Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
fi közepén túl Félidő a ne£yec^k ötéves tervben. Több is valamivel, hiszen a közepét elhagytuk, néhány hónapja már benne járunk a második felében, sor kerülhet tehát a továbbhaladáshoz nélkülözhetetlen vi«S’’,ateV'^+Asre E-7. nvil- vánvaló-n valamennyi termelőüzemben megtörténik, bizonyára maid év vésén, az idei te-miliői tervek f°Jies’tésének értékelésével eavütt. De ad- dí<? is illő és hasznos felemlegetni megvitatni, az eddig elért eredifnénveket hiszen végső soron „ebből élünk". Hol tart Tolna m°CTve a neevedik ötéves terv időaránvos teljesítésével? Először t=lán ismerkedtünk meg röviden a mostanság gvnkran hallott fogalom az ..időarányos’’ kifejezés jelen tésévaL Nagyon egvszerfi, annyit Jelent. hogv az adott időpontban az egász^ől. tehát a 60 hónapra eső részből teljesítette-e megyénk a 00 hónapra eső részt. Somi Benjámin a megyei nártbjzottság titkára erről .táiékoztatta a Tolna megyei Népújság munkatársait azon a megbeszélésen, ahol a mérvéi nártlap eddigi munkáját értékelve a további tennivalókat is megbeszélték az újságírókkal. a tájékoztatón részt vett Bucsi Elek, a megvet pártbizottság osztályvezetőié és dr. Gyugyi János. a megvei tanács általános.elnökhelyettese is. Sómi elvtárs fő vonalaiban átfőző áttekintést adhatott immár arról, hogy Tolna megye m'ként áll a negyedik ötéves te-v teliesítésének időarányos részével. Látszólag egy ily-n információ legfellebb a 'gazdasági vezetőket, középvezetőket érdekli. Ez természetesen nem állja meg a helyét, érdekeltek vagyunk _ az ötéves tervben valamennyien, hiszen végső soron minden az emberért történik. Az eredmények feltétlenül javítják, jobbítják életkörülménveinket és pozitív irányban befolyásolják az é'etszínvonal alakulását. A megve az ország része, ilyen módon a népgazdaság egésze szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy az egészből n rá eső részt „hozza-“”. tel’-asítt-e. vagy sem. Sokatmondó, rabiz0£fSó, bár részben az átlagosnál kedvezőbb adottságokkal is magvarázható, hogv Tolna a legmagasabb lakossági jöve- de'm°kkel bíró megyék közé tartozik. ..Több a \forint, nagyobb a iólét” — állapítják m»« az itt megforduló Tiszántúliak látva az életszínvonal öltözködésben. éPítvezös°-Vben, géiak^-sO-han megmutatkozó jeOísit ^omfeit. A T““—öu-zdasá- gi üzemek egyenletes és toré'mentes fejlődése, a termésűt’a • növekedése meg azt mvta‘ják. ho”v ebben a megyében is fogékonyak a szövetkezeti gazdák az újra, szívesen alkalmazzák a korszerű tezmelési eljárásokat, mernek kockáztatni, c a szak°m- bemk általában értő módon, nagv vállalkozóidwel végzik sokirányú, sokrétű tennivalóikat. a kedvező adottságok jobb kihasználása érdekében. Végső soron a Tolna megyei dolgozók az ország leggazdagabb tájainak egvikét mondhatták magukénak, hiszen a Duna menten, a Sárközben, a Kapós völgyében valóban nvnden megterem. Nyilvánvaló azonban, hogy az adottságok. a lehetőségek, a tudás és a szorgalom mellett a jó pa~das'analitikai in*é-kedések hatáséra reagálódnak és ezekkel hazha’ó S*s ■e'öggés’ae néhány kiemelkedő, országos átlag fölött lévő. a negyedik ötéves terv termelési elképzeléseire és előirányzataival szinkronban lévő mezőgazda- sági rekorderedmény. Jóleső érzés leírni, hogy a szárazság, a csapadékszegény időjárás ellenére Tolna megye mezőgazdasága például hektáronként 40.5 métermázsás rekordtermést ért el kenyérgabonából. Figyelembe véve azt a körülményt. hogv néhány üzem jóval lehetőségei alatt produ-. kált. az elkövetkezendő években a 40,5 méternvyzás termésátlag növekedhet. Semmiképpen nem tekinthető plafonnak, maximumnak. Ami a kukoricát illeti: ebből a növényféleségből immár negyedik esztendeje „veretlenek” vagyunk. Most ott tartunk, hogy elérjük, sőt túlszárnyaljuk már a félidőben a negyedik ötéves tervben meghatározott célokat. Szó sincs természetesen önelégültségről, vagy dicsekvésről, kizárólag a tények szigorú megállapításáról és természetesen arról, hogy a mezőgazdaság jelesül megteszi a magáét, a negyedik ötéves terv életszínvonal-növelő célkitűzéseit megvalósítja, IVínPS Persz* még minden 'luls rendben a zöldségés a gyümölcsellátás terén, főleg a kínálat, a választék, a minőség és az ár tekintetében még sok a kívánnivaló. Erről személyes tapasztalatokkal rendelkezhek* mindazok, akik fogyasztóként naponta megfordulnak az üzletekben, a piacokon. A javítást, a jobbítást célzó elgondolások és intézkedések közül 'érdemes kiemelni azt az elképzelést, amely valóban sokatígérőnek mutatkozik. Somi Benjámin elmondta: foglalkozni kellene egy olyan megoldással, hogy a háztáji földek egy részén a tagok, a családtagok kertészkedjenek. Nem lenne akadálya annak, hogy ennek érdekében Ä kertészkedésre vállalkozók egy tagban kapják meg a háztáji földet. A téma részletezése nélkül is látható, hogy sok más megoldás mellett ez az út szintén járhatónak látszik. Vajon Tolna megyében melyik termelőszövetkezet lesz az első vállalkozó? A termelési eredmények elérésével párhuzamosan. de törvényszerűen nőnek a minőségi követelmények. Olyképpen, hogy napjainkban már az iparban, a mezőgazdaságban egyre jobban alkalmazkodnak nálunk. Tolna medvében is a piac igényeihez. Némi rövid részletezés indokoltnak látszik. Arról van szó: mindinkább természetes követelmény, hogy áru és áru között ne legyen semmi különbség attól függően, hogy belföldi avagy külföldi piacra kerül. Más szóval, hogy minőségben ugyanazt kapja a fogyasztó, amit exportálunk, Az utóbbi évek a mezőgazdaságnak nem kedveztek túlzottan. Ennek ellenére, illetőleg éppen ezért igen jelentős mindaz, amit a termelő- szövetkezetek. az állami gazdaságok produkálnak, kv sWpvpc terv második az oievcs felében szük. ségszerűen előtérbe kerül a kukorica, a napraforgó és más növények zárt rendszerű, iparszerű termelése. Ennek kell elterjednie — ha a megye mezőgazdasága továbbra is meg akarja őrizni előkelő helyét, ha lépést akar tartani a követelményekkel. Ez a jö-' vő útja. Amiként a lövő útja a négyezer literes tehénállomány „kialakítása”,.. Ezúttal a teljesség igénye nélkül a mezőgazdaság eredményeiről adtunk olvasóinknak áttekintést. Sor kerül természetesen hamarosan az iparra is és az elkövetkezendő hetekben az eredmények mellett a gondok, a problémák részletező publikálására is. Mit rendel a kereskedelem ? A könnyűipar és a kereskedelem szaknyelvében a specifikáció, az évszakonként rendszeresen megtartott börze, ahol eldöntik, hogy az ipar által ajánlott cipők, ruhák, kabátok közül mit és mennyit rendel a kereskedelem. Azt is mondhatnánk tehát, hogy a specifikáción dől el: milyen lesz a divat? Nem egészen. A specifikáción ugyanis gyakran még az sem derül ki. mit tar- tanak divatosnak a gvárak és a kereskedelem felelős megbízottai. A sDecifikáción," a börzén kialakult helyzet azonban nemcsak divatügy. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az üzletekben gyakran elfekvő és eladhatatlanná váló divatia- múlt holmik mennyisége. Érdemes végignézni például a Bizományi Áruház Vállalatnak átadott ruházati cikkeket: egyre több közöttük az olyan hibátlan. drága holmi, amit csak azért kell mélyen áron alul adni, mert az ipar lemaradt a divattal való versenvfvitásban. A divatos árukból viszont szinte krónikus a hiány, yagy legalábbis ritka, hogy minden méretet megtaláljon a vevő. Elmúlott már az az idő, amikor az ódivatú áruk számára biztos piacot jelentett a vidék. Egyre kevesebb az olyan vevő. aki csak azért vesz meg valamit, mert olcsó. Napjainkban aligha létezik olyan „istenhátamögötti” hely. ahol mindent rá lehet „sózni" a vevőre, és nagyon elvétve akad olyan nemtörődöm vásárló, akinek mindegy, hogy milyen cipőt hord, vagy milyen ruhát vesz fel. Miért gyárt akkor az ipar eleve „elfekvésre” ítélt árut? Miért rendeli meg a kereskedelem a specifikáción azt, amiről még a laikus, azaz az ízlésesen, divatosan öltözködni vágyó vevő is látja: eladhatatlan? Anélkül, hogy vállalkozhatnánk e kérdések eldöntésére, hadd hozakodjunk elő néhány ténnyel, amelynek ismerété ben és hangos kimondása után — hiszen a szakemberek egy része is tudja e*t — javítani lehetne a helyzeten. Először is gyorsítani kellé ne az információszerzést, hogy elérjük: a divatcikkeket gyártó ipar ne akkor figyeljen fel az anyag, a szín, a fazon- váHások’-a, amikor az már bekövetkezett. Hogy a fővá-. rosi és a vidéki gvárak az eddigieknél gyorsabb csatornákon keresztül szerezzék be a divatra vonatkozó információikat. Az már nem megoldás, hogv egy-egy gyár vezetője a külföldi útján vásárolt divatárut itthon „lekoppinttat- ja”. Mire az így „megtervezett” holmi elkészül, a divat már réeen túllénett rajta. A vidéki kereskedelmi vá! Halatoknál is szükség van a gyorsabb piackutatásra. Ilven vonatkozásban még az sem árt. ha nem „hisznek” a fővárosi szakembereknek. Amióta egyre gyorsul a divat változásának tempója, számtalanszor bebizonyosodott, hogy a vidéki cipő- és ruházati kereske delmet is meglepetés éri. Végül — visszatérve közvetlenül a specifikációhoz — némileg az is magyarázza a kialakult helyzetet, hogy ezer ken a kereslet-kínálat találkozókon a kereskedelem képviselői között alig akad fiatal szakember. Ez persze nem elsősorban generációs kérdés, de tény. hogy divatosan öltözködni küflönöskénnen a fiatalok igénye. Kétséges, hogv ezt az igényt mennvire tudják követni és kielégíteni a rutinos, de óvatos idősebb kereskedelmi szakemberek. Ez a feltételezés nemcsak életkorra, sokkal inkább a szemléletmódra és a munkamódszerek tempóiára vonatkozik. Mert a divat vizsgáién a kereskedelem „tanárai” is elbukhatnak. PÁLOS MIKLÓS Szubjektív sorok Változnak az idők és változnak az igazságok is. Gyerekkoromban még azt mondták az álmodozó emberre: légvárat, homokvárat épít. A homokvórépítést mi gyerekek is kipróbáltuk. Megvizeztük a homokot és várat építettünk. Állt is a vár egészen addig, amíg a homokból el nem párolgóit a víz. Akkor összeomlott, mint azoknak a felnőtteknek az elképzelése, akik homokvárat építettek. És mi történt a minap? Ültem a televízió előtt, néztem a Delta-műsort és egyszer csak arra lettem figyelmes, azt magyarázza a bemondó, hogy az NDK-ban kikísérletezték a cement nélküli építkezést. Homokból építenek házakat. Egyelőre még kísérleti jelleggel. A homokot megfelelően hőkezelik és az ember szeme láttára nyomáspróbának vetették alá a homokpanelt, amely nagyobb gyomást bírt, mint az, amelyet cementtel készítettek. Az elkövetkezendő években tehát az NDK-ban — és talán nálunk is — ha nem is a várak, mert ez már nem divat, — de a házak homokból épülnek. Ma például, aki azt mondja homokvárat épít ez vagy az, nem azt fejezi ki, amit néhány évtizeddel ezelőtt. Néhány évtizeddel ezelőtt ugyanis homokból sem várat, sem házat nem lehetett építeni. Ma már lehet. Házat is, méghozzá többszintesei Miért mondtam el mindezt? Azért, mert ez a homokból- házépítés jól mutatja: ami tegnap még lehetetlennek tűnt, az ma már lehetséges. És aki a ma lehetőségét figyelmen kívül hagyja, aki csak a jól besulykolt tudásanyaghoz ragaszkodik, az nemcsak konzerválja a régit, de nevetségessé is válik, főleg azok szemében, akik fáradságot nem ismerve figyelemmel kísérnek minden újat és alkalmazzák is. Helyesebben gyakran csak lkalmaznűk. De nem; vagy nehezen jutnak el az alkalmazásig, mert útjukat állja a vas. kalaposság. mely mefisztói kacajt hallat, ha ilyenekkel áll elő valaki: „Kérem, én homokból szeretnék várat építeni..." Méghogy homokból? Megőrült, jó ember...? Nem, nem őrült meg, csak valamit tud, olyant, amit évszázad okig nem tudtak. És ez a nemtudás közmondásba zsugorodott, valahogy így: homokból nem lehet várat építeni. Sokáig nem is lehetett. De ma már lehet. És ha a lehetőség megvan, akkor vége a közmondás közhelyigazságának. Annak igen. de nem a hagyománynak. Mert ismerjük a panelek történetét is. A régi szakemberek közül sokan — szerencsére voltak olyanok, akik elismerték és küzdöttek is a megvalósulásért — nem ismerték el. hogy panelekből is lehet házat építeni. A téglára és a kőre esküdtek. Azt mondták, hogy mindent lehet gyárilag előállítani. de házat nem. Először csak családi házakat építettek panelból. Ezek néhány évig álltak, bizonyítva az igazságot. Akkor jöttek ismét a tamáskodók: családi házat lehet, de emeleteset már nem. Ekkor építettek egy-két emeleteset. Ezek is állták az időt. És ma már sok emeletes panelházak állnak. Sőt. tért hódítottak a házgyárak is. És helyet kapott az építkezési rendszerünkben az utino»' ros építkezési mód is. Helyben öntik a házakat. De mennyi harcba tellett, amíg ezek az új dolgok eljutottak a megvalósulásig. Érvekre, tényekre volt szükség ahhoz, hogy a konzervatív nézeteket vallók, akik csak vá- _ _ lyog, vert fal. főfal, téglafal 11 trrB Iá 1% ffe 1 S*«1í orfl# építkezési módokról hallottak, ÜWIIIVfMIWi ■ **• ejCS t meggyőződjenek arról: van másféle építkezési mód: betonból. kohóhabsalakból... Szerencsére a konzervatívok többségét sikerült meggyőzni, és most azok irányítják a házgyári építkezések egy részét, akik korábban még elképzelni sem tudták: lehet másként is építkezni, mint nagyapáik életében. Csak a példa kedvéért említettem az építkezést. Az élet bármely területéről lehetett volna példát hozni: a mezőgazdaságból, ahol sokan hangoztatták, ló nélkül nincs trágya, a traktor nem ad táperőt a földnek, tehát a traktor eleve le- zülleszti a mezőgazdaságot, csökkenti a termésátlagokat. És mi történt. A traktor, a techni ta segítségével tíz év alatt megdupláztuk például a búzatermésátlagokat... A tízegynéhány évvel ezelőtti aggodalom már a múlté. Ma már az emberek nagy része el is felejtette, hogy volt ilyen aggodalom. Ma már természetesnek tartja a traktort, sőt egyre inkább követeli a nagyobb traktorokat, a nagyobb kombájnokat, a jobb gyomirtó szereket, holott kukorica ka- pá’ás nélkül 20 évvel ezelőtt még a nevetség tárgya lett volna. f A fejlődés nem áll meg, sőt a mi korunkban egyre szédületesebb iramban halad. Aki a haladással nem tart lépést,— az régi igazságokhoz ragaszkodik, és aki a régi igazságokhoz ragaszkodik, az nevetséges, és ami ennél rosszabb — alkalmatlanná válik a mai feladatok végrehajtására. Fogadjuk hát gyanakodva a régi közmondásokat, amelyek valamikor igazságot hordoztak, de ezek az igazságok csak addig érvényesek, amíg meg nem cáfolja őket a tudomány, a fejlődés. Mondjuk ki bátran, a vasakalaposokkal szemben: ma már lehet homokból „várat” építeni. Méghozzá nemcsak földszinteset, hanem több emeleteset is. SZALAIJÁNOS
