Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

Miről beszélnek az üzemi tablók?

A Bonyhádi Cipőgyárban a munkavállalók 75 százaléka nő — Változnak az arányok — Munka és anyai hivatás

Két héttel ezelőtt, szeptember 18—19-én kétnapos konferenciát rendezett Budapesten a SZOT Munkavállalás és anyai hivatás címmel. A konferencián az ország mindert részéből érkezve közel háromszázan vettek részt elméleti és gyakorlati szakemberek, szakszervezeti funkcionáriusok, szocialista brigádtagok. Ki-ki olvasott, hallott a konferenciáról, amire igencsak kellett figyelni, hiszen az országos fórumon arról volt sző, hogy a nőpolitikái határozatok megvalósításában milyen előrehaladásról adhatunk számot. Ezzel együtt természetesen arról is, hogy a határozatok végrehajtása során nyert tapasztalatok, eredmények birtokában melyek a soros tennivalók.

Bevallom, se nem csak ötletszerű, se rtem csak véletlen az. hogy utalok az országos

konferenciára. A minap a Bonyhádi Cipőgyárban jártam, merőben más céllal, mint ami végül a tarsolyomba került azzal az elhatározással, hogy erről írok. Amíg arra vártam, hogy útikalauzom a portára érkezzék- értem, és segítsen megtalálnom az üzemben azo- . kát. akiket keresek, az igazgatósági épület folyosóján elhelyezett tablókat nézegettem. A tablókon azokat a szakmunkásokat, akik itt végeztek. Nézelődve jutott eszembe az országos konferencia egyik vitaindító előadásának néhány adata. Czerván Mártonné dr. a SZOT nőbizottságának elnökké többek között — a nők '•zakmai képzéséről beszélt ebben a vitaindítóban, igen figyelemre méltó statisztikai adatokat idézve. Ezek a statisztikai adatok nagyjából ismertek voltak számomra már akkor, mégis elgondolkodtattak. S meggyőződésem, hogy másokat is elgondolkodtattak.

Íme:

Az elmúlt tíz év folyamán hazánkban 250 000-rel gyarapodott a férfi' szakmunkások száma. A nők körében — bár ossz dolgozóink' 42 százaléka nő! — a szakmunkások száma csupán 34 000-rel emelkedett.

A betanított munkások számának alakulása terén ugyancsak figyelemre méltó a helyzet, mert míg a férfiak körében csak 47 ezerrel, a nők körében 179 ezerrel növekedett a betanított munkások száma.

Még tovább menve: 158

ezerrel csökkent a férfi segédmunkások és 96 ezerrel emelkedett a női segédmunkások száma.

Mit láthattam a cipőgyári tablókon? Azt. hogy ebben az üzemben nem érvényes az országos átlag. Igaz, nézett szembe velem olyan tabló is, amelyen a szakmunkásokká lett tanulófc közül még mindössze csak hat leány arcképe látható a férfi többség gyűrűjében. Alapjában véve azonban az arányok módosulása követhető nyomon tablótól tablóig

Népújság 3

1973. október 3,

járva, s ennek nemcsak az a

magyarázata, hogy a cipőipar

— mely iparként való megjelenése óta legelőkelőbb foglalkoztatója a női munkaerőnek

— női szakmunkásigénye magasabb más iparok női szak- munkásigényértél. Többről van szó. A nőpolitikái határozatok megvalósulásáról, méghozzá fontos vonatkozásban.

A Bonyhádi Cipőgyár létszáma 1700—1800 között mozog, dolgozóinak 75 százaléka nő. Ez azt jelenti, hogy 1265— 1350 nődolgozója van az üzemnek a termelésben és az Irú-, nyitást szolgáló adminisztrációban. A 75 százalékon belül igerf magas a szakképzettek aránya. Az idén például 101 szakmunkástanuló végzett. Az új szakmunkások 80 százaléka nő. Ezen kívül igen kedvező a nők részvételi aránya az úgynevezett szakmásító tanfolyamokon és az ennél magasabb szintű képzési formákban is. Most indul a Cipőipari szak- középiskola harmadik turríu- sa, aminek 31 elsőévese közül 19 nő. Érdekességként jegyezném meg, mert érdekesség ... A négyéves továbbtanulásra jelentkezettek közül úgy nézett ki. hogy két férfi szakmunkás lemorzsolódik családi körülményekre hivatkozva. Problémáik megoldódtak, ők is elkezdik a tanulást. Ettől függetlenül az epizód szokatlan, hiszen többnyire a nőket, asszonyokat, édesanyákat kénvszerítette eddig — és majdnem a kizárólagosság érvényével — lemorzsolódásra a család, az anyai hivatás.

Az üzem öt-hat éves kihagyással tavaly indított szakmásító tanfolyamot, mely tíz- hónaoos. ötvenen végezték el. Újabb tanfolyam jövőre indul. Nem kétséges, hogy sok lesz ismét a női hallgató.

•— Több férfi szakmunkásra lenne szükségünk! — hallhattam a gvár gazdasági és pártvezetőitől. — Lassan csak mutatóban lesz egy-egy férfi arcképe a tablóinkon, pedig az aljaösszeszerelésben, ami igen nehéz fizikai igénybevételt jelent a munkavállalóknak, férfiakra lenne szükségünk. Több férfi szakmunkásra.

Burkolt panasz ez az elnőiesedésre? Nem! Három éve még 265 szakmunkástanulója volt a cipőgyárnak, az idén mindössze 89. Bízvást mondhatjuk, hogy Tolna megyében egy ipari üzem sem fordít annyi gondot szakmunkásutánpótlásának nevelésére, mint a Bonyhádi Cipőgyár. A kecskemétiek nemrég jártak itt, az üzemnek ezt a tevékenységét vizsgálgatva, hogy a szakmunkásképzés itteni tapasztalatait maguk is alkalmazzák. A példa úgy látszik helyben, vagy közelebb nem ilyen vonzó. A cipőgyárban nevelődött szakmunkásokat 100—200 forinttal több fizetésért csábítja, csábítgatja Pécs és Szekszárd, sőt még a bonyhádi cipőipari szövetkezet is. Főként a férfiakat. így pedig roppant nehéz az üzem termelési feladataihoz igazított munkaerő-gazdálkodás. Tudvalevő, hogy ahol sok a

női munkavállaló, ott a munka mellett az anyai hivatás gyakorlásának igénye is jelen van. S mindkettő teljes polgárjoggal. Most. az üzem női dolgozói közül körülbelül háromszázan élvezik az anyasági segélyt. Egy nemrég készült felmérés adatai arról vallanak, hogy 1974-ben több mint kétszázan szülnek, de nem veszik rossznéven az üzem vezetőinek ilyenirányú érdeklődését. Nem is vehetik. Az üzem vezérkarában sok a nő, az üzemrészek egy-egy képviselőjéből álló 7 tagú nőbizottság igen aktívan tevékenykedik. Az üzem gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetőin kívül nekik is köszönhető, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban a munkavállalás és anyai Ijivatás gyakorlása nem ütközik a nők egyenjogúságát sértő, korlátozó akadályokba.

A tablókról ezt olvastam le. Az üzemben is ezt hallottam 1973 őszén.

— li, —

A Paksi Állami Gazdaság gyapai kerületében két hete kezdte meg működését az angol licenc alapján Bábolnán gyártott B—1—15-ös gabonaszárító. A szárítót a gazdaság saját építő, és szerelőbrigádja 1 hónap alatt állította össze.

Foto: Gottvald

Szüret, jó termés és egy kellemetlen körülmény

A borfeldolgozó üzem ^ elől festői kilátás nyílik Tamásira. Lent a völgyben szürke szalag csupán az út, a szemközti oldalban apró játékházacskák a kis szőlőparcellák közt meghúzódó tanyák. A másik oldalon már az erdővel néznek szemközt a mély völgybe lefutó szőlőkordonok.

A kordonok közt szüretelők népes csapata hajlong: kevés beszédű férfiak, tereferélő asz. szonyok és a munkába kóstolgató általános iskolások.

— Szeptember 20-án kezdtük a szüretet. Naponta mintegy kétszáz mázsát szednek meg a vállalkozás két tagszövetkezete, a Béke és a Széchenyi tagjai, és 75—80 mázsát az iskolások. A gyerekeknek egy kis kikapcsolódást, jó élményt nyújt a szüret, nekünk pedig segítséget az a mennyiség is, ameny. nyit képesek leszedni. Általános iskolásoktól nem is lehet, nem is szabad többet követelni. Lényegesen többet segít maj'd 250 középiskolás — mondja Vincze Sándor, a szőlészet vezetője.

Az ember önkéntelenül is gyerekkorának szüreti emléke, it idézi, amikor az elemi iskolában kapott egy-két napos szüreti szabaságot, De a kádból folyó színié emléke, íze már a múlté, a jelen viszont az, hogy két kék köpenyes kislány — akár általános iskolásoknak is vélhetné az ember — kezeli, ellenőrzi a bogyózó-, a présgépeket, azt, hogyan áramlik a must a betontartályokhoz vezető üvegcsövekben. Az egyik kislány, Keresztúri Irén szőlészeti szakmunkás: ez a mivolta azt árulja el, hogy a nagyüzemben már nem kell a szőlőfeldolgozáshoz a prést szorongató férfikéz, de azt is, hogy a szőlőtermesztéshez már nem elég a tapasztalat: szükséges a tudomány.

Természetesen, nem az a tu. domány, amellyel „szőlőből is lehet bort csinálni"’, hanem amellyel a tőkéről lehozzák az előre tervezett termést, bármilyen kedvezőtlen az időjárás. Mert azt mondjuk ugyan, hogy az idén kedvezett az időjárás a szőlőre, mégis voltak

kedvezőtlen körülmények, ame. lyek hatását csak a modern kémia eszközeivel lehetett kiküszöbölni.

— A termelési tervben ugyan ötven mázsa szőlővel számoltunk holdanként, de a tőkéket 55—60 mázsás termésre állítottuk be — mondja Vincze Sándor.— A múlt évben ugyanis a magas művelésű táblákon jelentkezett magnézium-, kálium-, kalciumhiány, ezért a szokásos műtrágyák. a növényvédelem mel. lett mikroelem-trágyázáshoz is folyamodnunk kellett.

— Miután harminckilenc hektárnyi területünk kilencven százaléka olaszrizling, és virágzás idején nem kedvezett az időjárás, vegyszerezéssel nyújtottuk ki a kötődési időt. Egy félholdas kísérleti tábla igazolja ennek a közbeavatko. zásnak az eredményét.

A kémiai beavatkozás eredménye szembetűnő: a tőkéken akkora fürtök csüngnek, hogy csak a bogyók jellegzetes színe. tömöttsége, no meg a levelek színe, jellegzetes csipkézettsége tanúskodik, hogy tényleg olaszrizling és nem valami más fajta.

De vajon, milyen lesz a minőség?

— Már most olyan a cukorfok, mint tavaly október végén. Még rakódna rá néhány cukorfok, de . a munkaerőhely.

zet miatt nem várhattunk a szürettel, és az időjárással is számolnunk kell. Ki tudja, mikor fordul huzamosabban esősre, hidegre. Azt hisszük, a minőségre nem lehet panasz, mint ahogyan eddig sem volt. A telepítés most tízéves, eddig két országos borversenyen nyertünk két ezüstérmet, tavaly a borvilégverseny döntőjéből egy hibaponttal esett ki a tamási olaszrizling, de úgy, hogy 1100 hektós exporttétel volt mögötte, nem csupán egykét hektós „minta”.-De ha már a szőlőtermelésről, mint tudományról beszéltünk. akkor arról is szólni

kell, hogy jelentkezett olyan körülmény, amelyben félő, hogy megáll a tamásiak tudománya. Erről már Nyirati Bá. lint, a közös vállalkozás igazgatója, beszél.

— Az idén megkezdődött az útépítés. Úgynevezett célcsoportos állami beruházással épül 1700 méter hosszú út, és 50 százalékos állami támogatással a feldolgozó üzem körű. li, szilárd burkolat. A beruházás ,már tavaly elkezdődött, amikoris a tervezés során négy variáció készült az útvonalvezetésre, a nagy szintvonalkülönbség miatt. A stabilizációs burkolat készítését elvállalta a kaposvári közúti vállalat: azzal, hogy három hét alatt elvégzi, amennyiben szeptember 15-ig munkaterü. letet kap. A földmunkát alvállalkozóként elvégezte a Koppány-völgyi társulás. Ezek. után a kaposváriak közölték, hogy a munkát —r tehát á szilárd burkolatot — ebben az évben nem tudják megcsinálni, mert másik négy munkahelyen is késik.

— Az útépítés költsége közei ötmillió forint, amelynek fele a földmunka. No már mpst. ha az út az idén nem készül el, nem kapja meg a már elvégzett munka értékét — két és fél millió forintot a Koppány- völgyi társulás sem, holott olyan terheket is vállalt, amelyekről eredetileg nem volt szó. Most napokon belül tiáz- tázni kell a helyzetet; ha a kaposváriakkal kötött szerződés meghiúsul, akkor vagy a pécsi vállalattal kell tárgyalói, vagy a társulásra bízni az útburkolat elkészítését. A kapós, vári vállalat olyan helyzetbehozott bennünket, hogy futhatunk az utunk után, a Koppány-völgyi társulás pedig a munkájáért járó pénz után.

A jó eredménnyel kecsegtető tamási szüretbe tehát némi üröm is vegyül — de ebből nem lesz ürmös rizling.

BT.