Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-08 / 184. szám
ÖN KÉRDEZ Levélcímünk : 7101, Szekszárd, Postafiók 71. Nyúlfelvásárlási ár „A nyúltenyésztő társulásunk a Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kötelékébe tartozik. Társaimmal mintegy 4000 nyulat szerződtünk. Tudomásunk szerint az ÁFÉSZ-nek az Országos Baromfifeldolgozó Vállalattal van szerződése. Nekünk, tagoknak, az ÁFÉSZ a színes nyálért 29, a fehérért 31 forintot fizet, és kétforintos árréssel adja tovább a BAR- NEVÁLL-nak. Érthetetlen viszont, hogy a szomszédos Szászváron, Baranya megyében a nyulak kilóját 6 forinttal drágábban vásárolja fel a Komlói ÁFÉSZ szászvári felvásárlója, de megyénkben, például Nagymányokon, ami a Bonyhádi ÁFÉSZ-hez tartozik, szintén felárral vásárolják fel a szederkényi tsz részére. A különböző szervek átvevői sorra mind magasabb áron vásárolják fel a nyulakat tapasztalatunk szerint, mint az Országos Baromfifeldolgozó Vállalat. Tudjuk, a nyulak jó része exportáru. Kíváncsiak lennénk, hogy a külkereskedelmi szervek egyforma áron veszik-e át a szederkényi tsz- tőf és a BARNEVÁLL-tól a nyulakat? Ha az átvételi árak szabadok is, ilyen nagymérvű differenciálás érthetetlen” — írta levelében Kovács József Győré, Kossuth Lajos u. 30. szám alatti olvasónk. A kérdésre a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének titkára, Szo- boszlai Jenő adta a következő választ: — A külkereskedelmi szervek azonos árat fizetnek a szederkényi tsz-nek, a BOV-nak, s minden élőexportot bonyolító szervnek a nyulakért. — A termelői árak a leírtak szerint alakulnak. A differenciált áralakulás abból adódik, hogy a BOV a felvásárolt nyulat nem csak kizárólag élő állapotban, hanem feldolgozva is exportálja. A feldolgozott áru értékesítése kedvezőtlenebb, azonban a termelési biztonság érdekében ezt is vállalni kell. Előfordulhat ugyanis, hogy állatbetegség, vagy egyéb okok miatt az élőállat-exportot leállítják és ez esetben csak feldolgozással lehet a felvásárlást biztosítani. A Baranya megyei szervek kizárólag élő nyulat exportálnak, azért tudnak magasabb árat fizetni. Vízszivattyú — kapcsoló nélkül „Vettem Tamásiban, a Kop-Ka Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél egy villanymotorral egybeépített vizszivattyút. Típusa BVG 101 á, bajai gyártmányú és 2660 forintba került. Problémám, hogy jár-e hozzá még egy külön automata kapcsoló is, mert itt nem adtak. A hiányt akkor vettem észre, amikor a szerelő kijött a bekötéshez, és kérte tőlem a hiányzó kapcsolót. Mikor az ÁFÉSZ-nél reklamáltam, azt mondták, nem jár hozzá. Meggyőződtem ugyanakkor arról, hogy a leveli vasboltban három vízszivattyúhoz is megvolt a nekem hiányzó automata kapcsoló. Bonyhá- don és Szekszárdon is ezt tapasztaltam. Nem értem tehát, hogy miként tűnt el ebben az üzletben a kapcsoló, és miért állítják azt, hogy az nem jár a készülékhez?” — tette fel a kérdést Takács Mihály Bonyhádvarasd, Táncsics u. 95. szám alatti olvasónk. A kérdésre, a kivizsgálás után, a következő választ kaptuk Szilágyi Tivadartól, a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének csoportvezetőjétől. — A vásárolt vízszivaty- tyúhoz az említett automata kapcsoló tartozékként jár, az árut kiadó bolti eladó ezt hanyagságból nem adta ki, sőt a reklamálás alkalmával is elmulasztotta kiadni. Megjegyezzük, hogy ezen bolti eladó már nincs alkalmazásban az ÁFÉSZ-nél. — A vizsgálat során — július 20-an — a reklamált automata kapcsolót a boltban megtaláltuk, intézkedésünkre a szövetkezet a vizsgálat napján a panaszbejelentő címére bérmentve postán továbbította. (Takács Mihály az automatát megkapta. Érről levélben értesítette szerkesztőségünket.) Vitatéma lett a menetrend '„Az ön kérdez — Mi válaszolunk rovatban „Egy hozzászólás” címen megjelent cikk mindenekelőtt arra vall, hogy más lapokhoz hasonlóan, itt is igénylik az olvasók a vitafórum jellegű lehetőségeket, tehát nem csupán kérdéseket tesznek fel, hanem a válaszokra is reagálnak és lehetnek — amint vannak is — több szempontból, vitatható témák. Meg kellene , tartani ezt a gyakorlatot, hogy a rovat, amikor kell, ilyén vitáknak is helyet adjon. (A javaslattal egyetértünk. A vita nem rajtunk, hanem olvasóinkon múlik.) Ami a hozzászólás tartalmát illeti, kétségtelen, hogy a Bátaszékről és környékéről reggeli műszakra bejáró dolgozóknak rosszul esik az a félóra, amivel most korábban érkeznek meg Szekszárdra, és amivel nem tudnak mit kezdeni. Ezen lehet és kellene is változtatni, még a jelenlegi menetrend érvénytartamán belül, hiszen évenként vannak olyan változások, amik már az új menetrend életbe léptetésé után keletkeznek. De túlzásnak tartom a hozzászólásnak azt a megállapítását, hogy ennél szerencsétlenebb menetrend még nem volt. Gondoljunk csak arra, mennyit kellett az előző menetrend szerint várakozniok a Budapestről utazóknak Sárbogárdon? Ez most előnyösen változott, részben éppen a Népújságban megjelent hozzászólások és panaszok alapján. Jó változás a munkaszüneti napokon közlekedő fürdővonat is. De a Szekszárdra érkező hajnali vonat ügye éppen úgy rendezendő, mint az Alsónyékre, Pörbölyre az esti műszakból hazajárók hazatérése. Szükség lenne még nagyobb együttműködésre a MÁV és a Volán közt is. Például moát a déli személyvonattól sem Kö- vesd-Lajvérra. sem Mórágyra nincs az a csatlakozás, ami a régi menetrendben megvolt, csak 20—25 perc eltérésről van szó, de az utasok gyalogolhatnak kilométereket. Régi panaszuk a mórágyiaknak az is, hogy az elágazásnál csak a helyi járatok állnak meg, az autóbusz gyorsjáratok nem, nincs kitéve megállóhelytábla, a bokrok, dombok pedig eltakarják a falut, amely pedig közigazgatásilag Mőcsényhez tartozik és a gyorsjáratok is jól összekötnék azzal és Bonyháddal. Kellemetlen változás az is, hogy a délutáni vonattól is gyalog kell bemenni Mórágyra, talán nyolc-, vagy tízpercnyi eltérés miatt, az új menetrend szerint — írta levelében Dobó László alsónyéki olvasónk, akinek sorait ezúton ajánljuk a MÁV és a Volán illetékeseinek a figyelmébe. Hezeinyúl-kór „Négyszáz négyszögölön dinnyét termesztek — kezdte levelét Lehőcz László Fácán- kert, Lenin u. 25. szám alatti olvasónk. — A vadak annyira tönkretették, a nyulak megrágták, hogy értékesíthetetlen. Szeretném, ha kártalanítanának. Kivizsgálásukat kérem.” A kérdést továbbítottuk Tarlós István megyei vadászati felügyelőnek, aki így foglalta össze véleményét: — Az Elnöki Tanács 1970. évi 28. számú törvényerejű rendeletével módosított 1961. évi VII. törvény 34. paragrafus (3) bekezdése értelmében az ingatlan használója köteles a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében. különösen a veszélyeztetett termelvények őrzésével és a vad elriasztásával közreműködni. Károsodás, vagy károsodás közvetlen veszélye esetén köteles a vadászatra jogosultat értesíteni. — Lehőcz László leveléből nem tűnik ki, hogy eleget tett-e a fenti előírásoknak. Ugyanis a hivatkozott rendelet 35. paragrafus (2) bekezdése előírja, hogy nem kell megtéríteni azt a. kárt, illetőleg a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartásának a következménye. — Ha Lehőcz László az első károkozás észlelésekor értesítette a vadászatra jogosultat, akkor annak az lett volna a kötelessége — tekintettel arra, hogy a mezei nyúl vadászata ebben az időszakban tilos, — hogy a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályától engedélyt kérjen a kárt okozó nyulak kilövésére. így a további nagyobb mértékű vadkárt meg lehetett volna előzni. Ezért igen lényeges az idézett rendelkezés és betartása. — A kártérítési igény elbírálása a Szekszárdi Járás- bíróság hatáskörébe tartozik. Kártérítési igényét tehát oda kell benyújtania. Azon a területen, ahol a dinnyeföld van, a tolnai Alkotmány Vadásztársaság a vadászatra jogosult. (Elnöke Arany István, a mözsi Uj Élet Tsz elnöke.) — Javaslom, hogy mielőtt kárigényével a bírósághoz fordul, keresse fel a vadász- társaság elnökét és kísérelje meg a kár megtérítésére vonatkozó egyezség megkötését. Illetékügy „Én, és Koczka Lajos nevű nevelt fiam családjaink részére, hosszú gyűjtögetés után vásároltuk meg a Békés u. 5. szám alatti házat 120 000 forintért. 1973. VI. 28-án az érte járó 20 400 forint illetéket is leróttuk, hogy ne legyen ilyen gondunk sem. Most, július 9-én felkeresett minket az Ingatlanközvetítő megbízottja másodmagával és a helybeli tanács egy tagja. Arról tájékoztattak, hogy a ház árát 40 000 forinttal felemelték és még 6800 forint illetéktöbbletet is kérnek. Elmondásuk szerint, ha felülvizsgálatot kérünk, a becslést költségünkre végzik el, és számiihatunk arra, hogy még többre, esetleg 130, vagy 200 ezer forintra becsülik akkor. A váratlan költséget méltánytalannak érezzük, mivel a tető vagy'harminc helyen beázik, legalább 15 ezer forint kell a rendbehozatalához, ha nem több. Egyébként is kifogytunk a pénzből, természetes, hogy a házvásárlás után nem számíthattunk további költségekre. Azért sem értjük az ár felemelését, mivel a ház eddigi tulajdonosa, Geiger István, az OTP-ből 1966-barl 16 ezer forintért vásárolta meg, és további 45 ezer forintot ta- tarozási hitellel növelte annak értékét. Ez összesen 61 ezer forint. Még ha egyéb tényezők növelték is az értéket, a 120 ezer forint, úgy érezzük, mindenképpen fedezi azt. Nem tudjuk, ki segíthet nekünk, hogy ne adósodjunk el önhibánkon kívül, hisz három pici gyerekről kell nevelt fiamnak gondoskodnia". — olvastuk Simon Elemér és Koczka Lajos Bátaszék, Békés u. 5. szám alatti olvasónk levelében. A kérdésre' Villányi Kálmántól, a Tolna megyei Illetékhivatal hivátalvézetőjé-, tői kértünk és kaptunk választ. — A hivatal kiküldöttjei • 1973. július 9-én a panaszosoknál helyszíni szemlét tartottak. A helyszíni szemle alkalmával kiküldöttjeim a 11/1966. (VI. 29.) PM. sz. rendelet 155. paragrafusa alapján jártak el törvényes keretek között. A panaszosokat kioktatták, hogy az általuk megállapított 160 000 forint forgalmi értéket nem kötelesek elfogadni, hanem szakértői becslési eljárás elrendelését kérhetik. A felvett jegyzőkönyv alapján a panaszosok a 160 ezer forint forgalmi értéket elfogadták illetékalapul, amit aláírásukkal tanúsítottak. Az ingatlan forgalmi értékének megállapítása során figyelembe vették a tetőzet rossz állapotát. Simon Elemér' és Koczka Lajos bátaszéki lakosokat ismételten értesítettem arról, hogy a helyszíni szemle során megállapított 160 ezer forgalmi értékkel amennyiben nem ér_ tenek egyet, illetve azt néni fogadják el illetékalapul, akkor szakértői becslési eljárás elrendelését kérhetik. — Tájékoztatásul közlöm, hogy az illetékkiszabás alapjául minden esetben a jelenlegi forgalmi érték az irányadó. Szemüvegrecept Hergyó József nyugdíjas MÁV-főellenőr Dombóvár, Molnár Gy. u. 1. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: „Tulajdonképpen örömünkre szolgai a három és fél éve működő dombóvári kórház és szakrendelő intézet. Az ellátást és a segédeszközök receptjét is megkapjuk itt. A szemüveg kivételével. Azért Pécsre kell utaznunk. Állítólag azért, mert a dombóvári rendelőintézetnek több orvosra lenne szüksége, ha a MÁV- osokat is átvállalná kezelésre, és ennek finanszírozásához a MÁV Pécsi Igazgatóság főorvosi hivatalával nincs megegyezésük. A KPM 81961. Eü. Közlöny 4. számában pedig ez olvasható: Az eü.-miniszter együttes rendelete kimondja, hogy ott, ahol az állam központi rendelővel rendelkezik és a MÁV-nak központi rendelő- intézete nincs, ott tartozik az állami rendelőintézet a MÁV- dolgozókat mindennemű vizsgálattal és gyógyászati segédeszközzel ellátni, Kovács Pál MÁV-nyugdíjas feleségének a szemét például megoperálták. Gyógyulása után a szemész főorvos, aki egyébként a rendelőintézetben is rendel, irt neki szemüveget, de arra nem kapta meg. A pécsi MÁV-rendelöintézetben kellett átíratnia VSZT-vényre, hogy az OFOTÉRT-ben kiválthassa. Miért?” A kérdésre a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója, Nagy Zoltán adta a követ-, kező választ: „Az egészség- ügyi miniszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter a 8/1961. (Eü. K. 4.) Eü. M. számú együttes utasítása vonatkozik a MÁV-dol- gozók és nyugdíjasok társadalombiztosítási ellátására. Az utasítás értelmében ha az igényjogosultak a MÁV szakorvosi rendelőintézet működési területén laknak, a MÁV-rendelőinté- zet székhelyén kívül eső .olyan helységben, amely területileg MÁV-rendelőinté- zethez tartozik és helyben az állami egészségügyi szolgálatnak van szakorvosi rendelőintézete (szakrendelése), a vasutas biztosított és igényjogosult családtagja a helyben lévő rendelő- intézetben (szakrendelésen) is részesülhet szakorvosi ellátásban. A gyógyászati segédeszközök rendelése esetében — így a szemüveg rendelése esetében is — a társadalom- biztosításnál a biztosítottakra vonatkozó rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a gyógyászati segédeszközt minden esetben a vasutas biztosított vénvfüzetében kell rendelni. A levélben említett szemüvegrendeléskor is közvetlenül a vényfüzetbe történő beírással lehetett volna rendelni a szemiüveget. Megjegyezzük, hogy a vasutas dolgozók és családtagjaik, valamint a vasutas nyugdíjasok a társadalom- biztosítási jellegű szolgáltatásokat bár a SZOT társadalombiztosítás keretében kapják, de külön eljárási szabály alapján, melyek sok tekintetben gyakorlati lebonyolítás szempontjából eltérnek a társadalombiztosítás egyébkénti gyakorlatától. Egyidejűleg felhívtuk a dombóvári járási rendelő- intézet vezetőjének figyelmét, hogy a jövőben hasson oda, hogy a vasutas dolgozók esetében a jogszabály ilag rendezett eljárásnak megfelelően végezzék munkájukat.” Ml VÁLASZOLUNK Telefonszámaink : 129—01, 123—61
