Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-24 / 249. szám

Levélcímünk : 7101, Szekszárd, Postafiók 71 ÖN KÉRDEZ A hőgyészi vízmű Temesvári Ferenc, Hőgyész, Rákóczi utcai olvasónk igy kezdte a levelét: „Kögyész közismerten dombok között te­rül el, sok család lakik a ma­gasabb helyeken. A község törpevízmű-hálózattal rendel­kezik. Sajnos, már tavaly óta számtalanszor előfordult, hogy a magasabb helyeken nincs víz. Megértem azt, hogy nyá­ron nincs viz, mert több a fo­gyasztás, de télen, tavasszal és ősszel is ugyanezek a problémák voltak és vannak. A községi tanács véleménye szerint a kutakban elegendő viz áll a falu rendelkezésére. Ha a Tolna megyei Viz- és Csatornamű Vállalat helybeli dolgozóit megkérdezem, ok azt válaszolják, hogy a szi­vattyú gyenge teljesítményű, tartalék alkatrészek és moto­rok nem állnak rendelkezésre (700 liter/perc) helyett csak 200 liter perc mennyiséget tudnak szívatni.) Ez is rend­ben van. Csak azt nem tu­dom, hogy az a sok viz, ami sokszor éjjei-nappal folyik az utcai árokban — éjjelente nyitott obiaknál gyakran fel­ébredünk a csobogásra — hová folyik? Mi az oka annak, hogy nincs viz a magasabb helyeken, ezzel párhuzamosan miért van az, hogy azt a rengeteg vizet az utcai ár­kon elfoiyaiják? Nem lehet­ne-e azt a vizet a csővezeték, be terelni?" A kérdést először Kere­kes Miklósnak, a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójának tet­tük fel, aki a következőket válaszolta: A sajnálatos eset ismert a vállalat veze­tői előtt. Éppen ezért már hónapokkal ezelőtt szóban mégállapodtak a hőgyészi tanács elnökével és titkárá­val. A megállapodás szerint a vállalat kidolgozza azt a komplex tervet, amely vég. legesen orvosolja a hőgyészi- ek mostoha vízellátását. A terveket a vállalat szakem­berei a megállapodás sze­rint el is készítették, és azokat április 17-én a hő­gyészi tanács végrehajtó bi­zottságának meg is küldték. Erre válasz nem érkezett. Ezzel szemben augusztus­ban Trick Ferenc és Pál Imre, a tanács vb-elnöke és titkára a tanácstagok in. terpellációit tolmácsolva le­velet írtak a vállalatnak, melyben megkérdezték, mi­korra és milyen módon re­mélhetik a vízgondok meg­szüntetését. Erre a levélre a vállalat szeptember 8-án megküldte a választ, mely­re a tanácstól semmiféle reagálás nem érkezett. Az olvasónk által leírt vízfo­lyásra Kerekes Miklós ezt a magyarázatot adta: az Or. szágos Vízügyi Vállalat ko­rábban mintegy, ajándék­ként a községnek elkészí­tette a csicsói II. számú ku­tat. Ennek a vízét a válla­lat. által elkészített csőveze­téken az I. számú kút víz­medencéjébe vezették. In­nen azonban csak a régeb­bi továbbítóvezeték vezet­geti a fogyasztókhoz. Te­kintve, hogy igen nagy szintkülönbséggel kell a vi­zet továbbítani, a jelenlegi 100 milliméter keresztmet­szetű csövek nem megfele­lőek. a nagyobb teljesítmé­nyű szivattyú — 20 at- moszférás túlnyomást _ nem bírnák el. Egyébként ennek a hálózatnak a bő­vítése is szerepel az ápri­lis 24-én elküldött tervben. , A kérdésre választ kér­tünk és kaptunk a hőgyészi tanács vezetőitől, Trick Fe­renc tanácselnöktől és Pál Imrétől. a vb titkárától is. Ök egy hatoldalas levélben válaszoltak a kérdésre. En­nek lényege a következő: A községi vízmű kiépíté­se 1958-ban kezdődött el. abból a meggondolásból, hogy a község magasabban települt lakossága is. de más területek is jó és egész­séges ivóvízellátása biztosít, va legyen. Megoldódjon és meginduljon az urbanizá­ciós igény kielégítése: a fürdőszobák, a konyhák vízellátása. A vízhálózat kiépítését a magasabb te­rületen kezdték meg. Jelen­leg a községben 17 kilomé­ter hosszú vezetékes vízhá­lózat és három mélyfuratú kút biztosítja a lakosság vízellátását. A kutak két helyen települtek. Az első és a legrégebbi a Donát pa. tak völgyében a malomré­teken, ennek fúrási mély­sége 250 méter. A kút ka­pacitása eredetileg napi 250 —300 köbméter volt. Jelen, leg ez, mintegy 80—120 köbméterre csökkent. A csökkenés okát geológusok vizsgálták és megállapítot­ták, hogy a kút jelenlegi mélységében, sőt a mélyebb ' rétegekben sincs megfelelő mennyiségű jó ivóvíz, a föld alatti karszt vízrend­szerek kiapadóban vannak. A tanács vezetői figyelembe véve e megállapításokat, terveket dolgoztattak ki új vízlelőhelyek feltárására, így került sor a Kapos völ­gyében. a csicsói kaszáló­kon a 105 méter mély kút fúrására, amelynek vízho­zama 300—400 köbméter naponta. A két kút terme­lése 1972-ig körülbelül napi 400—450 köbméter volt. Ez altkor ellátta a lakosságot és a bekapcsolt intézmé­nyeket, üzemeket. A ta­nács 1971—72-ben az orszá. gos vízkutatási alapból megsegítést kapott és meg­rendelte a III. számú mély­furatú kút fúrását. Ez 1972- ben elkészült és vízhozama előreláthatóan napi 400— 500 köbméter lesz búvár­szivattyúzással, szabadkifo­lyással pedig 60 liter per­cenként. Ez a szabadkifo- lyású kapacitás jelenleg is hasznosítva van. mert a II. számú kút 50 köbméteres víztárolójába kerül. A III. számú kút búvárszivattyú­zása jelenleg nem oldható meg, mert a csicsói víz­gyűjtő medence és a köz­ség legmagasabb pontján települt 100 köbméteres víztározó között a szintkü­lönbség körülbelül 120 mé­ter és a korábban kiépített 100 milliméter átmérőjű nyomócső a több mint 20 atmoszférás túlnyomást nem bírná el. A tanács vezetői a jelentkező problémákat a III, számú kút építésekor észlelték. Ekkor azonban a lakossági vízellátásban még nem jelentkezett gond, de már az igényfelmérés is mutatta, hogy sürgős intéz, kedéseket kell tenni a fo­lyamatos vízellátás érdeké­ben. Előrelátható volt. ami be is következett — töme­gesen épülték az új családi házak, vízigénnyel jelent, keztek az üzemek és válla, latok is. Az állami gazda­ság bekapcsolása után je­Telefonszémaink : 129 lentkeztek az ipari üzemek, szővt[Kezetek Is. Hőgyészen mintegy hatszáz nő és 800 férfi dolgozik gz üzemek­ben. szövetkezetekben. Ki­épültek a vállalati, üzemi szociális ellátást szolgáló épületek. Ez pedig igen „vízigényes”. Ebből kiindulva a tanács vezetői már 1972-ben. majd 1973-ban személyes megbe. szélést tartottak a Tolna megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat igazgatójával és főmérnökével, kérték a szakmai segítségüket. Kidé. rült, hogy új terveket kell készíteni. A vízmű ennek elkészítését vállalta. A szükségletek megtervezésé­re a közös megállapodás után került sor, amit a budapesti MÉLYÉPTERV III. számú irodája el is ké. szített: Hőgyész község víz. műfejlesztési terve címmel. A terv felöleli Hőgyész ivóvízhálózatának fejleszté­si tervét és a jelenlegi há­lózat rekonstrukcióját. Ez további mélyfuratú kút ki­építését. a párhuzamosan kiépítendő 200 milliméter átmérőjű nyomócső kiépí­tését. a kutak automatikus programvezérlését, egy 500 köbméteres tároló megépí­tését és a körvezetékek ki­építését foglalja magában. Ezt a tervet két ütemben kívánják megvalósítani 8 190 000 forint összköltség­gel. Ez igen nagy összeg, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a községnek a fejlesztési alapjában 500 —600 ezer forint van. És ráadásul nemcsak erre kell a pénz. A szennyvízcsator­na' megépítésére nyolcmil­lió kellene, az óvodai férő­hely bővítése 1,5 milliót emésztene fel, az orvoslakás 700 ezer forintba kerülne, egymillióért pedagógus­lakásokat kellene építeni... A község vezetői keresik a megoldásokat. Úgy terve, zik, hogy 1974-ben fejlesz­tési hitelt vesznek igénybe, és ebből. valamint saját pénzeszközökből a legfon­tosabbnak ítélt 200 milli­méter átmérőjű nyomóveze­téket és egy 250 köbméter tározómedencét építenek. Ennek költsége a tervek szerint 1 500 000 forint. Ez­zel üzembe helyezhető a III. számú kúton a búvárszi­vattyú és így a kút napi 440 köbméteres termelést biztosít. Ez pedig azt je­lenti. hogy az I—III. kút napi 24 órás üzemelést fi­gyelembe véve 997 köbmé­ter vizet termel, ami öt év­re előre kielégíti az igé­nyeket A Temesvári Ferenc. Hő- . gyész, Rákóczi u, 37. szám alatti lakosunk által leír­tak a valóságnak megfelel­nek. valóban fennállnak, de nem bűnös mulasztás ered­ménye. A község üzemi, vállalati és szövetkezeti ve. zetőinek 1973. szeptember 26-án tartott koordinációs értekezletén nagy vita után arra a következtetésére ju­tottunk, hogy a vízmű ügyét a Víz- és Csatorna­mű Vállalat vezetőivel kö­zösen kell megoldanunk. A vállalat- által elkészíttetett és részünkre megküldött vízműfejlesztési terveket az illetékes hatóságokkal meg­vitatjuk és elfogadás után megvalósítjuk. Reméljük, hogy a megvalósuláshoz, mint eddig is, a lakosság társadalmi munkával most is hozzájárul. Azt szeret­nénk, ha a községi vízmű betöltené a szerepét és ke­vesebb probléma lenne a jövőben, ezért a Tervünket igyekszünk megvalósítani, ha keli más feladatok ter­hére is, mert a mi viszo­nyaink között mindennél fontosabb az egészséges ivóvízszolgáltatás — fejezte be nyilatkozatát Trick Fe­renc tanácselnök és Pál Im­re vb-titkár­Többlettelkek értékesítése Dr. Czövek András, Tolna, Bajcsy-Zs. u. 11. szám alatti olvasónk irta: „Ez év nyarán olvastam valahol arról, hogy a magánszemélyek tulajdo­nát képező többlettelkek (családi ház és nyaraló épí­tésére alkalmas) parcellázá­sát és értékesítését a jövő­ben kiveszik a községi taná­csok kezéből az egyes helye­ken elburjánzott visszaélések megakadályozására, a parcel­lázásokhoz és az értékesíté­sekhez az illetékes miniszté­rium engedélye, jóváhagyása szükséges. Ha jól emlékszem, hogy erről ilyen formában ol. vastam, úgy kérem, közöljék, hogy a kilátásba helyezett rendelet azóta megjelent-e, és mikor? Jó ismerősöm ke­rült kellemetlen helyzetbe, mivel a helyi tanács megaka­dályozta a többlettelkének értékesítését. A vevőket a megvételről lebeszélik, misze­rint a telket ők fogják érté­kesíteni és nem a tulajdo­nos." A kérdésre dr. Deák Kon- rád csoportvezető ügyésztől kértünk választ — A 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet rendelkezik az állampolgárok telektulajdo­nának egyes kérdéseiről és e jogszabály végrehajtási rendelete a 25/1971. (X. 5.) ÉVM—IM. sz. rendelet, az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről pedig a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet rendelkezne, és ennek vég-, rehajtása tárgyában jelent meg a 26/1971. (X. 5.) ÉVM —IM. sz. rendelet. Mind a négy említett jogszabályt a Magyar Közlöny 1971. évi október 5-i 77. száma tar­talmazza. A fenti jogszabá­lyokat azért soroltuk fel, mert azokból kitűnik, hogy külön jogszabályok rendel, keznek a telektulajdonról és ismét külön jogszabályok a lakás- és üdülőtulajdon­ról. Szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő leveléből nem tűnik ki egyértelműen, hogy ön melyik kérdésben kér tájékoztatást. A telektulajdonnal kap­csolatos kormányrendelet 8. paragrafusa azt mondja ki. hogy „ha a személy, il­letőleg család tulajdonában a rendelet hatálybalépése­kor több beépítetlen telek van, a tulajdonos köteles a jogszabályban megállapított mértéket meghaladó beépí­tetlen telket legkésőbb 1972. december 31. napjáig elidegeníteni.” Ha a tulajdonos az el­idegenítési kötelezettségé­nek nem tesz eleget, a he­lyi tanács végrehajtó bi­zottsága a jogszabályban megállapított mértéket meghaladó telek tanácsi ér­tékesítését rendeli el. A lakás- és üdülőtulaj­donnal kapcsolatban azt mbndja ki a jogszabály, hogy ha a személy, illetőleg család tulajdonában a ren­delet hatályba lépésekor egynél több lakás, illetőleg üdülő van. a tulajdonos kö_ teles a jogszabályban meg­állapított mértéket megha­ladó tulajdonát legkésőbb 1973. december 31. napjáig elidegeníteni. Ha a tulajdonos elidege­nítési kötelezettségét nem teljesíti, a helyi tanács végrehajtó bizottsága a jog­szabályban megállapított mértéket meghaladó tulaj­donának tanácsi értékesíté­sét rendeli el. Mindkét esetben tehát a helyi tanács végrehajtó bi­zottsága rendeli el — a jogszabályban megírt felté­telek mellett — az értéke­sítést. A hivatkozott jog­szabályok rendelkeznek ab­ban a tekintetben is. hogy az elidegenítésre vonatkozó kötelezettség alól mely szerv, és milyen esetben adhat felmentést, illetve hosszabbíthatja meg az el­idegenítésre előírt határidőt. Végül utalunk a Minisz­tertanács 1973. évi április 18-án megjelent 11/1973. Mt. sz. rendeletére, amely a személyi földtulajdon egyes kérdéseiről rendelke­zik és ebben a jogszabály­ban szerepel az alábbi ki­tétel : „A termelőszövetke­zet a tulajdonában lévő, nagyüzemileg nem haszno­sítható földet állampolgá­rok részére a helyi tanács végrehajtó bizottsága enge­délyével értékesítheti. Az értékesített föld Teljes vé­telárát a szövetkezet fej­lesztési alapjába kell befi­zetni. A helyi tanács vég­rehajtó bizottság a főváros­ban. a városokban, továb­bá a középfokú és a rész­leges középfokú központ­nak kijelölt nagyközségek­ben. valamint az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező nagyközségek­ben és községekben az ér­tékesítésre nem adhat en­gedélyt”, Az idézett rendelkezés — amint az a fentiekből ki­tűnik — a termelőszövet­kezetek tulajdonában lévő föld értékesítésével kapcso­latos tanácsi engedélyezés­re vonatkozik. —01, 123—61. Ml VRLISZOLUNK

Next

/
Thumbnails
Contents