Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
A Párizsi Kommün napjai Néhány éve feltűnést keltett, nagy visszhangot váltott ki, s sikert aratott az q kötet, amely „A m-sod’k világháború képei” címet kapta, s amely az E’róoa Könyvkiadó úttörő vállalkozásaként elsősorban képekk°l kívánta fölidézni a történelem egv-egy darabiát. Az első munkát másodikként a görög diktatúráról összeállított mű követte, s most harmadiknak .,A Párizsi Kom- mün napjai”-t jelentette meg a kiadó. Az album alakú, több, mint háromszáz oldalas gyűjtemény anyagát Domokos János válogatta, szerkesztette, fordította és írta; jó munkát végzett. Vaion az első munkáshata- lom hetvenkét nap.ia bemutatható-e úgy, hogy mind a pa- p'rizű tudományoskodást, mind a felszínen maradó ér- dekes-ég-vadászatot elkerüljék? Domokos kötetének legfőbb erénve, h'-gy mindkét buktatót kihagyja; érdekesen tudományos, népszerű stílus- bnVi. szerkezetben sokatmondó. Fölfedezés erejével ható fényképek, rajzok sorát vonultatja fel s olyan dokumentumokat }déz. amelyek a Kommün nagy po’itikai harca11. dilemmáit éppúgy elénk vetítik, mint a köairnok legapróbb mozzanatait. Nem /sajátos ,,emlékmű” nehát a könyv, nem a Ronrmü- n-rok elő* ti szokványos tisztelgés, hanem egy folyamat bemutatója. Domokos az anyagot négy nagy csoportba osztotta. A második császárság és annak bukása alkotja az előzményeket. maid a Kommün napjai következnek, s végül a reakció véres bosszúi a, amikor a komm;ízárok „hullái elborítják p! rizst”. Hirdetmények, jegyzőkönyvek. újságok beszámolói sorakoznak a lapokon,, s. bennük ot lüktet a forradalmi ho yzet feszültsége, hősies el- s'-ntság és naiv bizakodás, célratörő tudatosság és ösztönös elhatározás. É dekes. tartalmas, forrás- kiadványként is fölfogható Ritzt „A Párizsi Kommün napjai”, kiállítása a Kner Nyomdát dicséri* (m) Nem kétséz'v*. hogy a m'fn- kásr-k művelődésének egyik nagy lehetősége a szocialista brigádm'ozgalom. A. brigád q termelésben el- gőj-rban munkaközösség, a szabad időben azonban njár erase i közösség, amelyben az egyedek képessége, hajlama érdeklőd'se érvényesül. Egyszóval a brigád sokszínűsége. Éopen ezért a művelődésben a brigád nem őrizheti meg azt a szervezeti egységét, melyet a terme’és feltételez. Mert ki- k! egyéni adottságai szerint tölti szabad ideiét. így lehet hasznos. így lehet emberformáló. Következésképoen nem tartom célravezetőnek — őszintének — q kollektiven tett kulturális vállalásokat. Arra a kérdésre, hogy formális "ak tartja-e a kulturális vállalást, egy nagyüzem fiataljainak 34 százaléka igennel felelt 49 százaléka pedig részben érzi annak. (Kedvezőbb ennél az érettebb nemzedék véleménye.) Nos, akárhogy van is, elképzelhetetlen, hogy egy brigádban mindenki egyforma érdeklődésű és tehetségű legyén. u ö! A szocialista brigádok önművelése tehát — egyes esetektől eltekintve — nem történhet kollektiven. A brigád- közösségekből kilépnek az egyének, hogy. a művelődési klubok, körök, csoportok' kis közösségeiben találkozzanak aaás — de érdeklődésükben roSokan nem gondolnák Tolna megyéoen, hogy 500 évvel ezelőtt a megye székhelye a Regöllvel szemben fekvő kis Csernéd puszta elődje: Cser- nyéd, korábbi nevén Csérnél volt. Csak akkor nem jelenlegi helyén, hanem Szakállyal szemben, a mostani malom környékén terült el. s úgy látszik, már 1351-ben is. majd 1399-től 1543-ig, a török betöréséig állandóan itt és a sza- kályi réten tartották a megyegyűléseket. Kämmerer Ernő, a megye egykori tudós történetírója ezt írja Csernelről: „A megye itt tartotta gyűléseit, melyeken a föurak, nemesek lovastól, cselédestől jelentek meg. Egy-egy gyűlés legtöbbször százakra menő tömegek összejövetelére adott alkalmat. A székhelyen működött állandóan a megyei bíróság. Az alispán, szolgabírák, esküdttársaik és a jegyző minden hétfőn, és ha kellett, a következő napokon törvénykezielc. A hatalmaskodások. birtokháborítások letűnt századaiban a pereskedéseknek vége-hossza nem volt, sokszor egy kérdésben a tanuk, szomszédos nemesek, honoraiiorok (vagyis tisztségviselők), és jobbágyok százai rendeltettek össze. Nagy volt tehát a megyei székhelyen a forgalom és így fejlődésnek indult mindenek előtt a korcs, maipar.” Kézművesek települ, tek meg és a kereskedelem is fellendült. A XV. század vége felé Csérnél már mint „oppidum” szerepel, tehát városnak írják. Kämmerer Ernő így folytatja leírását: „Mikor a nádor, vagy országbíró, néha maga a király is Tolna megye rendéivel bírói széket, nagy gyűlést tartott, az nem Csernyéden, hanem a sok ember elhelyezésére/ alkalmas szakáll mezőn történt, Szakái falu mellett. így Garai Miklós nádor alatt a latrok, tolvajok, hamis pénzverők, pecsétkészítők ellen 1351. november 7-én, így Maróthi János macsói bán idejében 1399 augusztusban. Ezen évben Tolna megye tisztikara ugyanegy napon állít k* okmányt egy nagy vizsgálatról Szakáiban és egy másik hivatalos ténykedésről Csernyéden." Hozzáfűzi még Kämmerer Ernő, ha Csernyéd a mai helyén feküdt volna, hol nagyobb embertömegek, sátrak, lovak. kocsik, szolgák elhelyezésére lett volnq elég tér. ség, nem látszott érthetőnek, Hegedűs László: Élet a régi Kapos mentén „miért húzódtak le nagyobb gyűlésekkel, vizsgálatokkal a Kapos nyugati partjára, a szakáli mezőbe, holott az írásos munka, a levéltár, a tisztviselők. a gyűlésen megjelentek igényei a székhely közelségét kívánták.” 1483. augusztus 12-én érdekes per zajlik Csernelen. Tolna megye alispánjai és szolga- bírái elismerik, hogy igaz Va- dassy János tisztjének. Kasza Györgynek panasza, amely szerint Wajdaffy, más néven Héderváry János a panaszosoknak egy cserneli jobbágyát megszöktette. Bikáiról pedig egy Vince nevű jobbágyuk Barátur birtokra szökött. Her- teiendy György szolgahíró felszólítja mindkét birtokost, utóbbit Regenben. hogy kísérjék vissza a szökevényeket. Ez azt jelenti, "hogy a pécsi püspökség vagy káptalan egyik képviselője, a regölyi főesperes akkor éppen Regölyben, azaz Regenben tartózkodott. 1573—74-ben a török adóosz. ffczeírók még hat magyar adózót jegyeznek fel „Csernődön”, később Csernédet többnyire rácok lakják. Az 1700-as években a hőgyé- szi Mercy gróf és az Eszter- házy-uradalom sokat pereskednek Csernéd birtokáért, ugyanis a szakályiak szőlőket telepítenek a csernédi domboldalba. s a sok per, a sok tanú- vailatás során képet kapunk a hajdani, hódoltság alatti és hódoltság utáni Csernódről. s egyben a környék életéről is. 1734-ben az akkor 122 esztendős Tetyiás Vecelin rác. egykor gyönki lakos beszéli el a következőket. 92 esztendőnek előtte, vagyis 1642-ben csernédi komájával, Negledovics Idával Koppánybq mentek, majd Koppánybói vissza Csernédre, s az említett Negledovics Ilia legelőször is megmutatta neki a „hajójárást”, vagyis a sza- kályi-csemédi hajóhidat. melyet talán csónakokból, vagy tutajokból tákoltak össze, és megmutatta neki a hajójárásnál lévő fűzfákat, „azoktul a fűzfáktul egy Utat, mely puszta Utón menvén föl az hegyre egész a Temető helig, az hol el vagyon temetve egy Ember, mellyet a Vizen való által járással felföldi Katonák megölték” s ezt az embert azért temették oda, mert a vérbírságot sem a szakályiak, sem a csernédiek nem akarták megfizetni q töröknek, vagyis a két határ mezsgyéjén temették el a holtat. Egy halom választotta el a csicsói pusztát Szakály határától. s a Kapos vizén, két fűzfánál a szakályi „forgó malom” volt egykor. S a vízen túíj a szőlőhegy alatt, ahol régi házhelyek látszanak, szakályi emberek laktak, akik a nagy pestis elől húzódtak oda, elhagyva eredeti lakhelyüket. Más tanúk is emlékeztek a nagy mirigyhalálra, mikor hat szakályi gazda átmenekült a Csicsó felől lévő szőlőhegyre lakni családostól, és ezek közül „némellyek meghalván, ottan temetőztek el, amint meg- teczik ez Temető hely.” Ez a mirigyhalálnak nevezett pestis a tanúvallomások szerint 1685-ben ^ehetett. Egy másik, két kerekű malomról is beszélnek a tanúk, a később felépített szakályi malom helyének környékén. Egy másik tárgyalás alkalmával Mitrovics Gyúró rác tanú megemlíti, hogy 1689-től tizenöt éves koráig, 1704-ig Csernéden lakott „több számos rácokkal együtt”, s a szakáli malmon fölül mintegy 200 lépésnyire meg is mutatta a rác lakások helyét, „ki teczvén a föld házak gödrei” s a „temetések helyét” is megmutatta a bíráknak. Egy másik tanú 1674-ig lakott Csernéden, tehát korábban is volt ott élet. vagyis a hódoltság egész ideje alatt, a vallomások szerint 1704-ig. Vukovics Czvijo hajdan Medinai Mihály regölyi, majd szakályi lakostól hallotta, hogy Csernéd is meg volt szállva, megmutatta a tanúnak az említett határjeleket, s a tanú később sertéseit őrizte a ..föld ház helyek” körül, melyekben sertései gvakran elrejtőztek, annál is inkább, mivel e házhelyek magas gazzal voltak körülnőve. Kolorovics Jován szerint, ki a Kapósban gyakran halászott, a volt csernédi malom a későbbi szakályi malomtól Töprengés a munkásművelődésről Egyének a brigádköxosaégben kon — brigádtagokkal. A brigádközösség felbomlását jelenti ez? Semmi esetre, mert nem csorbítja a termelő közösség funkcióját. Ellenkezőleg, az jgyén sajátos tudása, kedvte- :ése inkább jótékonvan hat á-saira. Hány munkás lett alvasóvá úgy, hogy munkatársa dicsérte a könyvet; hányán .éptek énekkarba, színjátszó rsooortba, mert valaki a brigádban megkedveltette vetik?! Kis csoportos művelődés azonban illuzórikus tervezge- tés mindaddig, amíg nincs megfelelő kulturális intézménye a vállalatnak, vagy a munkások lakóhelyének. És itt ismét a pénz szól bele az ember dolgába.:. Meglepődtem, amikor hallottam, hogy egy filmrendező otthagyta az egyik gyár művelődési házában szervezett filmankétot, mondván: ilyen helyen nem tud beszélgetni. Munkások is szóvá tették, hogy nem vonzóak sem a művelődési házak, sem programjaik. (Feltehetően üzemi, vállalati kultúrtermekre céloztak). A közművelődés lelke ma a klubfoglalkozás. Ez nyújthat kellemes helyszínt, tevékeny részvételt, belefeledkező beszélgetést és baráti társaságot a művelődének. Ennek van emberi arca. De hát ehhez szakkörök és klubok sorát kell létrehoznunk; méghozzá egyéni arcéllel (sajátos programmal, elhivatottsággal) rendelkező klubokat Csakis így születhetnek maguk örömére művelődő munkáskollektívák, maguk kifejezésébe összefogott amatőrcsoportok. Az alakuló klubok életképesek és hasznosak. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy a „színpadképesség’’ túlzott igénye ne riassza el a maguk örömére éneklőket, színjátszókat. versmondókat. Vigyáznunk kell, nehogy a díjszerzés versenyében elsikkadjon a cél: az önművelés öröme. .. lis szakembereinek irányításával — váljanak a brigádok művelődésének specialistáivá. E sajátos népművelés gyakorlatában legyen amolyan „gyűjtőlencse”, mely figyelve a brigádélet minden tapasztalatára, kezdeményezésére — a szocialista brigádok önművelésének érzékeny és látó (!) útkeresője leend. # © Mellőzzük a formális vállalásokat és honosítsuk meg a valóságos önművelő igyekezetét. Tapasztalatok, javaslatok összegyűjtésével, tényekre alapozott töprengéssel, „ személyiségfejlesztés és szakképzés ismeretében — érdemes volna kidolgozni á brigádfoglalkozá- sok legjobb „módszertanát”* A vállalati művelődés intézmények — az SZljŰT któtui'áA munkásművelődés nagy lépést tett előre az általános iskolai végzettség megszerzésében, s ezzel együtt a szakmai képzésben. Valóban társadalmi üggyé vált ez a megyénkben. Cikksorozatunkban ezzel elsősorban a munkásművelődés kis csoportos, öntevékeny formáit. a személyiség kibontakoztatásának lehetőségeit mérlegeltük. Művelődési szakemberek megyei, országos vizsgálata késztetett e töprengésre. Nem a mindentudás magabiztosságával, hanem kizárólag a mérlegelés és továbbgondolás, sőt vitatkozás reményében íródott e cikksorozat. És nagyon örülnénk, ha munkások és szakemberek körében ezzel felébresztenők a közös töprengés, az építő vitatkozás vágyát, BALOGH ÖDÖN mintegy 200 lépésnyire lehetett. A későbbi herényiek eredetileg Mucsiban laktak; a kuruc szabadságharc alatt menekültek az akkor elég népes, és városnak számító, védettebb Pincehelyre, csak 1715-ben költöztek az akkor lakatlan Diósberénybe. Ezek közül Bárdi Mihály elmondja, hogy a szakályi malmon felül lévő csernédi puszta szőlőkbe szekérrel gyümölcsért jártak. Balaská Imre, szintén herényi lakos, 1762-ben jól tudja, hogy a mostani szakályi malmon felül a hegynek innen eső oldalán szőlők voltak, amelyek azonban elpusz- 'tultak később, s ott csak a „körtvélyfák” maradtak meg. Ott, sokszor körtvélyt szedett és azt el is vitte. Azon szőlőket pedig a csernyédi rácok munkálták, mikor még a mostani szakáli malmon fölül laktak. Régi öregektől hallotta, hogy a Kapos vize hasította Szakáit esernyődtől, és ha a szakáliafctói lu- dak vagy más baromfik által jöttek, a csernyédiek azokat agyonlövöidözték. A mostani szakályi új forgó maimon alul yolt a csernyédiek malma, amelynek régi helyét és cövekjeit még láttaVllt János 1742. évi tanúvallomásában elmondja* hogy Monaszterli Jánosnak, a rác hadak vezérének volt a megbízottja, és mint ilyen, 1714-ben Tomács Jován nevű ispánnal a szárazdi erdőben makkok) sertések tizedét szedte ura részére. Fölmentek egy hegyre, onnan jól látták u szakáli pusztát. Feltűnt a kőtemplom, amely födél nélkül állott, s kimagaslott nagy kőtornya. Innen mutatták neki a szakáli határt, amely egykor a Kapos vizéig terjedt. Láttak egy másik, majdnem elpusztult templomot is szárazdi területen. Hallotta, Hogy ez csernyédi föld lenne.N Tudja, amikor még léteztek, a Berény melletti rekettyeiek, birkát úsztatni a Kapósra, a csernyédi határba jártak. Tudja, hogy a kuruc háborúk előtt téli időre a cser- nyédiektől béreltek erdőt a szaiiáliak, tárkányiak, kis- és nagymajsaiak. Hallotta, hogy a bekövetkezett mostoha idők miatt a csernyédiek a régi helyükről egy völgybe költöztek, amely azonban már nem a csernyédi határhoz, hanem a szárazdihoz tartozott. 1762-ben Szkapelyia Gyűrő, 74 éves rácmecskei lakos a következőket adta elő: Több, mint 50 éve Szakosról Jován- czára vette lakását, amely helység határos Szakállyal. Stojan Da marét és Mikola Abas nevű, régi, igen kp- ros emberektől tanulta meg a határokat. A sza- káliak foglalását túl a vízen a csemyédi puszta szőlők okozták, melyeket a szakának újra munkálni kezdtek. Bár kapáikat elszedték, azért .mégis odajártak. A szőlők alatt gödrös hely találtatott, itt állott Csernyéd. Puszta kemencék látszottak ott, pénzt is ástak a falu helyén, a lakások ellenében való kerek dombocskán pedig kőfalat is ért. amelyet bontogatva, onnan a völgybe le elég téglát dobott,' 1765-ben a 73 éves pincehelyi Nagy György elmondja, hogy Szakály megszállása, vagyis 1720 előtt, Egri László, az Eszterházy uradalom jo- szágfelügyelő.ie egy időben Szabálynál által rekesztette a Kapos éízé t, melyet akkoron meg lehetett lábolni. S ez azért esett, hogy a kereskedők a pincehelyi és dombóvári vámokat loppal el ne kerülj éli
