Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-19 / 245. szám
A munkások általános műveltsége A rádin a chilei helyzetről /V I dUlU tudósít. A negyven körüli parasztember megjegyzi: hiszen, ha tudnám hol van Chile, jó is volna. A külpolitika5 események, a lakásépítési program, a kulturális élet hírei egynemű hangfoszlányként elrepülnek a füle mellett. Csupán azokat az információkat ..veszi”, amelyekben „pénz” van, vagy ami közvetlenül kapcsolódik a munkájához; időjárás, termésátlagok. nagyobb mezőgazda- sági beruházások. Egyetlen esetből, apró jelzésből általánosítani nem *e- het. De tény; hogy Széchenyi megálmodta „kiművelt emberfők sokasága” korántsem any- nyi, mint amennyi jelenleg lehetne. Magyarországon az aktív keresőknek csupán 43 százaléka végezte el a nyolc osztályt, ami ahhoz képest eredmény, hogy a felszabadulás előtt a keresők 80 százaléka nem rendelkezett az általános iskolának megfelelő képzettséggel. Magas azoknak a száma. akik a tankötelezettség határain belül nem fejezik be az általános iskolát, magasabb mint azoké, akik beiratkoznak a dolgozók általános iskolájába. A műveltségi vitát a munkások és parasztok körében a számokon túl sok minden jelzi. Az is. hogy egyikük-másikuk egyszerűen nem érti a fejlődés mozgató rugóját, alapját, lényegét, nem tudja a választ a miértekre. Az is, hogy sokan bátortalanok, kifejezőkészségük szegényes volta miatt nem tudnak élni a szocialista demokrácia lehetőségeivel, ebből pedig . az , következik, hogy nem megfelelő a közérzetük. Holott — s ezt őszintén el is ismerik — semmiben sem szenvednek hiányt. Az általános műveltség helyzetét nem lehet, s nem is szabad félkézről venni. Hisz a nem termelő ágazat, a műveltség, a közvetlen termelésnek alapfeltétele. A kémiában teljesen járatlan galvanizáló munkásnak lehetetlen elmagyarázni a galvanizálás lényegét. s nem feji ki a zsíros tejet az a tehenész, akinek fogalma sincs a tejképződésről. Ezek az emberek éppen tudatlanságuk, tájékozatlanságuk miatt nem képesek minőségi munkát- végezni. Persze vannak munkafolyamatok, amelyek nem igényelnek magasabb műveltséget; egy-egy részműveletet a szalagon dolgozó munkás anélkül is el tud végezni, hogy ismerné a mellérendelt összetett mondatok szerkezetét. A tanulás azonban nem csupán gazdasági kérdés. Az is. De azt is jól^ tudjuk, hogy sokkal könnyebb tanultabb emberekkel dolgozni, könnyebb mint olyanokkal. akik egy-egy munkafolyamatnak csupán a mechanikus részét ismerik. S éppen itt mutatkozik meg elsősorban a középvezetők felelőssége: az emberekben felkelteni a tanulás, a művelődés igényét, szükségletét. Munka melleit nem könnyű. Ezt azok tudják leg- jobban, akik maguk is végigjárták ezt az iskolát. Szerencsére egyre több gyárban, üzemben szervezik meg a dolgozók általános iskoláját. Az előnye kettős: az iskola helyben van, tehát kisebb az idő- veszteség. s a dolgozók mivel ismerik egymást, nem restellik. ha valamit nem tudnak, s meg kell kérdezni. A Tolnai Selyemgyárban az utóbbi években több mint száz dolgozó végezte el. fejezte be az általános iskolát a „gyári iskolában”. Voltak közöttük, akik maguk érezték a tanulás szükségét, mások a munkahelyi környezet — elsősorban a szocialista'brigádközösség — hatására ültek iskolapadba, de akadtak olyanok is, akikkel „beszélgetni” kellett, mert munkakörük, beosztásuk megkívánta az iskolai végzettséget A szakmai előrehaladásnak, a munkakör megtartásának mindenkor az iskolai végzettség, s az általános műveltség szintje az alapja.. Többnyire igaz, hogy aki nagyobb kanállal merít a szakmai tudnivalókból, nagyobb kanállal nyúl a kultúrához is, s egy bizonyos szinten túl műveltségét tudatosan is fejleszti. Senkire sincs ráírva, hogy mennyire igazodik cl á világ dolgaiban. Ha így lenne, bizonyára még többen járnának iskolába,, mennének színházba, s jobban megemésztenék a látottakat, hallottakat. S nem Berkesi és Szilvási lenne a munkások körében az élő magyar irodalom legolvasottabb írója. Egyelőre az a tapasztalat, hogy a munkások többsége elvégzi az üzemben a dolgát, aztán a hobbijának él, vagy maszek- munkát- vállal, igyekszik megszerezni magának a látható dolgokat. S ha olvas: útleírást, szerelmes könyvet, életrajzi regényt vesz a kezébe. A szabad idő kulturált eltöltéséről kevés helyen beszélhetünk, s ha igen, mögötte összetartó igényes közösség található, tenniakaró. értelmes vezető, művelt rokon, családtag, ismerős. Olyan emberek, z’tik számára természetes, hogy felkeltik a művelődés igényét másokban. Közülük is igen nagy feladat hárul a dolgozók iskoláiban tanító pedagógusokra. Elsősorban abban, hogy kezdetben hatelemis szinten kell elmagyarázni a tananyagot. kedvet csinálni a sokszor bizony negyven-negyvenöt- éves münkásembereknek a tanuláshoz. meg kell tanítani őket tanulni, fel kell kelteni az érdeklődésüket az egyes alaptárgyak, a lélekgazdagító szépirodalmi könyvek iránt. Mert az igaz, hogy nagyobb szelet kenyér jut az asztalunkra. De az is igaz. hogy a nagyobb kenyér mellé éppen a nagyobb kenyér miatt a több kultúra, a több tudás elengedhetetlen. Külön-külön nem sokat ér egyik sem A tudás keveset ér önmagában, ha nincs miért felhalmozni, a gazdasági jólét pedig nem sokat jelent egymagában, ha nem tudjuk értelmesen felhasználni. D. VARGA MÁRTA Nemzetközi együttműködés a gépiparban Az utóbbi években jelentősen nőtt a nemzetközi kooperációs megállapodások száma. Az eddig megkötött együttműködési szerződések nagy része, csaknem 75 százaléka a gépipart éripti. A már közismert legjelentősebb kooperációkat a szocialista országbeli partnerekkel kö.töttük meg (pl. Zsi- guli-program), de emellett bővül a tőkés partnerekkel is a gyártási együttműködés. Különösen a mezőgazdasági gépgyártásban fokozódott a koo- • peráciő. Az év első felében 19 nemzetközi gyártási együttműködési megállapodást hagytak jóvá az illetékes szervek hazánkban, ezeken belül több gépipari kooperációt. A NIKEX 1973 első félévi összforgalmának 51 százaléka kooperációs szállítás volt. A Közúti Gépellátó Vállalat és több más hazai gyár a svéd Volvo céggel közösen gyártja a különböző útépítő gépeket, elsősorban rakodókat, a kanalat, a hidraulikát, valamint a konténert a magyar vállalatok állítják elő. A gépipari beruházó vállalat dán partnerekkel közösen gyárt úthengereket, amelyekből harmadik piacra is szállítanak. India és Pakisztán több évig igényli ezeket a gépeket. Ugyancsak sikeres a NIKEX egy már korábban aláírt megállapodása NSZK cégekkel bányabiztositó páncélpajzs kooperációs gyártására. A pajzshidraulikát a nyugatnémetek szállítják hazánkba, iparunk pedig mechanikai részegységeket ad partnerének. Az elmúlt évben például 12 millió márkáért szállítottunk részegységeket, és 600 ezer márkáért hoztunk be hidraulikát. A NIKEX partnereivel több jelentős nemzetközi együttműködési megállapodást kötött különböző környezetvédelmi berendezések gyártására. Egy ötéves megállapodás szerint NSZK és magyar vállalatok forró-, illetve meleggázok por- leválasztására alkalmas készülékeket közösen állítanak elő, forgalmaznak és a jövőben a harmadik piacon is közösen értékesítenek. Egyébként ilyen berendezést szerelnek majd fel a Hejőcsabai Cementgyárban is. Még az. idén várható megállapodás olaj- és gázégetők kooperációs gyártásáról is. A Technoimpex és több iparvállalat nemzetközi kooperációval részt vállalt a textilipar rekonstrukciójában is. így egy szovjet vállalat textilgépeihez iparunk részegységet és alkatrészt gyárt. Legjelentősebb a szerszámgépipart érintő együttműködés,- megállapoj dások. A Danuvia például hároméves szerződést kötött egyik csehszlovák partnerével marógépek közös gyártására. Ugyancsak a Panuvia kooperációs szerződést készít elő egy NDK-beli céggel. A Technoimpex jelenleg 15—20 szerszámgépipari kooperációs megállapodási lehetőséggel foglalkozik NSZK, svájci, angol, jugoszláv vállalatokkal. (MTI) A Garay-brigád Egy kis brigádtörténet: a brigádnapló szerint 1967. november 1-én huszonhatan kezdték meg együtt a munkát. A Garay János nevet a szűkebb haza és a költő iránt érzett szeretetből választották. A lányok közül az elmúlt évek során hatan férjhez mentek, s a házasságokból négy gyermek született. Átlagfizetésük a kezdeti 1500 forintról 1900 forint fölé emelkedett. Kétszeres szocialista brigád lettek, hárman a Kiváló Dolgozó címet nyerték el, Szabó Jánosné pedig, az egyik alapítótag 1972 tavaszán a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapita. Egyikük KISZ-tag, ketten pedig párttagok és valamennyien szakszervezeti tagok. Az elmúlt évek során ketten kezdtek középiskolai tanulmányokat. Jelentős esemény még a brigád életében, hogy 1971. szeptember 30-án meglátogatta a brigádot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára is. Kádár elvtárs a következő bejegyzést tette a brigádnaplóba: Üdvözlöm a Garay szocialista brigád tagjait. Gratulálok eddigi eredményeikhez, jó egészséget, további sikereket kívánok mindnyájuknak. Az MMG szekszárdi műszergyárának igazgatója, Magyari László így beszél a Garay János szocialista brigádról: — Külön is figyelemmel kísérem munkájukat, és mint gazdasági vezető patrónusa vagyok a brigádnak. Munkájuk megkönnyítése érdekében jelentős lépéseket tettünk, hiszen új ellenőrző és beállító gépeket kaptak a brigád tagjai. Munkájukat jól végzik, minden esetben számíthatunk rájuk. A közelmúltban döntött úgy a gyár vezetősége, hogy az osztályvezetői értekezletre teljes ’ jogú tagként meg kell hívni egy-egy szocialista brigád képviselőjét. A sort a Garay János szocialista brigáddal kezdtük. Mit mondhatnék el még a lányokról, asszonyokról? Csak azt ismételhetem, hogy számítunk és számítani fogunk a munkájukra, mert minden ilyen kollektívára szükségünk van. Cáak azért, mert komoly hatóerőt jelentenek a termelésben? Nem! Azért sokkal inkább, mert míg maguk tanulják, hogyan kell szocialista módon élni, gondolkodni, másokat is tanítanak. Megyénk vasútja „A Délkelet-Dunóntúl gazdasági fejlődése a vasúti teherforgalom tükrében" címmel Baranya, Somogy és Tolna megye helyzetéről érdekes tanulmányt közölt a Pécsi Műszaki Szemle legutóbbi száma. A tanulmány többek között megállapítja, hogy a három déldunántúli megye közül Tolnában a legkevésbé egyenletes az iparosodás. A megyeszékhelyen kívül — ahol a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztése jelentős — Pakson az élelmiszeripar, Báta- széken az építőipar, Bonyhádon pedig a könnyűipar fejlődött jelentősebb mértékben. Pakson — miután kedvezőtlen jellemzőjű mellékvonal mellett fekszik — nehézségbe ütközik az áruforgalom lebonyolítása. Hasonló a helyzet Tamásiban is a megye nyugati részének legjelentősebb településén. Bonyhádon a gabonaforgalom és a könnyűipar fejlődése szárnyvonal üzemben tartását indokolja. A megye legnagyobb állomása Dombóvár, forgalmi szempontból a kétségtelen iparosítás mellett sem tekinthető Tolnára jellemző áruforgalmi helynek, mert három megye találkozásánál fekszik, sa fel- és leadott áruk jelentős része Baranya és Somogy megye területére kerül. A szerző Oszetszky Egon többek között megállapítja: Tolna meqye valamennyi járására a rendkívül kedvezőtlen vasúti ellátottság jellemző. A legkedvezőbb helyzetben lévő szekszárdi járás is csak a legkedvezőtlenebb somogyi járás szintjét éri el. Vasúthálózat szempontjából a legkedvezőtlenebb a bonyhádi járás helyzete, amely a baranyai legkedvezőtlenebb járás ellátottságának csupán ötven százalékát éri el. Tolna megye vasúti hálózata tehát mind hálózati sűrűség, mind pedig rakodási ellátottság tekintetében Délkelet- Dunántúlon a legmostohább helyzetben van. Varjas Katalin, az egyik legfiatalabb brigádtag munka közben. Aki figyeli, és ha kell segíti, Kraauner Józsefné, brigádvezető. Szabó Jánosné — 1972'- ben a Munka érdem, rend ezüst fokozatát kapta.
