Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

* Egy tál lencséért az elsisztiliStságet Beszélgetés K. Papp Józseffel, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága első titkárával «... Társadalmunk átmenőd totó­ján tovább élnek, részben újrater­melődnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fej­lődésünk alárendelt kísérő jelensé­geként, de felerősödött ez individua­lizmus, az egoizmus, az anyagias­ság.*’ (Elhangzott az MSZMP X. kongresszusán, a Központi Bizottság bes-Imolájában.) A közvélemény rendkívül érzéke­nyen reagál ezekre a jelenségekre. Ezért bármily elszigeteltek legyenek is, mindig politikai jelentőségűvé válnak. És politikai kárt okoznak, ha büntetlenül maradnak. Alapvető funk­cióját teljesítette tehát az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága, amikor az anyagiasságot és követ­kezményeit tette vizsgálat tárgyává. A vizsgálat tapasztalatairól, tanulsá­gairól beszélgettünk K. Papp József­fel, a megyei pártbizottság első tit­kárával. — Egy ilyen vizsgálat nyil­vános értékelése óhatatlanul azt a benyomást kelti, mint­ha az adott területen kirívó hibák lennének. Nem tartot­tak-e ennék negatív következ­ményeitől? — Negatív következmények­től akkor lenne tartanivalónk, ha hallgatólagosan tudomásul vennénk a hibákat, amelyek­kel pedig nincs békés együtt­élés — hangsúlyozta K. Papp József. — Akkor sem, ha az anyagiasság és következmé­nyei nálunk sem jellemzőb­bek. mint másutt. A téma ta­gadhatatlanul kényes, hallot­tam is olyan megjegyzéseket, hogy minek teregetni a sa­ját szennyest? A pártbizott­ságnak azonban más a véle­ménye. Vizsgálatunk alapanyagát a megyei főügyészség ielentése szolgáltatta az 1971—1972-ben elkövetett jogtalan anvagi előny, munka nélküli jövede­lem megszerzését célzó bűn- cselekményekről. különös te­kintettel a vezető beosztásúak szerepére. Egy kis statisztika: a tavaly elkövetett bűncselek­mények 52,3 százaléka a tár­sadalmi tulajdon ellen irá­nyult. Az utóbbi négy évben megkétszereződött a társadal­mi tulajdon elleni bűncselek­mények száma. A kár összege csaknem 10 millió. 1971-ben és 1972-ben 10 ezer forintot merth«ladó károkozásért 55 sze­mélyt ítéltek el. közülük 17 volt vezető beosztású. Mindenáron jobban élni — Minek tulajdonítható, hogy vezető beosztású, köztisztelet­ben álló. legalábbis erre igényt tártó emberek idáig jutnak? — Bennünket is ez érdekelt a leginkább. Politikailag ugyanis ez a legkényesebb pont. Nos a közvetlen ok tömören fo­galmazva: káros szenvedély, költekező életmód, kritikát­lanság. De ha nem akarom le­egyszerűsíteni a dolgot, meg kell mondanom, hogy az igazi okot már valahol a vezetők személyének kiválasztásában kell keresni. Feltétlenül iel- le'^’Vbára vezethető vissza például, ha valaki a szó rossz értelmében sajátjaként kezeli a köztulajdont, ami tiszfessé- g-s gondr'kodás’á embernél el- kéozelhetetlen. Persze, ezek az emberek sem születtek bűnö­zőknek, de azzá tette őket gvenge akaratuk. Legalább k ahhoz gyengének bizonyultak, hogy a kísértésnek ellenállja­nak, de elég erősnek ahhoz, hogy a beosztottakba belefojt­sák a szót és megfélemlítsék vasv megvásárolják őket. Ezeknek az embereknek egy cél lebegett a szemük előtt: mindenáron jobban élni. A perek tanúsága szerint szinte kivétel nélkül az átlagosnál jobb helyzetben levők, anya­gilag jól szituáltak nyúlnak a társadalmi tulajdonhoz. Mint­ha valamiféle egészségtelen versengés ütötte volna fel a fejét, hogy ki mit tud felmu­tatni. Tolna megyében — bor­termő vidék lévén —, akinek szőlője van, bírja is az ira­mot. De akinek nincs ilyen „háttere”, és r"~-üs állni akar­ja a Vers"- előbb-utóbb szükségsz"—" - - ügyeskedésre kényszerül, hozzányúl a má­séhoz vagy a közöshöz. Egy tál lencséért eladja becsüle­tét. Fogodatlan prókátorok — Gyakran hallani, hogy, az utóbbi években élszaporpdott, anyagiasságból eredő vissza­élések, az úgymond, liberáli­sabb gazdásági élét velejárói. — A liberális jelző helyte­len. Tény azonban, hogy a gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségeket igyekeznek egyesek a maguk javára ki­használni. És — itt lép be a liberalizmus — ez ott sikerül, ahol láza az ellenőrzés. En­nek tulajdonítható, hogv az említett 17 vezető közül 11 nem állami, hanem szövetkezeti gazdasági egységben működött. A szövetkezetekre jellemző meglehetősen laza ellenőrzés és nem eléggé megalapozott szakértelem az arra hajlamo­sakat könnyen bűnbe viszi. Flőssm'ti ezt, hogy a szövetke­zeti önkormányzat sok helyütt szabaH"caágba csao át. Az ügyeskedők ugyanis remekül kihasznállak a rendetlenséget, a kiforratlanságot, különösen a melléküzemágakban, ame- lveíc a jogtalan haszonszemé- z^si törekvések egyik forrásá­vá váltak. A szövetkezetekben például még nincs rendszeresítve revi­zor. És — tisztelet a kivétel­nek — még n°m fogták fel a pontos számvitel je’entősár,ét. Lényeges változás akkor lesz, ha a szövetkezeti vezetés csak akkor érzi ma gát biztonság­ban, ha rend van a könyve­lésben. Azután Tolnában is vannak vállalatok, amelyek • fittyet hányva a közösség érdekének, olcsó eszközökkel igyekeznek felülkerekedni. Jövedelem- szerzésüket spekulációra, jo­gosulatlan ár- és .díjfelszámo­lásra, vagy el nem végzett munkák sorozatos leszámlázá­sára alapozzák. A gyönki épí­tőipari ktsz például sürgőssé­gi felárat kötött ki a szerző­désben saját maga által meg­határozott határidő teljesíté­séért. Gyakran szembetalál­juk magunkat a monopolhely- zef kihasznfásával, majd a .hi­bák áthárításával. És nem­•» -o ^ o, m to-_ rokka}, akik rossz ’ ügyek szol­gálatában telefonálgatnak jobbra-balra. Volt például olyan ügy — egyértelmű bűncselekmény a társadalmi tulajdon rovására —, amelyben a megyei bíró­ság ítélete után egy időben három főhatóságtól jelentkez­tek és kérték, fel az iratokat. Holott már az első percben nyilvánvaló volt, hogy a bű­nösnek felelnie kell tettéért. Frei László, a szekszárdi TÖ- VÁLL igazgatója és Krix Lő­rinc főkönyvelő megvásároltak egy 98 ezer forintos Polski Fi­at személygépkocsit 115 ezer forintért — a vállalat részére. A szerződésben a legális árat tüntették fel. a különbözetet pedig elosztották. Azután az igazgató a testvérével közösen épített ikerházhoz eíjgsdély nélkül vette igénybe a vállalat fuvareszközeit, teherautót bé­relt a vállalat nénzén. az épít­kezéshez a vállalat anyagát használta fel. illetve „kölcsön, vette”, és az ellenértéket csak a vizsgálat során fizette ki. Mert amikor baj van. ami­kor kiderül turpisság, akkor már mindenki tudja, mivel tartozik, és fizet. A következ­mények vállalása alól azon­ban ez nem mentesít. Mint ahogyan a szóban forgó igaz­gató — a társadalmi tulajdon­ban okozott több mint száz­ezer forint értékű kár miatt — a sorozatos kijárás ellenére is — megkapta méltó szabad­ságvesztés-büntetését. Klasszikus ügyeskedési pél­dával szolgált Hága János, a Tolnai Épületkarbfintartó Ktsz elnöke, Imre László főköny­velő és Helm Ferenc műszaki vezető. : Mérleghamisítással gondolták magukat kárpótolni az- 1368—1969. évi., sikeresnek nem nevezhető munkáért. A hamisítás révén fejenként 50, 46 és 40 ezer forint prémiu­mot, nyereséget kaptak. Majd azt követően ki-ki három év körüli börtönbüntetést. Gátlástalanság és környezet A példáknál, a kárösszegek­nél is lényegesebb kérdés: ho­gyan válik lehetővé a munka­helyen belül az ilyesmi? A válasz kézenfekvő: kör­nyezetükben egyesek jogtalan anyagi juttatások fejében, má­sók a diktatórikus módszerek­től, fenyegetőzésektől megfé­lemlítve hallgatnak, illetve falaznak. Tulajdonképpen ilyen okok­ra vezethető vissza a b^iyhádi szakközépiskola volt igazgató, jának pályafutása is. A pénz­kezelést teljesen saját hatás­körébe vonta, anyagiassága és ellentmondást nem tűrő ve­zetési módszere közhelyszám­ba ment az iskolában. Kikül­detéseknél a tényleges- kiadá­sok helyett fiktív nevekre fel­tüntetett költséget számolt el, gépkocsihasználati díját meg­toldotta. az iskolai kiadványok ellenértékéből 6600 forintot reprezentációra költött, majd az egészet azzal tetézte, hogy az iskola kiemelkedő szereplé­séért ötezer forint tiszteletdíj­jal honorálta — saját magát. Hasonló háttér volt a szek­szárdi városi tanács művelő­dési osztályvezetőjének vissza­élései mögött. Felülről nem bí­rálták, lentről nem is meré­szelték. mert könyörtelenül el­fojtotta a kritikát. Hevét még vizsgálják, tudjuk azonban, hogy pl. vezető óvónő feleségének jutalom, pályadíj stb. címén 25 000 forintot „osztott ki”. Ugyanakkor az utána követ­kező legjobb a negyedét sem kapta. Bűnüldözési szempontból egyszerű esetek ezek. Nehe­zebb, amikor az erkölcsileg kifogásolható magatartás kö­vetkezményei még nem feltét­lenül ütköznek a BTK-ba. Ilyen problémát okozott pél­dául annak idején a kocsolai tsz-elnök, aki egyben a helyi vadásztársaság vezetőségi tag­jaként a szövetkezetnek sze­rezhető előnyök reményében semmit sem átallt hivatalos személyek, vezetők barátságá­nak megszerzéséért. Messze túllépve az engedélyezett rep­rezentációs keretet, nagy eszem-iszomokat rendezett megyei, hivatalos kiküldöttek­nek, azt a látszatot keltve, mintha ő maga volna a ga­vallér vendéglátó. Zárójelben jegyzem meg: jellemző a „ven­dégekre”, hogy meg sem f dúlt a fejükben, ugyan mibv fedezhetné ezt az elnök? Pe­dig az elnök a tsz-szel fizet­tette ki a dínomdánomot..., majd ellenszolgáltatás nélkül adott földterületet a vadász- társaságnak. De a nagy kér­dés csak azután következett: a tsz-tagság mindezek ellenére kitartott, kiállt mellette, mondván: „mindent a szövet­kezetért tett”. Az igazsághoz tartozik, hogy az elnök, ha kissé késve is, levonta a kö­vetkeztetéseket és ma már más eszközökkel „harcol” a tsz érdekeiért. De ha ott hely­ben jó a politikai munka, ak­kor előbb és kisebb megráz­kódtatás árán jut el idáig. Hasonló következtetést kel­lett levonnunk a tolnai nagy­községi tanács elnökének ese­téből. Itt az ital volt a „fel­bujtó”. Az elnök valóságos „piacentrumot” alapított, bol­dog-boldogtalant traktált, erős ember hírében állt. Tőle sem kérdezte senki, miből? Pedig érdekes „forrásra” bukkant volna: a többi között például a „takarítási, tisztítószereket” itták meg. A helyzet tartha­tatlanságát már maga az el­nök is érezte, ő maga vonta le a konzekvenciákat, lemon­dott. A pontot végül a járási pártbizottság tette a történtek végére: fegyelmi büntetéssel sújtotta a kommunista erkölcs megsértéséért. Nyitott szemmel Ezek az esetek — a pozitív befejezések ellenére — tulaj­donképpen a politikai munká­ról is kiállítják a bizonyít­ványt. Törvényszerűnek mond­hatom, hogy ahol a gátlásta­lanság, az anyagiasság, az ügyeskedés a vezetés rangjára emelkedik, ott a pártszervezet gyenge, politikai ráhatása mi­nimális. És viszont. Ahol hivatása magaslatán áll a pártszervezet, ott senki sem »hivatkozik arra, hogy „nem tudta, nem látta”... A cél ugyanis az, hogy a kom­munista nyitott szemmel jár­jon. lássa meg a maga terü­letén a visszásságot. Legyen erkölcsi alapja szót emelni, és emelje is fel szavát minde­nütt, minden esetben — hang­súlyozta befejezésül K. Papp József. * Ez tehát a cél. Elérni, hogy a kommunisták mindenütt raj­ta tartsák szemüket a közéle­ten és következetesen őrizzék tisztaságát. Őszintén szembe­nézve a hibákkal, s felszámo­lásuk érdekében vállalva a nyilvánosságot is. Ahogyan ebben az MSZMP Tolna me­gyei Bizottsága követendő pél­dát mutat. LUKACS MÁRIA (Megjelent a Népszava 1973. ok­tóber 20-i számában.) Népújság 3 1973. október 21. Hegesztik a Szekszárdi Vasipari Vállalat ú,j termékét, a különleges szerelökocsit a vál­lalat dunaföldvárj üzemében. A kocsi megdöntött oldalára polcokat.vagy tartóvasakat lehet illeszteni, melyekre a legkülönfélébb alkatrészek felrakhatok. Az igen sokoldalúan felhasz­nálható kocsi minden bizonnyal a vállalat sikeres termékei közé fog számítani. Fotó: Szepesi I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents