Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
i Dombóvári kacsa Ä „kacsa” az újságírói szakzsargonban olyan sajtóbeli közlemény, mely csak nagyon távoli rokonságban áll a valósággal. A „dombóvári kacsa” ezzel szemben hovatovább fogalom lesz és nagyon is valóságos. Az itt székelő Tolna—-Baranya megyei Halgazdaságnál 1967. óta foglalkoznak tenyésztésével és évi átlagban 150 000 darabot állítanak elő belőle. A baromfi- tenyésztés melléküzemág, de ez a melléküzem „mellékesen” még évi hatvanezer pulykát is produkál. A korábbi évek pekingi kacsáját előállításához és a szükséges 2,50—2,60 kilót 50—52 nap alatt érte eL A Szarvasi 711- esnél az előbbi mutató 3,10 kiló és a pecsenyekacsa-súly eléréséhez szükséges idő 45 nap, A fürgedi tavon azonban volt már két olyan csapat is, mely csak 2,92 takarmányt használt fel egy kiló súlygyarapodáshoz. A halgazdaság a kaposvári húskombináthoz szállítja a baromfit, ahonnan annak 92 százaléka exportra kerül, ez az arány egyben a minőséget is jelzi. A kacsák utónevelése úgynevezett „piaaz idén váltotta fel az angol fajta magyar keresztezéséből származó Szarvasi 711-es. A szükséges négyezres törzset csak ezután alakítják ki, egyelőre a gazdaság sajnos ki van szolgáltatva a Baranya megyei Garé községbeli termelőszövetkezet szeszélyes mennyiségű és minőségű tojásszállításainak. A pekingi fajta 3,40—3,50 kiló takar ci” halastavakon történik, Inámban, Attalán, Majsán, Fürgédén és Palkonyán, ahol azok kártétele nulla, viszont ottlétük előnyösen befolyásolja a víz szervesanyag-ellátását. Július utolsó napján jártunk a halgazdaságban, hogy fényképeken örökítsük meg a ka- esatenyésztés minden fázisát. A Homok-pusztai üzemegység tizenöt GX—10 000-es kel- íetőgépében helyezik el a Garéból hozott tojásokat. Király Károlyné a gépi keltetés huszonnyolc napja után frissen kikelt kacsákat veszi gondozásba. Az előnevelés tizennégy napos korig szintén a Homokpusztai telepen történik. Beszélik, hogy... Korlátozások lesznek Történetesen úgy alakult, hogy azon a héten, amikor a kormány határozatot hozott az állampolgárok által építhető lakás és üdülő maximális nagyságáról, én éppen a Bala. tón partján nyaraltam. Emlékszem is. miközben az újságot olvastam, arra gondoltam, hogy nagyon jól van ez igy, mindenkinek határoznia kell a maga helyén. A minisztereknek ott fenn, az ország házában az asztal mellett arról, hogy mekkora legyen a jövőben a legnagyobb magánlakás, illetőleg nyaraló. Nekem viszont itt lenn, a nem magán üdülő étkezdéjének asztalánál arról, hogy tökfőzeléket kérjek feltéttel, avagy bácskai rizses húst savanyúsággal. Mindkét döntés, a fenti is, és a lenti is, vitathatatlanul elvi alapokon nyugodott. A kormány abból indult ki, hogy korlátozni kell a személyes szükségleteket meghaladó építési törekvéseket, a nagyzási hóbortban szenvedők luxusigényeinek kielégítését, ezért a jövő év közepétől minden állampolgár legfeljebb hatszobás lakást és háromszobás nyaralót építtethet magának. Jómagam ugyancsak tiszteletben tartottam a személyes szükségleteimet, ezért határoz, tam úgy, hogy mivel nem szeretem a tökfőzeléket feltéttel, így hát bácskai rizses húst eszem savanyúsággal, az idén éppúgy, mint a jövő év közepétől. Egyúttal, minthogy törvénytisztelő ember vagyok, evés közben megfogadtam, hogy a jövő év közepétől sem fogok építtetni magamnak hatszobásnál nagyobb lakást, vagy négyszobás nyaralót. Nem dicsekvésből mondom, de következetes jellem vagyok, mérget vehet rá bárki, hogy ezt a fogadalmamat teljes mértékig be fogom tartani. Nagyjából hasonló fogadalmakat tettek később a vízparti délutáni henyélés folyamán üdülőtársaim is, pedig ők szintén ezért töltötték kétheti szabadságukat a vállalati üdülőben, mert nincs saját nyaralójuk. Mégsem tiltakoztak személyes szükségleteik jövőbeni korlátozása ellen, talán azt gondolták magukban, hogy ha majd megint sikerül beutalóhoz jutniuk, hát majd megint eljönnek ebbe a Bala- ion-parti üdülőbe és kész. Ne gondolják azonban, hogy nálunk mindenki egyetért a kormány döntéseivel. Amíg a közös üdülőben tartózkodtam, én is arra gondoltam, hogy teljes az egység, egy emberként állunk a Minisztertanács mögött, ám történt valami, ami megingatott ebben a hitemben. Estére vendégeim érkeztek, akik a Balaton partján szándékoztak tölteni a következő napot is. Ez önmagában még nem lett volna baj, napközben ellehettek a közös üdülőben is, éjszakára azonban valahol alvási lehetőségről kellett gondoskodni számukra. Kimentem hát velük a faluba, amely alatt persze nem nádtetős, trágyaillatú települést kell érteni, hanem amolyan üdülőhelyi falut, teraszos villákkal, előttük ápolt kert, az udvarok mélyén garázs, az elegáns vaskerítéseken táblák: szoba kiadó, Zimmer frei, stb. Végigjártunk néhány Zimmer frei-t és drágállottuk a szobaárakat. Aztán, minthogy már estére járt az idő, megállapodtunk egy villatulajdonossal, aki hajlandó volt kétágyas szobáját százötvenért ki. adni az éjszakára. Az illetőnek termelőtől beszerzett bora is volt, feltehetőleg ez oldotta meg a nyelvét, mert egy idő után félreérthetetlenül panaszkodni kezdett. Előbb csak úgy általában arról, hogy drágul az élet, sok az adó, a hasukra ütnek a tanácsnál és úgy hajtják be az üdülőhelyi illetéket, ugyanilyen módszerrel következtetnek az adóalanyok jövedelmére, később azonban szóba hozta a kormányhatározatot is, úgy látszik, tájékozott állampolgárral hozott össze a sors. ' j A közelmúltban egy felmérés során kiderült, hogy hazánkban 39-féle testalkatú ember él, s méreteiket is figyelembe véve 187-féle ruhát kellene forgalomba hozni ahhoz, hogy mindenki vásárolhasson készruhát, utólagos igazítás nélkül. Ez természetesen raktározási okokból sem lehetséges, a méretválasztékot azonban a lehetőségekhez mérten lényegesen bővítették. A leányruhák 26, a fiúruBs kijelentette, hogy a döntés nem demokratikus, ellenkezik a kisemberek érdekeivel. Régebben olvasta az újságban, hogy az idegenforgalom és általában az üdülési lehetőségek szélesítése végett több kispan- zióra volna szükség a Balaton partján és másutt, a magán- építtetőket erre kifejezetten ösztönözni kellene. És erre meghozzák a döntést az állampolgárok által építhető lakások és nyaralók nagyságának maximálásáról. Ha valakinek van rá pénze, kérdezte, miért ne építtessen akkora házat magának, amekkorát csak akar, ez állampolgári jog, ráadásul kö. zös érdek, hogy minél többen tölthessék el megérdemelt szabadságukat a Balaton partján. Eközben végigvezetett bennünket birtokán, amely állt egy négy nagyszobás villából. Az udvarra kilépve kiderült, hogy az sem maradt parlagon, mert egy hosszú toldaléképületben hat kétágyas szoba sorakozott egymás mellett,' mindegyikhez mosdófülke, zuhanyozóval. Gyors fejszámolással megállapítottam, hogy ha egy szobában a tulaj lakik, a többi után százötvenével véve akkor is beszed ezer- háromszázötven forintot. Naponta. Több, mint negyvenezret havonta. És ráadásul bem ért egyet a kormánnyal; amiért az a következő évtől kezdve korlátozni kívánja a magánházak és nyaralók nagyságát. Ha én a kormánynak lennék, feltétlenül figyelném ezeket az ellenvéleményeket — már az idén is. árkus József j hák 32, a női ruhák 33, a férfi- ruhák 37-féle méretben készülnek. összesen 12-féle testalkatra 128 méretnagyságban varrnak felnőtt- és gyermekruhákat, így a lakosságnak kétharmada vásárolhat méretére megfelelő készruhát. A ruhák számozását is úgy alakították ki. hogy a vásárlók könnyen rátalálhassanak a termetüknek megfelelő méretre. A Tizenkét testalkatra 128 méret Az inámi I. sz. tónál Írét héttel a szállítás előtt 12 800 kacsa utónevelésének voltunk szemtanúi. A teljes súlyt elérve augusztus 16-án indulnak útra Kaposvárra. Sajnos nem ennyien, mert az átlagos ragadozó-, elsősorban menyétkár két-három százalékosra tehető.
