Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Mári néni

(Már! néni, Fábián Agostonné,

Kakasdon tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édesapjától hallotta Őket, akik a bukovinai Andrásfalváról idekerült székelyek. Mári néni meséi székely népmesék, amelyek közül lejegyeztük a legszebbeket, hogy kis olvasóink is megismerkedhessenek velük.)

A szegény ember és a tűz

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy szegény ember és egy szegény asszony és azoknak any- nyi gyermekük volt, mint rostán a lik, eggyel még1 annál is több.

Erőst szegények voltak, any- nyira, hogy még gyulát sem tudtak venni.

M'odennfin elmentek a szomszédba egy fazékkal, abba szedtek parazsat. De már ónná»! is e’küld+ék őket, sajnálták tőlük a tüzet is.

A szegény ember végigjárta a f'd"t. hogy parazsat kérjen, de hiába.

Erőst el voltak keseredve. Nem tudtak aznap tüzet rakni. A szegény ember kapta a baltálát, gondolta, kimegy az

erdőbe.

Amikor odaért, meglátta, hoffv az erdőben nagy tűz ég. Egyből elhatározta, hogy hazamegy a fazékért, onnan any- nyi parazsat vihet majd haza, ami sokáig elég lesz.

El is hozta a fazekat. Amikor közel ért a tűzhöz, látta ám, hogv ott ül eey ősz öregember. Köszönt néki tisztességgel.

— Jó napot bácsi I

— Hát te édes fiam, miért jöttél ide?

— Azért jöttem, hogy adjon nekem egy fazék parazsat. Ma reggel se tudturík tüzet tenni. Az* egész falut végigjártam, senkitől sem kaptam parazsat. Fáznak a gyermekeim. •

— Vigyél csak fiam. ameny- nyit csak akarsz! Rakd teli a fazekadat.

A szegény ember meg is rakta. nagy örömmel vitte haza. Mondja a feleségének:

— No, asszony, most ezzel takarékoskodj, hoztam eleget, maradjon holnapra is.

Ügy is lett. Annyiból, amennyiből tettek egy kis tüzet, a többit a fazékban hagyták és herakták az ágy alá. Betakarták egy másik rossz fazékkal, hogy nehogy meggyulladjon Valami. Az ember elment az erdőbe, folytatta a munkát, az asszony meg nekilátott főzni.

Nyugodtak voltak, hogy van parazsuk, nem kell érte könyörögni senkinek sem.

Szántó Erika:

Talán holnap

„Bevallom, a szépirodalom néha fáraszt” — írja Kosztolányi Dézső líD2-ben. Majd így foly+a+ia: „Kétségbeejt az a PáPíróceán, mely körülhullámoz. Uay rémlik, hogy az emberek kinvomtatják mindazokat az álmokat, melyeket éjszaka évadján álmodnak fél öntudattal, s ahelyett, hogy ezeket a badar liliomokat a feledés papírkosarába vetnék, ívekbe fűzik, könyvekbe foglalják. Mire va1ó ez? Az előbb találomra felütöttem egy regényt, s ezt a mondatot olvastam: A sötétedő ntc-n egv fia- falember b"1l!1«ott feúűrt gallérral. .. Fölsikoltottam az undortól.” /

Hasonló érzésekkel csapja be a k:m”v bo’-’tóját az ember, mintán elolvasta Szántó Erika Talán holnap című könyvét. A könvv tnrte’ma leírhatatlan, annál az egyszerű oknál fogva, hogv nincs t°r- tprtrima. K’zárólag szereplői, akiknek s°mmi kö^ük egymáshoz. M;g a főszereplőnek sem salát magához, aki egy szülés kerettörténetébe ágyazva hol kskharisnyaként, hol vidéki segédszínésznőként, gondos, majd megcsalt feleségként, lelkes, mozgalmi munkát végző fiatalként — s lehetne tovább folytatni a

NémVság 8

3. . O

1973. október 38.

sort — tűnik fel a színen. Vannak még: elvetélt drámaíró, ötvenhatban hősi halált halt fiatalember, házasság, válás. kispolgári beállítottságú idős hölgyek, a Topogó, egy külvárosi kultúrház, ahol össztáncot tartanak a téglagyári vagányok. De nem hiányoznak az utóbbi harminc esztendő nevezetesebb eseményei sem.

Ebből a felsorolásból bárki írhatna könyvet, ha van papírja, ceruzára és ideje az íráshoz. Tudniillik, ezenkívül csak néhány közhelyet kel! még tudni: az este sűrű, mint. a szilvalekvár, jólesik a hóba*1 csatangolni, a mandu'ának kesernyés az íze, s romantikus le1 kék éjszakánként az alvó vá-osHa kirándulnak. Csak úgy kell tenni, mint Huckieberrv Finn. aki kizárólag ú"v +udH mePa"ni az özvegy ebédjét, ha előtte alaposan összekeverte az egészet egy edényben.

A könvv egvik alapvető hi- hája, hogy nincs eszmei mon- danr-alója. Márpedig egy regényhez az eszmei mondanivaló csakúgy hozzátartozik mint a stílus a cselekmény, a társad'»',mi km. a szervezet: fe’éP’tés, a jellemábrázolás — mindaz., páni a ''edényre ágaiéban jellemző. Ezek nélkül egy könyvnek csupán terjedelme van, olda’számai, betűi, mondatai, szótagjai. És természetesen kiadója, felelős szerkesztője. Akinek tudnia kell, hogy nem a hó hasonlít a vattacu- k rhoz, - hanem a vattacukor a hóhoz,

D. VARGA MÁRTA

meséi

Másnap reggel felfedik a

fazekat, s hát mi volt benne, teli volt pénzzel.

A parázs mind pénzzé változott! Nem akartak hinni a szemüknek. A szegérfy ember ríem is lett aztán szegény ember, vásárolt szép házat, disznókat, tehenet, a gyermekeknek szép gúnyát, ennivalót.

A szomszédban lakó nagygazda megirigyelte a szegény- ember jó sorát.

— Megállj, te, feljelentelek! Hol loptad a sok pénzt?

— Én nem loptam senkitől sem. Nem adtál nekem parazsat, elmentem az erdőbe, ott kaptam egy fazékkal egy öregembertől, ami reggelre pénzzé változott

Gondolta magában a rfagy- gazda, ő is elmegy, jó nagy fazekat visz, több pénzt szerez. mint a mamlasz szegény ember.

Ki is ment az erdőbe. Ott találta az öregembert és elkezdett néki siránkozni.

— Bácsi, adjon nekem is tüzet, mint a szomszédomnak. Nekem sincs mi mellett melegedni.

Az öreg tudta, hogy honnan fúj a szél.

— Szediél csak fiam, szedjél! Annyit szedhetsz, ameny- nyit akarsz.

A nagygazda úgy megtöltötte a fazekát, hogy alig bírta el.

Festő és modellje

M. Érdi Judit rajza

Neki nem kellett belőle tüzet rakni, volt parazsa elég, az egészet betette az ágya alá.

Alig Várta, hogy reggel legyen, még aludni sem tudott az izgalomtól.

Reggel fedik föl a fazekat. Hát akkora békák, kígyók, mindenféle szörnyetegek voltak benne, hogy a fukar gaz- dáék messzi futottak még a házból is.

Az ősz öregember varázsló volt, aki tudta, hogy ki mit érdemel.

A nagygazda messzire menekült a faluból, a szegény ember a sok gyermekével pedig még ma is ott él, ha meg nem halt.

(lik = lyuk, erőst = nagyon, gúnya — ruha)

SZABÓNÉ VARGA ÉVA:

A SZŐLŐBEN

A dombtetőről messze látni,

mögöttem erdők zöldje, csend, lábam előtt ébred a Város és távol, a gazdag földeken gépek dohognak.

Ott lent a Sió:

Csillám — szalag, szikrázik vize a napon, akár egy gyík a parti zöldben, surranó nesszel

tova

oson.

Kincs között járok, smaragd és rubin ékkövek élő tüze ragyog a százados tőkék fürtjein.

Parkosítás

Bakafánt és Bozsó a blokkház kilencedik emeleti erkélyén sakkoznak. Átpislognak a korláton időnként, szemmel tartják a parkosítási munkát. A házigazda kelletlenül rázogatja a fejét.

— öregem, ez a markológép tiszta röhej.

— Hogy-hogy röhej?

— Fölkanalazza az elszállításra váró zúzalékot. Felét elpoty- tyantja, másik felét leszórja a kocsi mellé. Mi ebben a pláne?

— Még nem tökéletes. Á technológián kéne javítani. Ez a sör se valami hideg.

— Ilyen a hűtőgép. Csúnyán befűztek vele.

— Lehel?

— Legelső széria. Télen rendesen szuperál. Fagypont alatt.

— Én csapnál hűtőm a sört. Az a biztos.

— Ezért van vízhiány. Mert maga elfröcsköli.

— Na és. Fáj ez magának?

— Nem. Persze, közösségi lelkiismeretet se mérnek a piacon. Lépjen el a bástyával, mert leütöm.

Bozsó mereven bámul a földszintre.

— Nézze azt a három nyakigláb srácot.

— Akik lapátolják a murvái?

— Uhum. Fogadni mernék, hogy szünidős iskolások. Nem volt még a kezükben lapát.

— Ahogy mondja. A kupac tetejét piszkálják, tologatják. A sörénybundásnak táskarádió a mellén. Azt hallgatja.

A házigazda megtol egy parasztot és fortyog tovább:

— Tudja mióta készül ez a park? Nevetni fog. Kilencedik hete. Kinek legyen sürgős? Marad a csillagászati lakbér. Ful- rv>klok az vtigénhiányban.

Sozsó gúnyosan vihog.

— Nem baj. Ott van magának a füstgáz, a szénmonoxid. Szívja csak azt Sakk a futóval.

Bakafánt a táblára mered. Babrálja az öngyújtót Másfelé csatangol az esze.

— Ennyi idő alatt húznak fel egy háztömböt Nigériában. Bang- ladesben egy összecsukható hidat Fél éve lakom ebben a kocka-kégliben. Fű-fa-virág sehol.

Bozsó lovat himbál az ujja közt. Füstölög, hova lépjen. Mellékesen odaveti:

— Miért nem ír valahova? Népi ellenőrzés, Uneszkó. Aki trehány, megérdemli, hogv fulladozzon.

Bakafánt megsértődik. Őtakarja hergelni ez a hólyag?

•— Magát se veti fel a buzgól- kodás, hallja-e? Mit csinál maga tulajdonképpen?

— Most lógok kicsit. Le akarom százalékoltatni magam, íül- zúgás miatt. Nyolcvanhét decibel zajban dolgozok a lapáttal. Pattog a dobhártyám szélcsendben is.

—• Az is valami? Más rá se ránt ekkora zajra. Kilencvenhét decibellel veri a dobot.

— És maga? Főuraságod miért ül itthon?

— Gégebaj. Folyadékelégtelenség. Egész nap vedelem a folyadékot.

— Ennyi az egész?

— Akkor szakadt rám, amikor denaturált szesz került a fogmosópoharamba. Kilukadt tőle a gyomrom.

— És a család? A család is iszik?

— Hova gondol? Nálunk mindenki dolgozik. Asszony, gyerekek. Ki fizetné a toronymagas lakbért? — Lepöcköii a kupakot a kilencedik Kinizsiről. — Hallja, Bozsó? Azok ott már ebédre kolompoinak. Papírból •"V a méregdrága szalonnát!

Hunyadi István