Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-09 / 185. szám
Nyár, televízió, népművelés Válogatni tudni Francia fiatalok a FUK-ba Nyár van, kulturális holt idő. Uborkaszezon a művelődési intézményekben, lazítás a klubokban. Ha egyszer készülne egy felmérés, alighanem vakarnák a fejüket a művelődésügy dolgozói. Vége lenne a nyaranként legális pihenésnek! Tudniillik kiderülne, hogy a nyári örömök a nyár valamennyi hónapjában keveseket érintenek. Aki dolgozik és nem rendelkezik autóval, vízparti nyarálóval, az legfeljebb a hét végét tölti strandon. A napi munka után hazatérve a legtöbb ember ugvan- úgy rendelkezik szabad idővel, mint más évszakokban és ugyanúgy tölti el. Más program nem kínálkozván; még többet nézi a televíziót. A televízió tehát nyáron is fontos tényező a tömegek művelődésében. Fontos, akár elismerjük a működését, akár szidjuk. KÉNYSZERŰ EGYÜTTÉLÉS Legtöbb családban viszályok forrása a televízió. Mert ahány tagja a családnak, annyi igény is a műsorok felé. Sok családban reggeltől estig működik a készülék: délelőtt az ismétlést megnézi a nagymama, délután a kisebb gyerek ugrál a képernyő előtt, amíg csak ágyba nem kergetik (ha megteszik, de ez már más téma), a kamasz a kalandfilmet, az anya az érzelmes sorozatokat, az atya a tudományos magazinokat szereti. De mit csinál ki-ki olyankor, amikor éppen olyan .műsor megy, ami nem érdekli? Legfeljebb dúl-fúl. A lakótelepi lakások egy-két szobája nem teszi lehetővé, hogy egyetlen helyiséget is akár, de kizárólagosan tévészobának használjanak. , . , pedig lehetősége, kötelessége, az ismeretek tudatos elrendezését, mélyítését elősegíteni. Persze, az is igaz, hogy a klubvezetőknek nem könnyű a helyzetük: a Népművelés című folyóirat ugyan közöl előzeteseket a televízió negyedéves programjából, de erre csak hozzávetőlegesen lehet építeni. Hogy egy cím alatt mi rejlik, azt legtöbbször csupán a MP.T műsorújságjából lehet megtudni — vagy inkább megsejteni. A népművelésnek mégis komolyabban kellene venni a televízióval való együttműködését. A műsoridő, a csatornák fáma nő: a televízió rendkívüli fontosságát nem észrevenni, struccpolitika. Az egésznapos tévéadás, a három-négy csatorna közeledő évtizedeire már kialakított szokást kellene hagyományozniuk a művelődési házaiénak. SZELEKTÁLNI -i* '—'"ÉP' .... Á klubok, szakkörök, kiscsoportok segíthetnek abban, hogy a tévé közvetítette ismeret elmélyülhessen. De ez még nem is a leglényegesebb. Alapvető fontosságú az embereket megtanítani válogatni. Még mindig túl sokan vannak, akik mindent megnéznek. A televízió rabszolgái, akik szabadon csak hétfőnként léleg- zenek, még a színházbérletet js azért kérnék hétfőre, mert más napon ki kell hagyni egy esti tévéműsort a színház miatt ... Ök, akik nem járnak vendégségbe és nem is fogadnak ismerőst, mert az zavarná a tévé élvezetét. Mosolyogtató lenne, ha nem tudnánk, hányán és hányán tartoznak ebbe a táborba! A megoldás nem az — amint egy javaslatban olvastam —, hogy újra két nap legyen az adásszünet. Nem a televíziónak kellene megoldást találnia, hanem a nézőknek. A televízió csak adjon mindennap minél több műsort, a nézők pedig válasszák ki, hogy mit akarnak megnézni ezek közül. Tudják, mit érdemes megnézni, és ne tulajdonítsanak órási fontosságot egy-egy kihagyott ósdi filmnek. Szemléletbeli változás lenne. Egy sor másféle kíséretében. amelyeket „tudatformálódásként”. emlegetnek manapság. —virág— Több mint. ezer éves történelmünk hozzávetőleges ismeretében az ember enyhén szólva meglepődik, amikor felbukkan két tucat nagyon rokonszenves. értelmes fiatal leány és fiú azzal a szándékkal, hogy felfedezzék. Ha nem is egészen úgy, mint a nambicuara indiánokat, de mégis felfedezzék. Egy hosszú nevű francia diákszövetség képviselőiként (rövidítve: CO- GEDEP) huszonnégy francia fiatal érkezett vasárnap, jórészt ezzel a szándékkal. Szek- szárdra. Szervezőjük és vendéglátójuk az Expressz, igényük, hogy megismerjék Magyarországot. Mint minden szervezett csoportos program, ügy ez is csak módjával nyújt erre lehetőséget, bár az Expresszi esetükben csak dicsérni lehet és kell. Gemenci látogatás, városnézés, tájékoztató, Decs, (a népművészet vonalán kissé nehézkes) meglátogatása, vendégeskedés a tnözsi termelőszövetkezetben, múzeum, szerepelnek a heti tervben. Valamennyi részlet élményt kínáló és adó. A francia fiatalok azonban elsősorban emberekkel akarnak ismerkedni, magánlakásokba el. látogatni, ami idáig csak módjával sikerült. Hogy kedden este mégis jól, az elsősorban a szekszárdi fiatal utazók klubjának érdeme. A tagok rövid diavetítéssel egybekötött, éppen szervezetlenségével kitű. nőén szervezett estén látták vendégül francia kortársaikat, kólára és öszibarackevésre. Tolmácsra csak ideig-óráig volt szükség. A szemtanú őszinte örömmel és gyönyörűséggel csodálhatta, hogy milyen kevés szó (de sok mutogatás, papír, ceruza) kell egymás megértéséhez, ha valakik csakugyan meg akarják érteni egymást. A különben is méltán jó hírű FŰK, tegnapelőtt nemcsak utazásból, vendégfogadásból is kitűnőre vizsgázott. A huszonnégy fiatal francia negyven különböző ifjúsági egyesület képviseletében, öt otthoni minisztérium anyagi támogatásával érkezett hozzánk. Látogatásuk, rövid itteni tartózkodásuk minden protokolltól mentesen hozta közelebb őket Magyarországhoz. Amikor ezt elismerően tudtul adjuk, akkor nem a magunk véleményét tolmácsoljuk, hanem elsősorban az övéket, ami a jelet- szerint mentes volt minden hagyományos gall udvariasságtól és nem volt más, csak őszinte. 0.7. M Fotó: K. Z. V. Jegorov dohumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin A televízió pozíciója a la- kásókban olyannyira erős és olyan mértékben fontosodik, hogy előbb-utóbb figyelembe kell venniük az építészeknek is. Egy kis méretű ablaktalan fülke (hall) kiválóan megfelelne tévékuckónak. Vagy tévészentélynek — ahogy azok mondanák, akik kétkedve figyelik a televízió családi életeket formáló és az emberi érdeklődést betöltő szerepét... 1 A NÉPMŰVELÉS ÉS A MŰSOROK Á televízió tanít, művel és szórakoztat. Legalábbis ez a célja. Ugyanaz, mint a köz- művelődésnek általában. A televíziót és a népművelést mégsem szokás együtt emlegetni. Egy tavalyi konferencián, amelyen népművelők tanácskoztak, érdekes tapasztalatok kerültek napvilágra: Vannak klubok, művelődési házak, amelyek tudatosan építenek a televízió műsoraira! Az ifjúsági klub közösen nézi meg a „Rólad van szó” című okos önismereti műsort, utána megbeszéli, tovább vitatkozik a tévében kibontakozott kamaszproblémákon. A könyvbarátok klubja rendszeresen inézi a „Nyitott könyv” és a „Világirodalmi magazin” című műsorokat, a műszaki klub a „Deltát”, más klubok dokumentumfilmekről - beszélgetnek, esetleg meghívott szakértő segítségével. , Ä televízió felkínálja az ismereteket, a népművelés beépíti. A televíziónak ez a feladata: a kínálat, a minél szélesebb skálájú, minél színvonalasabb kínálat felvonultatása. A népművelésnek 15. A határsértő álmában sem gondolta volna, hogy átkelését az Arakszon, óvatos-bonyolult öltözési manőverét és lassú botorkálását éles szemek figyelik. Néhány lépésnyire tőle két szovjet határőr rejtőzködött, egy pillanatra sem vesztve szem elől a settenkedő alakot. A katonák azonban nem állították meg, nem szegődtek a nyomába sem Amikor kellő távolságra ért, egyikük felnyitva a tábori telefon tetejét, füléhez emelte a kagylót. Vologyin. a parancsnok helyettese jelentkezik. A határsértő az erdő felé tart. Középkorú, szikár, gyors mozgású. Öltözete: szürke kucsma, nyári katonai ing és nadrág, vászoncsizma, keki színű sátorlapköpeny... — Egy kérdés: a köpeny bal oldala ki van égetve?.., — Karcev őrparancsnok jelenti: a határsértő köpenyének bal oldalán ötkopekes nagyságú lyuk látható... Értettem. Folytatjuk a figyelést, — Vologyin halk kattanással visszahelyezte a kagylót. Jakov rosszul aludt ezert az éjszakán. Nyugtalanították a várható események. Kit fog elsőként küldeni Schönhausen és Heckert? Vajon bíznak-e benne? Erős fejfájással ébredt. Számítása szerint az első diverzánsnak ma kell megérkeznie. Déli tizenkettőkor valóban kopogtatok. Ajtót nyitott a vendégnek. Külsőre megfelelt annak a leírásnak, amit Schönhausen küldött Teheránból. Szergejev azonnal felfedezte az ismertető jelet; az égetett’ lyukat a köpenyen. — Jakov Vasziljevics Szer- gejevet keresem — mondta a férfi. Tekintete nyugtalanul futkosott a szobában. — Én vagyok az. — A főnök mondta, hogy segíthet nekem menedéket találni. — Kire gondol ? — A tábornokra. A nevem: Szemjon Nyikolájevics Bez- rukov. — Nem húzta ki a kezét a zsebéből, ahol láthatóan revolvert markolászott. A jelszó pontos volt. Schönhausen azt is közölte, hogy Bezrukov fedőneve Ivadék. A valóságban Montasevnek hívják, a hasonló nevű. egykori bakui olajgyáros rokona. — Vetkőzzön le, foglaljon helyet. Ma este itt marad nálam. A jövevény óvatosan a szoba sarkába helyezte a tarisznyát, kiment az előszobába, levetette a köpenyét. Visszatérve egy csomagot húzott elő a tarisznyából, és átnyújtotta Jakovnak. — Itt vannak az aknák. A főnök kéri, hogy egyelőre rejtse el őket. Szergejev az asztalhoz invitálta vendégét: — Bekapunk valami ennivalót. Hogyan kelt át a határon ? — Az az ember, aki átve- zétett, nagyszerűen ismeri a határ mindkét oldalát. Útmutatása alapján én is úgy közlekedtem, mint egy ismerős helyen. — Jól van, Szemjon, Ugye megengedi, hogy így nevez, zem? — Természetesen Jakov Vasziljevics. — Milyen iratai vannak? A másik elővett egy Szemjon Nyikolájevics Bezrukov névre kiállított szovjet útlevelet. A láttamozás Tbilisziből származott. — Járt Tbilisziben? — Igen. — Sokáig élt Bakuban? Vannak itt ismerősei? — Tizenöt esztendős koromban távoztam el innen, a várost jól ismerem, de aligha akad valaki, aki emlékezne rám. — Megérti, hogy miért fag- gatpzom? — Természetesen. Teheránban a lelkemre kötötték, hogy semmit se titkoljak el ön előtt: így könnyebben kigondolhatunk valamit a számomra. — Éppen erről van szó. Egy óra múlva Bezrukov elment, hagy „felelevenítse a várost”. Kégő este tért vissza, azonnal lefeküdt. Eléggé elfáradt, s biztonságban érezve magát, egy szempillantás alatt mély álomba merült. Másnap reggel Szemjon már talpon volt. amikor a házigazda fölébredt, s felajánlotta, hogy elkészíti a reggelit. Jakov megmutatta mit, hol talál meg, s néhány perc múlva Bezrukov egy igazi pincér gyakorlatával megterítette az asztalt. Éppen reggeliztek, amikor megszólalt a csengő. A vendég felugrott, az ágyához szaladt, a párna alól előkapta a pisztolyát. — Nyugalom, csak a tejet hozzák — mondta Jakov és kiment ajtót nyitni. Valóban úgy történt. Jakov a konyhába vitte a tejet és visszatért a szobába. Bezrukov egész idő alatt az ágy mellett állt. Visszaülve az asztalhoz, zavartan mondta: — A hazámban vagyok, de valójában ellenségek között... — Ne hagyja el magát, Szemjon. Én sem vagyok jobb helyzetben, mégsem kapok a pisztolyom után. Hogyan viselkedik majd nehezebb körülmények között?! (Folytatjuk.)
