Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

Szomorú szeptember Sok gyakorlatlan vesetö — Fokozott erély várható Három év adatait tekintve alig szólhatunk arról, hogy számottevően javult megyénk közútjainak biztonsága. Az esztendők első kilenc hónapjá­ban 1971-ben 21, 1972-ben 20, 1973-ban szintén 20 volt a halá­los közlekedési balesetek szá­ma; a súlyos sérülést okozóké 1S9, 190, 191; a könnyű sértí- léseseké 446, 382, illetve 394. Az idén szeptemberben tízzel több baleset történt, mint ta­valy; 2 halálos, 30 súlyos és 25 könnyű sérüléssel járó. A szeptemberi baleseti okok között 21 esetben szerepelt a gondatlan vezetés, 3 esetben az ittasság; majd körülbelül azonos mértékben a gyorshaj. tás, a szabálytalan előzés, ka­nyarodás, az áthaladási elsőbb­ség meg nem adása. A gon­datlan vezetés elszaporodása részben azzal magyarázható, hogy sok a kezdő járművezető. A , szeptemberi karambolok kö­zül a legtöbb — 23 — a me­gyeszékhelyre és a szekszárdi járásra jutott, a legkevesebb — 4 — Dombóvárra, és a dom­bóvári járásra. Az, hogy Szék. szárdon szeptemberben csupán 5 baleset történt, sejteti: jó az új forgalmi rend. A varos au­gusztusban 12 esettel .szere­pelt a baleseti statisztikában. A harmadik negyedév 191 balesete közül 8 volt halálos, 92 súlyos. 91 könnyű sérti léses. Az anyagi kár meghaladta a másfél millió forintot. A csak­nem 200 baleset közül mind­össze 9-et okozott az ittas ve­zetés. Igen valószínű, hogy ez szoros összefüggésben áll a gyakori szondázással. Három hónap alatt a rendőrség 3000- nél több alkoholszondát hasz­nált el az ellenőrzések folya­mán. Műszaki hibából csupán 3 baleset származott. Némileg segített a szerencse; még inkább az, hogy 2600 jármű ellenőrzésével széles körben ismertté vált, hogy a közleke­désrendészet nagy fontosságot tulajdonít a járművek kifogás­talan műszaki állapotának. A műszaki ellenőrzéseket — a sok figyelmeztetésen kívül — 53 járműnek a forgalomból va­ló kitiltása és 63 feljelentés követte. A harmadik negyedév 12, gyalogosok hibájából történt balesete arra figyelmeztet, hogy a közlekedésben részt vevők legnagyobb csoportja vajmi kevéssé tartja tisztelet­ben a reá vonatkozó — és any- nyira egyszerű! — közlekedé­si szabályokat. Július, augusztus, szeptem­berben a megszámlálhatatlan figyelmeztetésen túl a rendőr­ség 2000 esetben szabott ki helyszínbírságot, 300-nál több esetben tett feljelentést durva szabályszegés miatt, és saját hatáskörében 35 gépjárműveze. tői engedélyt vont be, ezek kö_ zül 12-t ittas yezetés miatt. Mindehhez tartoznak a bírói ítélet alapján történt jogosit- ványbevonások, valamint 40 ellenőrzőlap bevonása. Évnegyed vége után — szo­kásunkhoz híven — névre szó­lóan emlékezünk meg néhány engedélybevonásról. Tibor László bikácsi lakos ittasan ve. zetett autót; jogosítványától egy kerek esztendőre vett bú­csút. Bodor Tibor paksi sza­kács ittasan motorozott, na­gyon túllépte a megengedett sebességet; az ő engedélyét 18 hónapra vonta be a közleke­désrendészet. 5—5 hónapig nem vezethet Váll Ferenc bonyhá­di lakos, mert arra jogosulat­lan személynek átengedte jár. műve vezetését; valamint a nagyszékelyi Jakab András, mivel nem adott áthaladási elsőbbséget. Az engedélybevo. nások tartamát vizsgálgatva úgy tűnik, hogy ez az intéz­kedés — helyeselhetően! — egyre szigorúbb, s hogy az erély fokozása még nem érte el felső határát. Csodákkal — sajnos — nem növelhető a forgalom bizton­sága. Annak érdekében mindig ki kell találni valami újat. Jel­legét tekintve ilyen újdonság az, amit a megyei közlekedés^ rendészet két személlyel szem­ben alkalmazott. Ezek egyikét a bíróság — nem közlekedési bűncselekmény miatt! — köte. lezte kényszer-alkoholelvonó- kezelésre; másikát — saját és családja érdekében — a ta­nács. A rendőrség az egyik férfi .vezetői engedélyér 6 hó­napra vonta be, a másikét 10- re. Szekszárd új forgalmi rend­jének megszilárdítása érdeké­ben helyeznek el a rendőrök figyelmeztető cédulát a sza. bálytalanul parkoló vezetők járművein. Az eddigi taoaszta- latok szerint célravezető ez a gyakorlat. Talán az nyeri meg a járművezetők tetszését, hogy a szabálysértés nem jár min­dig bírságolással, talán az, hogy sejtik: a rendőr nem rest feljegyezni, milyen rendszámú járműre illesztette a figyelmez­tetést. Előreláthatólag még ebben az esztendőben forgalomszabá­lyozásra kerül sor Dombóvá- rott, ahol a város vezetői igen alapos előzetes felméréssel készülnek erre. Fejlődik a vá_ rosi rangra aspiráló Bonyhád közlekedésének biztonsága is: az intézkedésekhez szükséges forgalomszámlálás már meg­kezdődött. B. Z. J^vköny veket kínál har­sányan az újságárus a Déli Pályaudvaron. Nők Lap­ja évkönyve. Füles évkönyve, ilyen évkönyv, olyan év­könyv. Sodródok a tömeggel, rálépek a Metró örökmozgó lépcsőjére és hagyom, hogy sok század-, ezredmagam-mcil engem is elnyeljen a hatal­mas gépezet. Éppen csak egy pillantást vethetek a színes kiadványokra, a mai ,kalen­dáriumokra. Pedig jó lenne belelapozni,, beleolvasni vala­melyikbe, ha csak egy percre is. mini valamikor régen, úgy húsz -huszonkét esztendővel ezelőtt. Messzire kellett iskolába járnom. Hét órakor, negyed nyolckor indultam, hogy idő­ben odaérjek a falu másik szélén lévő öreg épületbe, a református iskolába. Csak a neve volt református, már vagy -négy-öt évvel korábban átkeresztelték „állami általá­nosra”. Mégsem bántam, hogy olyan sokat, kellett gyalogol­nom. mert amikor — most majdnem azt írtam, hoay megszólalt a csengő, pedig csengő nem is volt abban az iskolában — szóval, amikor a tanító szélnek eresztett ben­nünket, egy kisebb fajta ne- kiiramodással odaértem a nagyanyám fehérre meszelt, földbe süppedt kis házához. Fura egy ház volt ez, Ha be­lülről akartam kinézni az ab­lakán, székre kellett térdel­nem, ha meg kintről kukucs­káltam befelé, még le is ha­jolhattam. A kaput óvatosan tettem be magam mögött, mert amióta emlékszem, mindig mozgott, kidőléssel fe­nyegetett a szúette kapufél­fa. Végigszaladtam a gangon. a zöldre mázolt levélajtón ju­~Figyelem ! Pénzbüntetés í Szigor« rendelkezés a régészeti leletek bejelent ésérdI A Tolna megyei Népújság-* bán nemegyszer hírt. adtunk már arról, hogy a különböző talajmunkák, építkezések so­rán előkerült leletekre az ott dolgozók felhívták a megyei múzeum figyelmét. Volt erre példa Regölyben, Bátaszéken — ahonnan még fényképek­kel is dokumentáltuk, miként ,.kapkodják ki” a sírokat a muzeológusok a dózerek, dömperek elől a Vázkerámia építkezésénél — Madocsán és egyebütt. Akik időben szól­tak. többnyire a tételes ren­delkezések ismerete nélkül tették ezt. Elsősorban jó ér- zésükre hagyatkozva, ösztönö­sen is megbecsülve régmúlt idők gyér számú ránk maradt emlékét. A Béri Balogh Ádám me­gyei múzeum munkatársainak adatközlése alapján hivatko­zunk a következő — elretten­tőnek szánt — példákra. Frissekre. Szeptember végén a Kanos- völgyi Vízitársulat útépítést végzett Tamásiban. Az épít­kezés során előkerült egy kora középkori temető tört része. sír. ezüst haj'karikával a leletek között. Liziczai Im­re tanító a saját költségén telefonon azonnal értesítette a megyei múzeumot. Az ott dol­gozók teljesen1 egyetértettek a tanítóval, türelemmel vár­ták a régész — egyébként gyors — megérkezését. Sokkal kevesebb türelemről tett ta­núbizonyságot a terepjáró ko­toitam a konyhába. Az utca felől eső lakószoba ajtaja már üveges volt, azon át lehetett nézni, mielőtt az ember be­nyitott. Nagyanyám arcán so­ha nem láttam mást. mint az Kalendárium érkezésem kiváltotta mosolyt. Mindig mosolygott, ha meglá­tott. Jóformán még le se tet­tem. a táskát, a kabátot, a sublót tetejéről már vette is le a körtét, az udvaron ter­mett birsalmát. De ha az esz­tendő a vége felé közeledett, vagy éppen túl voltunk az újéven, még valamit levett nekem. A két ablak között jó magasan — már amennyire magasán lehetett valami az alacsony kis szobában — egy tükör volt felakasztva a fal­ra. A teteje kissé előrebillent, hogy azért „lentről” is meg­láthassa benne magát az em­ber. Egyébként' nem vágyon vették igénybe, legföljebb va­sárnap délelőtt öltözködés közben, a misére készülődve. A tükör még a fal közötti rés fontos, számomra titokzatos iratokat rejtett: adóbefizetés­ről szóló csekkeket, hivatalos leveleket, teleírt beadási könyvecskéket no meg a ka­lendáriumot. Ezt minden esz­tendőben meghozta a postás, nagyanyám szó nélkül szá­molta le neki az érte járó pénzt. Mi minden volt abban a kalendáriumban! Rengeteg kép, bajuszos parasztbácsi, amint éppen a Szabad Föl­det olvassa. Szétbombázott csival befutó Végh Gyula technikus, aki a muzeológust „lehet, hogy a rendelet bár­kire vonatkozik, de ránk nem, kedves elvtársam” felkiáltás­sal szinte utasította a gyors munkára, mert különben „hoz­za a gépeket”. Az előbbi eset­tel majdnem azonos időszak­ban, szeptember végén, dol­gozott a helyi költségvetési üzem a bátaszéki gimnázium Údvarán. Innen már a hat­vanas években egy aranybo- rítésú kard került elő, most egy sír. A gimnázium este hazaérkező igazgatója azonnal szólt a múzeumi szakembe­reknek, erre az ott dolgozó munkások is biztatták.' Reg­gelre mégis csak csontváz­törmelékek maradtak, de ar­ra még alkalmasak, hogy egy ujjperc elszíneződése bizton mutathassa, hogy ar­ról — kézen-közön — eltűnt egy gyűrű. A gyűrűnek anya­gi értéke gyakorlatilag nincs. Művészettörténeti értéke eset­leg felbecsülhetetlen. Lapunk munkatársa októ­ber 3-án, szerdán, elkísérte a régészeket Faddra. A nagy­községi tanács elnöke — bár­mely hasonló szerv által kö­vetendő módon! — készség­gel ígéretet tett arra, hogy a jövőben, mint első fokú épí-. tésügyi .hatóság, minden épí­tési engedélyhez sokszorosított,,, mellékletet csatol, amely tar­talmazni fogja a Tanácsok Közlönye 40. számában meg­városok, gyerekét sirató anya — máig előttem vannak, pe­dig akkor még fogalmam se volt, merre is lehet az a Ko­rea. Csont-bőr kisfiú, hatal­mas, az éhségtől égő szemek­kel — talán Indiából, Aztán különböző írások a gyapot- term.esztésről, meg a magyar- országi citromfaültetvények­ről. (Képzeletben már láttam belvizes földünkön virágzó, jókora gyümölcsöket termő citrom-, meg narancsfákat.) Mese a szegény emberről, aki baltából is tudott levest főz­ni. De a legizgalmasabb soha nem, a nyomtatott betű volt, hanem az. amelyet esténként a munkában megfáradt öreg kezek írtak be a kalendárium elejére, végire, a lapok szé­lére, meg ahol egyáltalán szabad hely akadt — csupa kisbetűvel. Azokból tudtam meg. hogy mikor lesz a lyu­kas lavórba elvetett paprika- magból palánta, mikorra szü­letnek meg a kismalacok, kelnek ki a sárga pihés csibék, ki tartozik, és mennyivel, ki­nek kell megadni az adóssá­got, melyik szomszédba került egy-cgy ritkábban használt szerszám, melyik napért jár a tszcs-ből munkaegység. Szóval, abban a kalendárium­ban minden benne volt, nem­hiába hívták Kincses Kalen­dáriumnak. Hát ezt kerestem én a Déli Pályaudvar emberforgatagá- ban, ebbe szerettem volna be­lenézni, ha csak egy pillanat­ra is. Kár, hogy nincs már. aki megvegye. — gy• — jelent 45/1973. számú Építés­ügyi és Városfejlesztési mi­nisztériumi közleményt, amely kimondja: „ .. .ha a föld felszíne alól építkezés, bányaművelés köz­ben lelet kerül elő, a munka felelős vezetője 24 órán belül köteles értesíteni .... a me­gyei múzeumokat. A bejelen­téssel egy időben a lelőhelyen végzett munkát fel kell füg­geszteni és gondoskodni kell arról, hogy a lelet és környe­zete — a szakértői vizsgálatig — érintetlenül maradjon." Aki volt katona, az ponto­san. tudja, hogy a parancs az parancs, ugyanígy a rendelet az rendelet, amit be kell tar­tani. Egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben boldo­gan. Egy építkezést leállítani nem olcsó mulatság. Ettől függetlenül tudunk Óbudán bérházról, amit átterveztek, mert a tövében római kori lelet bukkant elő. A székes- fehérvári bazilikánál ugyan­ez a helyzet, az Állami Bizto­sító alkudott meg a lehető­ségekkel és helyezte el úgv irodáját, hogy a romok meg­tekinthetőek maradhassanak. Ingyen? A 38/1967. (X. 12.) sz. kormányrendelet intézke­dik azzal kapcsolatban, hogy a költségek ne sújtsák az ér­dekelteket. Közvagyonról,' közkincsről van szó. Éppen ezért még enyhén szólva js furcsa (ezzel a megállapítás­sal a tolnai gimnázium igaz­gatója egyetért), hogy Faddon á Radnóti utca 21. számú ház! építkezésénél Meksz István telkén faragott mészkő sír ke­rülhetett elő a III. századból, és a mulasztását máig szé­gyenlő tulajdonost Setét Ist­ván gimnáziumi tanár, telek­szomszéd lebeszélte a bejelen­tésről. A munkáját bizonyára kiválóan ellátó nyelvszakos tanár, egyetemi végzettségé­vel, teljes joggal tekintély a falujában, tehát hallgatnak a szavára. E r r e a szavára is. Az előbb említett időpontban be­jártuk szakemberekkel a kör­nyéket. Setét tanár telkéről is olyan embercsontokat gyűj­töttünk be, amelyeken az el­színeződés minden kétséget kizáróan jelzi a korábban ott volt ékszer helyét. De ha mindennek nyoma se lenne; . akkor sem menthető az eljá­rás. A megyei múzeum felkérte lapunkat annak közlésére, hogy az előbb idézettek alap­ján „szabálysértést követ el és 5000 forintig terjedő pénz­bírsággal sújtják azt, aki az építkezés során előkerült le­letet nem jelenti haladéktala­nul és a lelőhelyet a hatóság intézkedéséig nem hagyja érintetlenül.” ORDAS IVÁN Népújság 5 1973. október 5.

Next

/
Thumbnails
Contents