Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-05 / 233. szám
Szomorú szeptember Sok gyakorlatlan vesetö — Fokozott erély várható Három év adatait tekintve alig szólhatunk arról, hogy számottevően javult megyénk közútjainak biztonsága. Az esztendők első kilenc hónapjában 1971-ben 21, 1972-ben 20, 1973-ban szintén 20 volt a halálos közlekedési balesetek száma; a súlyos sérülést okozóké 1S9, 190, 191; a könnyű sértí- léseseké 446, 382, illetve 394. Az idén szeptemberben tízzel több baleset történt, mint tavaly; 2 halálos, 30 súlyos és 25 könnyű sérüléssel járó. A szeptemberi baleseti okok között 21 esetben szerepelt a gondatlan vezetés, 3 esetben az ittasság; majd körülbelül azonos mértékben a gyorshaj. tás, a szabálytalan előzés, kanyarodás, az áthaladási elsőbbség meg nem adása. A gondatlan vezetés elszaporodása részben azzal magyarázható, hogy sok a kezdő járművezető. A , szeptemberi karambolok közül a legtöbb — 23 — a megyeszékhelyre és a szekszárdi járásra jutott, a legkevesebb — 4 — Dombóvárra, és a dombóvári járásra. Az, hogy Szék. szárdon szeptemberben csupán 5 baleset történt, sejteti: jó az új forgalmi rend. A varos augusztusban 12 esettel .szerepelt a baleseti statisztikában. A harmadik negyedév 191 balesete közül 8 volt halálos, 92 súlyos. 91 könnyű sérti léses. Az anyagi kár meghaladta a másfél millió forintot. A csaknem 200 baleset közül mindössze 9-et okozott az ittas vezetés. Igen valószínű, hogy ez szoros összefüggésben áll a gyakori szondázással. Három hónap alatt a rendőrség 3000- nél több alkoholszondát használt el az ellenőrzések folyamán. Műszaki hibából csupán 3 baleset származott. Némileg segített a szerencse; még inkább az, hogy 2600 jármű ellenőrzésével széles körben ismertté vált, hogy a közlekedésrendészet nagy fontosságot tulajdonít a járművek kifogástalan műszaki állapotának. A műszaki ellenőrzéseket — a sok figyelmeztetésen kívül — 53 járműnek a forgalomból való kitiltása és 63 feljelentés követte. A harmadik negyedév 12, gyalogosok hibájából történt balesete arra figyelmeztet, hogy a közlekedésben részt vevők legnagyobb csoportja vajmi kevéssé tartja tiszteletben a reá vonatkozó — és any- nyira egyszerű! — közlekedési szabályokat. Július, augusztus, szeptemberben a megszámlálhatatlan figyelmeztetésen túl a rendőrség 2000 esetben szabott ki helyszínbírságot, 300-nál több esetben tett feljelentést durva szabályszegés miatt, és saját hatáskörében 35 gépjárműveze. tői engedélyt vont be, ezek kö_ zül 12-t ittas yezetés miatt. Mindehhez tartoznak a bírói ítélet alapján történt jogosit- ványbevonások, valamint 40 ellenőrzőlap bevonása. Évnegyed vége után — szokásunkhoz híven — névre szólóan emlékezünk meg néhány engedélybevonásról. Tibor László bikácsi lakos ittasan ve. zetett autót; jogosítványától egy kerek esztendőre vett búcsút. Bodor Tibor paksi szakács ittasan motorozott, nagyon túllépte a megengedett sebességet; az ő engedélyét 18 hónapra vonta be a közlekedésrendészet. 5—5 hónapig nem vezethet Váll Ferenc bonyhádi lakos, mert arra jogosulatlan személynek átengedte jár. műve vezetését; valamint a nagyszékelyi Jakab András, mivel nem adott áthaladási elsőbbséget. Az engedélybevo. nások tartamát vizsgálgatva úgy tűnik, hogy ez az intézkedés — helyeselhetően! — egyre szigorúbb, s hogy az erély fokozása még nem érte el felső határát. Csodákkal — sajnos — nem növelhető a forgalom biztonsága. Annak érdekében mindig ki kell találni valami újat. Jellegét tekintve ilyen újdonság az, amit a megyei közlekedés^ rendészet két személlyel szemben alkalmazott. Ezek egyikét a bíróság — nem közlekedési bűncselekmény miatt! — köte. lezte kényszer-alkoholelvonó- kezelésre; másikát — saját és családja érdekében — a tanács. A rendőrség az egyik férfi .vezetői engedélyér 6 hónapra vonta be, a másikét 10- re. Szekszárd új forgalmi rendjének megszilárdítása érdekében helyeznek el a rendőrök figyelmeztető cédulát a sza. bálytalanul parkoló vezetők járművein. Az eddigi taoaszta- latok szerint célravezető ez a gyakorlat. Talán az nyeri meg a járművezetők tetszését, hogy a szabálysértés nem jár mindig bírságolással, talán az, hogy sejtik: a rendőr nem rest feljegyezni, milyen rendszámú járműre illesztette a figyelmeztetést. Előreláthatólag még ebben az esztendőben forgalomszabályozásra kerül sor Dombóvá- rott, ahol a város vezetői igen alapos előzetes felméréssel készülnek erre. Fejlődik a vá_ rosi rangra aspiráló Bonyhád közlekedésének biztonsága is: az intézkedésekhez szükséges forgalomszámlálás már megkezdődött. B. Z. J^vköny veket kínál harsányan az újságárus a Déli Pályaudvaron. Nők Lapja évkönyve. Füles évkönyve, ilyen évkönyv, olyan évkönyv. Sodródok a tömeggel, rálépek a Metró örökmozgó lépcsőjére és hagyom, hogy sok század-, ezredmagam-mcil engem is elnyeljen a hatalmas gépezet. Éppen csak egy pillantást vethetek a színes kiadványokra, a mai ,kalendáriumokra. Pedig jó lenne belelapozni,, beleolvasni valamelyikbe, ha csak egy percre is. mini valamikor régen, úgy húsz -huszonkét esztendővel ezelőtt. Messzire kellett iskolába járnom. Hét órakor, negyed nyolckor indultam, hogy időben odaérjek a falu másik szélén lévő öreg épületbe, a református iskolába. Csak a neve volt református, már vagy -négy-öt évvel korábban átkeresztelték „állami általánosra”. Mégsem bántam, hogy olyan sokat, kellett gyalogolnom. mert amikor — most majdnem azt írtam, hoay megszólalt a csengő, pedig csengő nem is volt abban az iskolában — szóval, amikor a tanító szélnek eresztett bennünket, egy kisebb fajta ne- kiiramodással odaértem a nagyanyám fehérre meszelt, földbe süppedt kis házához. Fura egy ház volt ez, Ha belülről akartam kinézni az ablakán, székre kellett térdelnem, ha meg kintről kukucskáltam befelé, még le is hajolhattam. A kaput óvatosan tettem be magam mögött, mert amióta emlékszem, mindig mozgott, kidőléssel fenyegetett a szúette kapufélfa. Végigszaladtam a gangon. a zöldre mázolt levélajtón ju~Figyelem ! Pénzbüntetés í Szigor« rendelkezés a régészeti leletek bejelent ésérdI A Tolna megyei Népújság-* bán nemegyszer hírt. adtunk már arról, hogy a különböző talajmunkák, építkezések során előkerült leletekre az ott dolgozók felhívták a megyei múzeum figyelmét. Volt erre példa Regölyben, Bátaszéken — ahonnan még fényképekkel is dokumentáltuk, miként ,.kapkodják ki” a sírokat a muzeológusok a dózerek, dömperek elől a Vázkerámia építkezésénél — Madocsán és egyebütt. Akik időben szóltak. többnyire a tételes rendelkezések ismerete nélkül tették ezt. Elsősorban jó ér- zésükre hagyatkozva, ösztönösen is megbecsülve régmúlt idők gyér számú ránk maradt emlékét. A Béri Balogh Ádám megyei múzeum munkatársainak adatközlése alapján hivatkozunk a következő — elrettentőnek szánt — példákra. Frissekre. Szeptember végén a Kanos- völgyi Vízitársulat útépítést végzett Tamásiban. Az építkezés során előkerült egy kora középkori temető tört része. sír. ezüst haj'karikával a leletek között. Liziczai Imre tanító a saját költségén telefonon azonnal értesítette a megyei múzeumot. Az ott dolgozók teljesen1 egyetértettek a tanítóval, türelemmel várták a régész — egyébként gyors — megérkezését. Sokkal kevesebb türelemről tett tanúbizonyságot a terepjáró kotoitam a konyhába. Az utca felől eső lakószoba ajtaja már üveges volt, azon át lehetett nézni, mielőtt az ember benyitott. Nagyanyám arcán soha nem láttam mást. mint az Kalendárium érkezésem kiváltotta mosolyt. Mindig mosolygott, ha meglátott. Jóformán még le se tettem. a táskát, a kabátot, a sublót tetejéről már vette is le a körtét, az udvaron termett birsalmát. De ha az esztendő a vége felé közeledett, vagy éppen túl voltunk az újéven, még valamit levett nekem. A két ablak között jó magasan — már amennyire magasán lehetett valami az alacsony kis szobában — egy tükör volt felakasztva a falra. A teteje kissé előrebillent, hogy azért „lentről” is megláthassa benne magát az ember. Egyébként' nem vágyon vették igénybe, legföljebb vasárnap délelőtt öltözködés közben, a misére készülődve. A tükör még a fal közötti rés fontos, számomra titokzatos iratokat rejtett: adóbefizetésről szóló csekkeket, hivatalos leveleket, teleírt beadási könyvecskéket no meg a kalendáriumot. Ezt minden esztendőben meghozta a postás, nagyanyám szó nélkül számolta le neki az érte járó pénzt. Mi minden volt abban a kalendáriumban! Rengeteg kép, bajuszos parasztbácsi, amint éppen a Szabad Földet olvassa. Szétbombázott csival befutó Végh Gyula technikus, aki a muzeológust „lehet, hogy a rendelet bárkire vonatkozik, de ránk nem, kedves elvtársam” felkiáltással szinte utasította a gyors munkára, mert különben „hozza a gépeket”. Az előbbi esettel majdnem azonos időszakban, szeptember végén, dolgozott a helyi költségvetési üzem a bátaszéki gimnázium Údvarán. Innen már a hatvanas években egy aranybo- rítésú kard került elő, most egy sír. A gimnázium este hazaérkező igazgatója azonnal szólt a múzeumi szakembereknek, erre az ott dolgozó munkások is biztatták.' Reggelre mégis csak csontváztörmelékek maradtak, de arra még alkalmasak, hogy egy ujjperc elszíneződése bizton mutathassa, hogy arról — kézen-közön — eltűnt egy gyűrű. A gyűrűnek anyagi értéke gyakorlatilag nincs. Művészettörténeti értéke esetleg felbecsülhetetlen. Lapunk munkatársa október 3-án, szerdán, elkísérte a régészeket Faddra. A nagyközségi tanács elnöke — bármely hasonló szerv által követendő módon! — készséggel ígéretet tett arra, hogy a jövőben, mint első fokú épí-. tésügyi .hatóság, minden építési engedélyhez sokszorosított,,, mellékletet csatol, amely tartalmazni fogja a Tanácsok Közlönye 40. számában megvárosok, gyerekét sirató anya — máig előttem vannak, pedig akkor még fogalmam se volt, merre is lehet az a Korea. Csont-bőr kisfiú, hatalmas, az éhségtől égő szemekkel — talán Indiából, Aztán különböző írások a gyapot- term.esztésről, meg a magyar- országi citromfaültetvényekről. (Képzeletben már láttam belvizes földünkön virágzó, jókora gyümölcsöket termő citrom-, meg narancsfákat.) Mese a szegény emberről, aki baltából is tudott levest főzni. De a legizgalmasabb soha nem, a nyomtatott betű volt, hanem az. amelyet esténként a munkában megfáradt öreg kezek írtak be a kalendárium elejére, végire, a lapok szélére, meg ahol egyáltalán szabad hely akadt — csupa kisbetűvel. Azokból tudtam meg. hogy mikor lesz a lyukas lavórba elvetett paprika- magból palánta, mikorra születnek meg a kismalacok, kelnek ki a sárga pihés csibék, ki tartozik, és mennyivel, kinek kell megadni az adósságot, melyik szomszédba került egy-cgy ritkábban használt szerszám, melyik napért jár a tszcs-ből munkaegység. Szóval, abban a kalendáriumban minden benne volt, nemhiába hívták Kincses Kalendáriumnak. Hát ezt kerestem én a Déli Pályaudvar emberforgatagá- ban, ebbe szerettem volna belenézni, ha csak egy pillanatra is. Kár, hogy nincs már. aki megvegye. — gy• — jelent 45/1973. számú Építésügyi és Városfejlesztési minisztériumi közleményt, amely kimondja: „ .. .ha a föld felszíne alól építkezés, bányaművelés közben lelet kerül elő, a munka felelős vezetője 24 órán belül köteles értesíteni .... a megyei múzeumokat. A bejelentéssel egy időben a lelőhelyen végzett munkát fel kell függeszteni és gondoskodni kell arról, hogy a lelet és környezete — a szakértői vizsgálatig — érintetlenül maradjon." Aki volt katona, az pontosan. tudja, hogy a parancs az parancs, ugyanígy a rendelet az rendelet, amit be kell tartani. Egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben boldogan. Egy építkezést leállítani nem olcsó mulatság. Ettől függetlenül tudunk Óbudán bérházról, amit átterveztek, mert a tövében római kori lelet bukkant elő. A székes- fehérvári bazilikánál ugyanez a helyzet, az Állami Biztosító alkudott meg a lehetőségekkel és helyezte el úgv irodáját, hogy a romok megtekinthetőek maradhassanak. Ingyen? A 38/1967. (X. 12.) sz. kormányrendelet intézkedik azzal kapcsolatban, hogy a költségek ne sújtsák az érdekelteket. Közvagyonról,' közkincsről van szó. Éppen ezért még enyhén szólva js furcsa (ezzel a megállapítással a tolnai gimnázium igazgatója egyetért), hogy Faddon á Radnóti utca 21. számú ház! építkezésénél Meksz István telkén faragott mészkő sír kerülhetett elő a III. századból, és a mulasztását máig szégyenlő tulajdonost Setét István gimnáziumi tanár, telekszomszéd lebeszélte a bejelentésről. A munkáját bizonyára kiválóan ellátó nyelvszakos tanár, egyetemi végzettségével, teljes joggal tekintély a falujában, tehát hallgatnak a szavára. E r r e a szavára is. Az előbb említett időpontban bejártuk szakemberekkel a környéket. Setét tanár telkéről is olyan embercsontokat gyűjtöttünk be, amelyeken az elszíneződés minden kétséget kizáróan jelzi a korábban ott volt ékszer helyét. De ha mindennek nyoma se lenne; . akkor sem menthető az eljárás. A megyei múzeum felkérte lapunkat annak közlésére, hogy az előbb idézettek alapján „szabálysértést követ el és 5000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtják azt, aki az építkezés során előkerült leletet nem jelenti haladéktalanul és a lelőhelyet a hatóság intézkedéséig nem hagyja érintetlenül.” ORDAS IVÁN Népújság 5 1973. október 5.
