Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

jK *

Békés egymás mellett élés és konvergencia

A szocialista országok párt. vezetőinek legutóbbi, krími találkozójáról kiadott közlemény hangsúlyozza: az

egész nemzetközi helyzetben jelentős pozitív változások mentek végbe: mind átfogóbb nemzetközi elismerésre találnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei...” Naponta tanúi lehetünk annak, hogyan valósulnak meg ezek az elvek a gyakorlatban: a szocialista és a tőkésimperialista országok között — mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylatában — megállapodások születnek konkrét politikai kérdésekben, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítését. a katonai szembenállás mérséklését, a békés, egyenjo. gú együttműködést célozzák és eredményezték. Szaporodnak az egyezmények a gazdasági, műszaki-tudományos, környezetvédelmi problémák kölcsönösen előnyös megoldására, bővülnek a turisztikai, kulturális és sportkapcsolatok.

Mindez azt a benyomást keltheti — és találkozni nálunk részben ilyen illúziókkal, részben ilyen aggodalmakkal —, hogy a két anta- gonisztikus társadalmi rendszer lényegét tekintve közeledik egymáshoz. A burzsoá propaganda céltudatosan táplálja is ezeket a nézeteket : széthinti a Nyugaton dívó ún. konvergencia-elméletek ideológiai magvait, azt állítva, hogy a békés egymás mellett élés során (megvalósuló együttműkö- 'dés és közeledés a két ellentétes társadalmi rendszer egymás felé haladását (konver- gálását), végső soron Összeolvadását jelenti.

A különböző társadalmi rendszerű államok mai közele. désének (mindkét részről szigorúan osztályalapokon álló) gyakorlata és a burzsoá konvergencia-elméletek — különös módon — egyazon tőről fakadnak. Mindkettő a békés egymás mellett élés korszakának a terméke, a nemzetközi erőviszonyok alapvető módosulását tükrözi. A nemzetközi erőviszonyok gyökeres megváltozásának következményeként fogadták el ugyanis a tőkésosztály realitásokat felismerő körei a békés egymás mellett élés politikáját. Ezt rá kellett, és naponta rá kell kényszeríteni a tőkés országokra. S ez azért sikerülhetett, azért tudtuk elvileg elismertetni, a gyakorlatban pedig alkalmaztatni velük, mert erőnk kilátástalanná tette- számukra a háborút, szét- foszlatta reményeiket, hogy kívülről vagy belülről, katonai nyomással vagy gazdasági blokáddal, nyílt vagy „csendes” ellenforradalom kirobbantásával megdöntsék a szocialista rendszereket.

A konvergencia-elméletek is erről a tőről fakadtak. Ezek ugyanis — ha a megoldást hamis irányban látják és láttatják is — tulajdonképpen az imperialista háborús politika, a szocializmus elleni frontális támadás, a katonai lerohanás és a hidegháború csődjét ismerik be. Úgy is mondhatnánk: a békés egymás mellett élés történelmi szükségszerű' Bégének kifejezői.

Mit állítanak ezek a konvergencia-elméletek? Azt, hogy a tudományos-technikai

Népújság 4

1973. augusztus 18forradalom azonos követelményeket és feladatokat, azonos problémákat, és következményeket hoz mind a kapitalista. mind a szocialista világban, s ezért a két társadalmi rendszer útjai egymás felé tartanak. A kapitalizmus technikai-gazdasági módszereit alkalmazza a szocializmus.

— a szocializmus „jó vonásait”, a központosított tervezést. a nagyobb szociális gondoskodást stb. pedig átveszi a kapitalizmus. így aztán egyik behatol a másikba, s ebből a „házasságból” megszületik valamiféle új társadalom, amely sem szocializmus nem lesz, sem kapitalizmus. Hogy mi lesz? Egy megfoghatatlan, ködös, de összes lényeges kategóriáiban inkább a tőkés rendszerre emlékeztető „modern ipari társadalom”.

Mint látható, ez az elmélet már nem tagadja teljesen a szocializmust, elismeri nemcsak létét, hanem azt is, hogy van mit átvenni tőle, mert bizonyos problémákat csak ez a rendszer tud megoldani. Ennek ellenére a konvergencia- felfogás nem kevésbé veszedelmes — éppen tetszetős csomagolása miatt —, mint az imperializmus más módszerei a szocialista országok aláak- názásáta.

Először is ez az elmélet azt sugallja, hogy a szocializmus sohasem győzheti le a kapitalizmust — nincs is rá szükség, hiszen a két. rendszer nem kibékíthetetlenül ellentétes, hanem csak eltérő, vagyis elemei egymásba olvadhatnak, é, egymásba is kell olvadniok. Tagadja tehát, hogy a szocializmus megdönti és törvényszerűen felváltja a kapi. talista társadalmat.

A két rendszer — különösen a kibontakozóban lévő tudományos-technikai forradalom idején — sok mindenben találkozhat egymással, hasonló fázison mehet át. De ez nem változtat lényegükön: azon,

hogy az egyik a magántulajdon, a kizsákmányolás, a profitra termelés ‘társadalmát igyekszik konzerválni, a másik pedig a termelőeszközök társadalmi tulajdonának, a kizsákmányolás megszüntetésének, a társadalom tudatos fejlesztésének alapján az osztály nélküli, kommunista társadalom felé halad.

A konvergencia-elméletből logikusan következik, hogy „nincs szükség” a szocialista forradalomra, el kell vetni a forradalmi harcot, sőt egyáltalán az osztályharcot. Miért is kellene egymás ellen harcolniuk osztályoknak, amikor

— mondják — közös az érdekük: egy „modern ipari”, egy „jóléti, fogyasztói” társadalom megteremtése. Együtt kell tehát küzdeniük. — persze nem a kapitalizmus megdöntéséért, hanem „tökéletesítéséért”: a szocializmusból átvett, „jó, használható” módszerekkel kell „feljavítani” a kapitalizmust. Mert ez a „modern ipari társadalom” félreérthetetlenül és alapvetően tőkés jegyeket' visel magán: hiszen ezeknek az elméleteknek a hirdetői a tulajdont csak magántulajdon, a termelést csak piact viszonyok formájában tudják elképzelni,

E felfogás alapvető ideológiai célja tehát, hogy elmossa az - osztálylényeget, elaltassa az osztályszemléletet, és az osztálybékét hirdesse. Ezért tagadja a munkásosztály vezető szerepét, sőt kétségbe vonja a munkásosztály létét is. A proletárforradalom helyébe az „elit forradalmát”, a proletár- diktatúra helyébe a „technokraták uralmát” állítja. Tagadja az osztályszemlélet jogosságát olyan kérdésekben

A gazdálkodás felügyeleti és belső ellenőrzéséről

is, mint az állam, a hatalom problémája. Azt bizonygatja hogy az állam, a hatalom jellege. funkciója mindkét társadalmi rendszerben ugyanaz. Az osztályszemlélet felszámolására irányuló törekvés jelentkezik az ún. ideológiamentességben is. A modern korban —<- mondják — a technika, a tudomány, a művészet egyforma bármely társadalmi rendszerben; nem szükséges tehát ideológiával, politikával törődni, jó szakemberré kell csupán válni, az ideológia maradjon csak a politikusoké.

És innen már csak egy fél lépés a fellazítás politikájáig. Mert ha a két rendszer úgyis összeolvad, ha csupán „tanulnunk kell egymástól”, akkor nekik — így értelmezik és teszik — „joguk van” beleszólni a szocialista országok dolgaiba. „megtanítani” minket arra, mi is a szocializmus, számon kérni tőlünk, hogyan valósítjuk meg a marxizmus tanításait, és arra ösztönözni a szocialista országok dolgozóit, hogy a marxizmus cégére alatt valamiféle „liberalizálást” követeljenek. „Általános emberi eszmények” nevében próbálják kikezdeni a létező szocializmus alakuló erkölcsi világának normáit, példaként állítva a kispolgári életideálokat, életvitelt, magatartást; a „jólét társadalmának” azonnali megteremtését követelik a szocialista országok dolgozói számára, a „fogyasztói” szemléletet propagálják, a szerzés, az önzés, a birtoklás mohóságát igyekeznek beléjük plántálni.

Ezért egyik konvergencia-elmélet sem puszta teória, nem elvont ideológia, hanem ölyan ellenséges eszmeáramlat,

amely ellen világnézeti-politikai érvekkel, gyakorlatunk tökéletesítésével szüntelenül harcolnunk kell.

Láng György

Mint jelentettük, a kormány csütörtöki ülésén határozatot hozott a gazdálkodás felügyeleti és belső ellenőrzésének fejlesztéséről. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke és a pénzügyminiszter közös előterjesztése alapján született kormányhatározat irányelveket tartalmaz annak a tavalyi kormányhatározatnak a végrehajtásához, amely szerint fokozni kell az állami, szövetkezeti és egyéb gazdálkodó szerveknél az ellenőrzés hatékony, ságát és szigorát. Ennek szükségességét gyakorlati tapasztalatok támasztják alá. Kétségtelen, hogy az utóbbi években született párt- és kormányhatározatok végrehajtása javította a gazdálkodásban az ellen, őrzések hatékonyságát, azonban a vállalatok és a szövetkezetek gazdálkodásában, nyilvántartási és elszámolási rendjében, a törvényes rendelkezések végrehajtásában még föllelhető fogyatékosságok, valamint a társadalmi tulajdon elleni cselekmények továbbra is aláhúzzák az ellenőrzés sze. repének fontosságát.

A felügyeleti ellenőrzés tartalmát mindenekelőtt az jelenti, hogy érvényesíteni kell a gazdálkodásban az állam tulajdonosi érdekeit, s ennek megfelelően kell rendszeresen és átfogóan értékelni a vállalati és vezetői tevékenységet. A gazdasági ellenőrzés a vállalatok fölötti általános felügyeletnek elsőrendű feladata, annál is inkább, mert magába kell foglalnia mindazoknak a tapasztalatoknak a hasznosítá. sút, amelyeket a funkcionális ellenőrzést végző egyéb szervek vizsgálatai eredményeznek.

Rendszeresen és átfogóan keli ellenőrizniük a felügyeleti szerveknek a vállalatok gazdálkodását, fejlesztési feladataik megvalósítását, távlati döntéseit. Az irányelvek értei■ -»lift;

mében különös figyelmet kell fordítani a kiemelt nagyválla. latok ellenőrzésére. Jogos igény, hogy az eddiginél jobb munkakapcsolatot építsenek ki egymással az ellenőrzést végző szervezetek. Az utóbbi idő- , ben való tapasztalatok szerint nem minden tekintetben hatékony — a felügyeleti szervek eddigi erőfeszítései ellenére sem — a belső ellenőrzés, nem j mindig megfelelő az összhang }, a vállalatok belső ellenőrzése | és vezetése között. Fontos gaz- | dasági folyamatok, területek j olykor hosszabb ideig kellő el- | lenőrzés nélkül maradtak, s ■ előfordult, hogy a feltárt hiá- f! nyosságok megszüntetésére, a £ mulasztók, károkozók felelős- í ségre vonására nem eléggé ha- f tározottan intézkedtek. «

Az eredményesebb gazdálko- «1 dás elősegítése érdekében — |l a Minisztertanács által elfoga- | dott irányelvek szerint — a ■ vállalatok, szövetkezetek fele- , lős vezetőinek kötelességük % olyan belső ellenőrzési rend- ? szert kialakítani, amely biztosítja a gazdálkodás állandó és teljes körű ellenőrzését, elő- i segíti a döntések előkészítését, f a megfelelő tájékozódást. Eh- j hez szükség van természetesen arra is, hogy gondoskodjanak az ellenőrök képzéséről, to- s vábbképzéséről, működésük , feltételeinek megterem léséről f> * anyagi és erkölcsi megbecsü-4 lésükről. i

A felügyeleti szervek az alapító szerv jogán felelősek a felügyeletük alá tartozó vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervezetek eredményes működéséért, az állam tulajdonosi érdekeinek és ennek kapcsán a központi gazdaság- politikai döntéseknek az érvényesítéséért. A belső ellenőrzésnek pedig hozzá kell járulnia a gazdálkodó szervezetek tevékenységének javításához, a gazdálkodási fegyelem állandó fokozásához. (MTI)

...'■ne - -tm '■ "«UV.

V. Jegorov dokumentumregénye:

A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

Fordította: Havas Ervin

23.

— íme, egy igazi ejtőernyős!

— Azt már nem! Nincs olyan hatalom, amely még egyszer arra kényszeríthetne. hogy kiugorjak az égből!

— Hogy él odaát Heckert úr?

— Jól és forró üdvözletét küldi.

i

ÚJABB MEGBÍZATÁS

— Régen időzik Bakuban?

— Már több mint egy hete itt vagyok. Felkerestem God- zsajevet, Heckert őrrfagy megbízásából átadtam neki baráti üdvözletét. Egyébként sajnálom Montasevot. Ügyes, eszes fickó volt. Hogyan került ilyen csávába? Peszcovot nem fogták le, ellenőriztem. Világos, hogy az ő keze van a dologban. Nem lehetne elkapni ezt a sátánt7

í — Nem. Hodzsa Ali. még nem. Nem szabad kockáztatnunk. Majd kedvezőbb körülmények között elkapjuk őt.

— Jól van — egyezett bele az öreg. — Valóban meggyőződött róla. hogy Montasev megmérgezte magát?

— Saját szememmel láttam. Olyan gyorsan csinálta^ hogy senki sem vette észre, de én tudtam, hogy a zakója gombjában mérget tart. Letépte a gombot - és - bevette a szájába.

Hodzsa Ali sajnálkozva ingatta a fejét.

— Van hol laknia? Itt maradhat nálam.

— Köszönöm, agai Szerge- jev. Régi barátaim kisegítettek.

— Talán valami másban1 segíthetek?

— Nem. Szergejev úr. Heckert őrnagy megkért, hogy adjak át önnek, egy megbízatást. El kell küldenie Godzsajevet Moszkvába, hogy „vonjon ki a forgalomból'’ egy iráni diplomatát, bizonyos Mirza As- rafit.

Hodzsa Ali egy . fényképet húzott elő a zsebéből, átadta Szergejevnek. Jakov figyelmesen ránézett Asrafi portréjára. Idősebb embert ábrázolt. Belső zsebébe rejtette a fényképet.

— Heckert szerint Asrafi

esténként szívesen sétál a követség környékén. Az utcák ekkor már néptelenek. ezt kell kihasználni. Godzsajev akciójának nem szabad a rablógyilkosság látszatát keltenie, ellenkezőleg, ki kell fejeznie, hogy kimondottan politikai ügyről van szó. Allah akaratából így feszültté válik majd a viszony Irán és az oroszok között. Megérti, hogy ez most fontos német barátainknak. Azt hiszem, ön tudja, hogyan kell végezni Asrafival. hogy az meghozza a várt eredményt v . .

f — Természetesen, Hodzsa Ali. Jól kioktatom Godzsajevet. Meg fogja érteni a megbízatás komolyságát.

— Hogy van az egészsége?

— Kissé gyöngének érzem magam, Hodzsa Ali. Éppen az orvost várom.

— Gyakorta megfordultam a kereskedelmi képviseleten, láttam Ligyija kisasszonyt. Nincs semmi baja. készül az elutazásra — hízelgőn, mosolyogva mondta ezt Hodzsa Ali és jelentősen rápillantott Ja- kovra. Nyomban föl is állt. — Mennem kell, agai Szergejev. Sok a dolgom. Még azt sem tudom, hogyan térek visz- sza. „Terhes az éjjel, valamit szül a hajnal'’ — mondják mifelénk.

— Régen találkoztunk, beszélgethetnénk még egy kicsit.

— Nem, ríines kedvem a doktorral találkozni. Majd benézek önhöz valahogy.

Hodzsa Ali akkurátusán •meghajolt, megnyitotta az ajtót, s a keletkezett résen kitekintett. Csak ezután hagyta el a lakást.

Az utcán egy sovány, magas, teljesen ősz, legalább hatvan esztendő® férfi vonta magára a figyelmét. Megfordult, s látta, hogy a férfi abba a házba lép be, amelyben Szergejev lakik.