Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
Minikinyvgyttjtfik között A Hőgyészi Textilfeldolgozó Vállalat paplanüzemében háromnegyed év alatt hetvenegy ezer paplant készítettek. A múlt hónap közepe óta három műszakban dolgoznak, mert az év végéig még harmincezer paplant szeretnének elkészíteni. Fotó: Gottvald Kefekötők Csatáron Balogh Illés, a hatvanéves kefe- és ecsetkészítő-mester mondja: — Ami igaz, igaz. Valamikor jogos volt azt mondani valakire, hogy iszik, mint a kefekötő. Persze, ennek is megvolt a maga oka. Biztos tudja, hogy a kefék, ecsetek legnagyobb részt állati szőrből készülnek. A szőrt pedig a régebbi időkben mésszel maratták le az állat — bőréről. A mész, ha megszárad, porzik. Így azután: a kefekészítőhöz kerülő sertés, vagy lószőrben rengeteg volt a mészszemcse, ami porzott és szárította a torkot. Idősebb kollégáktól hallottam, hogy a bor volt a kefekötők itala. Hogy miért éppen az, nem tudom. — Ma mi a helyzet? — Óriási a változás. A mai — Ügy van. És ez? — Disznóé. — Eltalálta. Hanem sajnálom, hogy nem tudom megmutatni magának a ritkaságokat. Készülnek ecsetek nyest-, borz-, meg mókusszőrből is. Sajnos, ezekből nem kapunk, de ha van is esetleg, nagyon drágák. Egy kiló mókusszőr 1500 forint. Igen ám, de mire úgy elkészítjük, hogy ecsetet csinálhatunk belőle, benne van már a 6000 ezer forintban is. Mi készül ebből a drága anyagból? A legfinomabb ecsetféleségek. Művészi és műszaki ecsetek, no meg borotvaeese- tek. — Mennyibe kerülne egy nyest borotvaecset? — Kétszáz—kétszázötven forintba. műszálak. Az állati eredetű alapanyagokon kívül jelentős mennyiségben készülnek kefék, ecsetek növényi eredetű anyagokból is. Így például a szekszárdi kefekészítők használják a íibrlsz nevű tengeri növény gyökerét, a pálmarostot és az úgynevezett mexikói gyökeret. — Négy órája vagyok a műhelyben, de egy vevő rfem sok, annyi nem volt itt ezalatt. — Ne is várja őket. Olyan ritka a vevő, mint a fehér holló — mondja az idősebbik Balogh Illés. — Kik az üzletfeleik? — A Tolna megyei Nép- bolt Vállalattal kötött szerződésünkkel közvetve a lakosság. De ezen kívül üzleti kapcsolatban állunk a Bátaszéki Vázkerámiagyárral, az ugyancsak Bátaszéki Kádár Ktsz- szel, a megyei kórházzal, a Bács megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal, a Szekszárdi Nyomdával, a művelődési központtal... — Elég is ennyi. Egy kérdés búcsúzóul. Van-e megrendelés elég, s ha van, megéri-e a sok munkát ? — Dologban nem szűkölködünk, megrendelés is van. Én kéremszépen reggel ötkor kezdek és hatig hajtom. Meg- éri-e? Az már csak magától értetődik, hogy/ ha nem érné meg, nem is csinálná az ember. VARGA JÓZSEF a Szekszárdi Nyomdában kefekötőkre nem mondhatja senki, hogy iszákosak. Ma már másként készítik elő a különféle szőröket feldolgozásra. Nincsen por bennük, nem fulladunk tőlük. — Mióta van a szakmában? — Negyvenhat éve. — Saját készítésű borotvaecsetet használ? — Nem, kéremszéperf. Mióta megjelent ez a spray hab, azóta azt használom. A harmadik Balogh-gyerek, ' Illés készül átvenni a staféta- ' botot. Ö így beszél erről: — Régóta dolgozom édesapám mellett, mint családi be■ segítő. Az igazság az, hogy szép munka ez a miénk. El sem tudja képzelni, mi dolog ' van egy kefével, ecsettel, amíg .elkészül. — Mondja el, hadd tudjuk meg. — Nézze, én elmondom a gyártási folyamatokat, a munkafázisokat. De csak úgy sorjában, egymás után. Nincs anrfyi ideje úgy sem, hogy meghallgassa, amíg mindegyiknek megmagyarázom a lényegét. Szóval, jegyzi? — Kezdheti. — Alapanyag a disznósörte legyen. Az első dolgunk a színre válogatás, tehát külön a fehér, külön a fekete szálakat. Aprólékos, időt rabló munka. Utána mosás, fésülés, színezés, egyenesre kötés, főzés, szárítás, fejre sorjázás, reibolás, fésülés, egyenesre kötés, újra főzés, zupfolás, vagy mértékre szedés, majd keverés, összeállítás, anyagkimérés, berakás, bekötés, szegelés, nyelezés, újból szegelés, kipu- colás, nyírás, csomagolás. Tudja követni ?. — Nehezen. — Számoljuk végig. Egy közönséges kefe elkészítése huszonhárom munkafázisból áll. Nem gondolta volna, ugye? — Nem. — Jó szeme van? Ha igen, akkor mondja meg, minek a szőre ez? — Lóé. — Mikor vettek ilyent utoljára? — Erre nem tudok felelni,. Ha netán lenne is nyestszőr, akkor sem gondolnám, hogy valaki, abból csináltatna borotvaecsetet. Sokkal kevesebből is vehet, nem is egyet. Idősebb Balogh Illés, a csatári kefekötő-mester magán viseli a szakma jegyeit. Szeme megromlott a vékony szálak hosszú évtizedekig való figyelésétől. Mutató és középső ujját jócskán meggörbítették, megkoptatták a szőrszálak. — Van-e valami különleges emléke az elmúlt évekről? — Semmi különös. Nincs ebben a szakmában semmi dicsőség. semmi különlegesség. Ámbár egy valami gyakran eszembe jut. Maga már nem emlékezhet rá, de én jól tudom, hogy a szegény ember, ha disznót vágott, összegyűjtötte az állat szőrét. Vitte utána a kefekötőhöz, eladta neki. Ma már? Ugyan, kéremszépen. A drága disznószőr pocsékba megy, kikerül a szemétdombra. Érdekességek: Balogh Illésék csak olyan ecseteket, keféket készítenek, amelyekre megrendelés van. Ecsetből is, keféből is átlagosan 15—20 félét gyártanak nap, mint nap. Igen ám, de mindegyikből többszázfélét ismer a kefekötőszakma. A legkisebb ecset a művészek használta, finom megmunká- lású ecset. A leghosszabb a kefék közül a mázsakefe. Mezőgazdaságban használatos mázsák, hídmérlegek egyik fontos alkotórésze. A mérés pontosságában, hitelességében van jelentősége. A legjobban keresett cikk a szobafestők által használatos korongecset. A farészben kétszázötven lyuk, mindegyikbe 200 szál szőr. Egy kis számolás: 250 szorozva 200-zal, az annyi, mint 50 ezer. ötvenezer szál szőr alkot egy korongecsetet. Érdekesség még, hogy a kefekészítésbert is egyre nagyobb teret hódítanak a különféle 1973. január elseje óta Szekszárdion is szervezetbe, hivatalos nevén a szekszárdi mini. könyvgyűjtők klubjába tömörültek a kisméretű könyvek kedvelői, gyűjtői. Igaz. hogy egyelőre mindössze 27-en tagjai a klubnak, de az érdeklődés megvan a szervezett gyűjtés iránt, s a szándék is, hogy a tagságot 100 fősre fejlesztik. Kálóczy Csabához, a Szekszárdi Nyomda műszaki osztályának vezetőjéhez, a klub titkárához fordultunk, mondjon valamit a klub tevékenységéről és egyáltalán a miniköny v- gyűjtésről. MIT IS NEVEZÜNK MINIKÖNY VNEK ? Kálóczy Csaba legelőbb azt kívánja tisztázni, mit is nevezünk minikönyvnek. — Három kategória van, a mikro könyvek, a minikönyvek, és az úgynevezett kis. vagy törpekönyvek. Méretet nem akarok említeni, mert még a szaktekintélyek sem tudnak megállapodni abban, milyen méret sorolható az egyik, és milyen a másik kategóriába. Megközelítőleg annyit, a mikro könyvek csak nagyítóval olvashatók, a minikönyvek nyolcvan százalékban már szabad szemmel is. a kis, vagy törpekönyvek pedig szabad szemmel, ha nem is könnyen, de olvashatók. Később mégis elhangzik két méret. Az egyik a világon jelenleg legkisebbnek ismert. Japánban készült, a Tapoan nyomda kiadványa, mérete 3,5x 3,5 milliméter. (Hát ez tényleg csak nagyítóval olvasható). A másik méret a 10x16 centiméter. Ez kis, vagy törpekönyv. A MEGSZOKOTTÓL ELTÉRŐ TECHNIKA Az még a laikus számára is világos, hogy a minikönyveket nem lehet a megszokott technikával készíteni. — A könyvek zöme fototechnikai kicsinyítéssel készül — világosít fel Kálóczy Csaba. — Vagyis a megszokott módon elkészítik a szedést, azt fototechnikai eljárással lekicsinyítik a kívánt méretre, és erről történik a nyomás. Mondani sem kell, hogy ez milyen pontos munkát, milyen szakmai felkészültséget jelent. Különösen a könyvkötészetben. Persze előfordul kézi szedésről készült nyomtatás is. négy pont méretű betűkről, (a nem szakemberek tájékoztatására: ez fele akkora, mint az általánosan használt újságbetű) és egészen különleges esetben a nyomólemezre kézzel metszik a szöveget. A minikönyvek készítése nem újkeletű nyomdászbravúr és gyűjtésük sem mai keletű. A legrégibb minikönyv valamikor a XV. században készült. de az egészen különleges szépségű kiadványok sorába tartozik az 1550-ben Franciaországban készített, kéziratos, kézzel festett iniciálékkal díszített apátsági szabályzati könyv is, — hogy csak kettőt említsünk az úgynevezett klasszikusok közül. A Szekszárdi Nyomdában készültek közül a legrégibb 1948-ból datálódik és a szekszárdi nyomdászat történetét dolgozza fel. — Utána hosszú szünet — mondja a klub titkára. — Majd 1972-ben egy naptárt állítottunk elő, most 1973-ban pedig megjelent az első, amely teljes egészében, elejétől végig a mi munkánk, a Nyomdák és nyomdászok címet viseli. Azért hangsúlyozza, hogy „elejétől végig”, mert a két dátum között a szegedi nyomdának. meg a budapesti Szikra Nyomdának végezték minié könyvek kötési munkáit. A SZEKSZÁRDI KLUB A bevezetőben utaltunk räj hogy a klubnak 27 tagja van, érdekesség, hogy ketten nem nyomdászok. Míg az előbbieket nem kis mértékben a szakma szeretete is vonzotta a szervezetbe, őket a szép szeretete. a kulturális értékek gyűjtése. — Magyarországon évente körülbelül 25 minikönyvet adnak ki. A mi üzemünk hármat tervez egy évre, ezt nyomdász klubtagjaink társadalmi munkában készítik. Csak a felmerült anyagköltségeket kell megtérítenünk az üzemnek. Erre bőven telik a húsz- forintos tagsági díjból, sőt év végén még a kereskedelmi for_ galomban megjelenő minikönyvekből is tudunk vásárolni tagjaink számára. A saját készítésű könyvekből minden tagunk két példányt kap. — Klubközi cseréket szervezünk. kapcsolatban állunk más klubokkal, sőt magángyűjtőkkel is. Arra buzdítjuk tagjainkat, hogy főleg magyar kiadványokat gyűjtsenek, ezek ugyanis mindenki számára ei- érhetők. Egy közbeveteti kérdésre el. mondja Kálóczy Csaba, hogy általános törekvés az úgynevezett seftelés kiküszöbölése, még ha ez teljesen nem is valósítható meg. Árkatalógus nincs, Janka Gyulának, az Egyetemi Nyomda igazgatójának a magyarországi minikönyveket felsoroló 50x70 milliméteres könyve segít eligazodni az apró kiadványok megítélésében. A titkár megkért. írjuk meg, várják az új klubtagokat. LETENYEI GYÖRGY
