Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-04 / 232. szám

% Bemutatkozik: Dobos Gyula, a KISZ MB újonnan megválasztott titkára — A Népújság' is megír­ta, hogy a KISZ Tolna me­gyei Bizottsága legutóbbi ülé­sén a KISZ MB titkárává választott. Hogyan lesz vala­kiből megyei KISZ-titkár ? Természetesen nem a „recep­tet" akarjuk elkérni, de sze­retnénk, ha mondanál ma­gadról, eddigi tevékenységed­ről néhány szót. — A mozgalmi munkával tizenhárom esztendővel ez­előtt, 1960-ban ismerkedtem meg. Akkor vettek fel a szekszárdi Garay János Gim­názium KISZ-szervezetébe. Egyébként nem vagyok szek­szárdi, de még csak Tolna me­gyei születésű sem. Somogy megyéből jöttem ide középis­kolába. Azt hiszem azonban a gimnázium négy éve, illetve az 1967-től eltelt esztendők — azóta lakom Szekszárdon — bőségesen elegendőnek bizo­nyultak ahhoz, hogy gyökeret eresszek, megszeressem a vá­rost. a megyét. A szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyete­men is foglalkoztam mozgal­mi munkával: a magyar-tör­ténelem szakos hallgatók KISZ-szervezetőnek voltam a titkára. Miután végeztem, ne­velőtanár lettem a szekszár­di Rózsa Ferenc középiskolai kollégiumban, majd a Garay Gimnáziumban tanítottam, itt keresett meg a művelődés- ügyi osztály vezetője és a KISZ akkori megyei első tit­kára. Javaslatukra vállaltam el a megyei bizottságon a kö­zépiskolai és szakmunkás­tanuló-felelős munkáját. 1971 elején kerültem a megyei apparátusba. — Bizonyára sok munkát, fejtörést jelentett, hogy itteni ténykedésed alatt kezdtek a középiskolai alapszervezetek áttérni a vertikális szervezeti formára. A holnapi Ml Az első októberi számban a 2> éves termelőszövetkezeti mozgalmat köszönti a lap, elemzi fejlődését és a fiatalok helyzetét a szövetkezetekben. Szerte az országban vezető­séget választanak a KISZ- szervezetek, riport mutatja be a pilisborosjenői téglagyár KISZ-eseinek taggyűlését. ,.A tűz nem alhat ki” a címe annak az írásnak, amely a Dunai Vasmű 1-es üzemé­nek nagyszerű munkáját, va­lamint az itt dolgozó fiatal kohásztechnikust mutatja be. Kétoldalas képriport az őszi Budapestről, ugyancsak őszi írás vet fényt arra a kérdés­re. miért zörgött a haraszt szeptemberben az iskolák kör­nyékén. Széles körű vizsgálódás után kapunk feleletet arra, miért okozott sok gondot az idén az iskolás gyerekek ellátása tan­anyaggal. „ítélet októberben ’. — Bírósági tudósítás Ernő bá­csiról, aki ifjúságellenes bű­nökért felel most- Megemléke­zés az aradi vértanúkról és sok-sok társukról, a történe­lemkönyvekből kevéssé ismert adatok tükrében. A kulturális rovat munkatársa elkísére ba­ranyai útjára a 25. Színházai. É-dekes riport mutatja be Bükki Bélát, a Hollóházi Por­celángyár tervezőjét az Ott­hon-rovat ugyancsak ilyen té­mában Brád Zoltánt, a Zala­egerszegi Ruhagyár tervezőjét ismerteti meg velünk. Kovács Zsuzsa — Az induláskor bizony elég sok probléma adódott, főleg abból, hogy kevesen is­merték a kísérlet lényegét, a propagandamunka sem volt a legjobb. Ugyanakkor maga az új szervezeti forma a tanulók •körében sikert aratott, érde­kesnek találták, szívesen vet­lek részt az új keretek kiala­kításában — és ez a lényeg. A meglévő problémák elle­nére is siker koronázta a kez­deményezést. Az idei tanévtől kezdődően már nyolc me­gyénkben középiskolában tér­tek át az új formára, jövőre pedig —> a KISZ KB határo­zata alapján — valamennyi középiskolában bevezetik. — Uj a beosztásod. bizo­nyára vannak új terveid is. — Legelső és pillanatnyilag legfontosabb célkitűzésem, hogy megismerjem a munka- területemet. Persze már sok minden ismerős előttem — eddigi munkámból adódóan. Később — felhasználva az elődömtől, Kacziárí Jánostól kapott tanácsokat, minden te­rületen szeretnék egy kicsit előrébb lépni. Különösen fon­tosnak tartom a KlSZ-okta- tás hatékonyabb megvalósítá­sát. Szerintem például na­gyon hasznos lenne a szak­munkástanulóknál olyan ok­tatási formát létrehozni, amelyben lényegében megis­mernék a gimnáziumi „Világ­nézetünk alapjai" tantárgy anyagát. Az eszmei, politikai nevelő munka területén ifjúsá­gi szövetségünknek fontos fel­adata, hogy a jövő munkásai politikailag, ideológiailag fel­készültek legyenek. Mindezek mellett nagyon lényegesnek tartom az egyre szélesedő klubmozgalom szerepét is, hi­szen a fiatalok szabad idejük jelentős részét itt töltik el, és tőlünk, mozgalmi vezetőktől is függ, mennyire lesz tartal­masabb a klubélet. — A mozgalmi vezető vi­szont „egyszemélyben" ma­gánember is. — Ez valóban így van. Az egyetemen nősültem, felesé­gem a Garay Gimnáziumban tanít. Van egy hatéves fiúnk. — Mivel foglalkozol szíve­sen? — Két dologgal. Az egyik: szeretek olvasni, öt évvel ez­előtt a könyvterjesztést is magamra vállaltam, azóta a Művelt Nép könyveit terjesz­tem. Ennek van egy nagy előnye: rendszeresen megis­merem az új könyveket, kiad­ványokat. • Természetesen nemcsak könyvterjesztő, ha­nem könywásárló is vagyok. Feleségemmel együtt elsősor­ban a szákirodalmat gyűjt­jük. A másik dolog, amivel szívesen foglalkozom. a sport. — Talán aktívan sportolsz? — Most már nem. — És korábban? — Szegeden a SZEOL röp­labdacsapatában játszottam. Mostanában elsősorban meccs­re járok, gyakran megnézem a Szekszárdi Dózsát. remélve, hogy egyszer látok egy igazi, jó mérkőzést is. — Mik a terveid a magán­életben, mondjuk a tovább­tanulás területén? — Most fejeztem be az esti egyetem szakosítóját, a fő szakom a filozófia volt. — Milyen eredményt ért el az egykori „tanár úr"? — Nincs okom szégyenkez­ni: vörös diplomát' kaptam. Azon gondolkozom, hogy még egy szakot el kellene végez­nem, levelező úton. Ugyanis eredetileg földrajzot szeret­tem volna tanulni, de magyar­történelem lett belőle. Az is előfordulhat, hogy a pedagó­giát választom, hisz ezt a moz­galmi munkában is jobban hasznosíthatnám. Egyébként ezek csak amolyan távlati tervek, egyelőre azt a mun­kát szeretném becsülettel el­végezni. amit legutóbb rám­bíztak. — 01/. — Ifjú Gárda Honvédelmi túra Obányára Szombaton és vasárnap a fegyveres erők napja alkal­mából honvédelmi túrát tet­tek a festői környezetben fekvő Óbányára a szekszárdi Garay János Gimnázium IG szakaszának tagjai. Szomba­ton vonattal indultak Vár­aljára, majd onnan közel húsz kilométeres gyalogtúra megtétele után érkeztek szálláshelyükre az óbányai turistaházhoz. Ezután a parancsnokság, élén Radó László szakasz­parancsnokkal, hozzálátott — az előre kidolgozott t^rv alap­ján — a túra útvonalának ki­jelöléséhez. Egyben öt vizs­gahelyet is kijelöltek, majd megkezdődhetett a honvédel­mi túra. Az első állomáshe­lyen a lőelméletről, a máso­dikon a tereptanról, a harma­dikon a polgári védelemről, a negyediken a lövészetből, az ötödiken az időszerű leül­és belpolitikai kérdésekről kellett számot adniuk. Dr. Szűcs László, megyei ifjú gár­da parancsnok is végignézte a gimnazisták versenyét, s azt mondta, hogy valameny- nyien igen fegyelmezetten vi­selkedtek és a követelmények­nek nagyon jól megfeleltek. A túra második napján, vasárnap „diverzáns"-üldözés szerepelt napirenden. A fel­iadat sikeres végrehajtása után. a délutáni órákban in­dultak haza az ifjúgárdisták a sok élményt nyújtó, kétnapos honvédelmi túra után. Csupaszem őrs Tevelen Levelet hozott a posta Tévéiről, melyben Kitanics Lajos csapatvezető a ^következőket írja: ,,Iskolánk út­törőcsapata az idei évben először megalakította a Csupaszem őrsöt. Az őrs tacial feladatul tűzték a Néoú'- ság ifjúsági rovatának tájékoztatását a különböző rendezvényekről, meg­mozdulásokról. Köszöntjük a teveli csupaszemeket. Tudósításuknak most is, ezután is szívesen adunk helyet ezeken a ha-' sábokon. Reméljük ifjú ,,kollégáink” lelkesedésé nem szalmaláng termé­szetű és az első írást majd a többi is követi. íme az első tudósítás: ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A VIT-RÖL Csapatunk élménybeszámoló­ra hívta meg a VIT-en részt­vevő Tolna megyei küldöttség vezetőjét. Kaczián János érde­kes diafelvételek vetítésével tarkította beszámolóját, meg_ mutatta Berlinben gyűjtött jel­vényeit, és az ott cserélt ken­dőkből egyet a csapatnak aján­dékozott. Sokat beszélt a fesz­tiválról, a különböző országok­ból érkezett küldöttekről. Kér­déseinkre szívesen válaszolt, sőt egy olyan játékot is meg­tanított, amely igen népszerű volt a világifjúsági találkozón: a perenyicát. Csak azt sajnál­tuk, hogy csapatszobánk kicsi­nek bizonyult és így kevesen lehettek részesei a nagyszerű élménybeszámolónak. Szauer Zoltán, a Csupaszem őrs tagja Tíz történet Hatodik, mely arról szól, hogy mi bosszantja az embert moziban, színházban, kiállításon ? A megyei művelődési köz­pont színházának nézőterén történt, az első felvonás vége felé. Egy harminc körüli férfiú előkapart a zsebéből egy sta- niclit. komótosan kibontogat­ta. majd újabb papírzörgés után cuppogva szopogatni kez­dett, feltehetően egy cukrot. Vagy ötméteres körben inge­relve a füleket, A cukor jó ízű lehetett, mert a cuppogtatást akkor sem hagyta abba ami­kor, vagy tízen bámulták, és néhányan figyelmeztetően rá­köhögtek. A pécsi színház művészei egy közönségtalálkozón nem éppen hízelgő történetet me­séltek szekszárdi élményeik közül. Az egyik ifjúsági bérle­tes előadáson abba kellett hagvniuk a játékot — igaz. csak néhány másodpercre — mert a hátsó sorokban valaki vidáman rádiózott. Télen jó meleg van a mozi­ban. Ebből a megfontolásból nézte végig egy baráti társa­ság valamelyik filmet: közben ugyanis a világon mindenről tárgyaltak, jó hangosan, hogy a három székkel arrább ülő haverok is jól hallják. Meg persze az egész mozi, bár nem valószínű, hogy a többséget érdekelte volna. Sorolhatnánk az eseteket, se szeri, se száma. Merj, nem­csak hangoskodni szokása né­melyeknek moziban, színház­ban, de bevett szokás a késés is. Pedig nem lehet kellemes húsz. harminc lábon átvergőd­ni és látni a bosszús arcokat. Apropó, látni! Ha már elkéstél, akkor úgy kell megközelíteni helyedet, hogy arccal a székeken ülők felé legyél. Lehet, hogy hasz­nos. ha menetközben nézed legalább a film. vagy az elő­adás eseményeit, de csak fo­kozod udvariatlanságodat, ha a hátsó feled mutatod a néző- közönségnek. . . A moziban, színháziján le­hetőleg mellőzzük a táplálko­zást. Ha mégis rád tör az éhség, csak a szünetben csil­lapítsd, és kinn a büfében. Ropit ropogtatni, cukrot szo­pogatni nem lehet elég halkan ahhoz, hogy ne kellene le­mondani róla színházban és moziban. Ha esetleg nem tetszik a film, annyira, hogy nem vagy kíváncsi a végére sem. nyu­godtan menj el. Várj meg egy olyan pillanatot, amikor a legkevésbé zavarsz, és gyor­san távozz. Sokkal jobban jársz te is. környezeted is, akit ha beszéddel nem is, dé moeorgással. fészkelődéssel za­varnál. Színházban felvonás alatt kivonulni nem szabad: ezzel a színészeket gorombán megsér­tenéd. Ha elégedetlen vagy, a szünetben vedd a kabátod. A színházra, mozira elmon­dottak jó része vonatkozik a kiállításokra is. Kiállítóterembe azért megy az ember, mert érdeklődik a kiállított tárgyak iránt. Legalábbis legtöbben azért mennek, és nem azért, mert utána el lehet mesélni, vagy mert ajánlatos, ha a magyar­tanárnál jó akar lenni az em­ber. .. a szemlélődéshez pedig csend kell. Beszélgetés, nevet- gélés nem való a kiállítóte­rembe, múzeumba. Benyomá­saidat elmondani jobb is egv kis idő múlva, amikor már le­ülepedtek. Kiállításon sem való esze­getni, s főleg nem az, eldo­bálni a cukrospapírt. Persze, aki eszeget a bemutatón, azt különben sem nagyon érdek­li, amit láthatna. Az ellenkező véglet: akit annyira érdekel, hogy meg is fogja, szagolja, tapogatja. Nem véletlenül tilt­ják ezt is: képzeld el, mi lenne a képek, szobrok, mű­tárgyak sorsa, ha mindenki csak végigsimítaná őket! Pisz­kosak, rongyosak lennéhek fél év alatt. Pedig még száz év múlva is gyönyörködni akar bennük az akkori kiállítások közönsége. Végül még egy praktikus dologról: előfordul, hogy nem egyedül indulsz moziba, szín­házba. kiállításra. Ki vegye a jegyeket? Meglehetősen kor­szerűtlen szemlélet — ha lá­nyoknak kényelmes ugyan — hogy természetesen a fiú. Min­dig kettőtök anyagi helyzete határozza meg; Ha a lány ke­res, a fiú tanul, természetes, hogy több hárul az anyagi ter­hekből a lányra. Ha közös el­határozással indultok moziba, kiállításra, vagy vegye meg ki-ki a maga jegyét, vagy fel­váltva fizessetek. De ha egvi- kőtök meglepetést akar sze­rezni egy jeggyel, nemhogy nem kell kifizetni, de kifeje­zetten sértő megpróbálni is. \

Next

/
Thumbnails
Contents