Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-10 / 186. szám
Mindennap háromkor kel A Minisztertanács tárgyalta... Az anyavállalatok „gyermekei” Előrelátóbb fejlesztést, gazdaságosabb üzemeltetést — A nyárfák már szépecskén felnőttek a major körül. Eltakarják a karámot, innen, a ház elől csak az istálló látszik. Haj, egyszer, amikor még nem nőttek fel a fák. rendeztem egyszer egy nagy futást, tornyiránt, oda fel, az istállóhoz .. . Napközben látom — mert ugyebár mi napközben ráérő emberek vagyunk —, hogy jönnek a felhők. Csúnya vihar lesz ebből, gondolom. A tehenek meg kint a karámban. Ha megáznak, még; annál a kevésnél is kevesebb tejet adnak. Hajtsd magad Jóska ... Betereltem a száz tehenet még a vihar előtt. — No de ilyen kevésszer adódik. Marad a megszokott munka: etetés, fejés, a jószágok tisztítása, istállótakarítás, így megy ez már. .. mióta is? Tizenegy éve. Emlékszem már, 1962. október 14-én léptem be a tehenészetbe. Azóta csak annyi a változás, hogy géppel fejünk, és gép viszi ki & trágyát. . - — Más nem is történt ? — Legfeljebb annyi, hogy két hónapig a bonyhádi majomba jártam dolgozni. • — Úgy jött az egész, hogy hatvanegytől kezdve »légyévig fix fizetésesek voltunk. Ezerkétszázat kaptunk havonta, meg naponta egy liter tejet. Akkor, négy év után. nálunk áttértek a munkaegységre. I Húztuk magunkat, hiszen f azokban az időkben nálunk lolyan bizonytalan volt a í*munkaegység értéke, mint a | kutya vacsorája. Nekikeseredjem, én itt a téeszben Ugyan mem maradok. Szóval' elmentem Bonyhádra. De már az első hét után megbántam. ^Nem volt rossz a kereset a malomban, de lehet, kinevetnek érte. amit mondok: hiányoztak a tehenek. — Műszakról hazajőve, azért mentem be egy pohár italra a kocsmába, hogy előbb-utóbb találkozom Miskával, a bri- gádvezetővel. Ha csak egy szóval is mondják, hogy jöjjek vissza, már fogom is magam, és jövök. Gondolom, ők ás tudták ezt, és vártak. — Végül ez a húzódozás nem tartott két hónapig. A Miska hívott vissza, én meg egyenest jöttem. Azóta háromkor kelek, először reggel nyolckor, másodszor este nyolckor fejezzük be a munkát. : — És a munka eredménye? — A tizenegy év alatt nem fejtünk még egyetlen évben sem annyi tejet, mint az idén. De ez még mindig kevés. Szégyen volt, hogy 1969-ben 1550 liter tejet fejtünk. A mi szövetkezetünkben évekig nem volt olyan szent állat a tehén. mint Bonyhádon, Majoson, Apar- hanton, így a mostani, 2600 liter körüli átlaggal is jócskán lemaradunk mögöttük. A korábbi években a vezetés ránkhagyta a dolgot, csináljuk, ahogy tudjuk. No de bárhogyan szeretem én, vagy a másik tehenész a tehenet, abból még nem lesz tejtermelés. Előfordult, hogy elnököt hónapokig nem láttunk az istálló környékén. No de ami volt, az elmúlt, most az a lényeg, hogy fejleszteni kell az állományt. Még nagyon érezteti a terhét az, hogy korábban alig lehe'»?tt selejtezni. Olyan volt a jószág, olyan kondícióban, mintha hízó lenne, közben tejet alig adott. — Ez évtől már minden üszőt leelletünk, a borjak már osztrák bikától származnak. Most már fele abrakkal több a tej. Népújság 5 1973. augusztus 1' — A vezetőség már foglalkozik azzal, hogy még egy kétszázas tehénistállót építünk. A területhez képest kevés a mostani állomány, hogy meglegyen a megfelelő arány, kell a háromszáz tehén. — Viszont nekem néni tetszik az a rendszer, ami most a szövetkezetben van, gondolom, ebben nem is egyedül vagyok. Mit is akarok mondani? Van a növénytermesztés. van az állattenyésztés. A takarmányt a növénytermesztés termeli meg, mi meg azt a takarmányt etetjük. és olyat, amilyent kapunk. Én azt képzelném el, hogy a takarmánytermesztést az állat- tenyésztésnek rendeljék alá. Ennyi az állomány, ennek ennyi, meg ennyi zöldtakarmány, pillangós kell, ekkora területről, itt van hozzá a gép. Ebben a rendszerben nem fordulna elő, hogy szaladni kelljen: gyerünk, kapcsoljon rá valamelyik traktoros a silózógépre, mert a délutáni etetéshez még nincs bent egyetlen szál takarmány. Mert ha rendszertelenül kapjuk a takarmányt, könnyen lecsökken a tej, visszaállítani pedig igencsak nehéz. Aztán könnyű mondani, meg kimutatni: ráfizetéses a tejtermelés .. . No de bízzuk a vezetőkre, hogyan vagy miként intézik ezt a kérdést. — Azt mondják, a tehenészek napközben ráérő emberek. Tényleg, hogyan, mire használják fel az időt reggel nyolctól délután négyig? — Munkát mindig lehet találni, nem is kell utána nagyon messze menni. Hogy mást ne mondjak, meg kell művelni a részest. Egy hold kukorica, egy hold cukorrépa, fél hold forgó... Meg a ház körül is akad mindig tennivaló, Tessék csak benézni a A Népújság augusztus 2-i számában megjelent rövid hírhez, mely a 612-es közlekedési út mentén levő elpusztult lombú cseresznyefákról számol be. szeretnék néhány gondolatot fűzni. A tény megérdemli a sajtó nyilvánosságát, de a közvélemény számára a lombpusztulás oka sem közömbös, ami a hírben csak „valószínűleg” és sajnos tévesen szerepel. Munkánk során hasonló feltételezésekkel egyébként gyakran találkozunk. Nem kívánjuk tagadni a növényvédelem veszélyeit. de a közvéleményt meg. nyugtathatjuk: ezek a veszélyek eltörpülnek a növényvédelem termelésben betöltött szerepe mellett. A káros mellékhatások kiküszöbölését áL landóan szem előtt tartjuk és indokolt esetben hatósági úton is biztosítjuk. A hírben említett lombpusztulást a növényvédő állomás szakemberei is észlelték. Okát megvizsgálva kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy nem növényvédő szer okózta. A körülmények tisztázása során fény derült arra, hogy az út menti gabonatáblán július 18- án délelőtt tarlóégetés történt. Az erős lökésekkel kísért élénk szél a fák lombja felé irányította az égő tarló lángjait. Ez a hőhatás okozta az említett károsodást. A fentiek alapján kérem a megjelent újsághír helyesbítését. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a felelősség kérdésének vizsgálata — mivel nem növényvédő szer okozta szobába. Újra kell viknizni a mennyezetet. Jó. kiadós munka lesz, bár jön majd segítség is. Úgy vagyok vele, hogy ez a ház kiszolgál bennünket. új építésébe én már nem fogok. A gyerekek? Ki tudja? Fiam is, lányom is Bonyhádon dolgozik, kérdés, itt maradnak-e a faluban? — Van szabadsága is ... — Húsz nap évente. Az is leginkább a munkára megy, amikor a részest, a háztájit takarítjuk be. * A beszélgetőpartner Lambert József, a kakasdi Egyetértés Tsz legrégibb tehenésze. B. L Űj gépek a tolnai fonógyárban Kétéves program keretén belül jelentős bővítést hajtanak végre a Magyar Selyemipar Vállalat tolnai fonógyárában. A cél: megnövelni a terjedelmesített fonal gyártási kapacitását. A tervek szerint október elsejére fejezik be a bővítést. A napokban megérkezett Franciaországból az utolsó három gép is. Ezek modernebbek a korábbi berendezéseknél. Korszerűbb védőberendezéssel készültek, és ami igen lényeges, hatásos hangtompító berendezéssel is felszerelték. Az új fonalterjedelmesítő gépeket a következő hetekben állítják munkába. De ezekben a napokban is folyik a többi berendezés szerelése. Kedden adták át a klímaberendezéseket, amik a hatalma.; géptermek egyenletes hőmérsékletét és páratartalmát biztosítják. kárról van szó — nem tartozik hatáskörömbe. DR. NAGY ELEMÉR igazgató Tolna megye növényvédelmi főfelügyelője A héten elfogadta a képzőművészeti zsűri Sarkantyú Simon Munkácsy-díjas festőművész faliképéit, melyek a szekszárdi városi tanácson az újjáalakított házasságkötő teAz elmúlt évtizedben történt iparfejlesztés legszembetűnőbb módja a vidéki ipartelepítés volt, ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb területi elhelyezését, az ipar „Budapest-centrikusságá- nak" mérsékelését; másrészt a kisebb városok, sőt a falvak szabad munkaerejének foglalkoztatását. E folyamat eredményeként jelentősen megnőtt az ország ipari termelésében az iparilag korábban fejletlen területek szerepe, megoldódtak, vagy legalábbis enyhültek az érintett körzetekben a foglalkoztatási gondok, emelkedett o lakosság élet- színvonala. (Bács megyében például az ipari foglalkoztatottak száma, tíz év alatt a kétszeresére, az ipari dolgozóknak kifizetett munkabér összege pediq háromszorosára növekedett.) Az új ipartelepek jelentősen hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez, a munkaerő pedig a városokba, illetve a fejlettebb infrastruktúrával rendelkező településekre áramlott. Ezek a — vázlatosan áttekintett — eredmények azonban egyúttal bizonyos gondokat is jelentettek. Az iparosítás szempontjából ügyes húzás volt (például Bács megyében), hoqy a hatvanas évek elején erőteljesen fejlesztették a tanácsi ipart, majd az így létrehozott „ipari magokat" többnyire minisztériumi vállalatoknak adták át. A megoldás a telepítő vállalatok számára sem volt rossz üzlet, mert nagyobb beruházás nélkül juthattak hozzá a fejlesztési lehetőségeket nyújtó kis ütemekhez. Viszont az efféle ipartelepítés többnyire az elavult technika konzerválását Is jelentette', hiszen a sietősen szaporított tanácsi kis vállalatokat általában a nagyüzemektől átvett kiöregedett qé- pekkel, berendezésekkel szerelték fel. Az iparosítás során első számú szempont volt általában a létszámnövelés, a foglalkoztatottság színvonalának emelése. Ahol szabad munkaerő volt, oda telepítettek. Mindegy, hogy milyen ipart és mindegy volt, hogy mi lesz a telepítés későbbi követrem falait díszítik. A művész a közeli Sárköz népviseleti motívumainak felhasználásával alkotta meg sok alakos képsorát. Az új bútorzattal is ellátott terem. most már megkezménye. Mindezek persze erősen befolyásolták az ipartelepítés során létrehozott üzemek termelését, gazdaságosságát, termelékenységi eredményeit A gondok egyre súlyosabbá váltak s ezért tavaly a kormány is foglalkozott az ipartelepítés problémáival. Az akkori határozat értelmében a Munkaügyi Minisztérium most széles körű vizsgálatot végzett 189 vidéki ipartelepen, hogy kiderítsék: hogyan alakult az utóbbi 3—4 évben az ipari, és más telephelyek termelékenysége, Illetve a munkaerő gazdaságos foglalkoztatása. A vizsgálatról készült jelentést a legutóbbi kormánygyűlésen tárgyalták. A vizsgálat leglényegesebb megállapítása, hogy a telephelyek zöménél az átlagosnál jobb szervezési és egyéb munkafeltételeket találtak. A könnyűipari vállalatok által telepített egységek felénél például már elérték, vagy megközelítették az anya- vállalat termelékenységi színvonalát. A KGM-vállalatoknál ez az arány 77 százalék. Változatlanul gohd azonban, hogy a telephelyeken még mindig nincs megfelelő szervezőtevékenység, többnyire azért, mert a telepítő vállalatok sorsukra hagyják vidékre kihelyezett üzemeiket. Ennek következtében sokszor hiányzik az átgondolt fejlesztési program, a működtetett géppark elavult, gaz* daságtalan a termékstruktúra. A gazdaságos termékszerkezet kialakítása, a géppark modernizálása és az ezekhez hasonló bajok orvoslása persze nem csupán a vállalatok elhatározásán múlik. A tevékenységi kör bővítése minden esetben kisebb-na- gyobb fejlesztéseket, beruházásokat követel, s a vidéki telephelyek jó része bizony pénzszűkével bajlódik. A vizsgálatból leszűrhető egyik tanulság, hogy a telepítő vállalatoknak sokkal többet kell törődniük vidéki termelőegységeikkel. De legalább ennyire fontos a soron következő telepítések helyes megválasztása. felelő könyezetet biztosít a házasságkötési szertartásokra és más családi, társadalmi ünnepségek megrendezésére. Fotó: Ci. K.- — -- — Mi okozta a cseresznyefák lombpusztulását ? Vértes Csaba Új házasságkötő terem Szekszárdion
