s- nek. Vagy, újabb adalék... Ta­valy, egy mindenféle előírás­nak hajszálra megfelelő hús­boltot épített a község. Nem mindenkinek tetszett, mert nem kevés pénzbe került. Most a korábbi protestálók is oda- vapnak a boldogságtól, meg a türelmetlenségtől, mert sürget­nék, hogy ha már van bolt, épüljön ehhez hasonló fel- szereltségű kényszervágó-hely is! Biztos, hogy (meglesz az is. Ha úgy tetszik, mint egy újabb vizsgájaként az asszonyok ve­zetésre termettségének, alkal­masságának.., — lászló — M. ÉRDI JUDIT RAJZAI Felsőnyéki vázlatok /h i *\%* /i

Next

/
Thumbnails
Contents