Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
o Mári néni meséi (Már! néni, Fábián Ágostonná, Ivakasdon, tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édesapjától hallotta őket, akik a Székelyföldön, And- rásfalván éltek. Lejegyeztük meséi közül a legszebbeket, így vasárnaponként a mi kis olvasóink is megismerkedhetnek Mári néni meséivel.) Várj úk irály Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember, s annak annyi gyermeke, mint a rostán a lik. még eggyel több. Szegények voltak erőst. Volt az embernek két kicsi ökröcs- kéje, azzal járogatott mindennap szántogatni. Hát egyszer ahogy szánto- gat, látja, hogy a feje felett akkora sereg varjú van, hogy még a Napot is eltakarják. Egy különösen nagy volt, s két szárnyával leereszkedett a szegény emberhez: — Kár. kár! Te szegény ember, add ide a két ökrödet! Nézd csak mennyi a katonám, nincs mit enni adjak nekik. Én vagyok a varjúkirály és most jövünk a háborúból. Azt mondta a szegény ember: — Hát én odaadnám, dehát akkor mivel szántok? Sok gyermekem van nekem, mindennap enni kell adni nekik, s ha a két ökröcskét odaadom, nem lesz mivel szánto- gassak. t — Amiatt ne búsulj! Itt lakom a harmadik határon túl, gyere csak oda. Van egy erős, szép, nagy palotám. Gyere oda, ezért a két ökörért amennyit kérsz, annyi pénzt adok. Gondolta magában a szegény ember, abból a pénzből tud venni majd magának ökröt. Hát odaadta. A varjak csak rászálltak és mind egy szemig megették a két ökröcskét. Úgy sajnálta a szegény ember, hogy azt sem tudta, mit csináljon! Jóllaktak a varjak és elrepültek. Hazamén a szegény ember, és mondja a feleségének és a gyerekeinek, hogy mi történt. Gondolkoztak eleget az ígéreten, igaz lesz-e, nem-e. Reggel felkelt a szegény ember, felöltözött szépen és elindult arrafelé, ahová a varjúkirály mondta, hogy menjen. Ahogy megyen, megyen, reggeltől ment délig, odaért egy nagy juhnyájhoz. Kérdezősködik a pásztortól, hogy nem tudja-e. merre van a varjúkirály. — Csak menjél tovább szegény ember, mi is annak a nyáját őrizzük. Hát te miért mész oda? Az ember megmondta.’ — Tudod, szegény ember, mit kérjél a varjúkirálytól? Semmit se, csak a mindenitjáró paalmocskáját! Jól vart. gondolta a szegény ember és ment tovább. Este odaért egy nagy disznócsordához. Mondja a kanásznak, hogy hová megy. Nem tudja-e. hogy hol van a varjúkirály? — Nem messze van szegény ember, menjél csak még egy pár métert, odaérsz. Hát te miért mész? Elmondta a szegény ember. — Tudod mit, szegény ember? Annak a varjúkirálynak van a feie felett egy mindent- járó darálócskája, azt kérd el! — Jól vart — mondta a szegény ember és addig ment, míg oda nem ért. Olyan kacsalábon forgó palota volt, hogy alig mert ránézni. Nézelődött azért, és látja ám a királyi koronát, de nem varjúkirály viselte, hanem rendes király. Kikönyökölt az emeleten, az ablakon. Azt mondja a szegény embernek: — Szegény ember! A sapkádat hajítsd oda a palotához, akkor megáll, mert kacsalábon forog. Oda is hajította a szegény ember, a palota meg is állt. Elindult a lépcsőkön fölfelé, de a király eléje jött. — Ugye csodálkozol szegény ember? Tudod, én varjú vagyok mindenhol, de itthon rendes király vagyok. Nézd, ott van a sok katonám, sorakoznak az udvaron. Ezek ették meg az ökreidet. Gyere, most! adok egy zsák pénzt, elviheted. Gondolkodott a szegény ember, hogyan mondja meg, hogy neki nem kell a zsák pénz. — Tudja felséges királyom, nagyon elfáradtam. Itt szeretnék maradni, hogy egy kicsit pihenjek! — mondta, és gondolta magában, majd csak meg tudja mondani a kívánságát. Azt mondja a király: — Jó is lesz. nem jó éjjel útra ereszteni egy zsák pénzzel. nehogy valaki elvegye. Maradjál csak itt, szegény em-■ bér. Enni adtak a szegény embernek. ágyat vetettek neki. A király még el is beszélgetett vele. Reggel, mikor a szegény ember felkelt, a király elébe ment. Megint enni adtak neki, s a király azt mondta: — Na most, szegény ember, előállítottam egy szekeret lovakkal. az is a tiéd lesz. Rajta van egy zsák pénz. — Tudja felséges királyom, nem is kell nekem a zsák pénz, hanem ami ott a feje felett van. a mind ént járó maimocska. Azt adja nekem! Erőst megmérgelődött a király. — Ezt nem adom oda senkinek! Ezzel etetem a katonáimat! De a szegény ember addig könyörgött, míg a király megunta a sok beszédet és odaadta a maimocskát. A szegény ember örvendett, nem tudta, hogy most mit csináljon a maimocskával, nem tudta a kezelését sem, de gondolta, majd lesz, ami lesz. Békapta a hóna alá és elindult. Ahogy megy hazafelé, megy, rnende- gél, azt gondolta, ki kellene próbálni. Leült az árokszélre, és a darálócskát is letette maGALAMBOSI LÁSZLÓ: IQÉZŐ Borostás a bagoly útja. Sólyomtoli a gyertyaláng. Pipacs-gyepűt átugratva vágtába kezd a katáng. Mályvatornya ablakából hajiig fölénk Hold-király. Hajad izzó hárfahúrján szárnyas csillag muzsikál. Szárnyas csillag az én kezem, fényesedjék szíveden. Szárnyas csillag a Te kezed, tüdököl a szívemen. ga mellé. Azt mondta neki: Darálj, darálj, darálócskám! Hát tudjátok, ott aztán leves. hús, mindenféle sütemény, ennivaló volt! Az ember csak ámuldozott rajta. Jóllakott, és amikor azon gondolkozott, hogy a maradékkal mit csináljon. látja, hogy egy erős, nagykalapú ember jön arrafelé. Nem is látta előbb, csak a kalapját. Még felhőnek is gondolta, nem-e egy nagy felhő? Hát ahogy odaér a nagykalapú ember, megfogja a kalapját, leveszi, azt mondja: — Jónapot, szegény ember. Hát te mit csinálsz? — Eszegetek! — Hol kaptad ezt a sok ennivalót? — Hol kantam volna? Ez a darálócska darálta. — Vendégeljél meg engem is! — Meg én szívesen. Üljél le. A maradékból jóllakott a nagykalapú is. Azt mondja akkor: — Hallod-e te szegény ember? El kéne a kalapomat cserélni ezért a darálóért! Látod-e ezt a kalapot, milyen: aki felteszi, mehet akárhová, senki sem látja meg. — Hát látom. Cseréljük el. Elcserélte a darálócskát a kalapért. Megyen, megyen a szegény eiríber egvfelé. a másik ember a darálóval másfelé. De alig ment egy hají- tásnyira, találkozott megint egy emberrel. Annak volt egy olvan. mint egy sétabot a kezében. Azt mondja: — Hát te nagykalaoú ember, hát te hová mész? — Előre az orrom után! — válaszolt nagy bánatosan. — Te hová mész- azzal a bottal? — Ennek ai botnak csak azt kell mondani, hony üssed üssed, botocskám. Ez egy ilyen bot. — Tudod mit? Cseréljük el a kalapot ezzel a bottal! El is cserélték, ott abban szent helyben. Gondolta magában a szegény ember, no most jó. hogy ez a bot nálam van. Megsúgta a botnak: Botom. menj el a darálócska után! A botnak sem kellett egvéb, egyenesen ment az emberhez, aki az elébb elvitte p darálócskát. Visszahozta tőle. — Most meniél a kalap után! — mondta a szegény ember. A botnak nem kellett kétszer mondani. Futás! Elment a kalap után, és azt is visz- szahozta. így a szépén y embernek lett egy darálója. egy kalapja és botja is. azzal ment haza. Mire hazaért, már nagyon éhesek voltak! a gyermekei, sírtak-rítak. hiszen oda- csavargott az aoink vagy három napig. Mondja is a felesége: — Hol volt ilyen sokáig? Se pénz. se ökör. semmi sem! Itthagyott minket étien! — Ne bésüliatok. hoztam én valamit! Üljetek asztal köré, meglátjátok, mi lesz! Letette a maimocskát az asztalrg. A botot kiállította a kapu sarkához.. Mondta: darálj, darálj, malmocskám. A gyerekeknek r. szemük-száiuk tátva maradott, annvi ennivalót darált a darálócska. Még ki sem gondolták, már a darálócska meg is darálta ... így ment ez sokáig. Egyszer csak meghallotta a vörös király, hogy a szea“ov embernek milyen darálóia van, hogv azzal semmire sincs gondja. Azt mondia. hogy el kell menni, és elvenni tőle. El is ment a vörös király a katonáival, de a katonák, Havas György üzenete 1944 decemberében a budapesti utcán a nyilasok agyonlőttek egy fiatalembert. Az emberélet olcsó volt, naponta voltak kivégzések, ez a magányos gyilkosság jószerivel nem is tűnt fel senkinek. Az áldozatot Havas Györgynek hívták, 21 éves volt, minden földi vagyoni, 21 évének értelme és ígérete egy szürke füzet, amely 23 verset tartalmazott, azt, amit a bizonytalan időkből át akart menteni egy jobb korba. Ha már saját sorsában nem bízhatott, a füzetet vitte biztos helyre, s miután átadta megőrzésre, visszaindult a bizonytalanba, pontosabban a biztos halálba. Mert ekkor érte a gyilkos golyó. Csak ennyit tudunk róla, halála körülményei máig tisztázatlanok. A 23 vers. s az a kevés, ami korábban megjelent tőle, megmaradt. S a szürke füzet most, harmincévi búvópataksors után, felbukkant, s a költő a teljes ismeretlenségből ezzel lép elénk, magával hozva a 23 eddig rejtőzködő versen kívül a többit is, ami sajnos ugyancsak nagyon kevés. Könyve alig másfél száz oldal, ennek is tekintélyes része Rónay György nagyon szép kíséröszövege, mégis nem lehet meg- hatódás nélkül olvasni. Pedig Havas György nem remekíró. Nem volt csodagyerek, s versei, fordításai, rövid esszéi csak a tehetséges pályakezdőt mutatják, azt, akire a szerkesztők felfigyelnek, s azt mondják rá, viszi valamire. Jó szeme van, biztos formakultúrája. s minden jel arra mutat, hogy valóban „vitte volna valamire”. De 1944 decemberében, amikor már csak hetek választották el a felszabadulástól, az emberi őrület, a jóvátehetetlen gonoszság kioltotta életét annak, aki úgy képzelte, szép szavakkal, a gondolat igazával fog majd harcolni emberségért és szépségért. Havas György irodalmi'hagyatéka egy írói pálya végén a „zsengék” címszó alá került volttá, de így ezzel kell beérnünk. Ám ezeknél a zsengéknél fontosabb sorsának kemény tanítása, az az örökérvényű üzenet, amit Havas György tragédiája példáz. Mert a védtelen szellem mindig ki van szolgáltatva a gonoszságnak, a gyilkos meghúzza a ravaszt, s egy fiatal élet minden reménye, virtuális lehetősége zuhan az élettelen testtel a pesti járdára, s mégis, a védtelen szellem túléli kiszolgáltatottságát. Mert íme, itt van ez a 23 vers, mely harmincévi rejtőzés után kétségbeesett üzenetként szó} hozzánk. De vigasztalóan is, s arra figyelmeztet, hogy a jó, még ígéretként is, túléli gyilkosát, s o közönyös időt. s ha nem tud azzá lenni, ami lehetne, töredék-voltában szólal meg. az örökre elveszett versek helyett egy élet oktalan tragédiáját mutatja fel. Havas György könyve, a Levelek Tomiból, ilyen üzenet. Fájdalomív ni és reménykedve forgatjuk lapjait. CSÁNYI LÁSZLÓ ahogy csak a kapuhoz értek, a bot csak csihi-puhi. úgy elverte őket. hogy azt sem tudták, hogy hova fussanak. A király hátúira volt maradva, kérdezte is: — Miért futtok ti vissza? .— Van egy bot a kapu sarkánál. az úgy elver. hogy szétpozdorjál minket. — Gyertek csak! — mondta a vörös kirúlyGondolta magában a szegény ember, hogy baj lesz, be kell hoznia a botot, mert még a királyt is elveri. Jött a vörös király. Szegény ember elébe állott, tisztelgett. — Hallottam, szegény ember, hogy van egy malmocs- kád. Meg kéne, hogy nézzem, igaz-e. amit beszélnek róla. — Felséges királyom, jöjjön bé, kendet is megvendégelem v,e)e! Bevitte a királyt, még a katonáit is. leültette őket. ahová hely volt. Még a földön is ültek, mert nem volt elég széjkje sem. Középre tette a darálócskát, S mondta, darálj, darálócskám. A darálócska erőst finomakat darált, jóllakott a király, csali úgy töröl'gette á száját. Egyszer csak, amikor javában esznek, jött egy nagypecsétes levél a királynak. Elkezdte olvasni, elkomorult az arca rettenetesen. Azt mondja a szegény ember: — Mi baj van felséges királyom? • — Jaj. rettenetes nagy baj van. Hívnak a háborúba. Betört az országunkba az ellenség! — Á, egyet se búsuljon, maradjon csak itt. majd én megyek és elintézem! Felkapta a darálócskát a hórta alá, a botot a kezébe, a kalapot a fejire, elindult a háborúba. Mikor odaért, ahol ott volt már az ellenséggel szemben, daráltatott magának ennivalót, evett, akkor a kalapot feltette, láthatatlan lett. Szólt a botnak: most üssed botocskám! Az e'lenséget úgy elverte az a bot, hogy híre-pora sem maradott, úgy elfutottak, hogy a vörös király országához még közel sem mertek menni. A szegény ember hazament, s mondta a királynak, mehet nyugodtan haza az országába, mert az ellenséget elzavarta. A király nemhogy elvette volrta a darálócskáját, de mivel öreges volt, a szegény embert választotta meg maga után királynak. I»v a szegény ember gyermekeinek mindnek sok föld jutott, nagygazdák lettek, éltek boldogan, és még ma is élnek, ha meg nem háltak. (A mai mesében három szó van, ámit „le * kell fordítani”: lik=lyuk, erős=nagy, crőst^na- ffyon.) Népújság 1973. szeptember 9. t
