Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-25 / 224. szám
Nagy sikerű műsort adott a tolnai küldöttség Del-dunántúli népművészeti hét Zalaegerszegen Mai érdekek, holnapi célok Szombaton délelőtt Zalaeger_ szegen a megyei művelődési központban ünnepélyes külsőségek között nyílt meg a IV. dél-dunántúli népművészeti hét háromnapos eseménysorozata. A hetet négy megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — összefogásával évenként más-más megyében rendezik. Első alkalommal Kaposvár. majd Szekszárd, tavaly Pécs volt a színhely. Most Zalaegerszeg adott helyet az eseménynek, amelynek célja a dél-duriántúli megyék gazdag népművészeti, néprajzi érté_ keinek ápolása, széles körű ismertetése. A hét nyitó ünnepségének résztvevőit — többek Között Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettest, Tóth Lajost, a Zala megyei Pártbizottság titkárát — Káplár Lajos, a Zala megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd Garamvölgyi József miniszterhelyettes mondott beszédet. A megnyitót követően Kovács Lajos, a Zala megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályának vezetője, Lantos Miklós pécsi fotóművész „A Dél- Dunántúl népi műemlékei” című fotókiállítását nyitotta meg. a megyei művelődési központ színháztermének előcsarnokában. A népművészeti hét vendé, gei, a négy megye küldöttei, szombaton délután a zalaegerszegi falumúzeumba látogattak, ahol munkabemutatókat, s a zalai folklórcsoportok műsorát tekintették meg. Este, a színházteremben Zala és Baranya megye művészeti együtte. sei és szólistái adtak műsort. A IV. dél-dunántúli nép- művészeti héten Somogy megyét 130, Baranyát 100. Tolna megyét 80 tagú küldöttség képviselte a tudományos tanácskozás résztvevőin kívül. Vasárnap gazdag program, mai folytatódott Zalaegerszegen a IV. dél-dunántúli nép- művészeti hét. Az eseményA tavalyihoz hasonlóan október 1-én ismét életbe lép az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelkezése, amely szerint a december 31-ig terjedő időszakra 8 százalékos felárat számítanak fel a hazai szén- és brikettbeszerzésnél — néhány vállalatot és trösztöt kivéve — a közületi vásárlóknak. Az ÁH szeptember 19-én megjelent legújabb rendelkezése — a belkereskedelmi miniszterrel és a nehézipari miniszterrel egyetértésben — már azt írja elő, hogy jövőre, 1974. január 1.—március 1. között, valamint október 1-től, december 31-ig az érintett közü- leteknek 10 százalékos felárat kell fizetniök a hazai szén és brikett után. i Az intézkedést — mint ismeretes —. a szénbányászat folyamatos termelése, a kereskedelem magas tüzelőkészleteinek csökkentése érdekében, a szezonon kívüli beszerzés őszNépújság 3 1973. szeptember 25. sort Gönczi Ferenc“'néprajz- kutató szobrának leleplezése nyitotta meg. A Fritz János szobrászművész munkáját a Göcseji Múzeum előtti téren ifj. Kodolányi János, a Néprajzi Múzeum osztályvezetője avatta fel. Ezt követően A zalai nép művészete című kiállítás nyílott meg a Göcseji Múzeumban. Ugyanitt rendezték a Dél-Dunántúl néprajzi irodalma című kiállítást \ is. Mindkét tárlatot dr. , Takáts Ádám, a Hazafias Népfront Zala megyei Bizottságának el. nöke nyitotta még. Szintén a múzeumban nyílt meg vasárnap délelőtt az Európa-szerte ismert Munkácsy-díjas Németh János zalai kerámikusművész gyűjteményes kiállítása. A művészet a bélyegen című kiállí. tást Tóth Lajos, a Zala megyei Pártbizottság titkára, nyitotta meg a múzeumban. A déli óráktól a négy megye küldöttei tanulmányi kirándulást tettek Göcsejbe, az Őrségbe és Szombathelyre. Majd este a megyei művelődési központ színháztermében a Somogy és Tolna megyei együttesek, szólisták adtak műsort. A tolnai delegáció a műsor második felében lépett színpadra: Fábián Ágo6tonné kakasdi mesemondó, Sebestyén Márta és Kerekes János, né kakasdi népdalénekesek, Jándi József teveli citerás, Antal Andrásné kétyi népdalénekes, a decsi „Csillagrózsa” énekegyüttes, Bíró Lázár kétyi. Nagy Sándorné felsőnánai népdalénekes. őket az ozorai éneklő csoport, a madocsai népi együttes és a sióagárdi népi együttes követte. Megyénk együttesei és a szólisták nagy sikert arattak Zalaegerszegen. A műsor szerkesztése, rendezése messzemenően helyet adott az eredeti, tiszta folklórnak, — bizonyítva ezzel a rendezők: Bogár István és Szabadi Mihály avatott hozzáértését. A beavatkozás egyettönzésére hozták, a lakosság számára nyáron nyújtott ár- kedvezménnyel együtt. len ponton sem keltette a mér. sékeltség ízét a közel egyórás műsorban, amelynek záróképét — ahol együtt volt a színpadon valamennyi tolnai szereplő — újra és újra ismételnie kellett a küldöttségnek a szűnni nem akaró taps miatt Tegnap reggel a megyei művelődési központban a népi építészetről tudományos tanácskozással folytatódott a hét programja. Dr. Tóth János, a műszaki tudományok doktora Göcsej és őrség népi építészetének történetére tekintett vissza, majd dr. Szentmihályi Imre zalai néprajzkutató a nyugat-magyar háztípusok kutatásának újabb eredményei címmel tartott előadást. Dr. Román Andrásnak, a műszaki tudományok kandidátusa előadásának címe: A népi műemlékek helye és szerepe a magyar műemlékállományban. Ezt követően Mendele Ferenc, Ybl-díjas építész A népi műemlékek védelmének módszereiről és tapasztalatairól tartott diafilmekkel illusztrált előadást. Dr. Füzesi Endre, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának mun. katársa Baranya megyei népi műemlékeinek védelméről tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit: Gémes Balázs muzeoló- gus, a Tolna megyei műemlék, védelem helyzetét ismertette, szólt az eddig '' elért eredményekről, hangsúlyozta a további teendők fontosságát annak érdekében, hogy az építé. szeti kultúra robbanásszerű fejlődésének korában megmentsük a népi építészet meg. lévő -felbecsülhetetlen értékű műemlékeit. Ezt követőén Németh József, a Göéséjí Múzeum igazgatója Á falumúzeum sze, repe a közművelődésben címmel tartott előadást. A tudományos tanácskozás eredményeit dr. Barcza Géza, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője foglalta össze. A tudományos tanácskozás végén Balázs Béla, a zalaegerszegi Városi Tanács elnök- helyettese zárta be a IV. déldunántúli népművészeti hetet. Emlékeztetett a Somogy megyéből indult kezdeményezés, re, a sikerekre, amelyeket Tolna, Baranya és Zala megye vezetőinek megértése, támogatása tett lehetővé az elmúlt négy esztendő alatt. Sokféle érdek metszőpomja a vállalati tevékenység. Az érdekek bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, egyezhetnek és szembekerülhetnek. Vajon tm az az erő. mely a kuszaságban rendet teremt? Mondhatnék, természetesen az össztársadalmi érdek. Ez elvben igaz. A gyakorlati felismerés s még inkább az érvényesítés már nehezebb, hiszen nem laboratóriumi modellről, hanem egy szüntelenül mozgó, azaz változó szervezetről van szó, S nem is kevésről, mert az iparban tavaly 1040 állami vállalat működött. Jól. rosz- szul, kisebb vagy nagyobb nyereséggel, következetes termelésfejlesztéssel, a holnapi célokra is figyelmet szentelve, vagy csak a mai érdekekre ügyelve. Ahány vállalat, any- nyiíéle jellemző? Nem egészen. Napjainkban az irányítási rendszer — s annak kifejezői, a gazdasági szabályzók — a normális feltételekkel működő, jól vezetett vállalatokhoz igazodik. Ez a hosszú távú társadalmi érdekek következménye, ahogy a vállalati teljesítmény minőségének, hatékonyságának előtérbe helyezése úgyszintén. Érzékelik-e ezt a vállalatok? Bizonyos dolgokban igen. Miért, hogy sűrűn magatartásuk mégis mást. ezzel ellentétest mutat? A társadalmi érdekek és a vállalatiak — átmenetileg — szembekerülhetnek. Társadalmi érdek például az építőipar gyorsabb műszaki fejlesztése, ugyanakkor a termelésnövekedés túlnyomó része 1971-ben és tavaly is a foglalkoztatottak számának emelkedéséből származott. Azért, mert a vállalati érdek a „drága” gép. berendezés ellenében az „olcsó” munkaerő mellett szavazott. Ez a mai érdek azonban konfliktust teremt, mert holnap — a munkaerő-utánpótlás elapadása miatt — mégiscsak rá kell térni az intenzív útra. a gyors technikai korszerűsödésre. A harmadik ötévé« tervben — a mondandókat megvilágító esetek sorolását folytatva — a teljes fejlesztési kiadásokon belül 84,5 százalék volt a termelő beruházások aránya. A negyedik ötéves tervben ez 80 —81 százalékra csökken, azaz hatékony munkával, viszonylag kisebb beruházási hányaddal kell előteremteni a termelés állóalapjait. Ez éppúgy össztársadalmi érdek, mint vállalati. Igenám, de az érdekcsoporton belül már nem minden részlet egyezik. A vállalatnak például kifizetődő — mert sem eszközlekötési járulék, sem amortizáció nem terheli, — az újonnan épült gyártó- csarnokba öreg. úgynevezett nullára leírt gépeket, berendezéseket telepíteni. (Ezek aránya ma a teljes gépállományon belül 18 százalék!) Mai érdekei oltárán tehát feláldozza ezzel a vállalat a holnapi célokat, hiszen az elavult eszközök fékezik a műszaki fejlődést. elfoglalják a termelékenyebbek elől a helyet, konzerválják a technológiát, a munkaerő szakképzettségi színvonalát. stb. A holnapi vállalati célok — műszaki fejlesztés, minőség- növelés. hatékonyság — távolabbra kerülése összegeződve már kihat a társadalmi érdekekre is . .. a láncot egyetlen gyengébb szemnél elszakítható juk! Azaz a munka társadalmi termelékenységét úgy kell növelni. hogy az minél inkább összhangban álljon az általános é« a vállalati érdekekkel, a mai célokkal, s a holnapi tennivalókkal. Könnyű ez? Az irányítási rendszer a legnehezebb, legbonyolultabb. mert a legtöbb tényező kölcsönhatáséval kényszerül számolni. Á gyártmányszerkezet változása lényeges tényező a nemzeti jövedelem növekedésében, de sűrűn szembekerül a vállalatok bizonyos csoportjainak mai érdekeivel. Az úgynevezett központi fejlesztési programok — így az, hogy az energiahordozókon belül a szénhidrogének aránya az 1970. évi 42 százalékról 1980-ra 65 százalékra emelkedjék — nagy ha» tást gyakorolnak az ipar egészére. a vállalatok „egyéni* jövendőjére, mégis, ma nem mindenkor találnak teljes megértésre, támogatásra. Bátran leírhatjuk tehát, hogy a vállalatokon belül a napi és a távlati érdekek között sűrűn konfliktusok teremtődnek, s ez nemhogy hiba lenne, ha-> nem egyenesen a haladás len- dítője. Akkor, ha ... Ha a vállalatok meglelik az érdekek egyeztetésének elvi alapját, ha megkeresik azokat a módszereket, amelyek a tényleges hatékonyság forrásai. Ilyen módszer egyebek között a rekonstrukció, azaz új alapberuházás nélküli intenzív fejlesztés. az építésben, szerelésben az idényjelleg szerepének mérséklése. a gyártás- és gyártmány fejlesztésben az egészséges kockázat viselése, a túlzott ágazati berendezkedés teladása a szabad kapacitások hasznosítása érdekében. Természetesen a fenti felsorolás esetleges, hasonlókat nem nehéz lelni, ahogy hiba elfeledkezni a mai érdekek/ holnapi célok konfliktusának, lélektani, beidegződésbeli okai-’ rol is. A gyárakban sokat emlegetett „verkli” nem pusztán kiszólás, összegező je egy meghatározott szemléletnek és gyakorlatnak, a nagyon is kétes értékű elvnek, miszerint járt utat járatlanért el ne hagyj. Ha ez így lenne, ha igaz lenne. az ipar nem volna ipari1 mert valamikor a „mai" érdekek túlzott érvényesítésé okán megragad a kézi reszel önéi. a gőzgépnél, az őskohóknál. Tolják félre ezek szerint a: mai érdekeket, « csakis a holnapra figyeljenek? A végletesség jót soha nem szült. A jobb utáni kutatás annál inkább. S ez esetben ez a jobb annák keresése, ami a mai érdekeket és a holnapi célokat összefogja. ami ma is elegendői • nyújt, s holnapra még többet 1 ígér. MÉSZÁROS OTTÓ A pó» felesleges Azt látni kellett volna, ahogy az ellenőr az ellenőrzést végezte. Nézték is jó páran, hiszen nyílt színen zajlott a szekszárdi szüreti napok szombatján, a gimnázium udvarán, az egyik sátorban. A fiatal ellenőr végső soron persze, a köz érdekében tevékenykedve, csupán a munkáját végezte. Szakszerűen. Megnézte, rendben van-e minden, betartják-e a szabályokat, az előírásokat, szóval, messzemenően a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva járt el. Munkálkodását mégis ellenérzéssel figyelte, aki figyelte. Elgondolkodhatunk rajta, mi lehet a viszolygás oka. magyarázata? Talán egy mélyen gyökerező ellenszenv azokkal szemben, akik kötelességszerűen hatósági jogkört gyakorolnak? Szóval azokkal szemben, akikre igaztalanul gyakran mondjuk: jönnek a kész munkában hibát találni, kritizálni, okoskodni? Van ebben is valami, hiszen nehéz megemészteni, hogy vannak emberek, akikre a társadalmi munkamegosztásban az a nem túl hálás szerep jutott, hogy szóljanak, figyelmeztessenek. bíráljanak, és büntessenek. Népszerűtlen, ám nélkülözhetetlen feladatokat látnak ei valamennyiünk érdekében tevékenykednek. mégis ritkán fordul elő, hogy hálásak vagyunk például a rendőrnek, ha ő a közlekedési rend betartására figyelmeztet. A sátorban munkálkodó ellenőr bizonyára pontosan tudta, mit kell tennie. R feltételezhető. szemernyit sem lépte túl jogkörét, hatáskörét, amikor egy és más hiányosság kijavítására utasítást adott. Csupán a fellépése volt egyértelműen ellenszenves. Talán ő maga sem vette észre, talán az idősebb kollégáktól tanulta, s tekintélymegőrzés címén, tőlük egyszerűen átvette a fensőbbséges. „itt most egyedül én vagyok az okos” tartást. Mindenesetre a rideg, a visszautasító, a megközelíthetetlen. a kérlelhetetlen póz nem feltétlenül kelléke az ellenőrzésnek, a hatósági jogkör alkalmazásának, szóval az ügyek intézésének. Gyakran nem azzal van baj. amit a szabályok, a rend eletek, az előírások, a kötelező emberi normák betartására, betartatására teszünk, hanem azzal, „ahogy” tesszük. A hogyannal. a kihívó fellépéssel, a gőggel, a nevetséges kivagyisággal. A kereskedelem területén maradva, meghökkentő, hogy egy-egy átfogó ellenőrzés, a súlycsonkítás, a minőségrontás tucatjait tárja fel. ’A fogyasztókat károsító visszaélések leleplezése nagyon fontos, de akkor is legyünk egyszerűek — emberek. A korrekt és emberséges fellépés persze nem azonos az elnézéssel, a hibák fölött való szemethunyással. De azt még gyakran elfelejtjük. hogy a lazaságokkal szemben a régi időkre emlékeztető, kincstári pózok helyett kulturáltan, szocialista módon is hatásosan fel lehet lépni.----------------------------------------------------------------------------------------------,--------O któber 1-től felárat fizetnek a tüzelőért a közületek
