Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-19 / 219. szám
ÖN KÉRDEZ Levélcímünk : 7101, Szekszórd, Postafiók 71. Hi az igazság ? „Örömmel olvastuk az augusztus 8-i számban megjelent, Szemüvegrecept cim alatt feltett kérdésre Nagy Zoltán igazgató elvtárs válaszát, mely szerint a dombóvári rendelőintézetben a vasutas dolgozóknak is írnak fel szemüveget. Igaz, a kérdést nyugdíjas vasutasok tették fel, de mi, tényleges dolgozók is csatlakozunk hozzá, annál is inkább, mert nekünk amellett, hegy utazgatni kel! Pécsre, egy nap munkakiesést is jelent. Ez u nap vagy a szabadság terhére megy, vagy igazolt távoliét cimen, bért nem kapunk. Örültünk, hogy itt helyben, Dombóvároíí 1—2 ára alatt ezt a gondot meg tudjuk oldani. Sajnos, örömünk nem sokáig tartott. Csak addig, ameddig a rendelőintézet szemészeti szakrendelését, szeptember 5-én telefonon megkerestük — elövigyázatból először telefonon — ahol közölték velünk, hogy ne fáradjunk ki a rendelőintézetbe szemüvegrendelés céljából, mert vasutasokat továbbra sem fogadnak, nem kaptak rá rendelkezést. Most nem tudjuk, kinek higgyünk? Nagy Zoltán igazgató elvtársnak, vagy a rendelőintézetnek? Valószinűieg az igazgató elvtárs ismeri a rendeleteket, de szemüveget csak a rendelőintézetben írnak fel. Ott viszont ilyen rendeletről nem tudnak. Úgy gondoljuk, hogy a rendeleteket nemcsak kiadni kell, hanem azok végrehajtását a felsőbb szervek jogosultak ellenőrizni is. Semmiképpen sem jó, sem a Társadalom- biztosítási Igazgatóságnak, sem a rendelőintézetnek, ha a dolgozók úgy érzik, félrevezetik őket". — írja Krajczár Antalné és még tizenhét társa, mindannyian a dombóvári vontatási főnökség dolgozói. A kérdéssel ismételten felkerestük a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatóját, Nagy Zoltánt, aki a helyszíni vizsgálat után a következőket nyilatkozta lapunknak: — Eljárásunk során meg. állapítottuk, hogy a szemészeti szakrendelés napi három órában működik, ami a rendelőintézet még két megyére is kiterjedő területéhez tartozó szemészeti betegek ellátására elégtelen, s így több napos előjegyzéssel juthatnak csak a szak- rendelésre a rászorulók. A hosszú várakozás elkerülése érdekében javasolták a MÁV-dolgozók és -nyugdíjasok részére, hogy vegyék igénybe a MÁV pécsi rendelőintézet szemészeti szak- rendelését, mivel ott nincs szükségük napokig tartó várakozásra és utazási költségük is elenyésző. A szakorvosi ellátást, — így a szemüveg felírását sem — a dombóvári rendelőintézet nem tagadta meg a MÁV- biztosítottak részére. Feltehető, hogy a fentiekben leírt javaslatuk okozhatta az ellátással kapcsolatos félreértést. — Tekintettel arra. hogy a helyszíni megállapítás szerint is a szemészeti szak- rendelés óráinak száma az ellátandó betegek számához viszonyítva túl kevés, ezért közvetlen megbeszélést kéz. deményezünk a pécsi MÁV- rendelőintézettel a dombóvári vasutasok szakorvosi ellátásának javítása érdekében. (Azt szeretnék elérni e megbeszélések során, hogy a pécsi MÁV-rendelőintézet. bői járjon ki szemészszakorvos Dombóvárra és ott rendeljen. A szerk.) Az eljárásunk teljes befejezése után az ügyre ismételten Visszatérünk. Köszönöm Már foglalkoztunk Hűm József paksi nyugdíjas jubileumi jutalommal kapcsolatos kérdésével. Akkor közöltük is azt a levelpt, amelyben Palla József, a Paksi Téglagyár üzemvezetője tudatta velünk: bekérte a szolgálati időt bizonyító okmányokat és azokat továbbította a vállalat igazgatójának. A Savanya—Tolna megyei Téglaipari Vállalattól a Vtiitssz még nem érkezett meg hozzánk, Hűm József viszont megkapta. Ezt írta: „örömmel tudatom ürrőkkel ez eredményt, A kSyao-í válasza a következő: í'rtesitem, hogy a Munkatörvénykcr.yv 48. paragrafusa (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az ön részére 1970. június 7. napján esedékessé vált 25 éves jubileumi jutalom kifizetését engedélyezem. Igazgató. Segítségüket köszönöm". örülünk, hogy segíthettünk, de még inkább örül- . tünk volna annak, ha nem lett volna szükség a mi se. gítségünkre ahhoz, hogy Végül is megkapja a jogos jutalmát. Kérdések a Szakoly testvérek Kfsz-hez „Mikor fejezi be a kivitelező Szakoly testvérek Építőipari Ktsz lakásunk hiány- pótlási munkáit? A munka műszaki átadása 1972. december 29-én volt. A belső munkákra a hiánypótlási határidő 1973. január húszadika, a külső homlokzatvakolatra május 31 -i időpont volt megállapítva. Az átadástól számított hét hónap alatt többszöri szóbeli és írásbeli felszólításra sem voltak hajlandók a hiányosságokat megszüntetni, érdemben válaszolni. Nemcsak bennünket, de a környéken lakókat is megbotránkoztatja az, hogy tavasz óta nem tudjuk a terepet rendezni, a munkálatokhoz szükséges, utcán tárolt kőpor miatt, ami közben porral, szeméttel keveredett. Parkettánk hézagos és mozog, a kőporos vakolathoz szükséges mészkőliszt tönkremegy, az asztalosáruk illesztése nem megfelelő minőségben történt meg. Türelmünk elfogyott, nem sók tart vissza bennünket attól, hogy törvényes jogainkat érvényesítve kötbér-, illetve kártérítési igényt jelentsünk be. Legutóbb július 28-án írtunk levelet a ktsz-nek, de erre választ nem kaptunk." — írta levelében Papp Vilmos Szekszórd, Székely Bertalan u. 15—17. szám alatti olvasónk és hét társa. A kérdésre Szabó Imre, a Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet elnöke válaszolt: — A műszaki j átadási jegyzőkönyvben > felvett hiánypótlási munkák túlnyomó részét elkészítettük, melyre vonatkozóan a lakóktól az igazolást meg is kaptuk. A hiánypótlási mun. kákon túlmenően érték- csökkenési követelése volt az-építőközösségnek, _ melyre vonatkozóan bírósági eljárás van folyamatban és csak annak eredményétől függően tudunk a még visszalévő munkák elvégzésére vonatkozóan érdemben és jogilag intézkedni. Eredeti vállalásunk tárgyát nem képezte a homlokzat- vakolási munka, azt a műszaki átadás során vállaltuk azzal, hogy pénzügyi fedezet biztosítását kértük. Az építtetők a fedezetet a mai napig nem biztosították. Műszaki szempontok figyelembevételével a nyári nagy melegben a kőporos vako. lást végezni nem célszerű, ezzel az építtetők is egyetértettek. A külső homlokzat- vakolási munkákhoz a kőport 1973. június 15-én szál. ütöttük a helyszínre, tehát az ezt megelőző időszakban az elvégzendő tereprendezési és egyéb munkákban a tulajdonosokat nem akadályoztuk, enn^k ellenére az odaszállított kőport elvitettük. Egyébként a kőporos homlokzatvakolási munká. kát szeptemberben elkészítjük. A parkettázási munkára vonatkozóan szavatossági ügyintézést tettünk folyamatba. mely szerint alvállalkozónk. az állami építőipari vállalat a lakókkal egyetértésben vállalta a ja. vítási munkák elvégzését 1974. április 30-i befejezési határidővel. Az építőközösség hivatkozott levelére válaszunkat részletes indoklással és tájékoztatással 1973. Augusztus 31-én megadtuk, melyben kértük a közpsséget, hogy a még ,f,efinálló .fisztá- zatlan kérdések érdekében keressék meg szövetkezetünket, hogy a továbbiakban véglegesen tisztázni tudjunk mindent. Buszbérlet két vonalra Csobaji Piusiné Zomba, Bu- dai u. 2. szám alatti olvasónktól érkezett a levél: „Kislányom ipari tanuló. Mi Zom- bán lakunk, iskolába Bony- hádra jár, dolgozni pedig Szekszárdra. így két bérletre van szüksége a kis ösztöndíjából. Jó lenne valami olyan megoldás — mivel három napon Bonyhádra jár a hétből, három napon Szekszárdin, ennek ellenére havi bérletet kell váltania —, hogy a drágább szekszárdi bérlettel járhasson Bonyhádra is. Ha ez nem megvalósítható, van-e valami olcsóbb megoldás a hasonló helyzetű tanulók esetében?" A Volán 11. számú Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetője, Hajnal Gyula a kérdésre és a javaslatra a következő választ adta szer. kesztőségünknek: — Igen sok más ipari tanuló van hasonló helyzetben, miszerint az iskolai és a gyakorlati oktatás nem azonos helységben történik. Rendelkezéseink, ezt figyelembe véve, lehetővé teszik, hogy az ipari tanulók két bérletjeggyel is rendelkezhessenek. Olvasójuknak javasoljuk, hogy kislánya ré. szére a szekszárdi autóbusz1- állomás pénztáránál készíttessen két bérletigazolványt: egyet Zomba—Bonyhád, egyet pedig Zomba—Szek- szárd viszonylatra. Mindkét igazolványra vásároljon gyermekének tanulók idősza. kos bérletjegyet, és azt a gyermek arra az útra hasz. nálja, amelyiken éppen utaznia kell. Az időszakos bérletjegyből mindegyik viszonylatra több is vásárolható, azt naponta történő utazásra is használhatja és előnye, hogy az első utazás napjától számított harminc napon belül (függetlenül a naptári hónaptól) érvényességét nem veszíti el. Ez az egyetlen módja annak, hogy az utazás a jelenleginél kevesebb összegbe kerüljön. Sorkatona és illetményföld Mankovics Józsefné Zomba, tanyatormási olvasónk személyesen kereste fel szerkesztőségünket. Elmondta: fia sorköteles katona és sérelmesnek érzi, hogy az állami gazdaság szabályzata értelmében nem jár részére illetmény kukoricaföld. A fia 14 éves kora óta dolgozik a gazdaságban, és mivel február 15-én vitték be katonának, olyan indokkal vonták meg tőle az illetményföldet, hogy az év folyamán nem dolgozta le a fél évet... A kérdésre Cscheidt Má_ tyástól, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatójától kértünk és kaptunk választ: — A Mankovics család 1972-ben igényjogosultsága alapján négy személyre kapott illetményföldet. Igény- jogosultságát 1972-ben négy személyre is nyújtotta be a gazdaságnak. 1973 elején a rendszeresített formanyomtatványon (nyilatkozaton) Mankovics Józsefné a .maga és leánya saámára, nyújtotta be illetményföldigényét. A benyújtott igé., nyék alapján két személy részére illetményföld-juttatásban is részesültek. Fia részére — aki katona — illetményföld-igénnyel nem is lépett fel. — Gazdaságunk kollektív szerződése olyan személy ré. szére, aki bevonult katonának, az eddigi években sem, és ez évben sem irta elő az illetményföld kiadását. így a fiú, aki katona, a gazdaságtól illetményföld-juttatásban nem is részesülhe. tett. Közműfejlesztési hozzájárulás Tumpek Mihály Paks, Kinizsi u. 18. szám alatti olvasónk és tizennégy társa kérdéssel kezdi a levelet: „Örökre adósai leszünk-e a községi tanácsnak? 1971 júniusában ugyanis 245 forintos telkenkénti hozzájárulással járdát építtetett nálunk a községi tanács. A hozzájárulást 1972 márciusában fizettük be, az akkori rendelkezések értelmében. Most az utca lakói újabb értesítést kaptak, hogy a telkenkénti hozzájárulás 500 forintra módosult, a különbözeiét fizessük be. Ez a rendelkezés egyébként nem érinti az 1971-ben készült járdaszakasz összes tulajdonosát. Nem értjük, miként módosíthatnak egy évek óta befizetett összegen? Újabb módosításokra számítva, mindenkor elkészülhetünk ismételt külön- bözetfizetésre is?" A kérdésre a Tolna megyei Tanács VB. Paksi járási Hivatalának elnökétől, dr. Kiss Frigyestől kaptuk a következő választ: — Az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról szó. ló 8/1970. (IV. 16.) ÉVM— PM. számú együttes rendelet 2. paragrafusa (1) bekezdés alapján az állami beruházásban végzett közművesítés, továbbá út- és járdaépítési költségeit e rendelet szerint és a Paks nagyközségi Közös Tanács által meghatározott részét a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosaira kell áthárítani. — A rendelet alapján az 1970. január elseje után lé. tesített valamennyi villany-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, közút- és járda által közvetlenül érintett telkek tulajdonosai egyszeri út- és közműfejlesztési hozzájáru. lást kötelesek fizetni. Ä Paks nagyközség Közös Tanácsa a fenti rendeletnek érvényt szerezve, a rendelet előírásainak megfelelően a 7/1972. (I. 13.) számú tanácshatározatával a járda- építési hozzájárulás mérté, két telkenként 500 forintban állapította meg, így annak kivetése jogos, nem törvénysértő. — Paks községben, a Kinizsi utcában a szilárd burkolatú járda 1970. január elseje után épült. A lakók az építéskor 245 forintos hozzá, járulást fizettek, ezért a tanácshatározatban megállapított hozzájárul&s mértéke és a befizetett összeg kü- lönbözetét pótlólag kell megfizetni. Tanfolyam és visszatérítés „Magam és két társam nevében fordulok önökhöz — kezdte levelét Horváth János Nagyszékely, Dózsa Gy. u. 33. szám alatti olvasónk. — Az Áisópéii Állami Gazdaság 1973. január 15-én beiskolázott bennünket nyolchetes tanfolyamra. A tanfolyam ideje alatt teljes ellátásban részesültünk. A tanfolyam elvégzése után mint betanított munkás dolgoztunk. Azt szeretnénk megkérdezni: joga van-e a gazdaságnak megfizettetni velünk az iskoladíjat és az ellátást, ha kilépünk a gazdaságtól?" Dr. Deák Konrád csoport- vezető ügyész válaszolt a kérdésre: — A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 15/1967. (XI. 18.) Mü. M. sz. rendelet szerint, ha a dolgozót a vállalat valamilyen állami iskolarendszeren kívüli tanfolyamra küldi, a munkáltató köteles a tanfolyam miatt kieső időre járó átlagkeresetet fizetni. A vállalati küldetéssel egyenértékű az is, ha a vállalat felügyeleti szerve küldi a dolgozót tanfolyamra. Ebben az esetben is jár te. hát a dolgozónak a kiesett munkaidőre az átlagkeresete. Ha az iskola (tanfolyam) helye más helységben van, mint a vállalat telephelye, akkor a dolgozót a kiküldetés szabályai szerint megilleti a tanfolyam helyére történő oda-visszaút azási költség, ha pedig az oktatás két hónapnál tovább tart, akkor a négyhetenkénti haza- és visszautazási költség is. Ha a dolgozónak az iskolán sem étkezést, sem szállást nem biz. tosítanak, részére a kiküldetési napidíj és a szállás- költség jár. Ha a dolgozó a tanfolyamon (iskolán) étkezést és szállást is igénybe vesz, természetesen öt sem étkezési díj, sem szállásdíj nem illeti meg. vf.' •-01, 123—61. Ml VÁLASZOLUNK Telefonszámaink : 129