Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-27 / 226. szám
r * IA tambovi „sasfiók” táborban A nyúlkirályíi Július 31-én reggel húsz Tolna megyei úttörő és két nevelő intett búcsút a repülőgép ablakából szülőföldjének és az integető hozzátartozóknak. •■■■■• Irány a Szovjetunió! Már az az esemény. ' hogy repülőgépen ülhetünk, csodál .Ital. töltött el bennünket. Hát még a gyönyörű kép, amely az ablakon keresztül tárult elénk. A gomolygó felhőtömegek, s a parányivá vált házak látványa. Csupa újdonság mindannyiunknak. Augusztus 1-én érkeztünk meg a vendégszerető Támbovba, ahol igen szívélyes fogadtatásban részesültünk. Sok-sok úttörő várt bennünket, virágcsokrokkal, jelvényekkel. Ók voltak az „Orljonok” magyarul sasfiók úttörőtábor küldöttei. A tábor erdőben fekszik, ezért a szúnyogok- kal is meg kellett barátkoznunk. Ez volt az egyetlen dolog, ami kellemetlenül hatott ránk. Könnyen beleilleszkedtünk a tábor szokásaiba, hiszen mindannyian sokat táboroztunk már. A tábor lakossága tíz rajban oszlott el. Mi a negyedik számú Barátság raj voltunk. A napi program reggeli tornával, majd zászló- felvonással. s a rajvezetők jelentésével kezdődött. Ez utóbbi eleinte egy kicsit nehezen ment, de a napok múlásával egyre jobban fújtuk a jelszót: „puszty vszigda búgyet druzs- ba”. Azt hiszem, ez a jelmondat bennünk és a szovjet gyerekekben egyaránt élt, mert igen hamar barátságot kötöttünk. Barátság — leírva egyszerű szó, de milyen jelentősége, tartalma van, azt mi tudjuk, hiszen még most is érezzük és leveleink tanúskodhatnak meg- szakíthatatlanságáróL Egy pár eseményt megelevenítenék tábori életünkből. Többször jártunk a Cna folyónál, ahol nemcsak pihentünk,, hanem fürödtünk is. A szovjet pajtások nagyon ügyesért töltötték el az időt. A parton homokból különböző állatokat formáltak. Valósággal mesterei ennek a játéknak. Mi is megpróbálkoztunk egy haty. tyú kialakításával. Nekünk nem sikerült olyan élethűen visszaadni, mint nekik. Persze nem keseredtünk el. hiszen gyakorlat teszi a mestert. Több ünnepi műsort rendeztünk. Például az „Atombomba —/nem!” akciót. Az atombomba s a fasizmus elleni tiltakozásunk bizonyítására lángok közt égettük el a fasizmus jelképeit. Ezen az estén vendégünk volt egy tambovi költő, aki sokat mesélt a háború áldozatairól, pusztításairól. Később, a VIT időszakában megemlékeztünk a találkozóról. Minden raj más nemzet egyenruháját öltötte fel, és az ő lobogójukat vitte. így még a felvonulásunk is hasonlított a berlinire, no persze jóval kisebb méretben. Ott-tartózkodásunk folyamán nemcsak Tam- bov városát, hanem Micsurinszkot. Rasszkazo- vot és Moszkvát is meglátogattuk. Micsu- rinszkban rpegnéztük Micsurin, a, nagy természettudós-házát, a rókt elnevezett múzeumot, laboratőriurpot. A /múzeumban Micsurin eredményes kísérleteinek terméseit - kóstoltuk meg. Terített asztal várt bennünket, roskadá. sig rakva ízletes gyümölcsökkel.. Rasszkazovó- ban csodálatos meglepetés Várt ránk. Találkoztunk megyénk kulturális delegációjával. Örörhünkben még sírtunk is. amikor megpillantottuk az ismerős arcokat. Hát* még a sikeres szereplés után milyen boldogok voltunk! r Tambovba többször is ellátogattuAk. Meghívásoknak tettünk eleget. Jártunk az úttörő, palotában,-a megjrei bizottságon, moziban, sőt még a mesevilágban is. Ez pedig az erdei mesetáborban volt. A pajtások méleg szeretettel fogadtak bennünket. S válóban, mintha mesében lettünk volna'. A gyerekek jelmezekben meséket elevenítették meg, mesefigurák között. Csodálatos napot töltöttünk itt, alig akartuk tudomásul venni, hogy ' elérkezett a búcsú pillanata. Bizony akaratlanul is kibuggyantak a könnyeink. Ennyi kedves jóbarát, s talán soha többé nem látjuk egymást. A megye vezetőivel a, szakszervezet dolgozóival. való találkozásunk is érdekes volt. Ennyi kedvességgel talán soha' nem találkoztunk. No. és a rengeteg ajándék! Jóleső érzés volt, hogy a megye bármely területén jártunk, mindenütt találkoztunk magyar emlékekkel, megyénk ismertetőjeleivel. A táborban lévő szovjet vezetőink Gálja néni, Rája néni, Szerjózsa mindent elkövettek azért, hogy-jó! érbizük magunkat. Észté sem vettük,’ s máris elérkezett az, utiplső pap a táborban. jCészülődtűnk a búcsúestre, és nagyon féltünk, hogy nem,tudjuk megvalósítani á tervezett programot, hiszen már az ünnepélyes zászlófelvonás alatt elkezdtük itatni az egereket. Hogyan is -tudtunk volna. küzdeni ellene, mikor akiktől búcsúztunk, a tanár nénik, s a pajtások is könnyekkel küszködtek. Fájó szívvel hagytuk el Tambovöt, a sok kedves,barátot. Kirándulásunk utolsó két nap. ját Moszkvában töltöttük. Két nap igen kevés egy világváros megtekintésére, de azért a legfontosabb helyekre ellátogattunk. Számomra a Lenin-maúzóleum és a Tretyakov-képtár nyújtotta á legnagyobb élményt. Az idő gyorsan szállt, elérke. zett a hazautazás napja. Mindannyiunk nevében szeretném megköszönni ezt a felejthetetlen utat, amelyet soha nem fogunk elfelejteni! Sütő Irma 3556 Hunyadi János úttörőcsapat, Báta f Rakd össze a közmondást! A dominókockákból rakjatok lei egy négyzetet úgy. hogy a betűk vízszintesen olvasva egy közmondást adjanak eiedme- nyül! Táborok Megyénk úttörői közül négy és fél ezer pajtás táborozott az idén a csillebérci, zánkai, járási-városi, valamint megyei vezetőképző és váltótáborokban. • önálló csapattáborokat, országjáró kirándulásokat, túrá. kát szerveztek és bonyolítottak le az úttörőcsapatok. Az, idén első ízben vakációzott megyénkben Szovjetunióból és az NDK-ból testvér- megyéink 20—20 fős küldöttsége,'ugyanennyi pajtás viszonozta a látogatást. Megismerkedtek Tambov és Karl-Marx- Stadt megye úttörőmozgalmával, a megye élétével, neveze- tass^geivel is. Egyszer volt, hói nem volt, volt egyszer egy nyúlkirályíi. Éppen a városban sétálgatott, amikor hallja, hogy egy idegen tarka nyúl kiabál a Káposztás báró téren: aki répaország királylányát kiszabadítja a farkasok fogságából, az egy .négyzetmérföld káposztaföldet kap! Egy négyzetmérföld?! — ámuldoztak a nyulak. Hősünk nem csodálkozott sokat, gyorsan a futárhoz szaladt. — Szép káposztaleveleket, uram! — köszönt. — Na. mi kéne, ha volna? — felelt mogorván a futár. A királyfi nem mérgesedett föl a- futár pimaszságán, hanem nyugodt hangon megkérdezte. hogy hogy hívják a királylányt. — Káposztás Cecília. No, de most már tűnj el öcskös. Hősünk elballagott hazafelé, s azon gondolkodott, hogy lehet, ez a futár a szerencséjét hozta. Amikor a nyúlkirályfi hazaért, átöltözött abba a ruhájába. amelyik az édesapjának a kedvence. Azért öltözött abba, mert eV akart kéretőzni. Amikor. végzett az öltözködéssel, az apja elé állt. — Jó. hogy jössz — mondta a királyfinak az apja — beszélni akarok veled. Meg kell házasodnod fiam! Jaj; apám, hiszen mintha a gondolatomba néztél volna. Igen?! — csillant fel a király szeme. — Végre egyszer megegyezik a véleményünk. — Édesapám, add mellém Büszkebajsz vezért és századát! — Minek fiam? Tán Piri- pócsra akarsz menni feleségért? — Hát nem éppen Piripócs* ra. csak Verémlak, a farkasvár ellen. — No. jól van fiam, menjél, úgyis hadat akartam küldeni Veremlak ellen. így legalább dupla haszon lesz belőle. Neked feleség, nekem meg egy győzelem. De honnan tudod, hogy ott van fogságban a neked való feleség? — Egy futár mondta, hogy Káposztás Cecíliát, Répaország királylányát fogságban tartják a farkasok. — Na, jót van, holnap elindulhatsz. Melléd adom Kanálfül vitézt is, ezredével együtt. Aztán Kajlafül inasért kiáltott a király és kettőt tapsolt. — Tessék, jóuram. Mit óhajtasz? — hajbókolt Kajlafül. — Szóljál Büszkebajsznak és Kanálfülnek. hogy sürgősen jöjjenek hozzám. — Igenis, uram, rohanok. Öt percen belül meg is jött a két vitéz. — Kedves, hűséges segítőtársaim — szólt a nyúlkirály — ti ketten, a katonáitokkal együtt el fogjátok kísérni fiamat. Répásfül királyfit. Másnap már a nyúlsereg a farkasvár előtti erdőben táborozott. Egy nyúlrádiós farkas- ordítás-morzét mért le. Mikor a farkasok befejezték az adást, a morzés átadott egy borítékot a tábori futárnak, hogy vigye el a ■ nyúlkirályfínak. Szaladt is a futár a királyfihoz, ahogy csak a lába bírta. — Királyfi, ezt a levelet a morzés küldi! — Add csak ide, nézzük csak, mi áll ebben a levélben. El kezdte olvasni a királyfi: „Lemértem egy adást, amelyik így szól: Az erdőben őrtüzeket észleltek a megfigyelőim. Kérem a készültség elrendelését.'“, — No, már csak ez hiányzott. De van egy ötletem. Te Kanálfül. hány percen belül ytudunk támadni? — Talán egy órán belül. — Hát akkor rendelj riadót! Egyóra múlva a katonák mar hadirendben sorakoztak. — Te, Kanálfül. az egyik ügyes katonádra bízz rá száz embert, hogy eltereljék a farkasok figyelmét. — Értettem. Majd Hosszú- füléket kérem meg. Tíz perc múlva már rohamozott ix Hosszúfül az önkénteseivel. Mikor meglátták a farkasok a maroknyi sereget, bekiabáltak a szakácsnak: Szakács koma. száz nyúl részére készíts elő edényt! De tovább már nem folytatták, mert a vár túloldalán megszólaltak Kanálfül ágyúi, amelyek lesöpörték a bástyán álló farkasokat. A nyulak ágyúja mögött egy hang elordította magát. Büszkebajsz előre! Foglaljátok el az ágyúkatí Már állította is Büszkebajsz százada a bástyának a létrákat. No, de Hosszúfül a maroknyi katonájával sem tétlenkedett. Fedezéket állított, és amögül szamárfüleket é« grimaszokat mutogattak. Persze a farkasok nem törődve a vezényszóval. mint az őrültek, úgy lődöztejc Hosszúfül katonáira. Még a szakács is dobálta őket krumplival. De bezzeg lőhettek! Olyan jó fedezéket csináltak, hogy még az ágyú sem rombolta volna el. Ezek a katonák elterelték a farkasok figyelmét. Közben Büszkebajsz katonái elfoglalták a bástyát. Ezután jött a neheze. A vár belsejében lévő farkasokat is el kellett pusztítani. Kanálfül azt ajánlja Répásfülnek: — Uram, ha harccal foglalnánk el a várat, túlságosan sok nyalat vesztenénk, így én azt ajánlom, hogy szólítsuk fel a farkasokat, hogy adják meg magukat éx békésen vo, nüljanak el. Kanálfül elővett egy papírt, meg egy tollat, s leírta az üzenetet. A papírt rátekerte egy nyílvesszőre és belőtte a vár ablakán. Nem sokáig kellett várni a nyulaknak. Tíz perc múlva felemelt manccsal jött kifelé a megmaradt húsz farkas. A nyúlkirályfi meg usgyi, leszaladt a tömlöcbe. kiszabadított minden foglyot. Az utolsó tömlőében megtalálta a királylányt. Amint meglátták egymást, mindjárt egymásba szerettek, még aznap összeházasodtak a tábori pap előtt. \ Boldogan élnek, ha meg nem haltak. RÉGER GÁBOR VI. osztályos úttörő Népújság 6 1973. szeptember 27.
