Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
Tegyünk többet gyermekeinkért A szerkesztő néha gondban van. Előtte kéziratok. Egy témáról íródtak, de ahány írás — annyiféle vélemény. Mindegyik a gyerekeinkről ír, mindegyik a probléma megoldására keres választ amit az egyik cikkben hiányol az egyik újságíró, egy másik cikkben egy másik újságíró annak ellenkezőjét példák sorával bizonyítja. Melyik vélemény tükrözi a teljes igazságot? Egyik sem. Nem is tükrözheti, mert vannak üzemek, vállalótok, intézmények, ahol keveset törődnek a gyermekes anyákkal, a gyermekeinkkel és vannak üzemek, vállalatok, intézmények, ahol mindent megtesznek a gyermekes anyákért és a gyermekeinkért. A többet tenni akarás a jellemző. Az itt közölt Írásokat is a többet tenni akarás füti. Egyazon témáról íródtak, látszólag ellent is mondanak egymásnak, de együtt olvasva feloldódik ez a látszólagos ellentmondás, hisz mindegyiknek ez a mondanivalója: tegyünk többet gyermekeinkért. Egy édesanya a gyerekkulfuszról Egy Édesanya aláírással koc. kás papírra írt.levelet hozott a posta. „Meglepően nyílt és őszinte hangon írtak szeptember 6-án a gyerekkultuszról. A cikk elolvasása után azonnal írnom kell. Úgy érzem, már előbb kellett volna a gyerekkultuszról, a gyerekek prob, lémáiról írni. Lehetséges, hogy ezután sem lesz nagy változás, de mindenesetre megnyugtat, hogy nemcsak mi. édesanyák vesszük észre a hibákat, hanem hivatalos helyeken is.” É<- írja, hogy az ő lakótelepükön is ... A gyerekeknek nincs játszóterük, btil eset veszélyes a házakhoz túlságosan közellévő garázssor. A homokozót négy méter magas betonfal veszi körül. Az édesanya biztosan tudja, hogy ez nem csupán egyhelyütt fordul elő; csaknem valamennyi lakótelepen elfeledkeznek a gyere, kékről. A falvak új sorain, és a városok új negyedeiben egyaránt. Az édesanyát azonban elsősorban az ő környezete érdekli és érinti. Nem mintha homokozók, a játszóhelyek számának, emelkedésével párhuzamosan nőne a népszaporulat. Ez éPP annyira nem befolyásolja a gyerekek számának emelkedését, mint azok az általánosságok, hogy „napirenden tartják a népesség alakulásának nagy fontosságú kérdését”, hogy „mélyrehatóan feltárják az okokat”, hogy a „kérdés szerteágazó. körültekintően vizsgálják” és a többi, és a többi. Elemzik az okokat és megírnak több száz oldalas tanulmányokat. de tény. hogy gyerek csak akkor lesz. ha az asszonyok vállalják a szülést, a gyereknevelést. Igen, ez elsősorban az asszonyokon múlik. Egyelőre csalt rajtuk. S sóit mindent kell tenni azért, hogy legyen nemcsak kedvük és türelmük, de jusson erejük is a gyereknevelésre. S ez csak úgy megy. ha a család és a társadalom osztozik a terheken. Tapasztalható, hogy a gyerekkultusz a családon belül az utóbbi időben megnőtt. Hisz éppen ez az oka annak, hogy kevés a gyerek. A szülők többsége sokszor erején felül igyekszik megadni mindazt a gyerekének, amit a védőnő ajánl, amit a gyereknevelésről szóló legújabb könyvek előírnak, s nem utolsósorban, amit a környezet diktál. S éppen emiatt egyáltalán nem elhanyagolható a gyereknevelés anyagi oldala. Vajon melyik szülő nem vesz biciklit, ha látja, hogy gyerekét a játszótársa lelöki a .iáját” biciklijéről. Puskáért szalad a boltba, ha a gyerek lőni akar. különleges ételeket tesz eléje, és mindig van valami, ami új, amit meg kell venni, ami halaszthatatlan. S ez bizony nem olcsó mulatság. Nézzük például az apróbb gyerekek ruházkodását. Köztudott, hogy a gyerekruhákat az állam dotálja. Mégis. Rugdalózóból ha a gyerek Je- pisilja. ha az étel rácsorog, naponta háromra is szükség van. Egy műszálas rugdalózó 60 forintba kerül, s ki tudja miért, kizárólag világos színben kapható. A horgolt bébisapka 48 forintba, a hároméves gyerekre való orkán lem- berdzsek pedig 350—400 forintba kerül. Ez ahhoz képest drá. ga. hogy egy év alatt kicsi lesz. foltot kap. kiszakad, el- feslik. Óvodás korú kisgyerek Gyermekromantika A ma gyermekei (a mi gyermekeink) szinte belefulladnak a tömérdek játékba, de alig hiszem, hogy ettől, csakis ettől boldogabbak lennének, mint mi voltunk annak idején mezítlábasán, rongylabdát rúgva. Megszépült emlékek? Rózsaszín szemüveg? Neig csak az. Gyermekeink életét agyonszervotzük, rohanó tempónk kényszerzubbonyába szorítjuk őket. Alig jutnak ki a hegyekbe, a folyópartra, arra vannak kárhoztatva, hogy az autó szélvédőjén keresztül passzívan szemléljék a természetet, ami alig ér többet, mint csizmában lábvizet venni. Mi sem természetesebb, minthogy a romantikára hajlóbbak, az otthonhoz, szüleikhez nehezebben, vagy alig kötődök önmaguk akarják kierőszakolni azt a szabadságot, melyet a felnőttek nem tudnak, vagy nem is akarnak biztosítani számukra. Ez aztán olyan torzhajtásokhoz vezet, mint a csavargó életmód, vagy a fiatalkori bűnözés. A napokban két szekszárdi kisfiú — tizenegy, tizenkét évesek — Sióagárd közelében elkötött csónakkal vízi kirándulásra indult. Két nap után találtak rájuk Gemencnél. Két napig függetlenítették magukat a civilizált élettől, egy falat ennivaló nélkül, az éjszakai hidegtől agyonfázott testtel, szüleiket halálra rémitve, de azzal a megbánástól mentes konoksággal, hogy megérte. A gyermeknevelés össztársadalmi érdek, mindannyiunk feladóra tehát, hogy óvjuk, védjük a felnövekvő generációt az el- tévelygésektői. Nem úgy, hogy szigorú rendszabályokkal gúzsba- kötjük személyiségük kialakulását, hanem olyan lehetőségek megteremtésével, amelyek tág teret nyújtanak a minél sokoldalúbb és helyes irányú fejlődéshez. — Tóth — édesanyja meséli, hogy egész nyáron „egy bőrben jár”, mert minden fizetésnél annyi holmit kell venni a gyereknek, ami a család ruházkodásra szánt keretét telje* egészében kimeríti. S hozzáteszi; hát mit csináljak, az enyém se Járhat szegényesebben, mint a többi. Néhány elrettentő esetet kivéve. igazán nem kell félni attól, hogy családon, kisebb közösségen belül nincs kultusza a gyerekeknek. Sőt, gyakran túlzásba is viszik. De mi a helyzet a nagyobb közösségben. Hány esetben vettek fel új munkahelyre állapotos nőt, hányszor kapott albérletet állapotos asszony? Van-e munkahely, ahol különbséget tesznek a háromgyerekes és a gyerektelen asszony között? Tö rődnek-e azzal, hogy valaki reggel munkakezdés előtt három gyereket már útnak indított, s hogy fáradtan kezd dolgozni. A gyerekek száma az asszonyok munkájába nincs betervezve, elvégre, ha egyenlő a bér. azért egyenlő munkát is kell végezni. Úgy érzem, a levelet író édesanyának Igaza van. S minél több embernek kellene azon törni a fejét: mi_ bői és mennyit lehetne elvenni — gyerekeinknek. V. M. Iskolabuszok Korán kezdik a munkába járást. Mert munka a tanulás, kemény munka. Hivatalosan is az, hisz a tizennégy éven túli gyerekek, akik személyi igazolványt kapnak, munkaadójukként az iskolát jegyzik be. Tehát úgy is fogalmazhatjuk, hogy a gyerekek iskolabuszai munkába viszi a tanulni akaró, néha nem akaró, nebulókat, éppen úgy, mint sok felnőttet a munkahelyre. Hogyan közlekednek a kisiskolások? Szeptembertől a munkásjáratok megfiatalodtak, mert kizárólagos iskolabusz kevés közlekedik a megyében. Kombinálják munkába járáshoz, piachoz, orvosi rendtartáshoz, tanácsi fogadóórákhoz igazítják a legtöbbet. Az iskolák körzetesítése lényegében befejeződött. Az autóbusz- hálózat kialakítása ehhez, szintén megtörtént, de nem fejeződött be. Szeptember elsejére a Volán már úgy állította össze a menetrendet, ahogy a körzetesitett iskolákból az igény érkezett. Azt mondhatjuk, az iskolabuszok a megfelelő időben közlekednek. Mégis, elég gyakran találkozunk országúton bandukoló kisdiákokkal, gyerekcsapatokkal. Miért? Néhány alkalommal megállítottunk egy-egy csapatot. A Kurdról Csibrákra igyekvők nem akartak várni sgy-másfél órát, mire a busz indul, előbb hazaérnek gyalog — mondták. Tamási környékén meg az volt a probléma, hogy nem lértek fel — talán nem is akartak felférni — a járatra. Nagydorog térségében is találkoztunk stoppoló kisdiákokkal — ök meg azért indultak el a busz előtt, mert stoppal előbb érnek haza. Ez is gond, de a legtöbb gond amiatt van, hogy a felnőttek — nagyobb diákok, gimnazisták, ipari tanulók és munkások — nőm úgy fogadják a buszokon a kisdiákokat, a körzeti iskolák tanulóit, mint ahogy a gyerekeket kellene. Benyomják őket az ülések közé, trágár szavakat használnak, szemtelenkednek, felszálláskor hátra taszigálják őket. Az autóbuszon az általános iskolás gyerekek úgy utaznak, mintha a felnőtteknek — a kocsi- vezetőnek, a kalauznak, az ipari tanulónak, a piacra utazó asszonyoknak, bejáró munkásoknak — nem lenne kisöccse, gyereke, unokája, aki esetleg más járaton megy iskolába. Az iskolabuszok a megyében naponta két-három ezer gyereket visznek. Nem múlik el egy nap sem anélkül, hogy egy-két gyerek ne sírva szállna le a buszról. Csak azért, mert a felnőttek nem veszik azt figyelembe, hogy ezek a kisdiákok, nemcsak utasok, hanem gyerekek. Érzékeny, mindenre nagyon élénken reagáló gyerekek... És belőlük lesznek majd a felnőttek.- Pj Tiszteletbeli apukák és anyukák Egyre több nem hivatalos látogatója van a Tolna megyei Tanács Csecsemőotthonának. A vendégek hívatlanul, következésképpen váratlanul is érkeznek. A jövevények zöme tisztában van azzal, hogy nemrég megnyitott. korszerűen felszerelt gyermekintézmény lakói nem szenvednek hiányt semmiben, ami pénzért kapható. Valóban adott itt minden, ajmi egy gyerekember életét széppé, jó. vá. zavartalanná tudja tenni. Állami gondozásba vett kicsik lakják az intézmény pavilonjait. ezek remekül berendezett hálótermeit és tágas nappali szobáit. Szakképzett gyermek- gondozó nők foglalkoznak velük. naponta szakorvos látogatja őket, egyszóval semmi sem hiányzik, ami ahhoz kell, hogy a gondozásba vett gyerekek harmonikus fejlődése biztosított legyen. Egészségesek legyenek és vidámak. De egy valamiből nincs elég. s ez a valami nem szerepel sem ennek a* intézménynek, sem az ehhez hasonló intézményeknek a költségvetéséből. Ez a valami pedig nem más, mint a szeretet. Ha úgy tetszik; a szeretet tudatos támadásai a családokból hozott sivárság, in- gerszegémység ellen. Jóformán el sem jutott még a csecsemőotthon a kapunyitásig, már jöttek a megyeszékhely üzemeinek vezetői. Elsőként a Borsodi Vegyipari Kombinát szekszárdi gyáregységének vezetői érkeztek, segítséget ajánlón. Az üzem dolgozói készítették el ezután a megajánlás után az .intézmény portásfülkéjét. Másodikként érkezett a Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet fodrászrészlegének és kozmetikus részlegének egy-egy brigádja. A Cseby fiúk nevét viselő szocialista brigád tagjai azt vállalták. hogy havonta egyszer a helyszínen hozzák rendbe a gyerekek frizuráját. Téved, aki azt hiszi, hogy a havi egyszeri látogatás után csupa egyformára nyírt haj bodorodik, vagy kócolódik a lurkók fején ! Klnek-kinek egyénisége szerinti a frizurája és a gyerekek — egy-kettő kivételével — boldogan nyiratkoznak, mert igazán a megszokottól eltérő eseményekben az a nap, amikor a kedves bácsik és nénik megérkeznek. És mit keresnek itt a’ kozmetikusok? Nem kell arra gondolni, hogy Olyan kezeléseknek vetik alá kis védenceiket, mint a szépségért minden tortúrát vállaló felnőtt fizető vendégeiket. A kozmetikusok krémeket készítenek a gyerekeknek, hogy a játék közben szélfútta kezecskék rendbe jöjjenek. Aztán pó- lyások is vannak itt, akiknek gömbölyűbb felére szintén kelendő a nagy hozzáértéssel, egyúttal szeretettel kikevert krém... A ZIM és az ÜVÉRT Bony. hádról jelentkezett kiegészíteni termékeik javával az intézmény edénykészletét, a csatári kerámia saját készítésű dísztárgyakat ajándékozott a csecsemőotthonnak. hogy az csakugyan otthonossá váljék. A Vasipari Vállalat egy egész pavilon „lakossága” összesen 14 gyerek patronálását vállalta el. E munkásközösség egyik brigádja kéthetenként látogat ki a gyerekekhez. A másik úgy határozott, hogy mind a tizennégy gyerek születésnapját emlékezetessé teszi. Néhány nappal ezelőtt volt az első ilyen születésnapi ünneplés. Kiss Angéla most töltötte be 3. életévét és a nagy ovációból — amivel a gyerekek a gyönyörű, egyben pompás ízű készítmény tetején elhelyezett gyertyákat köszöntötték — nem volt nehéz kitalál- niok a meleg szívű felnőtteknek, hogy a 14 gyerek közül még egynek sem volt születés- napi tortája. Egyáltalán, születésnapja! A Vendéglátóipari Vállalat dolgozói szintén a születésnapok ünneppé avatását vállalták el. Kérték az intézmény vezetői az említett üzemek, vállalatok munkáskollektíváinak segítségét? Nem kérték. Ettől függetlenül jöttek a megajánlások és — nincs erre jobb szó — adományok. A faipari különböző anyagokat ajándékozott az otthonnak. Az itt dolgozó asztalosok remekeltek aztán ezekből olyan dolgokat, amelyek a varázslatos otthonosság elemeiként szolgálnak most. A nyomda, papírt, a bőrdíszmű hulladékbőrt, habszivacsot adott. A gondozónők viszont napi munkájuk mellett játékokat készítettek ezekből az ajándékba kapott anyagokból. A Szabó Szövetkezet anyagot ajánlott, a járókákba, a Patyolat úgyszintén anyagokat. Babaruhák készültek a hulladékanyagokból, kis babakocsiba való paplanocskák és igazi fésülködőkendők. Decsről a Háziipari Szövetkezet szőttes- darabokat és népművészeti térítőkét ajándékozott az otthonnak. A Patyolat bátaszéki kon- fekciórészlegének dolgozói felajánlották. hogy soron kívül és ingyen elvégzik a szükséges javításokat a gyerekek holmijain. Innen — és máshonnan — saját, pénzen vásárolt játékszerek is érkeztek. Egy szó. mint száz, nemcsak a megyeszékhely, a környék üzemei is felfedezték a csecse, mőotthont. s azóta, hogy felfedezték, hozzák önzetlen segítségüket a legkülönfélébb munkáskollektívák. Az ember meghatódik ettől a segíteni akarástól és tudástól. De a szomorúságot sem tudja azért elhessegetni, hiszen ha családjaiktól ezek a gyerekek fele annyit kaptak volna, vagy kapnának, már nem kellene itt lenniök, már meghittebb közösségben nevelkedhetnének; a családjaikban. A tiszteletbeli önkéntes apukák és anyukák köre mind szélesebb lesz tehát. Még azokat is hatalmába keríti a gondoskodni akarás szándéka, akik csak gazdasági kapcsolatban állnak az intézménnyel, mert például a TESZKER tolnai te. lepe soron kívül és a legszebb árujával látja el rendre az intézményt. az AFIT most kötött szerződést az intézménynyel, hogy járműveit azonnal javítja a gyerekekre való tekintettel, mert az ő ellátásukban nem okozhat tartós galibát egy-egy gépjármű meghibásodása. * Jó érzés mindezt leírni és azzal a nem i« titkolt gondolattal. hogy az egyéninél a jelek szerint sokkal erősebb társadalmi felelősségtudat példáinak újabb követői is lesznek. — lászló — .
