Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
Szeptemberi fordulat 1848-ban Az 1848-as forradalom vívmányait, elsősorban a nemzeti függetlenség biztosítékait szeptemberre komoly veszély fenyegette. Változás állt be ugyanig az európai erőviszonyokban, mindenütt előretört az ellenforradalom. Párizsban júniusra leszámoltak a forradalom fő bázisával, a proletariátussal. Júliusban a prágai felkelést tiporta el Windischgrätz altábornagy, az olasz tartományokban Radetzky rendezett vérfürdőt. Augusztusban a bécsi udvar és a vele szövetséges magyar nagy- birtokos arisztokrácia elérkezettnek látta az időt a magyar forradalom vívmányainak megsemmisítésére. Erre a feladatra főként a horvát nemzeti mozgalmat és Jellasics személyét akarták felhasználni. Az amúgy is fennálló nemzeti ellentéteket az osztrák udvari körök tervszerűen szították, Sói alkalmazva a régóta bevált módszert: a Kárpát-medence soknemzetiségű népeinek egymásra uszítását. Paranet» Jellasicsnak Augusztus végén az uralkodó titokban kiadta a parancsot Jellasicsnak, hogy készüljön a Magyarország elleni fegyveres támadásra. A magyar kormány tisztában volt a reakció szándékával. A miniszterek többsége és a liberális nemesi képviselóház tagjai mégis bíztak abban, hogy önkéntes engedményekkel az ellenforradalom megállítható. Nem látták azt be, hogy ha a márciusi forradalom vívmányait meg akarják őrizni, akkor nincs más választásuk, mint a harc bátor vállalása. Úgy gondolták, ha önként mondanak le egyes eredményekről, akkor a fegyveres támadás elkerülhető. Augusztus 29-én Batthyány és Deák azzal az ajánlattal ment Bécsbe, hogy ha a király a szerbeket fegyverletételre, Jellasicsot pedig készületei leállítására utasítja, akkor a magyar kormány belemegy Horvátország különállásába, a bán visszahelyezésébe, feláldozza az önálló magyar had- és pénzügyminisztériumot, és részt vállal az osztrák állam- adóságokból. Az uralkodó a minisztereket nem fogadta, hanem augusztus' 31-én leiratban közölte a magyar kormánnyal. hogy megszegte a Pragmatica Sanctiót. Felszólította a had- és pénzügyminisztérium tevékenységének korlátozására, és utasította a Jellasics elleni intézkedés visszavonására, A leirat szövegét István nádor szeptember 4- én terjesztette a kormány elé. Ez az ellenforradalom nyílt támadását jelentette. Ä szeptember 4-i képviselő- házi ülés a liberális nemesség balratolódását hozta. Kossuth a képviselők hangos helyeslése mellett kijelentette, hogy az eddig alkalmazott kormányzati módszerek nem menthetik meg a hazát. Az ellenforradalom aknamunkájának vagy vége szakad „vagy pedig a nemzet kénytelen lesz idegle- ríesen olly végrehajtó hatalomról gondoskodni, melly végrehajtó hatalom ne legyen kénytelen a maga eljárásnak eszközeit a törvényből, hanem a haza veszélyéből meríteni’-. Népújság 4 Javasolta, hogy az országgyűlés menesszen nagy létszámú küldöttséget a királyhoz, „miszerint jöjjünk tisztába dolgainkkal”, „akarja-e őfelsége megtenni azt, ami a nemzetnek megtartására szükséges”. Kossuth bizonyos volt a király elutasító válaszában, s így akarta meggyőzni az esetleges ingadozókat a további tárgyalások lehetetlenségéről. Kossuth és Szemere, míg belementek a békéltetési tárgyalásokba, addig lázasan dolgoztak, hogy az országot ne érje felkészületlenül az ellenforradalom fegyveres támadása. íJjoneösszeírás Szemere a katonaállítási tör- ' vény szentesítését nem várva meg, felszólította a törvény- hátságokat az újoncösszeírások haladéktalan megkezdésére. Tolna vármegye bizottmányának tagjai rendkívüli ülésen tárgyalták szeptember 2- án „a hadsereghez alkalmazandók összeírása iránti teendőket”. Ismertették Szem ere augusztus 29-i rendeletét, mely szerint Sztankovánszky Imre főispán „a kiállítás legsiető- sebb eszközlése végett biztosul neveztetvén”. A belügyminiszter utasította a megyét, hogy „jelen rendelet vétele után 48 óra alatt tartandó bizottmány! ülésből összeíró küldöttségek neveztessenek”, akik hét nap alatt összeírják az újoncokat és ezt a főispán! biztosnak benyújtják. Sztankovánszky Imre „buzdító szavakat intézett a bizottmány minden tagjaihoz: hogy az érintett cél elérésére nézve hozandó intézeteket magok körében hazafi közremunkálás által elősegítsék”. A megyei bizottmány ezután járásonkén- ti választmányt nevezett ki az újoncösszeírásra. Az országgyűlés küldöttei megértették Bécsben, hogy nincs több keresnivalójuk az udvarnál. A békéltető politika csődjét látva a Batthyány-kor- mány szeptember 10-én lemondott. A képviselőház szeptember 11-i ülésén a nádor bejelentette, hogy kezébe vette a hatalmat. Ezt azonban az országgyűlés nem fogadta el, ugyanis a képviselők rámutattak arra, hogy a nádor lépése törvénytelen, mert a hatalmat addig a lemondott miniszterek gyakorolják, míg a király új kormányt nem nevez ki. Kossuth, engedve az országgyűlés akaratának, visz- szaült miniszteri székébe. így egy napig kezébe került a hatalom, s ezt felhasználta arra, hogy törvényesítse azokat ar. intézkedéseket, melyeket a haza védelme szempontjából már foganatosított, így az újoncozást és a bankjegykibocsátást. István nádor, hogy Kossuthot semlegesítse, újra megbízta Batthyányi kormányalakítással, aki azzal a feltétellel vállalta a feladatot, hogy a király visszaparancsolja Jellasicsot. Ekkorra azonban már Jellasics csapatai átkeltek a Dráván. Az ország előtt más út nem maradt, csak a fegyveres védekezés. Ennek érdekében pedig mindent el kellett követni, hogy a nemzet minden rétege egységesen összefogva vegye- .íel a haroot ... ,.ii i* „ 1 -ej) Népfelkelés r Batthyány miniszterelnök az események hatására fegyverbe hívja a Dunántúl népét, népfelkelést hirdet. Tolna megye bizottmánya szeptember 16-án olvassa fel Batthyány rendeletét: „Ellenség előtt álló táborunk számára a szükséges fuvarokat. kézi vagy szekeres munkákat kiszolgáltatni, s annak mindenben segédkezet nyújtani minden polgár szoros kötelességének ismerje. Ha pedig találkoznék e honban oly elvetemült, ki az ellenségnek szállításokkal, munkával. tanáccsal, élelmiszerek kiszolgáltatásával önkéntesen segédkezet nyújtana, honárulónak: fog tekintetni, s rögtön ítélőszék elébe állíttatni.” A megyei bizottmány úgy határozott how ezt a rendpletet 400 példányban kinyomtattatja, és a községeknek szétküldi. Szintén szeptember 16-án tárgyalta meg a bizottmány Batthyány másik rendeletét, mely szerint „addig is — míg a katonaállítás iránti törvénycikk őfelsége által szente- sítettnék a veszélyben lévő hont védelmi eszközök nélkül hagyni nem lehetvén”, az alsóház határozata nyomán felhívja a főispánt, hogy „a honvédseregek megszaporításá- ra e rendelet vételére rögtön toborzást inditson, s e beállottak száma felől őt mielőbb értesítse. Az ekként kiállítandó sereg egyenesen a már felállíttatni kezdett honvédzászlóaljak szaporítására lesz fordítandó, s új honvédzászlóaljakká alakítandó, melyeknél az ügyvezetési, s vezérlett nyelv, fükw*# ruha. s jel magyar le- end. Az ekképp kialakítandó honvédsereg az ország békéjének tökéletes helyreállítására szoleáland.” Nyomatékosan felhívja a figyelmet: „Igyekezzenek célszerű rendeletek által oda működrfi, hogy a veszélyben forgó haza mentő karok után soká várakozni kénytelen ne legyen”. A rendelet gyors végrehajtására járásonként polgári biztosokat jelölt ki a bizottmány. „A felcsapott honvédek azonnal Szeg- zárdra szállítandók lévén, ezeknek felavatása, és fegyverrel; be gyakoroltatása Csapó Vilmos nemzetőrségi őrnagy úr főfelügyeletére-' bízatott, A jobbágy- felszabadítás továbbfejlesztése ; Á haza fegyveres védelme megszervezésének si kere érdekében meg kellett szilárdítani a nerúze- ti egységfrontot. A képviselőház szeptember 15-én el törölte.a szőlódézsmát, így megtette áz első lépést a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére. A szüret közeledtével ugyanis a földesurak és volt jobbágyok között ez a kérdés jelentette a legnagyobb ütközőpontot. A nemesség száma ra kimondták, hogy az úrbé- riséget vesztett birtokosokat 5 százalékos államkötelezvényekkel pótolja az ország. Végül pedig megteremtették a nemsokára vezető szerepre szert tevő Országos Honvédelmi Bizottmányt, melynek tagjai a baloldali képviselők közül kerültek ki, s elnöke Kossuth lett. Ezek a radikális intézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy sikeresen felvehették a harcot az ország védelmére. Á parasztság, amint Jellasics hadai közvetlenül veszélyeztették portáit, kaszára, kapára kapott, védeni életét, hazáját, szabadságát. A liberális nemesség nagy része pedig vállalta ennek a honvédő harcnak a vezetését, mert a szeptemberi események során felismerte: a forradalom márciusi vívmányait csak a nemzeti függetlenség megőrzésével lehet megtartani. A szeptemberben foganatosított radikális intézkedések, a forradalom továbbvitelének vállalása, a széles korú nemzeti összefogás eredményezte a haza fegyveres védelmének olyan diadalait, mint Pákozd és Oaora. v KISASSZONDY ÉVA A tárgyak rabságában Nem tudom, megfigyelték-e; hogy mostanában milyen divatos szó lett a „birtok". Persze humoros felhanggal említik — miután nem jelentős földvagyonról, telekről van szó csupán —, de azért sikkes megjegyezni: „kimegyek a birtokomra, ez a paradicsom a birtokon termett, jöhetne már egy kis eső, mert a birtok..." A birtok — írja az értelmező szótár — „Olyan vagyontárgy, mely valóságosan hatalmában van valakinek". Vannak, akik itthon vagy külföldön jártukban azzal dicsekednek, hogy nyaralótulajdonosok. Sokan persze nevetnének, ha látnák a „birtokot” vagy a „házat” — amit hétvégeken fusizott össze — de hát nemigen látják. Van egy angol mondás, mely így fordítható magyarra: „Mutass kevesebbet annál, amid van”. Nálunk éppen a fordítottja állna?! Fönn az ernyő, nincsen kas...?! Félreértés ne essék: nem kárhoztatjuk a hétvégi házakat, de a „minél gyorsabban és minél többet szerezni" elvével nem érthetünk egyet. Amíg a „birtok" a pihenést, kikapcsolódást szolgálja, s esetleg friss zöldséget, gyümölcsöt terem a család asztalára, addig „birtokpártiak” vagyunk. De ha rabbá tesz, ha eltávolít meghitt barátokat, ha emiatt nem jut idő a közösség, sőt, sokszor még a család számára sem, ha lassan fontosabbá válik, mint a hivatásunk, — akkor igenis elítéljük ezt a fajta „törpetenyészetet". ismerek tehetséges mérnököt, akit kiváló szakemberként bocsátottak útjára: gyorsan — s nem érdemtelenül — emelkedett a ranglétrán. Olvastam publikációkat újításairól és találmányának nagy jövőt jósoltak. Aztán egyre kevesebbet hallottam róla, legalábbis műszakiak társaságában. Mások mondták, hogy kertet vásárolt, majd beültette. A minap találkoztam vele. — Mi van a találmányoddal? — kérdeztem. — Most más dolgom van. — válaszolta sietve —, öntjük a kerítés betonoszlopait Eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt mennyit jártunk együtt színházba, moziba, megkockáztattam: — Nem jöttök? Értetlenül nézett rám: most, gyümölcsszezonban? Az idén fordultak termőre a fáim.,. A beszélgetés fonala megszakadt, kicsit a barátságé is. Más nyelven beszélünk... A jelenség bár nem általános, mégis veszélyes. A tárgyak ugyanis kegyetlen rabtartók, amelyek nemcsak elszívják erőnket, hanem kivonnak bennünket az alkotó emberek közösségéből. Gy. B. 1973. szeptember 23. Szubjektív sorok A kutya az emberhez tartozik. Ami a kutyával megtörténik. az megtörténhet az emberrel is. Ezért írom le a legutóbb hallott két kutyatorténetet. Az első egy foxiról szól. öreg volt szegény, de jó patkányzó. Másodmagával élt a hátsó udvarban. Morzsival, a korccsal. Csak őt becsülték, a korcsot csak a kislány szerette. A foxi mozgékony volt. a használaton kívüli kerekes kút fedelén szokott pihenni, Morzsi legnagyobb bosszúságára. Morzsi oda soha nem tudott felmenni. Ezért irigyelte a foxit. Ha Morzsi beszélni tudna, most nem irigyelné a foxit. A falusi házban, ahol a két kutya élt. két napig nem volt villany, nem működött a hűtő- szekrény, a vízvezetékből se jött víz. Befogták hát a ki- vénhedt kutat. Onnan merték az ivóvizet és a kút mélyében hűtötték a dinnyét. A foxi minderről semmit sem tudott. Felugrott a szokott helyére és bizonyára - csodálkozással vette észre, hogy nincs fedél. Belekalimpált a<kútba. Most a korcs egyedül él az udvarban. A foxi a megszokás áldozata lett. Mint egynémely ember, aki megszokásból cselekszik és csak akkor veszi észre a változást, amikor újgy jár. mint a foxi. A másik kutyatörténet- egy korcsról szól. Ez a korcs egyedül él egy udvarban. Le-föl kergeti a disznókat, helyreparancsolja a juhokat, futkároztatja a hápogó kacsanépet, állandó ugatásával idege, sitt a ház népét. Kutyatörténetek Ha rászól a gazda, rövid időre elhallgat. De aztán ismét csak ugatja a magáét. Nem fél senkitől, csak a baromfiudvar kiskakasától. Nem nőtt nagyra ez az istenadta, de ha megunja a kutya- csaholást. akkor elvörösödik a taraja és szembeszáll a kutyával. A korcsnak csak ez a kiskakas tudja befogni a száját. Sót a kiskakas még a kutyaházba is beparancsolja a vonyí- tó, ugató ebet. Bizonyára ez a kiskakas azért mer szembeszállni a hatalmas kutyával, mert igaza van. És úgy látszik, hogy a kutya is tudja ezt. Ezért hallgat el, ha a kiskakas ráripa- kodik. A kutya ilyenkor elbújik a házába, elhallgat. örül az állatsereglet: a hápogó kacsanépség, a röfögő disznósereg, örülnek a szomszédok, dicsérik a bátor kiskakast. A kiskakas pedig élő példaként hirdeti: a kiskakas kicsi, a kutya nagy. a kutya mégsem mer vele szembeszállni, mert a kiskakas ereje igazságában rejlik. Védik is ezért a kiskakast. Még a háznépe is így vélekedik róla: — Nem vágjuk le. mert ő tartja kordában a kutyát. Ha véletlenül mégis levágnák, akkor bizonyára lenne újabb kiskakas, aki kordában tartaná a kutyát, mert ahogy én a kakasokat ismerem — a kakasok nem hagyják magukat. SZALAIJÁNOS
