Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

Ezt Iiozfa a hét a külpolitikában sát nyilvánította az MSZMP Központi Bizottsága. A chilei pucesot közvetle­nül a hadsereg egységei, s a jobboldali terroralakulatok hajtották végre, ám ez alka­lommal is perdöntő lehet a kérdés: kinek állt még érde­kében? Azok az amerikai s j tókomfnentárok, amelyek szerint Washingtonban ió előre értesülve voltak a tervezett államcsínyről, hivatalos szóvi­vők zavart-magyarázatai, az' érdekelt vállalatok részvé­nyeinek emelkedése a tőzs­dén — az imperialista ég mo­nopolista körök erőteljes köz­reműködését jelezhetik. A re­akciós fordulat ezért. . Chile határain túl, súlyosan terheli a nemzetközi viszonyokat. s a dél-amerikai ország további sorsa nyilván a jövőben is a világközvélemény reflektorfé­nyében fog állni. Az elmúlt hetekben több ízben írtunk a nemzetközi helyzet kedvező elemeiről, de sohasem maradt el a figyelmez­tetés. hogy világunkban egy­szerre és egymással párhuza­mosan két ellentétes irányzat érvényesül; az enyhülésre tö­rekvés, illetve a feszültség tar­tósításinak és fokozásának szándéka. Mostani krónikánk­ban elsősorban a feszültségnö­velő tényezőkről szóltunk, hi­szen a chilei ouccs. de hozz.á- vehetjük a közel-keleti holt­pontot (1967 óta a legsúlyo­sabb izraeli—szíriai légicsata zajlott a héten), valamint a gomba módra elszaporodott NATO-hadgyakorlatokat —ne­hezítették és mérgezték a lég­kört. Másfajta . egyoldalúság lenne azonban megfeledkezni néhány biztatóbb eseményről^ Laoszban aláírták a békés ki­bontakozást meggyorsító egy­ségokmányt.- amely remélhető • leg.jtjeg,.js,-xaJósul.,iT)ajtl.... A feltételes mód és az óvatos fogalmazás azért indokolt, mi­vel nem egy laoszi megálla­podás aláírásának ég felrúgás sának voltunk tanúi. Szerző­dést írtak alá Gdanskban a balti-tengeri országok együtt­működéséről. Tokióban pedig sikerült elfogadtatni a GATT- tárgyalások alapját képező nyilatkozatot. (Ebben magunk is érdekelve Voltunk: ezúttal először vettünk részt teljes jo­gú tagként a világkereskede1- mi és vámtarifa-egyezményhez csatlakozott államok értekezle­tén.) Érdeklődés kísére Brandt kancellár sajtóértekezletét is — Nyugat-Bjerlin ügyében ugyan láthatóén nem változott a bonni álláspont, de a kor­mányfő elhatárolta magát a szélsőséges reakció megélén­külő mozgolódásaitól. Aligha kell' különösebb jós­tehetség annak megállapításá­hoz. hogy az ellentétes irány­zatú világpolitikai folyamatok a következő heteket is jel'e- mezni fogiák. Uj, fontos fóru­mokon, hiszen holnapután, kedden kezdődik meg az ENSZ-közgyölés 28. ülésszaka, s az európai konferencia má­sodik fordulóié. • • izraeli csapatösszevonások Az A1 Ahram című egyip- tofni lap szombati száma sze­rint Izrael csapatösszevonáso­kat hajt végre a Szíriával kö­zös határ mentén és jelentős mennyiségű páncélos erőt is irányított a térségbe. A kato­nai erődemonstrációra azt kö­vetően került sor, hogy izraeli harci gépek csütörtökön szíriai terület fölé repültek és ott több mint háromórás légiharcot vív, tak szíriai vadász-repülőgépek­kel. A lao szerint az incidens nyomán Izrael valamennyi ha­társzakaszán fokozódott a fe­szültség. Árvíz Indiában Hatalmas károkat okozott az árvíz India északi államaiban. Egyedül Madhya Pradesh ál­lamban 60 ez^r embert tett hajléktalanná, 2000 falut és 90 ezer szarvasmarhát pusztított el az árvíz. Jelentős károk ke­letkeztek Gujarat és Rajasthan államokban is. A munkásosztály ellenáll így latja kommentá­torunk, RÉTI ERVIN: Nehéz lett volna megindult- ság nélkül tekinteni a képer­nyőre, amikor a televíziós adók azt a nyilatkozatot su­gározták. amelyet a tragikus végű chilei elnök három nap­pal halála előtt adott. A reá­lis helyzetelemzés, valamint a polgárháború elkerülésének érdekében elhangzó józan fi­gyelmeztetések után; szinte próféciaként hatottak a sza­vak- Engem megölhetnek, de a chilei nép folytatja harcát — a nehéz és bonyolult körül­mények közepette is...” A chilei reakció véres, ellen- forradalmi puccsal szakította meg a népi egység sokat ígérő kormányzását. A jobboldali összeesküvők a kora tavasszal még abban reménykedtek, hogy a parlamenti választáso­kon megszerzik a kétharma­dos többséget, s az alkotmá­nyos játékszabályokat kihasz­nálva buktatják meg Allende elnököt. Hiába folytatták azonban fékevesztett rágalom- hadjáratukat, hiába próbál­koztak a gazdasági élet teljes 67.étzüllesztésével, a chilei nép méltó választ adott az Urnák előtt, jelentősen nőtt a népi egység tömegtámogatása. A szélsőjobboldal ezért félre­dobott minden törvényes lát­szatot, s a nyílt, véres erő­szakhoz folyamodott. Az egymásnak ellentmondó, s a katonai junta által célza­tosan terjesztett jelentések következtében egyelőre lehe­tetlen kialakult értékelést ad­ni a chilei állapotokról. Az al­kotmányellenes fellépés egy­szerre mutatta meg a johbob- dal bizonyos erőtartalékait (fő­ként a hadsereg befolyásolá­sát. a légierő és haditengeré­szet felhasználását illetőén) de gyengeségét is, hiszen nem talált más kiutat. Változatla­nul számos kérdőjellel szá­molhatunk : hogyan festenek az erőviszonyok a hadsereg soraiban; mennyire lesz szer­vezett a munkásellen,á1 lás: mi­ként képesek a haladó pártok alkalmazkodni az új hírei fel­tételekhez; felbomlik-e a jobb­oldalnak csupán a népi egység kormánnyal történő szembe- helyezkedésen kialakított egy­sége? Chile különös földrajzi, fekvése, a csaknem négy és fél ezer kilométer hosszúság­ban elnyúló ország arra is fi­gyelmeztet, hogy Santiago és Valparaiso, a „központi völgy” korántsem azonos a teljes la­kossággal. A junta első n'dlatkozatai nem fukarkodtak a szép ígé­retekkel. Valóságos cselekede­teik azonban szélsőségesen el­lenforradalmiak voltak: meg­kezdődött a baloldali erők ül­dözése. több ezer halálos ál­dozatról szólnak a hírek. Al- lende állítólagos „öngyilkossá­gáról” hamarosan. kiderült, hogy kegyetlen gyilkosság volt. súlyos provokációkat kö­vettek el kubai hajók és dip­lomaták ellen. Érthető, ha a Chilében lezajlott események mélyen megrázták a világot, mély megdöbbenést és izzó ha­ragot váltottak ki, cselekvő szolidaritásra ösztönöztek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­gával élükön felsorakoztak a chilei nép harca mellé a világ haladó erői. de számos nem szocialista ország kormánya és társadalma is felemelte til­takozó szavát. Hazánkban egymást érték a szenvedélyes hangulatú gyűlések, táviratok sokasága tolmácsolta népünk véleményét, nyilatkozott Fehér Lajos m: niszterelnök-helyettes, a chilei fejleményeknek szen­telte ülését az országgyűlés külügyi bizottsága, szolidaritá­(Folytatás az 1. oldalról) A TASZSZ hírügynökség a távirati irodáktól és egyéb for_ rásokból származó értesülések alapján szombaton kora dél­után a következőképpen fog­lalta össze a chilei helyzetet: Allende hívei folytatják az ellenállást. Különösen súlyos küzdelemről érkezett jelentés Santiago ipari övezetéből. Több üzem és gyár a munkások ke­zén van, és nem szűnik a lö­völdözés zaja a főváros köz­pontjában sem.. Santiago ut­cáin katonai járőrök és harc­kocsik cirkálnak, éjszaka és szombaton reggel a város fö­lött a lázadók repülőgépei kö_ röztek. A puccsisták féktelen terror­hadjáratot folytatnak az ellen, állás letörésére. Santiagóban és Valparaisóban kegyetlenül leszámolnak az ellenállókkal. A börtönökben óráról órára nő a letartóztatottak száma. Bör­tönnek rendezték be a két leg­nagyobb santiagói stadion mel_ léképületeit is. Itt tartják fog­va többek között a műszaki egyetem több mint hatszáz oktatóját és diákjait. Valpa­raisóban háromezernél több embert — embertelen körül­mények között — hadihajókon őriznek. Továbbra is fennáll az éj­szakai kijárási tilalom, zárva vannak a repülőterek, szigorú hírzárlat van. í Allende özvegye: „Köszönöm maradok” Hortensia Allende, a meg­gyilkolt elnök özvegye (Archív kép 1971-ből.) köszönetét mondott Mexikónak, a fel­ajánlott menedékjogért, de nem kíván élni vele: nem hagyja el hazáját. EEvünk nem árucikk A Pravda szombati kommentárjában arról ír. hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszát a kommunistaellenes erők megpróbálják felhasz­nálni arra. hogy az információ korlátlan Cseréjének zászlaja alatt legálisan terjeszthessék a szocialista országokban a kommunistaellenes propagandát. Erről tanúskodik, hogy a nyugati burzsoá sajtó az utóbbi időben egyre gyakrabban követel ideológiai és holmi rendszerbeli engedményeket a Szovjetuniótól. Ezek a követelések bizonyos szűklátókörű politikusok nyilatkozataiban is elhangzanak. Jellemző ebből a szempontból az olasz Stampa egyik, eszmefuttatása, amely szerint a Szovjetunió és a szocialista1 országok, ha már „szükségük van a nyugati Hatalmakkal való együttműködésre”, akkor hajtsanak végre bizonyos vál­toztatásokat rendszerükben. A Pravda kommentárja ezzel kap­csolatban emlékezteti a szocializmus külföldi „reformereit” és gazdáikat, hogy a kommunisták először is nem bocsátják áruba eszményeiket és elveiket, másodszor pedig a szocialis­ta országok nem kérvényező szerepében tettek javaslatokat a nyugati országokkal való együttműködésre, hanem egyen­jogú partnerként. A kommentár ezután rámutat, hogy a nemzetközi lég­kör mérgezői, akik még mindig hidegháborús fogalmakban dolgoznak, nemcsak a szocialista országok belügyeibe való beavatkozással igyekeznek megállítani az enyhülés folya­matát. hanem azzal is, hogy rendre torz képet adnak a szocialista országokról. A totalitárius, agresszív és anti­demokratikus kommunizmusról prédikálnak. A hidegháború hívei által rajzolt kép azonban nemigen marad meg az egy­szerű emberek tudatában Nyugaton. Az emberek ugyanis i látják, hogy a hidegháború ideológiai mítoszainak semmi közük a szocializmus valóságához. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a nyugati sajtó mosta­nában olyan aggodalommal ír a polgári társadalom eszméi­nek leértékelődéséről, a marxizmus-leninizmus. a tudományos szocializmus növekvő népszerűségéről. Ezért igyekszenek a ‘ tőkés országokban elfojtani a kommunizmusról szóló igaz tájékoztatást és sok „szabad társadalom” polgárait teljes tá­jékozatlanságra kárhoztatják a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország életét illetően — fejeződik be a Pravda kom­mentárja. Pompidou sajtóértekezlete Helyesli az enyhülés politikáját A szombati francia lapok ve­zető helyen számolnak be Pom_ pidou elnök pekingi sajtóérte­kezletéről, s címeikben vala­mint kommentárjaikban első­sorban azt emelik ki, hogy az elnök feltűnően hangsúlyozta: kínai látogatása senki ellen nem irányul és továbbra is helyesli az enyhülés politiká­ját. A Figaro vezércikkében azt fejtegeti, az elnök szavai nem derítettek fényt arra, hogy mi_ ről is tárgyalt voltaképpen a kínai vezetőkkel, világos azon­ban. hogy Pompidou pekingi sajtóértekezletén elsősorban két dolgot emel ki: 1. a nemzet­közi helyzetet nem pontosan úgy ítéli meg, mint a kínai vezetők, de több pontban ha­sonló a véleményük; 2. láto­gatása nem tekinthető barát, ságtalan gesztusnak senki iránt sem. A lap hangsúlyozza: a kínai vezetőknek nem sikerült tehát rávenniük vendégüket arra, hogy elfogadja a Szovjet­unióról alkotott véleményü­ket, s ha Pompidou elnöknek vannak is fenntartásai a szov­jet politikával szemben, az el­nök nem akarta megtenni azt a lépést, amellyel már csat­lakozott volna a kínai vezetők szovjetellenességéhez. Az L’ H-umanité; idézi az el­nöknek azt a kijelentését, hogy továbbra is jónak tartja az enyhülési politikát. A lap azt írja: örülni kellene az elnök eme szavainak, ha azokat a tettek is megerősítenék. Az el­nök azonban ugyanakkor, olyan kijelentéseket is tett, amelyek lényegesen csökkentik előbbi szavai hatását. így szerinte az enyhülési politika elválasztha­tatlan egy olyan „védelmi po­litikától, mely nemzeti keretek között marad mindaddig, amíg egy napon majd európaivá válj hat”. „Furcsa enyhülési politika ez — írja a L’ Humanité, amely feltételezi a fegyverke­zési verseny, s a nukleáris fegyverkezés folytatását s ma­gában rejti azt a kísérletet is, hogy katonai tömböt hozzanak létre Nyugat-Európában”. A Combat rámutat: az elnök- szavai jól mutatják, hogy mi­lyen hintapolitikát igyekszik folytatni a francia diplomácia. Franciaország időnként vi­harokat támaszt, hogy aztán megdicsérjék, milyen ügyesen le tudja csendesíteni azokat. A francia diplomácia olyan mint a „Modern idők”-ben (Chaplin filmje) szereplő gép: rendkí­vül nagy és bonyolult, de sem­mit sem termel. A SZOT tiltakozó távirata A magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára táviratban fejezte ki tiltakozását az ENSZ-nél és a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezetnél a chilei ellenforradal. mi katonai puccs és a chilei nép elleni barbár terrorintéz­kedések miatt. Felkérte az Egyesült Nemze­tek Szervezetének főtitkárát, hogy az emberi jogok védel­mében kövessen el mindent Chilében, a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet főigazgató­ját, hogy vesse latba minden befolyását Chilében, a szak- szervezeti és szabadságjogok durva megsértésével, valamint a szakszervezeti vezetők le­tartóztatásával szemben. A táviratban a magyar szak. . szervezetek kifejezik reményü­ket, hogy e két nagy tekinté­lyű világszervezet lehetőségei­nél, jogainál és felelősségénél fogva megteszi a szükséges intézkedéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents