Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

Téglák Dombóvárról

A téglaiparbarf már a tél végén, mikor a Nap elűzi a mínuszokat, nyomban megkezdődik a termelés. A néhány fok meleg agyag belekerül a nyersgyártó gépsorba, és ezerszám hagyják el a présgép száját a sárgás színű, még puha téglák. Aztán március elején a kemencében is fellobban a láng, s míg a szárítótetők alól mind el nem fogy a félkész anyag, hóviharban, csikorgó télben is folyik az égetés.

Mégis azt mondják, a nyáron múlik, hogyan zárják az évet. Hogy a tervezett meny- rfyiség, vagy annál kevesebb, esetleg jóval több tégla készül. Így, ha a nyári eredményekről beszélünk, kicsit már az év végére is érthetjük azt.

Mindenki emlékszik a tavalyi nyárra. Mikor a sorozatos eső, a goromba időjárás milliószám semmisítette meg a készülő téglákat. S az év végéig hiába fokozták a tempót, tettek meg mindent, ami emberileg tehető, az adósság jórészt megmaradt.

A héten Dombóváron, a lies számú téglagyárban így természetesen a nyárról érdeklődtem. És Váczi István, a gyár vezetője nem titkolt büszkeséggel sorolta a számokat.

— Eddig elkészült 9 millió 430 ezer nyers- tégla, és kiégettünk ebből 6 millió 120 ezret. Ez azt jelenti, hogy mind a nyersgyártásnál, mind az égetésnél tíz százalékkal többet termeltünk, mint a tervezett.

az

Szakszervezetünk oktatási párthatározat megvalósításáért

Az új tanítási év első munkahete elmúlt. A természet ugyan még a nyár hangulatát idézi, de megyénk tanulóifjúsága már megkezdte a munkát. Pedagógusaink hetek óta készültek az oktatási párthatározat szellemében született új dokumentumok alapos megismerésére és gyakorlati megvalósítására:

— a csökkentett tananyag mélyebb, szilárdabb elsajátítására az iskolákban,

— hatékonyabb nevelőmunkára az ifjúság, a szülők, az egész társadalom bevonásával az iskolákban és az iskolákon kívül.

Az új program átgondolt és szép. A megvalósításához szükséges tájékoztatók a megye minden nevelőoktató intézményében ott találhatók. Pedagógusok, szülők és gyerekek most ismerkednek velük. A megismerés azonban távolról sem elég.

Ahhoz, hogy az oktatás és a nevelés korszerűbb, eredményesebb és hatékonyabb legyen, elsősorban és kiemelkedően pedagógusaink hozzáértésére, felelősség, tudatára és lelkesedésére van szükség. Jó munkájuk alapvetően a megye iskoláiban működő nevelőközösségek közérzetétől függ. A jó vagy rossz közérzet pedig elsősorban attól függ, hogy milyen a pedagógusok közvetlen kapcsolata a munkájukat irányító felettesekkel. Ez a közérzet az iskolai élet hétköznapjaiban alakul ki.

Ennek a jó közérzetnek, a biztonságnak kialakításában elsőrendű feladata van a pedagógusok szakszervezetének. El kell érnünk sajátos eszközeinkkel. hogy a mindennapok apró feladatainak megoldásában mindig és mindenütt érvényesüljön a közösségért érzett felelősség, mert jól oktatni és eredményesen nevelni csak nyugodt, harmonikus nevelőtestületi közösségekben le. hét. Ennek biztosítására folyamatosan fejlesztenünk kell iskolai életünk demokratizmusát.

Mit is kell tehát tennünk?

— Erősítenünk kell a színvonalas, a határozott követelményeket támasztó iskolavezetést és ezzel párhuzamosan érvényesíteni kell a tagság reális igényeit. Jogosultságaink alapos ismeretében és ezek bátor, helyes gyakorlásával őrködnünk kell a kötelezettségek arányos elosztásán, a túlterhelés lehetőségekhez mért csökkentésén.

— Segítenünk kell az iskolák és intézmények vezetőit abban, hogy a bevált oktatási és nevelési módszerek eljussanak minden pedagógushoz. Legyünk mi a kezdeményezői a jó tapasztalatok cseréjének, ezek közkinccsé tételének.

— Törődjünk fokozottabban tagságunk érdekvédelmével. Jelezzük a dolgozóink élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos problémákat, szorgalmazzuk a lakásgondok megoldását, segítsük az egészséges, kulturált, esztétikus munkahelyi környezet kialakítását, dolgozóink kulturális igényeinek kielégítését.

— Kísérjük figyelemmel mindenütt a rendelkezésre álló anyagi eszközök célszerű felhasználását, valamint, a bérgazdálkodásban a szocialista bérezés elvének érvényesülését.

— Erősítsük minden szinten a párt-, a tanácsi, az ifjúsági és más tömegszervezetekkel való kapcsolatain, kát. Legyen a közoktatás ügye valóban az egész társadalom ügye.

Egész munkánk csak úgy lehet eredményes, ha egyrészt élvezzük tagságunk bizalmát, másrészt ha a párt- és állami szervek bátran mernek támaszkodni munkánkra.

Csak így és csak ilyen összehangolt iskolai munka révén illeszkedhetünk bele abba a feladatrendszerbe, amelynek megvalósítását csak a párt irányító munkájával, a társadalom széles körű mozgósításával, a tanácsi szervek gondos tevékenységével és a határozatok szívós, következetes érvényesítésével lehet elérni.

Abban a reményben, hogy megyénk minden oktatásügyi dolgozója hivatásának tudatában, őszinte pedagógiai optimizmussal kezdi az új tanítási év nem könnyű de annál szebb feladatainak megvalósítását, őszinte tisztelettel köszöntjük a megye minden nevelőtestületét és kívánjuk, hogy munkájukat nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben végezhessék.

KEDVES HENRIK a pedagógusok szakszervezete megyei titkára

'— A kár? Tavaly 1,3■ milliót tönkretett az esős nyár, az idén az időjárás miatt csupán 88 ezer volt a veszteség. Ez még a tél végén történt. Mikor vállalva a rizikót, megindítottuk a gyártást. De így' is megérte, mert azokban a napokban hibátlanul megmaradt háromszázezer darab.

Sehol egy téglarakás, üres az egész udvar.

— Hát persze. Szinte a kemence nyílásából elviszik, ami kész.

A nyersgyártó gép motorja megállás nélkül hajtja a jókora szerkezetet. S az asszonyok .alig győzik elszedni az egyformára vágott agyagröm- böket.

Másutt a most égetésre kerülő tégla szárad. InnerT is a kisvasút viszi a kemencékhez. A berakókhoz, akik réseket hagyva, téglát téglára rakva megtöltik a később lángok járta kemence-termeket.

A berakok azok közé tartoznak, akik munka közben soha nem fáznak. Mert a kihűlt kemence fala is ontja magából a meleget. És ez hozzájárul ahhoz a belső hőhöz, amit a napi 12—13 ezer tégla felrakása termel. Gyorsan dolgoznak. Kezük, mint a motolla Emelik a két téglát, szemük egy pillanat alatt felméri, hova tegyék, s mikor alig hallható tompa koccanással megáll a tégla a többi tetején, már a kocsit nézik, ahonnan elveszik a következő két darabot. Varga Mihály és Gergely István jócskán iszik vizet naponta. Nem csoda, napbarnított bőrük állandóan csillog az izzadtságtól.

Mikor a vasúti sínek mentén távo'cdtam a gyá *!ól. néhány vagonban téglát láttam. Tár órával korábban került ki a kemencéből. Az jutott eszembe, vajon hány er.,beite! te odébb, rakta fe' be ki, mennyi verítékkel készülj hogy végül ház legyen belőle! Hogy falak mag is) l innak, amik otthont adnak másoknak, meleg fészket, ahova elrejtőznek a lél hidege elől.

SZEPESI LÁSZLÓ

Munkahelyi ártalmak

Unom a hétfőt, mondja hétfőn este a gépírónő, kedd este a keddi napot unja, szerdán végre megmondja miért: tíz esztendeje a hét minden napján az írógépet veri, s jó ha van egésznapos elfoglaltsága. A kisközség tanácstitkára „műsoron kívül" bevallja: szépen, komótosan kell csinálni mindent, hogy jusson is, maradjon is, ő például naponta csak egy borosgazdát keres fel termésfelmérés idején, s majdnem az egész napja rámegy. A konyhalányok idővel unják a konyhaszagot, a vegyszerrel dolgozók a vegyszer átható bűzét, a magtáros o búzát, a szalag mellett ülők a kezükbe kerülő munkadarabot, a vezetők a vezetést, a beosztottak magát a beosztottsóg tényét. Átmenetileg.

Minden szakmának, minden foglalkozásnak megvan a maga öröme és keserve, ezek felváltva követik egymást. Egyszer az egyik, másszor a másik, s az, hogy unjuk-e a munkánkat vagy sem, attól is függ, hogy melyik van túlsúlyban. Örülünk, ha észreveszik, hogy mit produkáltunk, és szomorúak vagyunk, ha hetekig, hónapokig se jót, se rosz- szat nem szólnak hozzánk. Az embernek nem sok kell ohhoz, hogy a munkahelyén jól érezze magát, mindössze annyi, hogy örömmel végezze és elismerjék a munkáját. Ha van mit elismerni. A tartós unalom és közöny jórészt azokban alakul ki, akiknek a munkája se hideg, se meleg, s nincs miért megveregetni a vállukat.

Többnyire igaz, hogy a munkás és a munka megtalálja egymást. Fene se tudja, hogy van ez, de a jó műszaki érzékkel rendelkező emberek előbb-utóbb fúrnak, faragnak, szerelnek, aki érzi az ételek ízét, biztos, hogy jó szakács válik belőle, a precíz, pontos ember pedig ott nyújtja képességei maximumát, ahol ez a tulajdonság nélkülözhetetlen.

Bármennyire is szokatlan, egyáltalán nem lep meg, ha olyasmiről hallok, hogy traktorra ült az agrármérnök, vagy könyvelői állást vállalt az óvónő. Nyilván

azért, mert a mérnök agrár- szakemberként nem felelt meg a vele szemben felállított számtalan követelménynek, az óvónőt pedig idegileg kikészítették a gyerekek. Jól tették, hogy szakmát, munkahelyet változtattak. Egész biztos, hogy nagyobb örömük lesz a munkájukban. Arróí nem is szólva, hogy a társadalomnak is nagyobb haszna válik egy jó traktorosból, mint egy emberileg, szakmailag nem megfelelő mérnökből. A jó traktoros nem unja a munkáját, viszont az ásítozó mérnök tele van feszültséggel, nem találja a helyét, elégedetlen és persze hasznavehetetlen. Aki a szakmáját nemcsak szereti, de tudja is, nem unatko- . zik, nem kesereg, legfeljebb helyet változtat, ha végképp nincs megelégedve, többnyire nem a fizetésével, hanem a munkahely légkörével.

A hétfői, a keddi, az egész heti unalom és fásultság oka lehet az is, hogy szép számmal akadnak, akik nyolc órán keresztül végzik el a napi négyórás munkát. Nemcsak hivatalokban, hanem üzemekben is: mégpedig

azért, mert ha többet dolgoznának, mint amit dolgoznak, felemelnék a normát, s a norma emelésével nem emelkednék arányosan a bér. A fizetésükkel elégedettek, s nem akarnak többet dolgozni. De hasonló a helyzet egyik-másik hivatalban is: az íróasztalra kiteregetett papírok alatt könyv lapul, s ha kimegy a főnök, a fiókból rögtön előkerül a kötés, a horgolás.

A munkahelyi unatkozósi ártalom nem mindig a dolgozókon múlik. Rajtuk is. De ott, ahol alaposan nem néznek utána, hogy ki mit, és mennyit dolgozik a fizetéséért, bizony fertőző betegség. S valószínű, hogy a beosztottakon kívül a vezetők is benne szenvednek. Mert hányszor hallani: eleinte még szóltam, munkát kértem, aztán rájöttem, hogy nem érdemes. Unatkozom inkább, mintsem besúgónak, törtetőnek tartsanak.

V. M.

Hétfői kérdésünk:

Miért nehéz Szekszárd lakótelepein

a tájékozódás ?

Tapasztalhatjuk, hogy a megyeszékhely új lakótelepein nehéz a tájékozódás. Soká tart, amíg a keresett házat megtaláljuk. Egy-két esetben hagy- ján. ám gondoljunk azokra — postásokra, díjbeszedőkre — akiknek napi munkájához tartozik a lakók felkeresése. E problémával kapcsolatban írt levelét juttatta el szerkesztőségünkhöz a napokban Hazafi József szekszárdi olvasónk. A falunyi lélekszámú lakással rendelkező 160 lakásos bérház új címe Kölcsey lakótelep 1. „Korábban Wosinsky lakótelep 160 lakásos bérház volt. A címváltozás sok-sok adminisztrációval és munkával jár. Hány és hány munkaórakiesést jelent, amíg az épületben lakók átíratják személyi igazolványukat az új címre?”

Dr. Wéner Jánost, a városi tanács vb-titkárát kerestük fel a problémával kapcsolatban, és kértük, tájékoztassa olvasóin, kát arról, hogy a tanács a jövőben hogyan kíván segíteni azon, hogy a mostaninál lényegesen egyszerűbben tájékozódhassunk a megyeszékhely valamennyi lakótelepén.

— A probléma régi keletű, évek óta hallunk róla. Mindé, nekelőtt azt szeretném tisztázni, hogy az új lakótelepek épületének megnevezésére, új utcanevek adására a tanács műszaki osztálya tesz javaslatot a végrehajtó bizottságnak, mely azután végérvényesen dönthet. Véleményem szerint nem jó megjelölés egy új bérház esetében a betű és a szám párosítása. Például Tartsay lakótelep B/3. Sokan kérdezték már, miért nem csak számmal, vagy betűvel jelzik a több lakásos épületeket? A kérdés jogos. A nehezen megjegyezhető cím magyarázata pedig az, hogy a beépítési terveken szereplő tervezői megjelöléseket a műszaki osztály egy az egyben átveszi.

Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezen változtatni? Nos, éppen a közelmúltban, augusz- . tus végén, szeptember elején a megyeszékhely lakótelepein új számozási rendszert vezettünk be, melyet már jó néhány városban jól bevált gyakorlatként alkalmaznak. A lakók megfigyelhették, hogy minden lépcsőházi bejárathoz más és más számot függesztenek ki. A lépcsőházi számozás a lakó. telep nevéből és a lépcsőház számából áll. Például a Kölcsey lakótelep egyik három lépcsőházas épületének megjelölése: Kölcsey lakótelep 2, 4, 6.

Ez a számozási rendszer nálunk új. Felkészültünk arra is, hogy esetleg nem válik be. Ha ez bekövetkezik, akkor a megyeszékhely lakótelepeinek bejárati részén lakótelepi név. táblát és tájékoztató térképet

helyezünk el, melynek segítségével azután könnyebb lesz a tájékozódás.

Az utcák elnevezésével kapcsolatban pedig a jövőben bevezetjük, hogy a családi lakóházak lakhatási engedélyével együtt megadjuk a pontos utcanevet és házszámot.

Ami pedig a levélírójuk által felvetett problémát, a rendőrségi bejelentkezést illeti, elmondhatom, hogy a lépcsőházi számozás miatt senkinek sem kell a rendőrségre menni azzal, hogy személyi igazolványába az új címet írassa. Ezt mi a rendőrség illetékes osztályával megtárgyaltuk. Kizá. rólag azoknak kell az új címen bejelentkezniük, akik odaköltöznek. Tehát emiatt semmiféle munkaóra-kiesés nem történik.

Érdemes még az utcanevek, ről is szót ejteni.. Amint mondtam is, az új utcanevekre a tanács műszaki osztálya tesz javaslatot, de előtte megbeszéli azt a várostörténeti klub tagjaival. Igyekszünk jellegzetesen szekszárdi utcaneveket adni. így pédául a Rizling, Ezerjó, Kadarka utcákra gondolok. De természetesen nem feledkezünk meg azokról a művészeti, politikai életben ki. emelkedő személyiségekről sem, akiknek valamilyen formában kapcsolatuk volt Szek- szárddal.

— vj —