Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

c

A munkabér

A Szekszárdi Szabó Szövetkezet. félévi konfekcióipari termelési kapacitása ötszázezer munkaóra. 1973 első félévében szervezési hiba miatt hatszáz óra esett ki a termelésből. ennyi volt az állásidő. A szövetkezetben az elmúlt félévben az átlagfizetés a bázishoz viszonyítva 1300 forinttal emelkedett. Minden hónap Ö-án — a fizetési napokon — egymillió-hétszázezer forint munkabért borítékolnak. A szövetkezet hat üzemegységében közel ezren dolgoznak. Milyen, a hangulat fizetéskor, fizetés után? Kopp Ádám elnökkel és Telek István párt- titkárral beszélgettünk a munkabérről és a dolgozók hangú, latáról.

— Mindenekelőtt, milyennek ítélik meg a dolgozok hangulatát, elégedettek-e a fizetéssel?

Telek István: A hangulatot befolyásolja a fizetés, a munkabér nagysága is. A betanított hői dolgozók átlag fizetése 1600 forint körül van. féléves átlagban. A hangulat jó, ezt abból is le tudjuk mérni, hogy nincs munkaerőgondunk, a fluktuáció szinte megszűnt, mozgás csupán annyira észletv helő, amennyi elkerülhetetlen: elköltözés, betegség, nyugdíjazás stb. A helyi vezetőkön múlik, hogyan alakul a hangulat. Amelyik részlegnél olyan gazdasági vezető van. aki nagyképű, nem hallgatja meg a dolgozókat, nem jól szervezi a munkát, mert nem ért hozzá, ott a hangulat nem jó. Gondjaink vannak a tolnai hármas szalaggal, de rövid idő alatt itt is változást akarunk elérni.

Kopp Ádám: A hangulatalakulás fontos része a munkabér nagysága. De nem a legfontosabb. Mert döntő az is, hogy az üzemi demokrácia mi. lyen. van-e foganatja a dolgozó véleményének, egyáltalán, elmondja-e gondját, baját.., Úgy érzem, nálunk a helyzet e tekintetben nem rossz. De a fizetésekről: az idén. eddig már 6,5 százalékkal emeltük az átlagbért, fölötte van az iparági szintnek. És még további átlagbérnövelést tervezünk, úgy hogy idén a tíz százalékot elérjük. Nem nyereség, részesedés-centrlkusság jellemzi a szövetkezet vezetőségét, tagságát, azt akarjuk, hogy a rendszeresen növekvő átlagkeresetben találja meg a dolgozó a számítását, alapozhassa rá családi költségvetését. Tehát a mindennapi munka lényegében mindennapi munka- bérrel egyenlítődjön ki, Ez tetszik a dolgozóknak, ha pe- dik valaki a munkája révén megfelelő keresethez jut, hangulata is e szerint alakul. Négy-öt évvel ezelőtt még gond volt például a politikai oktatások szervezése. Akkor munkaidőben kellett az oktatásokat tartani. Ma munkaidő után. Az idei oktatási évben háromszázan vesznek részt különféle politikai tanfolyamokon. és több százan szakmain. A politikai aktivitás is nőtt. a dolgozók lelkesen vállalkoznak vetélkedőre, továbbtanulásra. szóval jól érzik magukat. Nálunk az a szokás, hogy karácsonykor mindenki kap háromheti keresettel egyenlő bér jutalmat... A gazdasági feladatok ismeretében, és ennek munkabér- vonatkozását érezve. a dolgozók lelkiismeretesen végzik munkájukat. Az idén például, az év első nyolc hónapjában az egy főre jutó termelési érték hatvan százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az anyag nélküli egy főre jutó termelési érték pedig 52 százalékkal volt magasabb. Azt hiszem ez a termelési adat is a hangulat egyik mérője lehet.

— 'Párttaggyűléseken szóba kerül-e a dolgozók közérzete. hangulata?

Telek István: Szeptember 19. én volt taggyűlés erről a témáról, ezt megelőzően egy

zaléka nő. A szövetkezetnek 9 telepe van. A szétszórtság egyben meg is adja g pártszervezetnek. vezetőségének . és a szövetkezeti bizottságnak is a feladatát. Tulajdonképpen a feladatot egy pontban rögzítettük: a gazdasági vezetők minőségi képzése. Úgy érzem, e cél érdekében jól munkálkodunk.

Kopp Ádám: Taggyűlésünkön nagy volt az érdeklődés. Úgy beszéltük meg, még a vezetőségi ülésen, hogy a vezetők ne szóljanak a kérdéshez, a dolgozók, a munkahelyen lévő* brigádvezetők, munkások, hallassák szavukat. Elsősorban a középvezetők kerültek reflektorfénybe. Sok tanulságot adott á taggyűlés. A tapasztalatokat úgy hiszem a pártszervezet majd feldogozza. és segíti a gazdasági vezetők munkáját. - Ahol

csaknem

ezer

dolgozót

foglalkoztatnak.

óhatatlanul

előfordul

vitás

kérdés.

és a hangulat

éve. Az alapszervezet véleménye az. hogy a hangulat nem rossz. A középvezetők rátermettségét, vezetői készségét kell folyton vizsgálnunk, azzal a céllal. ho-»v egyre jobb vezetőkké váljanak. Ök foglalkoznak közvetlenül a munkás, nőkkel. felelősségük óriási, egyrészt a termelésért,, másrészt pedig az emberek hangulatáért. Dolgozóink 85 száMegisszák a kultúrát

Á lapok már korábban hírül adták, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság hat megye 163 településén megvizsgálta: a különböző forrásokból — állami költségvetés, vállalatok, kísz-ek, tsz-társulások — származó kulturális, pénzügyi alapok hogyan szolgálják az üzemi dolgozók és a helyi lakosság közművelődési' igényeinek kielégítését. Magyarul és röviden: mire költik azt a pénzt, amit a könyvelők hivatalosan a kulturális kiadások rovatába számolnak el?

Az eredmények hem Valami megnyugtatók. A vizsgált Vállalatok és szövetkezetek 1972- ben mintegy 23 millió forintot fordítottak — hivatalosan, névleg! — kulturális kiadásokra. Eléggé meglepő módon ennek a bem kis összegnek 60 százalékát külföldi és hazái kirándulások. utazások költségeinek fedezésére fizették ki. Utazni jó, utazni kell — adott esetben külföldre is —. de talán jobb lenne hivatalosan is nevükön nevezni a dolgokat, és ha szükséges, külön költségvetési rovatót létesíteni az utazások Számára, és külön egy másikat: a közvetlen kulturális

kiadásokra. így legalább nem csapnánk be önmagunkat, és persze, az államot sem.

, Még“ megdöbbentőbb ennek a KNEB-VizS- gálatnak egy másik adata. Kiszámították, hogy abból a bizonyos 23 millió forintból, illetve maradékából — elosztva a vállalatok, intézmények dolgozóinak létszámával — hány forint jut egyetlen emberre. Nem túlságosan nagy ez az összeg: mindössze 44 forint. Az igazán megdöbbentő szám azonban csak ezután következik. Megnézték külön-külört, számlák szerint, a kiadások fajtáit. Ebből az derült ki. hogy ismeretterjesztésre, szakkörökre, oktatásra, klubokra, művészeti csoportokra. könyvtárra, tehát a valóban kulturális jellegű kiadásokra mindössze 28 forint jutott személvenként, a fennmaradó 16 forintból ételt, italt, ajándékokat vásároltak (Ez a 44 forint az, ami megmaradt a kül- és belföldi utazgatások költségeinek levonása után.) Egyáltalában nem túlzás tehát e kis cikk címe: Megisszuk a kultúrát. Legfeljebb hozzátehetjük: meg is esszük és elajándékozzuk.

Kétségtelen, hogy sokat fog javítani ezeh az ,,italkultuszon” az a rendelet, amelv a szeszes italokat kitiltotta a reprezentációs keretekből. Egy tanácskozáson, egy megbeszélésen vp'óban nemcsak az illem, hanem a munka intenzitása is megkívánia hogy egy üveg ásvánvvíz, egv palack üdítő ital. vagv eev feketekávé is legyen az nsz+alon. Azért mégsem lehet tudomásul venni, hogv a művelődésre szánt nem csekély forintok egyáltalán nem szellemi táplálék formájában kerülnek hozzánk, hanem étel és ital formájában csúsznak le a torkunkon.

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy egyedül a termelői árak emelkedése' miiven súlyos nehézségek elé állítja a művelődési házakat, hogy akárcsak egy lényegtelen javítás, újrafestés, valamifajta nyersanyag beszerzése, de például a könyvek átlagárának valamelyes növekedése is milyen hallatlanul nagy nehézségek elé állítja a művelődésügy gazdasági irányítóit: akkor egye.nesen felelőtlenséenék. ha nem bűnnek kell tartani ezt az elképesztő étel-italozást.

Kultúrpolitikai elveink változatlan és sarkalatos tétele, hogy a kultúra nálunk nem árucikk. A legkülönbözőbb — és gyakran eléggé komplikált — módozatokat dolgozták ki annak érdekében, hogy a gazdasági mechanizmus az inarban és a mezőgazdaságban nyereségre ösztönző rendszere ne érvényesüljön a kultúra, a művészetek területén. Bonyolult kérdés ez, hiszen a műalkotások létrehozása — eTvebek mellett — anyagi kérdés is. hiszen például a képzőművészek. filmesek nyersanyaggal dolgoznak, és ezek közül egynémelvik nem is valami olcsó nyersanyag. (Egy film előállítási költsége manaoság Magyarországon mintegy hatmillió forint, amelyben a színészek, a rendezők, az írók és minden szellemi munka csak kis hányaddal van képviselve, a túlnyomó többséget a nyersanyag és a technika ára teszi ki, s ráadásul ez az összeg nemzetközi összehasonlításbaif még igen szerénynek mondható.)

S nemcsak a műalkotások létrehozása jár anyagi következményekkel, de forgalomba hozataluk, a műalkotások befogadóihoz való eljuttatásuk is. Mindezek gazdasági kérdések, s a kultúrpolitikai iránvítás megpróbálta — s menetközben próbálja tovább tökéletesíteni —, hogy kidolgozzon egv rendszert. amelvben a gazdasági tényezők csak másodrendű szerepet játszanak. De hiába a légiobb ösztönzés is. ha a kézhez líenott forintokat éppen a legszélesebb tömegekkel ken<--solatbnrr álló intézményeknél ilyen felelőtlenül osztják Szét.

S itt kell visszatérni p KNÉB-vizsgá'at egyik alapvető következtetésére. A művelődési Pénzekkel való gazdálkodást, sokkal nyilvánvalóbban kellene végezni. Tudni kellene a vállalatok, intézmények. üzemek, tsz-ek dolgozóinak, hogv a kulturális célokat szolgá’ó pénzösszegeket: valójában mire költik el. E nélkül a kötelező nvilvánosság nélkül aligha lehet gvorsah szakítani a „kultúr-étkezésék, kultúr-italozások” mai szokásaival. Bernáth László

— A pártszervezet, a tömegszervezetek és a gazda, sági vezetők együttműködése elengedhetetlen. Milyen tapasztalataik vannak e téren?

Telek István: Minden munkaprogramot a pártvezetőség, vagy én. a titkár kézhez kapunk. Mielőtt az adott témát a műhelybe vinnénk, már kialakítjuk álláspontunkat. Olyan gazdasági intézkedés nem történik a szövetkezetben, amelyről a párt ne tudna. Ez sok éves gyakorlat. És nemcsak a párttitkár tud a gazdasági kérdésekről, segíti a vezetők munkáját tanáccsal, hanem az egész pártvezetőség és tagság részese ennek. '

Kopp Adátn: A KISZ újjászervezése most kezdődött. ed_ dig nem volt olyan partner mint szerettük volna. A dolgozók több mint 70 százaléka fiatal, KISZ-korú. Rájuk a jö. •vőben jobban kell támaszkodni." Ä közeljövőben függetlenítjük a KISZ-titkárt. hisz a sok ifjúsági-politikai munkát „másodállásban” már. nem lehet elvégezni. Egyébként a tömegszervezetek sokat segítenek a gazdasági vezetőknek. Legutóbb például a lánycsóki üzemben a KISZ védnökséget; vállalt egy munkán, a párt-, szervezet tavaly a beruházási tervünk megvalósítása érdeké, ben segített a dolgozókat megnyerni. »

. 1

— tíogyan értékelik egy. egy bérintézkedés után a hangulatot, a dolgozók véleményét miként veszik figyelembe?

Kopp Ádám: A bérezési

problémák, ha előfordulnak is. eseti jellegűek. Nálunk az a szokás, hogy minden üzemben rendszeresítettünk egy normakönyvet. A dolgozók azelőtt szóban mondták el véleményüket, nem volt nyoma. Most, beírja a könyvbe, a művezető azonnal véleményezi és beküldi a normacsoporthoz, innen a legrövidebb idő múltán kimennek a gyakorisági felvételt elvégezni, a normát felülvizsgálni. Hat napon belül a dolgozó választ kap. Egy kabát készítése harminc-negyven műveletre oszlik, előfordulhat, hogy 'egyik-másik munka Ide. ' je, így darabbére is hibás. Ezt azonnal korrigáljuk. A doljfo-^ zók megmondják véleményüket. Ismeri mindenki a darabbért. Nem egy dolgozónk négyöt éve saját, normakönyvet is vezet. Vissza tud tekinteni, hogy azonos munkáért mit fizettünk négy-öt éve. Egyébként is a szövetkezet vezetőségének az az álláspontja, hogy a lehető legvilágosabban közöljük a dolgozókkal a normaidőt. a munkáért járó pénzt.

Telek István: Bérfizetés előtt a munkalapot kiküldjük az üzemekbe. Ott a dolgozók egyeztetik saját nyilvántartásukkal. ha eltérés van. azonnal szólnak, úgyhogy fizetéskor ritkán fordul elő panasz. Egyébként, amikor új terméket kap egy üzem, ott osztják fel az érte járó munkabért. A dolgozók tudják, hogy egy-egy munkáért mennyi jár.

Telek István: Az országos

bérintézkedés a szövetkezeti ipart nem érintette, a helyi bérfejlesztések után a dolgozók véleményét részben a bizalmiak, részben a párttagok útján gyűjtjük és felhasználjuk munkánkban.

Kopp Ádám: Tavalyi mérlegzáró közgyűlésünkön felelős ember jelentette ki, hogy a szövetkezeti iparban dolgozók bérét is rendezik, idén július elsején. A bejelentés megkavarta a hangulatot, mert nem emelték a béreket. Holott a szövetkezeti ipar is fontos része a népgazdaságnak, éppen úgy tevékenykednek, mint az állami konfekcióiparban, eredményességük, a munka hatékonysága is azonos, ha nem jobb. Szóval ez az elmaradt bérfejlesztés újabb politikai munkát követelt. Nem értették. de belenyugodtak a munkások, Vigasztalja őket az. hogy idén még több mint 4 százalékos bérfejlesztést tudunk végrehajtani. A szövetkezetben a bérrendezések alig észrevehetők. Ugyanis egy gallér összevarrása, egy Ujja ösz- szeállítása, egy zseb tűzése csak fillérekkel változik, 18 fillér helyett 21-re például. Fi. zetéskor érzi meg a dolgozó a súlyosabb borítékot.

— Hogyan irányítják a hangulatot?

Telek István: Ahogy a munka kívánja. Ha például sürgős. és nehéz munka vár egy üzemre, oda helyezzük a hangsúlyt: kicsit több bérrel, több személyes látogatással, és a helyben dolgozó kommunisták segítségével;

Kopp Ádám: A szövetkezet minden dolgozója 1974. év végéig tud dolgozni, az ehhez szükséges anyagot már folyamatosan ráktárba hordjuk. Csak egészség kell. hogy tudjuk feladatunkat teljesíteni. A dolgozók családi tervei a szövetkezeti rhunkára alapoziiatók. Ha valaki akarja, hónapokkal előre kiszámíthatja ‘mennyit kell dolgoznia, hogy a szükséges pénze meglegyen.

— Bérügyben vagy más jellegű pénzügyben volt-e személyes panaszosa?

Telek István: Nálam még munkabérproblémával senki nem volt. A munkahelyen rendezik az ilyen dolgokat, az ottani vezetők élég nagy önállóságot kaptak, szót tudnak érteni a dolgozókkal.

Kopp Ádám: Norfnaügybeft néhártyan járlak már nálam, de csak azután, hogy az időelemzők nem tartották be a hatnapos határidőt. Különben munkabérügyben személyesen rhég senki nem keresett fel, nem szólított meg.

— Köszönjük a beszélgetést.

PÁLKOVÁCS JENŐ