Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
A hussonnyoleadik tanév előtt Felújították, korszerűsítették a lengyeli szakiskolát Száznegyvenöten iratkoztak az első osztályokba 1946-tól ad otthont a mező- gazdasági szakemberképzésnek a lengyeli kastély. Először mint mezőgazdasági gimnázium fogadta a földművelést élethivatásul választó diákokat — az itt végzett fiatalok nagy része ma is a mezőgazdaságban dolgozik. Azután a szakemberképzés új módjára tértek át. tanfolyamokon, öttíz hónapos iskolai oktatás keretében képezték a szakembereket. A mostani rendszer tízéves. A korszerű mezőgazdaságnak jól képzett fiatalokat adnak a lengyeli mező- gazdasági szakmunkásképző intézetből. Tavaly százhét fiatal végzett különböző szakmában, tizenketten tovább tanultak, a többiek állami gazdaságokban, mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben helyezkedtek el. Minden év kezdésekor az igazgatóság felkeresi nyáron végzett diákjait, hogyan fogadták őket. milyen munkakörben helyezték el, mennyi fizetést kap, mi a véleményük a munkáról. Tavaly igen kedvező válaszokat kaptak, abban bíznak, az idén sem lesz • másképpen. Az új tanévre készülnek Lengyelben. Tegnap még a festők, takarítónők foglalták el a kastély újjávarázsolt termeit, folyosóit, a jövő héten már a fiúk, s. lányok szállását rendezik, s a hét végén megtarthatják az évnyitót, szeptember 3-án. a következő hétfőn pedig az első tanítási napra kerülhet sor. A nyáron derekas munkát végeztek az építők: a kastélyba bevezették a központi fűtést. felszabadult ezáltal a tüzelőanyag tárolására szolgáló hatalmas pince. Itt rendezik majd be a fiatalok a pinceklubot. amint ezt elhatározták a múlt évi záráskor az akkor másodikos és elsős diákok. A központi fűtés révén tisztább, egészségesebb lesz a kastélyban a levegő. Bővítették a fürdőt is. Több mint húsz zuhanyzót, fürdőhelyet építettek a felszabaduló új termekben. így egyszerre többen tudnak tisztálkodni. Az iskola felkészülten várja a diákokat. A pedagógusok egy része ezen a héten még országot jár — tanulmányozzák a legjobbnak tartott állami gazdaságokban a növénytermesztés, és állattenyésztés új módszereit, eredményeit — de hétfőn már az első konferenciát is megtartják. A kisdiákok otthon megkezdik a csomagolást. Több. mint háromszázan kezdik az iskolai évet a lengveli szakmunkásképző iskolában. Az elsősök lesznek többségben. Nyolcvanan növénytermesztőgépész, huszonötén kertész, húszán álattényésztő és húszán baromfitenyésztő szakon tanulnak majd az 1973/74- e? tanévben/ A második és harmadik évfolyamokon kisebb létszámú osztályok, de hasonló szakmákban indulnak. A szakmunkásképző iskola a sok évi hagyományokhoz híven a felnőttoktatás területén is; jelentős fejlesztést tervez. Elsősorban azáltal, hogy hatvan személy befogadására alkalmas felnőttoktató „kart” hoztak létre. A hosszabb, rö- videbb ideig tartó tanfolyamokon — növényvédő, szőlőtermesztő, palántanevelő — mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai és állami gazdasági dolgozók vesznek részt. Más oktatási forma: a kihelyezett tanfolyam. A felnőttek részére Tolna megyében huszonnégy tanfölyamót,' Somogy megyében' pedig húsz tanfolyamot tartottak különböző szakmák ismeretére. Nem lenne teljes az évkezdésről szóló tudósításunk, ha nem közölnénk, hogy a termelőszövetkezetek. állami gazdaságok többsége idén is társadalmi ösztöndíj-szerződést köt — elsősorban a tsz-ben. állami gazdaságban dolgozó szülő gyermekével. A tanulók nyolcvan százaléka kap társadalmi ösztöndíjat leendő munkahelyétől. Az a szokás, hogy évkezdéskor a gazdaságok befizetik az iskolának a tanulóknak szánt pénzt, és a diákok évkezdéskor az összeg jelentős részét fel is használhatják. Az elmúlt héten több gazdaságból megérkezett a „saját diákok” részére — az állami ösztöndíjón felül — a plusz pénz. A szakályi Kapos- völgye. a kisvejkei Szabadság, a hátai November 7., a paksi Dunamente Termelőszövetkezet. a Fornádi Állami Gazdaság és a Balatonújhelyi Állami Gazdaság diákjait, leendő szakmunkásait a kellemes környezet, s a szép iskolán kívül egy kis plusz pénz is — talán kedvcsináló pénz is — várja. — Pj Tanít és tanul... Egy jó hét múlva vége a nyátnak — legalábbis a kisdiákok számára, Ezekbe« a napokban rriár készülődnek, megveszik a füzeteket, az elsősök ismerkednek az iskolatáskával. számolják, hányat kgll még aludni a tanévkezdésig. Nem csak ők várják a szeptember elsejét némi türelmetlenséggel, izgalommal, hanem a legtöbb pedagógus is. Az utóbbiak közül talán leginkább azok, akik idén állnak először a katedrára. Egy leendő nevelővel beszélgettünk a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában, ahol ezekben a napokban 140 frissen érettségizett lány és fiú ismerkedik a pedagógia alapjaival. Szeptembertől képesítés nélküli nevelők lesznek a megye általános iskoláiban. Dőrr Zoltán például matematikát és fizikát fog tanítani. — Melyik iskolába kerül? — Még nem tudom, de szeretném. ha öcsényhez közel sikerülne helyet találni, ugyanis ott lakom. — A tanítás helyett próbálkozott-e a tanulással? — Igen. Idén érettségiztem S-kanyar Az S-kanyart, melyről szó van, nem jelzi egyetlen KRESZ-tábla sem és hiába keresnénk Szekszárd város térképén. Az említett kanyart minden reggel motorosok írják le, fél hat és háromnegyed hat között. A következő módon. Érkeznek a Garay-tér felöl. Teljesen szabályosan bekanyarodnak a megyei pártbizottság épülete előtt, aztán elegáns ívben áthúznak az autók parkolására kijelölt helyen. Ezután egy kis zökkenő következik, mert a járdára máskép feljutni bajos.‘Újabb ív és a motorosok máris a gyalogjárót ilyenkor szép számban ellepő munkába indulók között lavíroznak. A munkába indulók többsége a Bőrdíszműbe tart. ök is. At- sühúnnnk két szoknya között és egy. újabb zökkenés árán már el is nyeli őket az üzem személyforgalomra kinyitott kis kapuja. Balesetről még nem érkezett értesítés. Ha kapunk ilyet. nyomban hírül adjuk, de nem lenne célszerűbb inkább leszállni a motorról? Ez a megoldás veszélytelen, bírságol- hatatlan, tehát minden szempontból biztonságos. ’ ■ ‘ ' —s. —n. Szubjektív sorok az, Hónapok óta hordok a táskámban egy levelet. Akárhányszor előveszem és elolvasom, mindig ugyanaz az érzés kerít hatalmába, mint amikor először olvastam. A levél név. télén, csak azért nem dobtam megérdemelt helyére, a papírkosárba, mert olyan kérdéseket fogalmaz meg, amilyenek, ha nem is ilyen durván, másokban is megfogalmazódtak. Milyen kérdéseket tesz fel az X. jeligére választ váró olvasónk? „Első kérdésem: Mikor fog minden lakóra vonatkozni a házirend?” A kérdés világos, egyértelmű. A válasz is. A házirend mindenkire vonatkozik, de ■sajnos nem mindenki tartja be. És betartani mindenki akkor fogja, ha a közösség min- ’denkivel be is tartatja. Még akkor is betartja, ha egyesek ezért megharagszanak. „Második kérdésem: Melyik házirendben szerepel hogy a lépcsőház pihenőjét játszótérré tegyék?” Ez már bonyolultabb. Tudomásom szerint semmilyen házirendben nem szerepel, hogy a gyermekek a lépcsőházak pihenőjében játszhatnak. De, ha egyszer nincs más hely, ahol játszhatnának? Ha nincs a környéken játszótér, a parkban pedig fűre lépni tilos, akkor hol játsszanak? Tehát a körülmények döntik el, hogy a házirendtől függetlenül játszhatnak-e a gyerekek a lépcsőház pihenőjében, vagy sem. És, ha valaki ezeket a körülményket nem mérlegeli, csak azt látja, hogy a gyerekek a lépcsőházi pihenőkben játszanak és ezt meg akarja tiltani, az nem szereti a gyerekeket, az nem tartja tiszteletben a gyerekek „játszási jogát”. Csak [tiltani akar és nem segíteni. Ismerek olyan lakóházat, ahol a gyerekek szintén időnként, főleg, ha rossz idő van, a lépcsőházi pihenőben játszanak. Nem tiltja 6enki. A felnőttek tisztelik a játszó gyerekeket és a gyerekek tisztelik a munkát végző, vagy éppen pihenő felnőtteket. Ez a tiszteletadás nagvon egyszerű — l3 gyerekek olyan játékot játszanak, amilyen a lépcsőházba való. Ahol nincs ilyen kölcsönös megértés, ott csak kölcsönös gyűlölet lehet. A levélíró gyűlöli a gyerekeket, akik a lépcsőházban játszanak, a gyerekek viszont gyűlölik a felnőttet, aki még a játék örömét is elvenné tőlük. És, hogy a levélíró gyűlöli a gyerekeket, sőt a többi lakót is, az biztos. A következő kérdése ezt mutatja: „Köteles-e a többi lakó este negyed tízág a pici gyerekek jajgatását, nyafogását hallgatni?” Hát, ami azt illeti, nem köteles. De, ha egyszer a gyerekek nyafognak, jajgatnak! Ilyenek a gyerekek. A mai felnőttek is ilyenek voltak: jajgattak, nyafogtak, nem törődtek '■zzal, hogy a szomszéd aludni akar, a szomszédot zavarja az ■ jajgatásuk, nyafogásuk. Amióta világ a világ, a gverékék akkor jajgatnak, nyafognak, amikor nekik tetszik, ök fityX jelige tyet hánynak a csendrendelet re, a házirendre, őket nem lehet lehalkítani, mint a rádiót, a televíziót. A gyerekek hozzátartoznak az életünkhöz. A játékuk is, a jajgatásuk is. a nyafogásuk is. Tehát, ha tetszik, ha nem, „tűrnünk” kell a játszásukat, a nyafcfgásukat, a jajgatásukat. De, aki kötelességnek tartja ezt a „tűrést”, az önmagán kívül mást nem szeret. Azt nem, érdekli más, csak a saját dolga, a saját kényelme, a saját™ Annak a negyedik kérdése is csak ez lehet: „A szomszédom általában tíz óra után kezd el centrifugálni.” Miért akkor kezd el centri- fugázni? Nem tudom pontosan, de lehetséges, hogy akkor i kerül sor a mosás utáni centrifugálásra. Lehetséges, hogy délelőtt az üzemben dolgozott és délután otthon mosott. Nem tudom miért tíz órakor kezd el centrifugázni, de egy biztos: nem azért, hogy ezzel a szomszédokat zavarja. Bizonyára ő sem centrifugálna, ő is lefeküdne pihenni, regényt olvasni, vagy halk rádiózenére nyugtatná zsibbadt testét. De nem teheti. Centrifugálnia kell és talán nem' is sejti, hogy ez nemcsak őt, de a szomszédot is bosszantja. A szomszédot, aki semmivel sem törődik, csak a házirenddel. A házirendnek is azzal a részével, amely számára előnyös... Minden háznak van házirendje. Ez központilag kialakított. De ennél sokkal fontosabb a lakók által kialakított íratlan házirend. Ez a házirend nem szed pontokba semmit, nincs is kifüggesztve, ez az emberekben és az ottlakókban éL Tartalma mindössze ennyi: „Megértés”. Megértés pedig csak akkor lehet, ha ismerjük egymást. Ha tudjuk, hogy a szomszéd gyerek azért jajgatott, mert fájt a gyomra, ha megértjük, hogy a gyerekek azért játszanak a lépcsőház pihenőiben, mert másutt nincs hely a játszásra, ha tudjuk, hogy a szomszéd nem a mi bosszantásunkra centrifugál este tíz után, hanem azért, mert kénytelen akkor végezni ezt a munkát, mert éppen akkor került rá sor, amikor mások pihenni tértek. Ha megvan ez a megértés, akkor, ha nehezen is, de le tudjuk hunyni a szemünket a centrifuga zajára is, a falakon átszűrendő gyermek- sírásra is. Ez a megértés hiányzik az X. jeligére választ kérőtől. Megértés nélkül pedig nehéz élni bérházhan. De ki kényszerítette a levélírót a bérházba? Senki. Sőt! Ezért a sőt-ért. ha többet nem is, legalább annyit elvárhat tőle a társadalom, hogy ne akarja kiiktatni az életből a gyermekeinket, csak azért, mert az ő „házirendjébe” nem tartozik bele a-gyermekek játéka; sírása, a centrifuga indokolt járatása. SZÁLAI JÁNOS a bonyhádi gimnáziumban; aztán a pécsi Tanárképző Főiskolán felvételiztem. Sajnos kevés pontot kaptam. így tanítok egy évet, utána pedig még egyszer megpróbálom. Akkor majd némi előnnyel indulok. mert mögöttem lesz egy esztendő gyakorlat, meg a felvételi dolgozatot sem együtt írom az érettségivel. Remélem, könnyebb lesz. Mikor feltettük a szokványos kérdést, hogy „miért akar tanár lenni”, már bele- . kezdett az ugyancsak szokásos válaszba: — Már régóta.:: — aztán mégis mást mondott. — Tulajdonképpen nem is olyan régen, hanem csak pár éve határoztam így. Egyik tanárom szerettette meg velem ezt a pályát. — Hogyan lehet a tanári pályát megszerettetni ? — Nagyon tetszettek a módszerei, látszott rajta, hogy szívvei-lélekkel végzi a munkáját. sohasem fáradt bele,’ legalábbis mi nem vettük rajta észre. Az iskolába« mi voltunk az első fizika tagozatos osztály. Jó néhánvan közülünk nem is a fizika kedvéért, hanem azért jelentkeztek ide, mert sikk volt tagozatos osztályba járni. A tanár úr legtöbbünkkel mégis megszerettette a fizikát. — Maga is azok közé tartozott, akik „menet közben” kedvelték meg ezt a tárgyat? — Igen, én is. Később a kollégiumban csoportvezető lettem. segítettem azoknak, akik hadilábon álltait a fizikával. — Ez már egy kicsit olyan tarfáros dolog volt. — így is lehet mondani. — Itt mit tanulnak? — Pedagógiát, már amennyit négy nap alatt meg lehet tanulni ebből az egyáltalán nem könnyű tudományból. Meg módszertannal is ismerkedünk. — Van már valamilyerf elképzelése hogyan fog tanítani? — Az elején biztosan nehéz lesz, de majd alkalmazkodom a gyerekekhez, meg felhasználom azokat a módszereket, amelyeket a tanáraimtól lestem el. Biztosan nem lesz könnyű aktivizálni a leendő tanítványaimat. — Jövőre ismét jelentkezik? — Igen. a nappali tagozatra. — Mindenképpen tanár akar lenni? — Szeretnék. — És ha diplomaosztás után jön egy vállalat, amelyik több pénzt ígér? — Annak nagyon nehéz dolga lesz velem. Én is úgy vagyok ezzel, mint más: azt csinálom szíve seri, amit szeretek. GYURICZA MIHÁLY Népújság 5 1973. augusztus 26.
