Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

MAGAZIN * MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN Jéghegyet a sivatagoknak Tíz kilométer hosszú jéghe­gyekét vontatni az Antarktisz- tól Ausztráliáig fagy Latin- Amerikáig hogy ott édesvizet nyerjenek belőle. Ezzel az elképzeléssel foglalkoznak, méghozzá nagyon komolyan az amerikai kutatók. Közelebb­ről vizsgálva a kérdést, ez az elgondolás nem is tűnik olyan esztelennek, mint első látásra hinnénk. Az Egyesült Álla­mokban nemrégiben jelent meg egy beszámoló, amely részletesen elemzi egv effaj­ta vállalkozás megvalósításá­nak lehetőségét. felméri a művelet költségeit és arra a megállapításra jut. hogy technológiailag kivitelezhető, gazdaságilag pedig rentábilis. Az ötlet eredete viszonylag régi. Tulajdonképpen a XIX. század közepéit született meg, amikor Alaszka befagyott ta­vainak jegét Kaliforniába szál­lították. A későbbiek során 'még merészebb vállalkozásba kezdtek: a jéghegyekkel akar­ták orvosolni a kaliforniai víz­hiányt. Már 1890-ben és 1900- ban is előfordult, hogy ki­sebb jéghegyeket vontattak végig Chile partjai mellett, a Tűzföldtől Valparaisóig, sőt Peruig. így a jéghegyek 4000 kilométernyi utat tettek meg. W. F. Weeks és W. J. Camp­bell, az amerikai beszámoló szerzői a beszámoló előszavá­ban bevallják, hogy kezdetben inkább a fantázia szülöttének tartották a jéghegyproblémát, Legnagyobb meglepetésükre azt tapasztalták, hogy az el­vontatott jéghegyekből való­ban lehet édesvizet nyerni. Mindenekelőtt helyesen . kell megválasztani a jéghegyfor­rást. Az Északi-sark eleve ki­esik. mert túlságosan távol van azoktól a vidékektől, amelyek­nek jégre van szükségük. A déli sarkvidék azonban hatal­mas jéghegytartalékkal ren­delkezik, elérhető távolságban van Ausztrália és Latin-Ame- rika szárazság sújtotta part­vidékétől. ahol minden menv- nyiségben nagy örömmel fo­gadnák az olcsó édesvizet. Problémát jelent a jéghe­gyek elvontatásának megszer­vezése, a 250 méter vastagsá­gú, több száz méter széles­ségű és esetleg több kilomé­Lézeres világítótorony A világ első lézeres világí­tótornyát Cook kapitány em­lékművére szerelték fel Ausztráliában. A világítóbe­rendezés mindössze másfél méter magás; súlya 46 kilo­gramm, de sugarának intenzív fényét 35 kilométer távolság­ban is meglátják, bármilyen Rómában már tarifája volt Egy kis búvártörténelem tér hosszúságú tömbök elvon- tatása nyilvánvalóan nem könnyű feladat. Bonyolult számításokat vé­geztek annak érdekében, hogv felmérjék: mekkora energiára van szükség a jéghegyek el- vontatásához. AJhhoz. hogy egy bármilyen kisméretű jéghegyet .megfelelő sebességgel vontas­sanak. tekintélyes rúennyiségű energiára van szükség. Óránként f'»Imérföldes se­besség mellett a jelenleg üzem­ben lévő legnagyobb telipsít- ményű vontató 07 500 lóerő) csak eev 230 x 920 x 250 méte­res k'rrbegyet tudna elvontatni, amelynek volumene 52 millió 900 ezer köbméter. Feltéve, hoev a jéghegyet érintetlenül tudják elvontatni rendeltetési helyére, a belőle kinvert víz — az ipari úton sótlanított tengervíz ielenlegi árát véve alapul — 35 millió frankot ér­ne. Ehhez természetesen még hozzá kell számítanunk azt, hogv a jéghegy elkerülhetet­lenül olvad az út folyamán. A vontató haiók útja 4—fi hónapig tart. félidőben 15 C folkos vízben vezet az út. A számítások kimutatják. hogy ilven körülmények között a jéghegy tömegének meg kell haladnia az egymillió köbmé­tert, nehogy teljesen elolvad­jon, mielőtt rendeltetési he­lyére érkeznék. A meleg ha­tására minden oldalán 100 mé- tért veszíthet vastagságából. Énnerí ezért elég nagyméretű jéghegyeket kell kiválasztani ahhoz, hogy végül is kellő mennyiségű jég érkezzék a rendeltetési kikötőbe. Ebből világosan látszik, hogy igen lényeges az útvonal he­lyes megválasztása. Ettől függ a vontatás időtartama, a szük­séges vontatási energia és következésképpen az öntözen­dő földekre kerülő víz köb­méterének önköltségi ára. Az amerikai kutatók feltérképez­ték az optimális tengeri uta­kat. Enrfél tekintetbe vették a különböző áramlatokat. a széljárást, ami akadályozhatja ezeknek a hatalmas úszó tö­megeknek az előrehaladását. A különböző számításokból időjárás esetén, így a sűrű fel­hőrétegen keresztül is. A lézeres világítótorony gazdaságosabb a közönséges­nél: üzemben tartása annak egynyolcadába kerül és öt éven keresztül működik ellen­őrzés nélkül. Szélmalmokkal az energiakrízis ellen Már több mint háromezer évvel ezelőtt is voltak olyan emberek, akik a víz alatt dol­goztak. A régi Rómából még olyan táblák is fennmaradtak, amelyeken a búvárok tarifáját rögzítették. Már nagyon korán megkíséreltek lemerülni és légszócső alkalmazásával ma­radni lenn. Természetszerűleg azonban — még 1914-ben is, amikor dr. Stiegler fogott hozzá — csődöt mondtak ezek a kísérletek, ha növelték a merülés mélységét, a víznyo­mást kijátszani ugyanis nem sikerült. X XVI. században feltalál­ták a búvárharangot. Ez is azonban csupán két évszázad­dal később (a légszivattyú fel­találása után) vált valóban alkalmazhatóvá. 1797-ben készült el Kiingert mérnök felszerelése, amely lehetővé tette a búvárok számára, hogy hosszabb időn át szabadon mozoghassanak a vízben. A búvárkodás csupán ko­runkban vált sportággá, mi­vel a modern iparnak módjá­ban áll a francia Cousteau és Gagnan által 1943-ban kifej­lesztett, sürített. levegővel működő merülőberendezések' tökéletesített ' utódait olcsón , előállítani, " . . az is világosan kiderül, hogy még mindig sokkal olcsóbb a jéghegyek elvontatása. mint a tengervíz sótartalmának ki­vonása ipari berendezésekkel, esetleg az atomenergia fel- használásával. Az is igaz ugyan, hogy ezek a számítá­sok némileg bizonytalanok, tekintettel arra, hogy jelen­leg még nincsenek valóban nagyméretű tengervíz-sótla- nító berendezések. De még a legpesszimistább számítá­sokból is azt láthatjuk, hogy a jéghegyekből kinyert víz köbmétere négyszer olyan olcsó, mint az ipari beren­dezésekkel sótlanított ten­gervízből nyert édesvízé. Ennek a rendszernek van még egy előnye: az édesvíz előállításához minimális energia szükséges, hiszen a jég vízzé alakítását ingye­nesen végzik a napsugarak. Minden bizonnyal elérkezik az a nap, amikor Ausztrália és Latin-Amerika szárazság sújtotta vidékein a trópusi zöldségféléket és gyümölcsöket a Déli-sark jéghegyeiből nyert vízzel öntözik majd. Lengyelországban a rybniki szénmedence tartalékai több milliárd tonna kokszolható szénre rúgnak. De a szénme­dence nemcsak a leggazda­gabb Európában, hanem a leg­veszélyesebb is. minthogy a föld alatti Rétegekben igen nagy mennyiségekben van metán­gáz. A rybniki tárnákban leg­utóbb új gépcsoportok jelen­tek meg, amelyek megtisztít­ják a levegőt a metángáztól. A metánt különleges beren­Üzbegisztánban gyakori, hogy a levegő hideg, nedves tömegei hatalmas jégszemeket hoznak magukkal, melyek nem egyszer teljesen megsemmisí­tik a termést. Amint a rádió­lokátor ernyőjén jégfelhő tű­nik fel, a kezelők azonnal ér­tesítik . az „égi tüzéreket”. Légvédelmi ágyúkból olyan A legújabb felismerések fi­gyelembevételével megszer­kesztett szélmalmok jelentik manapság az ipari államokat fenyegető energiakrízis elleni egyik leghatásosabb titkos fegyvert. Francia, svájci és NSZK-tudósok az Északi-ten­gerben elfekvő Sylt szigetén állították most fel az első kí­sérleti célokat szolgáló szél­malmot (felvételünk), itt hívták éleire nemrégiben a három or­szág tudósai a szélenergia-kuta­tás nemzetközi központját. Az újfajta szélmalom két egy­másba fonódó, forgó szerkezet­ből áll. A tíz acélszárnyból álló „malomkerék” átmérője 11 méter. A 12 méteres ma­gasságban forgó lapátkerekek a szél energiájának 80 százalé­kát képesek átváltoztatni elektromos energiává. Az elektronikus vezérlésű szélma­lommal végrehajtott első kí­sérletek teljes mértékben be­váltották a hozzáfűzött remé­nyeket : a kis erőmű napi telje­sítménye elegendő öt családi ház árammal való ellátására, ami azt jelenti, hogy évente dezések segítségével különvá­lasztják a levegőtől, gáztartá­lyokba gyűjtik, s csöveken, ke­resztül eljuttatják a munkás- lakótelepekre, ahol a lakóhá­zak fűtését szolgálja. A metángáz-fölösleg csak részben szolgálja a közelfek­vő városok fűtését; a kohó­ipari és vegyipari üzemeket is ellátja tüzelőanyaggal Ilyen módon állt elő több mint egymilliárd köbméter ol­csó plusz tüzelő. vegyi reagenseket lőnek a fel­hőkbe, melyek megindítják az olvadási folyamatot. így jég helyett eső hull a földekre. A „tüzér”-expedíció 243 ezer hektár területet véd. A kilencedik ötéves terv vé­gére a jégesőtől védett föld­terület nagysága eléri a 6 millió hektárt f’ villanyáramot tud termelni. Mivel a szél energiájából nyert áram olcsónak ígérkezik, a Syltön dolgozó tudósok remé­lik, hogy az ipar hamarosan hallatni fog magáról és érdek­lődni fog az új energiaforrás iránt. i­rh- s­. ........ ■■..................... ■ ■ • -J K özös ebéd az óceán két oldalán Á televízió történetének sok kutatója úgy véli, hogy ennek a tömegkommunikációs esz­köznek a szellemi atyja Jules Verne, sok fantasztikus re­gény szerzője és Albert Robida újságíró volt. Mindketten a maguk módján jósolták meg a televízió megjelenését. Jules Verne még 1889-ben közölte „Egy amerikai újság­író egy napja 2889-ben” cí­mű írását, amelynek hőse egy fiatalember New Yorkban ebédel feleségével, aki abban a pillanatban Párizsban tar-, tózkodott. Képét egy kristály­gömb vetítette, amelyet a sze­relmes férj az asztal másik oldalán állított fel. Albert Robida újságíró a „XX. század” című folyóira­tában egy ovális pannót ábrá­zoló rajzot közölt, s ezen Pe- kingből érkezett árnyak vol­tak. Ez volt az első „tv-hír- adó”, persze az újságíró kép­zeletében. Népújság lö 1973. szeptember 30. kereken 150 000 kilowattóra Plusz fűtőanyag Össztűz a felhőkre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents