Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

Lazult a technológiai fegyelem a sütőiparban A zsebpénz az a pénz- " összeg, ami szoros, vagy átvitt értelemben a zsebben van. Fedezete váratlan, vagy többékevésbé váratlan kiadá­soknak garancia arra, hogy ha az- ember mindennapjait hirtelen anyagi meglepetések bonyolítják, ne jöjjön zavarba. Fizethessen „zsebből”, esetleg a ládafiából, az otthon hóközi kiadásokra rendelkezésre álló pénzösszegből. Készpénzből. Válasszuk kétfelé a szót: — olyan pénzből, amelyik kifi­zetésre készen van. Kinek mennyi a zsebpénze, milyen összeget őriz otthon? Az elmondandó!« nemcsak személyes tapasztalatok, naások is segítettek gvűjtésükben.. * — Jól keresek!' — mesélte barátom, a vezető beosztású mezőgazdasági szakember. Nemrég váltam. albérletben lakom. Havi nyolcszázért .Tó máltkorában megyek lakbért fizetni, két ötszázassal. A há­ziasszonyom kotorászott egy darabig abban a régi kézitás­kában, ami talán a millennium­kor lehetett úi. Nem akadt anrója, de a táskában pihent vagy harminc-negyven ötszá­zas. Persze, hogy fennakadt a szemem és megkérdeztem; — Itthon őrzi!« a pénzüket, nem a takarékban? — Van ott is! — legyintett. — De itthon se lehet az em­ber pénz nélkül? Nem igaz? De igaz. Az illetők szőlős­gazdák szorgalmas, minden­hogyan hasznos állampolgá­rok. akiknek életformájuk a szerzés. Bankjegyek formájá­ban. * Z. egv középüzem főmérnö­ke. Kitűnő szakember, szép családi ház. Skoda kocsi, éven- tp külföldi nyaralás családos­tól. — Hány forinttal a zsebé­ben indul el reggelente ha­zulról? — Nevessen! Harminc­negyvennel. — Ennyit ad az asszony? — Ennyit. i — És ha több kell? — Akkor többet. Amennyit kérek. A főmérnök persze nem jó példa. Magas fizetése van, évente nyereség-jutalom, jog­gal megszolgált újítási díjai. Ezek az összegek többnyire takarékba kerülnek. — Otthon mennyi van? Ugv értve, hogy a havi háztartási költségekre szükségesen, az életvitelre megkívántakon fe­lül. — Négy-ötezer. Biztonság­ból. hogy zavarba ne jöjjön az ember. ♦ Simontomyán J.-vel beszél­getek. — Van pénzem, — szögezi le félig-meddig elutasítóan. — Kölcsönt akarsz kéjmi? Mert azt nem adok. * * Éppen nem akarok kölcsönt kérni. Mondom, hogy miért érdeklődöm. — Nem tudom, hogy meny­nyi van otthon, —• vallja be őszintén. — Amennyi kell az élethez. Nézz rám. láthatod, hogy szeretem a gyomromat. Látom. J. százhúsz kiló kö­rül jár, minden erőltetés nél­kül megeszik háromnegved kiló sült húst, vagy reggelire két szál füstölt kolbászt. — Következő hónap elején pótoljuk, ami elfogyott. — maeyarázza tovább, maid részletesebben is felvilágosít. — ötvenkét éves vagyok. A házam öt éve készen áll, is­mered. nem akarok különbet. Berendeztük. Tévém van, mo­sógép, meg minden háztartási masina szintén. A Skodám jó, a szőlőm szépen terem, a lá­nyaim férjhez mentek, nem kell őket semmivel sem támo­gatni. Miért ne éljek jól? A pénz azért van. hogy elfogy­jon. nem azért, hogy néze­gessem. Szerelő a mestersé­gem, nem bankár... • Egyik kereskedő ismerősöm arról informál, hogy faluhe­lyen csökkenőben vannak az úgynevezett áruforgalmi csú­csok. Karácsony és más jele­sebb ünnepek előtt természe­tesen most is nagyobb a for­galom az átlagosnál, de pé1- dául a zárszámadások ideje már korántsem érezhető any- nyira, mint esztendőkkel ez­előtt. Aki bútort akar venni, vagy hűtőszekrényt, motorke­rékpárt. rádiót, az évközben is elmegy a boltba. Nincs rá - szorulva arra. hogy a végel­számolásig halogassa nagyobb beruházásait. Távolról sincs arról szó, mintha ez minden­Zsebpénz kinél így lenne, változás, nem is akármekkora változás, még­is van. A termelőszövetkezetek jelentős része rendszeresen fi­zeti a havi nyolcvan százalé­kos előleget. Ez ,a hóközi ki­adások biztos fedezete, hiszen a következő hónapban újra jön az utánpótlás, nagyon so­kan fel is élik annak rend.ie- módja szerint. Úgy tűnik, és ezt konkrét számok igazolják, mintha csökkent volna az em­berek takarékoskodási kedve. Elgondolkoztató, hogy jó e ez így? * Z. meséli Tamásiban,' aki termelőszövetkezeti tag. — Akár hiszi, akár nem. én még loptam kukoricát az apám padlásáról hogy isten­igazában kimulathassam ma­gam a búcsúban. A fiam erre aligha lesz rászorulva, meg tudja fene, nem olyan nagy szórakozás már a búcsú, mint annak idején volt. Mire kell manapság az embernek a pénz? Elmondom, ifem egy esztendő, hanem az egész éle­tem példáján. Az ember elő­ször dolgozik, hogy megéljen. Aztán dolgozik, hogy jobban éljen. Jönnek a gyerekek és egyszer csak rájön, hogy kicsi a régi ház. építeni kéne egy újat. Kuporgat, aztán elmegy a takarékszövetkezetbe, vagy az OTP-hez és amije van, azt megfejeli kölcsönnel... (Közbevetőleg: 1970-ben 1122, tavaly előtt 1294, tavaly 1646 különböző fajtájú lakás épült megyeszertií ilyen támo­gatással. Ez a szám az idei év végén előre láthatólag 1763 lesz.) — Közben öltözködik, mert ma már egy ünneplővel, meg egy hétköznapi ruhával nincs meg az ember gyereke. Bútort vesz. mosógépet, ezt-azt... (Áruvásárlási kölcsönök az év első hat hónapjában Tolna megyében: 41 millió 600 ezer forint.) — Most, hogy már nekünk is jobban megy. minden évben egyszer megjön a külföldi ro­konság. Az öcsém, meg a gye­rekei, öt-hat hétre. Ez persze, hogy kiadás ha ősszel-télen mi olykor-olykor visszaadjuk a látogatást, akkor szintén... (17 millió 300 ezer forint értékben kértek a megyében személyi kölcsönt január 1- től június utolsó napjáig.) Közbevető kérdés: 1 — Kocsit nem vesz? — Kinek van arra pénze? Egy nyeremény-betétkönyvre valót azért összeizzasztatott az asszony velem... (A múlt év végén 13 761 gépkocsi-nyereménybetét- könyv volt a megyében. Har­minchármán nyertek gépko­csit. Az idén augusztusig hu- szonhatan.) — Mi a véleménye a ka­matról? — Kevés, ha kapom, sok, ha nekem kell adnom! (Tavaly a megyében 1 mil­liárd 243 millió betét után 101 ezer betétkönyvre jóvá­írtak 44 millió forint kamatot.) * Nehéz összegezésre vállal­kozni. Évek óta hirdetjük és valljuk, hogy életformaválto­zásnak vagyunk részesei, ta­núi. Természetesnek tűnik, hogy a társadalmi viszonyok változta az egyének életvite­lében is más magatartási for­mák kialakulását segíti elő. Kereken tíz évvel ezelőtt a Népművelési Intézet jóvoltá­ból több hónapos munka árán tanulmányban dolgoztuk fel a Diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek ezer szocialista brigádtag- júnak életét. Akkor ez. volt az egyértelmű tanulság, hogy az emberemlékezetre (egész tör­ténelmünkre) visszanyúló nyo­mor emlékei még kísértenek. Ki-ki az emberibb élet meg­teremtése elííő örömeit éli. de még egyáltalán nem biztos, hogy tartalommal is ki tudja tölteni a megteremtett kerete­ket. Valóban lakni az új la­kásban, nemcsak berendezni, hanem használni js a fürdő­szobát. havi százötvennel több kilométert menni a fényesre tisztított gépkocsival. A kere­tek megteremtése szorgalmat, sokszor emberfeletU munkát, takarékoskodást igényelt. Most mintha valami envhe és em­berileg ugyan érthető de cseppet sem hasznos lazítás tanúi lennénk. Hasznosnak azért nem mondható, mert a felnövekvő, a me.Slettebbeknek ’ helyébe lépő új generáció tag­jai, új, változó és nagyobb igé­nyek hordozói lesznek, me­lyek kielégítésére a rendszeres takarékosság ma éppúgy elen­gedhetetlenül szükséges, mint korábban. A Csolima. a koreai legen­dabeli táltosló, olyasféle, mint a magyar mondavilág csoda- szarvasa. Csak éppen többet emlegetett és a mai életbe is áthonosított. Koreai szóhasz­nálattal, nemes tulajdonsága, hogy másodpercenként ezer iis — jó 400 kilométeres — se­bességgel száguld. A Csolima egy ország jelképe. Annak hirdetése, hogy milyes öles léptekkel halad előre a ne­gyedszázados évfordulóját ün­neplő, szocializmust építő Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság. Eszak-Koreában minden új — tizenöt-húsz évnél nem idősebb. Nem is lehet idősebb, hiszen a koreai háborúban az amerikai bombázók szinte mindent leromboltak. S hogy most hol tartanak, azt talán legjobban a főváros példázza. A felszabadulás órájában Phenjant „rokkant” városnak nevezték. (Az amerikaiak módszeresen „dolgoztak”. Min­den négyzetméterre egy bom­ba jutott.) Most a. „fehér vá­rosnak” hívják. Méltán. Széles sugárutak, óriási terek, par­kok, sokemeletes épületek. A koreaiak megtanultak gyor­san, szépen, jól. építkezni. En­nek a modern, de a változatos tervezés és díszítés (színes ke­rámia borítások) miatt is mu­tatós építésnek példája Phen­az Ön jeleraife meg A megyei (fővárosi) élelmi­szerellenőrző és vegyvizsgáló intézetek nyári ellenőrzései ar­ról tanúskodnak, hogy a sü­tőiparban romlott a technoló­giai fegyelem és a házi minő­ségellenőrzés sem dolgozik eléggé hatékonyan. Egész sor üzem ellen kellett különféle eljárást kezdeményezniük, mert termékeik nem feleltek meg a szabványoknak, illetve forgalomba hozatalukkal kár érte volna a fogyasztókat. A kaposvári minőségellen- őrö'c két sütődét figyelmez­tettek, mert súlyhiányos volt a kenyér. Hasonló kifogást emelt egy-egy üzem ellen a székesfehérvári és a zalaeger­szegi intézet. A szegedi minő­ségellenőrök nem megfelelő ízű kenyér gyártásáért java­soltak felelősségre vonást az egyik sütőipari vállalat ellen. Az egyik Balaton-parti üzem­ben 17 ezer tejes kiflit gyár­tottak úgy. hogy „spóroltak” az alapanyagokkal, emiatt megfelelő felelősségre vonást kezdeményeztek az üzem ve­zetői ellen. Két intézet tett ki­jan híres Csolima negyede. Csolima szédületes gyorsaság­gal épült. Hat hónap alatt ké­szült ez a jelentős kiterjedésű városrész 1970 novemberére, a Koreai Munkapárt V. kong­resszusára. Itt el kell oszlatni egy téves elképzelést. Sem Phenjanban, sem általában az országban nem fedezhető fel semmi ke­leties. egzotikus vonás. A vá­rosok városiasak; a falusi há­zak nagyon rendezettek. No és lakóik? Hogyan öltöz­ködnek. milyen a koreai „di­vat”? A nők nagy többsége a hagyományos koreai öltözéket hordja. A csimát, az általában sötét kelméből készült, bokáig érő szoknyát, amely közvetle­nül a mellnél kezdődik, majd­nem a hónalj alatt. A tyogorit, a rövid kabátkát, amely a ma­gas szoknyának még az övé­ig sem ér és ujja virágszirom, szerűen kiszélesedik. A férfiak öltözéke az európai szabású öltöny, vagy a jellegzetes, ma­gas nyakú, elöl végig gombolt acélkék, szürke uniformis sza­bású ruha. És hogyan élnek? Az élet- színvonal, vagy inkább az ál­lampolgárok személyes fo­gyasztása „európai értelem­ben” tisztes, de Korea múlt­jához, vagy az ázsiai országok többségéhez viszonyítva ki­emelkedő. Luxusáruk nem kaphatók, x még sok más sem, ami nálunk már többéJkevés- bé közszükségleti cikknek szá­mít. De az alapvető szükség­leteket élelemből, ruhából fe­dezik. Az állam a lakásépítő még falun is, a. lakbér jelké­pes. Általában a természetbe­ni. szociális juttatás jóval fon­tosabb, mint a bér, — bár az utóbbi időben, az árukínálat növekedésével, a pénzjuttatás­nak is növekszik a szerepe. A diákok könyveket, írószereket és évente kétszer iskolai ru­házatot kapnak. Olyan vívmányok ezek. ame­lyeket csak nagyon keltés ázsiai ország mondhat ma­gáénak. (Zalai) fogást azért, mert a zsemle­morzsát hiányosan jelölték a gyártók, a nem megfelelő feliratozás ugyanis félrevezet­né a vásárlókat. A vendéglátóiparban is rom­lott a helyzet. A debreceni in­tézet öt. a kaposvári minőség­ellenőrük 22. a szegediek pe­dig 8 vendéglátóipari üzem, illetve bolt ellen tettek az el­múlt hetekben szabálysértési feljelentést. A leggyakrabban azért kellett eljárniuk, mert a presszókávéban kevesebb volt a kávé és a fagylalt súlya ki­sebb volt az előírtnál. A ven­déglátóipari üzemekben több esetben súlyos visszaélést „vi­zezést'’ állapítottak meg, első­sorban a boroknál. (MTI) A Bátaszéki BARNF.VÁL FELVÉTELRE KERES szerződéses munka- viszonyra, ADMINISZTRÁTORI BEOSZTÁSBA, ÉS PORTÁS BEOSZTÁSBA NŐI MUNKAERŐT. Jelentkezés: Bátaszék, Bu­dai u. 117. szám alatt. (225) Gemenc Szálló Szekszárd felvételt hirdet: SZAKKÉPZETT SZAKÁCS, VAGY SZAKÁCSNŐ CSAPOS, ÉJSZAKAI TAKARÍTÓNŐI ÁLLASOKRA. Jelentkezés a Gemenc Szálló irodájában. (246) Bátaszéki Fémipari Szö­vetkezet FELVESZ: SZERSZÁMKÉSZÍTŐ SZAKMUNKÁST, KÖSZÖRŰS- SZAKMÁBAN JÁRTAS ELŐNYBEN. Jelentkezés: Budai út 5. munkaügyi csoportnál. (190) A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat Báta­széki Cserép- és Vázkerá­mia Gyára felvételt hirdet VILLANYSZERELŐ ÉS ELEKTRO­MŰSZERÉSZEK RÉSZÉRE. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés személyesen a Bátaszéki Cserép- és Váz­kerámia Gyárnál, Krekó György ügyintézőnél. (223) O. I. Phenjan, a „Fehér város“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents