Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-05 / 233. szám
í. J % A sokadik újrakezdés után A sokadik újrakezdés után Mizsák Tibort arra kértük, szánjon rá egy délutánt, s „értékelje” fordulatokban bővelkedő éveit. Tekintsen vissza az eddig megtett útra. Mizsák Tibor vállalkozott a beszélgetésre, ilyenformán közreadhatjuk egy vállalkozó szellemű ember némiképpen elfogult« de mindenképpen bátor szembenézését önmagával* • ■— Amikor a vezetőség nevében az elnök közölte, hogy üzemgazdászi beosztást kap, nem. gondolt arra, hogy azoknak az embereknek igazuk lehet; hogy képességeit meghaladja a főmezőgazdászi munka? Tartott valamilyen önvizsgálatot? — Mérlegeltem a helyzetet. Hosszú időn keresztül próbáltam kutatni, hol lehetnek a buktatók. Vizsgálgattam a dolgokat és megpróbáltam rájönni, most azért nem vagyok aL kalmas, mert kevés a tapasztalatom, az emberekkel rosz- szui bánok, vagy más, tőlem független ok magyarázza íél- reállításomat? Bárhogy forgattam az eseményeket, sehogy nem tudtam elismerni, hogy amiért leváltottak abban teljes egészében én vagyok a hibás. Úgy éreztem, részemről ez egy szélmalomharc, az akkori elnökkel, főkönyvelővel szemben. Ez később be is igazolódott. — Nem gondolt arra; bele kell nyugodnia, hogy beosztott munkakörben marad, nyugodtan él, elvégzi a dolgát és nem fogja idegesíteni semmi? — Abban a szituációban és amivel engem vádoltak? Nem. Ha még kvalifikált gazdaságrój lett volna szó, amely már az én odamenetelem előtt húsz mázsa búzát, negyven mázsa kukoricát termelt, hát akkor azt mondtam volna; elvtársak, igazatok van, én ezt a: szintet nem tudom tartani, jöjjön egy magasabb szintű ember, őt teljes egészében támogatom. No de az volt a helyzet, hogy amíg ott voltam, a terméseredmények lényegesen emelkedtek. Szakmailag ma is elismerik, hogy a helyzet nem volt aggasztó, de szélmalomharc volt. Idősnek tartottam magam ahhoz, hogy az egyetemét elvégezzem. Úgy voltam, belenyugszom a lefokozásba, legfeljebb keresek magamnak olyan lehetőséget, ahol képességeimmel, gyakorlati tapasztalatommal helyt tudok állni, így az üzemgazdászságot elvállaltam, de várható volt, hogy a főkönyvelő és az elnök nem segíti a munkámat. Nem beszélve arról, hogy a beígért főagronómus helyett a Nedves Jánost állították be. Lehet, hogy ő a maga néhány holdján jó gazda volt. Nedves Jánosnak hívták, sógornak becézték. ö lett a főagronómus, én meg úgy éreztem, hogy ez valahogy megcsúfolása a dolognak. — Éreztették a vezetők, a munkatársak, hogy Mizsák Tibor „ejtett” ember? — Hát, a tagok nem. De azok a munkatársak, akikkel azonos vonalba kerültem bizony, a gyengébb képességűek mon_ dogatták, no ugye kellett ez neked. No, ez engem nem zavart. De észrevettem, hogy az elnök, meg a főkönyvelő egyre azon munkálkodik, hogy tudjon ellenem valamit tenni. Úgy érzem ma is, és akkor is úgy éreztem, hogy minden véd ellenére az emberek bíztak bennem. Ezt ma is állítom. Azon a vezetőségi ülésen, amelyen úgy foglaltak állást, hogy mondjak le, a titkos szavazásnál ha nem az elnök megy ki az első emberrel a szavazócédulát kitölteni, ha_ nem én megyek ki, akkor az eredmény éppen az ellenkező lett volna. Én úgy voltam vele, az igazság előbb-utóbb kiderül. Aztán nem is akartam harcolni azért, hogy visszakerüljek főagronómusnak. Ez a kölesdi helyzet engem nagyon megviselt. — Most megkeseredett ember? — Nem. Ellenkezőleg. Ha van egy-egy ilyen törés, és amikor éreztem, hogy igazságtalanul bántak velem, vagy nem hallgattak meg, annál in. kább nekifekszem. Ha eddig egv vállal nyomtam a munka szekerét, azontúl kettővel, és ez történt most is. — Amikor az üzemgazdászi pálya is befejeződött, merre próbálkozott? — Megkerestem a régi munkaadómat. Tőletek mentem a téeszbe, hát ha jó néven veszitek, visszajönnék szívesen; Náluk azonban nem volt üresedés, de volt a MESZÖV-nél. Oda kerültem és mezőgazdasá. gi előadóként dolgoztam, a háztáji gazdaságok patronálá- sával, szervezésével foglalkoz. tam. Rövid ideig tartott, mert a MÉSZÖV mezőgazdasági ága nem maradt meg. Mondták, majd valamelyik FÖLDSZÖV átvesz bennünket. Nekem a Szekszárdi ÁFÉSZ-nál lett volna helyem, mezőgazdasági vonalon. Jó munkakör, lehetett volna produkálni. De Kölésden laktam, a bejárás lehetet, lennek látszott és egyszer egészen váratlanul a téglagyár néhány dolgozója megkérdez, te: átmennék-e a gyárhoz. Én a téglához? Hát mit értek én a téglához? — Kinézték gyárvezetőnek? Hogyhogy éppen magát? — Tekintettel, hogy szemben laktam a téglagyárral, ismertek. Felkeresett a személyzeti vezető is, a Rák elvtárs, és azt kérdezte: elvállalom-e a gyárvezetést? Ha olyan sokirányú segítséget adtok, mondtam, mint ígéritek, nem igaz, hogy egy negyven-ötven fős üzemet nem tudok elvezetni, ígérték, hogy egy jó szakembert is adnak mellém művezetőnek. Nekem meg csak a dolgozók maradtak volna. így elvállaltam. Ez már abból a szempontból is jó volt, hogy munkahelyem ismét Kölesden lesz. így kerültem a téglagyárhoz. Rengeteget dolgoztam. Jó iskola volt. Megtanultam, hogy az ipari munkások, pláne a téglagyáriak, a mezőgazdaságiakkal szemben nincsenek jó helyzetben. Azért nyolcezer téglát valakinek kihozni egy műszakban, azt háromszor megemelni, egy tégla három kiló... — El merte vállalni? Belülről soha nem látott téglagyárat, és el merte vállalni? — Belülről még nem. A gyárral szemben laktam, de még a kemencén nem vcltam. Amikor fölvettek, nem dobtak egyenesen a mélyvízbe, elmentem Villányra, Palánkra, elengedtek tanuljak, nézzek, így vezettek be. — Mégis, egyből a téglagyárba és vezetőnél!? — Hát a helyi javaslat is mellettem szólt. Egy hónapig Baranyában, Tolnában a tégla, gyárakban rengeteget tanultam, és úgy éreztem, minden gyárnál más a helyzet, de a dolgot megoldom. Ment is, nem volt probléma. Az emberekkel szót értettem. Néhány embernek sikerült lakást szerezni, művezetőt is kaptam. Tervünket ugyan nem értük el, a hatmilliót azért teljesítettük, és ez igen jó teljesítménynek számított akkor. Nem is volt énnekem ott semmi problémám. Úgy gondoltam, ot; hosszabb ideig maradok, de a sors nem így hozta. A községi tanács elnökét elvitték a. téeszbe elnöknek, s üresen maradt a községi tanácselnöki funkció. Már fél évig üresen volt, ami. kor a gyár munkájáról számoltam be a vb. előtt, utána Ösztönző módszer Nagydorogon 40 százalékkal emelkedett a nyúlfelvásárlás A megnövekedett szabad idő hasznos kitöltésének egyre inkább lényeges területe lesz a nyúltenyésztés, mely napjainkban éli virágkorát. Átvétel idején egy-egy községben valóságos vásári kép fogadja a látogatót: ki talicskára rakott ládákban, ki csak egyszerűen kézi erővel cipeli nyulait az átvevőhelyre, de sokan ezt a műveletet is motorizálták, s a gépkocsi csomagtartójában szállítanak. Több helyen félezer nyuszival megrakodva távozik a teherautó, ami mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a felemelt felvásárlási árral együtt — ami a fehér fajtáért, ha a súlyhatárt nem lépi túl, kilogrammonként 34 forint, egyéb vegyes fajták esetében 32 forint — megnőtt az emberek tenyésztési kedve is. A Nagydorogi ÁFÉSZ-nél megkülönböztetett figyelemmel kísérik a nyúlfelvásárlás alakulását, ugyanis az emelkedő tendenciához nagymértékben hozzájárult tavaly bevezetett ösztönző rendszerük. Az ősz folyamán 531 darab nyulat (kimondottan új-zélan_ dit) adtak ki a területükön működő hét nyúlszakcsoport tagjainak. Ennek nagy része (390 db.) hitelezett volt, azaz ingyen kapták a tagok, ha szerződésben kötelezték magukat arra, hogy minden kapott nyúl után évente 20 darab vógónyulat adnak le az ÁFÉSZ- nek értékesítésre. A fennmaradó 141 darabot is kedvezményesen. beszerzési áron kapták a háztáji gazdaságok. Ezáltal minőségben és meny. nyiségben is nagyot fejlődött a tenyésznyúl-állomány, s a jelenlegi adatokból nem nehéz megjósolni, hogy év végére 40 százalékkal emelkedik a felvásárlás a tavalyi évhez viszonyítva, amiből az is következik, hogy a ráfordítás magának az ÁFÉSZ-nek is megérte. Példájuk remélhetően másutt is követőkre talál. — Tóth ~~ meg a tanácsülés előtt. Ezek előkészítése 6orán fölvetődött, hogy mi lenne, ha én átlépnék a községi tanácshoz. Ugyancsak azt mondtam, hogy a közigazgatási munkát nem értem, bár a jogszabályokat szeretem, hát tárgyalni lehet róla. Ezt a községi tanács akkori és jelenlegi vb-titkára vetette fel, aztán több vb-tag is hasonlóképpen: Tengeri András, Farkasfalvi József. Én úgy voltam, hogy ha az emberekben ennyi a bizalom velem szemben, akkor elvállalom. (Folytatjuk) P. V. Sz. Népújság 3 1973. október 5. A bogyiszlói Dunagyöngye Termelőszövetkezet százhektáros almagyümölcsöséből az idén ugyanennyi vagonnyi termést várnak. Ennek nyolcvan-kilencven százaléka exportképesnek ígérkezik, A termést a termelőszövetkezet tárolja és decemberben a Hungarofructon keresztül exportálja. 240 tolnai gimnazista nyolc napig segített az szüretelésnél, tegnap fejezték be a munkát. A gyümölcsösben „teljes üzem'’ van, a tagokkal, traktorosokkal, segítőkkel együtt átlagosan négyszázan tevékenykedtek kinn a hét során. Foto: G. K.
