Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
VEZESS, LUCIFER! BARDOS1 NÉMETH JÁNOS: QYÜMÖLCSÖSTÄL Rippl-Rónai se festette szebben, ahogy a szilvakék tálban a sok gyümölcs ragyog, alma, körte és nagy barackhegyek közt néhány zöld levél, leveset, kásás jó ízek zenélnek, húznak, hogy hajolj, hajolj föléjük és a méz, a méz szagában mámoros, szerelmes vággyal szedd ki mitid, és költsd el boldog lakomád az illatos és tikkadt nyár asztali örömeiből. MISZLA1 GYÖRGY: SOMOSON (1955) Az est bontotta barna keszkenőjét. A jegenyék sötéten álltak őrt. Hosszú sudaruk föl az égre tört, s tücsökzenét zengett a mpssze környék. Ezüstfenyő szikrázott villa-kertben, a hold szelíd fényében tündökölt. Ott távolabb a Balaton ködölt titokzatosan, tompán és fehéren. Földvár felől tánczenét szórt a szellő, a lombok közt halk hangon átszüremlőt, és ölelkezett a tücskök dalával. A villa meleg, puha éjbe süllyedt, vigyázott rá millió csillagtekintet, s megtelt álommal, zsongó nyári vággyal. Hungarológiai intézet Jugoszláviában nincs hivatalos nyelv, az ország legkülönbözőbb vidékein élő emberek anyanyelvűket beszélik. Vajdaság szellemi központja, tartományi székvárosa Újvidék. Ide települt a magyar kultúra és nyelv ápolására hivatott intézmények többsége is. Az egyetem bölcsészeti karán már régóta működik a magyar tanszék, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület falvakban, városokban szervezett csoportjai pedig a nyelvtisztítás munkáját végzik. Hozzájuk társult néhány esztendeje a Hungarológiai Intézet, mely a tudomány szintjén vállalkozik a nyelv ápolására, a jugoszláviai magyarság irodalmának, kultúrájának tanulmányozására, a kétnyelvűségből eredő problémák kutatására. De feladata a népi és nemzetiségi irodalmak egymásra hatásának vizsgálata, általában a magyar és délszláv kulturális, irodalmi, nyelvi kapcsolatokból eredő kérdések meffválaszolása is. Az intézetet 1969- ben alapították a Vajdasági Tartományi Tudományügyi Közösség anyagi gondoskodásával. A bölcsészeti kar magyar tanszékén fogadott dr. Szeli István egyetemi tanár, a Hungarológiai Intézet megbízott igazgatója: — Sietve láttunk munkához. A legművelhetóbb és legelhanyagoltabb területeket vettük számba, önálló költségvetéssel, nyolc belső és legalább ötven külső munkatárssal dolgozunk, egyetemi-főiskolai oktatókkal. levéltárosokkal, könyvtárosokkal, akiiekéi egy- egy témára kötünk szerződést. A magyar—szerb-horvát összehasonlító irodalmi kutatásokkal és nyelvi érintkezésekkel foglalkozó csoportokat belső munkatársaink vezetik. Éves, illetve messzebbre tekintő terveket dolgozunk ki, sok segítséget kapunk Jugoszlávia más vidékeiről és Magyarországról. A könyvtárosnő kétszer fordult, míg elém teríthette Nem ördögi óhaj. Ellenkezőleg, a legemberibb kérés. Lucifer — nevében: Férfy- hozó — tulajdonképpen emberi énünk jobbik fele. Az értelem, a nagy titkokat kutató ész, a mindenható, tekintélyekben és kinyilatkoztatásokban kételkedő ráció. Az ember, amióta meglopta a „tudás fáját” és az első kőszerszámoktól* eljutott az elektronikus számológépekig — lényegében enrfek a benső parancsnak engedelmeskedett: Vezess új utakra. Lucifer! Vezess a mindenség titkainak, a természet és a társadalom törvényszerűségeinek megismerésére. Vezess, mert az embernek — különösen a ma és a jövendő emberének — egy életen át tanulnia kelL Marx György írja Jövőnk az univerzum című könyvében: „A tudományos, technikai forradalom olyan kor küszöbére vitt, amelyben egy élet folyamán többször kellene fejet cserélni”. A fejcserén természetesen nem fővesztés értendő, inkább a kobak régi ismereteinek kicserélése, fel- frissítése új ismeretekkel. Az emberiség gyermekkorában az ükapák ugyanúgy csiszolták a kőszerszámokat. mint ükunokáik. „Ma, a XJC. század középső évtizedeiben a jövőre gondoló apák már úgy nevelik fiaikat, hogy azok feje más legyen, azok keze más munkára álljon, mint amire az övék van beidegzödve” — írja Marx György. Meglehet, hogy a fiatalok ma még fel sem talált termelési folyamatokat irányítanak majd, olyan gépeken, amelyeket csak ezután terveznek meg. Minden valószínűsége megvan annak, hogy egy szakember „menetközben” új szakma elsajátítására kényszerük A tudomány és a technika rohamosan fejlődik. Az emberiség tudományos kincse tízévenként megduplázódik. A legtöbb megtanult adat 10—20 éven belül elégtelennek bizonyul, elavul. A fenti adatokat Marx György könyvének „Gyorsuló idő” című fejezetéből idéztem, szemléltetésül arra, hogy felgyorsult életünk milyen ritmust diktál az embernek — a tanulásra. Egy kis pátosszal mondhatnék: tanulásra ítéltettünk! S akár tetszik ez, akár nem — korparancs. Snow angol tudós írja: „Azt mondani, hogy művelődnünk kell, vagy elveszünk, kissé melodramatiku- sabb, mint a tények mutatják. Azt mondani, hogy művelődnünk kell, vagy már saját életünkben egy meredek hanyatlás tanúi leszünk, az nagyjából helytálló.” Felvetődik a kérdés: képes-e az ember effajta fejcserére? Vagyis — Marx György megfogalmazása szerint — „nem szab ugyanez az agy (tudniillik, mely a fejlődés felgyorsítását lehetővé tette — szerk. megj.) biológiai korlátot, amikor az emberiség a történelem motorját még szédítőbb száguldásra szeretné kapcsolni?” Válasza egyértelmű: az emberi agy képességei még koránt sincsenek kimerítve. Nem marad tehát más, mint a kérés: Vezess új utakra, Lucifer! Az ember vállalja a tanulás és teremtés nyűgét- küzdelmét. Társadalmunk megteremti az egész életre szóló tanulás feltételeit, kint az életben és bent az emberben. Oktatásügyünk olyan iskolai programot dolgozott ki, mely korszerű ismeretek és készségek megszerzésére készíti fel a fiatalokat. Szemléletesen fogalmazta meg ezt a gondolatot Szent-Györgyi Albert, No- bel-díjas tudós: „Számos fejezete ellenére az oktatásnak lényegében egyetlen tantárgya van: olyan emberek nevelése, akik lábán nem lötyög a felnőttek cipője, és akik képesek egyenesen állni, tekintetüket szélesebb látóhatáron hordozva". Azaz elsajátították az elődök tudományát, és tudják, mit kezdjenek azzal, hogy általa életünk gazdagabb legyen. Nos, ennyi nagy ember magvas véleménye után az újságírónak csupán „apróságokra” kéne figyelmeztetnie. Arra, hogy a gyorsuló idő kevésbé gyorsuló művelődésén hogyan lendíthetne iskola és népművelés. Együtt! Tulajdonképpen sokan, sok cikkben szorgalmazták ezt, midőn az iskolai és közművelődési könyvtárak, művelődési házak és iskolák, ifjúsági klubok és a tudomány, művészet valamely ágában amatőrködők'közös munkálkodásáról szóltak. Vagy sürgették az ismeretterjesztés és a klübszerű vitaszell'em, illetve az amatőr művészeti mozgalom és az esztétikai nevelés egybekapcsolását. Mindezt miért?..; Hadd idézzem ismét Szent-Györgyi professzort: „Az eleven oktatás, amely a lelket és agyat kielégíti, hozzásegíti az embert, hogy szembeszálljon minden problémák legször- nyűbbikével, azzal< hogy ti. mit kezdjen önmagával. Eleven művészetet és tudományt tanítva az iskolák feltárhatják a művészi és tudományos élet kihívásait, azok végtelen horizontját .. Ég álljunk meg e gondolatnál: mit kezdjen önmagával? Ez a téma azt a kérdést érinti: kit hová vezessen „Lucifer”? Az ember (az ifjú) személyisége milyen szakterületen, milyen gyakorlati, tudományos vagy művészeti tevékenységben gyarapszik hasznosan. Hermann István A szocialista kultúra problémái című könyvében így utal e tennivalókra: Az ember „...a szükséges pihenés mellett a szabad idő egy részét is alkotásra használja fel, s nemcsak tárgyakat alkot, hanem a tárgyalkotással és amellett önmagát is alkotja. Ilyen értelemben az ember önmagát alkotó lény.” j. Tízéves koromban találkoztam először a színházzal- Akkor kerültem fel vidékről és a sok, váratlanul rám szakadó csoda közt, iskolai jutalomként kaptam egy színházjegyet a Városiba. Félelmes volt minden: a csörömpölő villamos, a Rákóczi út zajgó tömege, a Városi Színház irdatlán épülete, a végeláthatatlan lépcső- és folyosólabirintus, a zsibongó gyerekhad, a terelő tanárnők szigorú kiáltásai, a páholyok és a széksorok bordó bársonya, a meleg, a félhomály, a ruhatár fogasai,.. Télikabátomat engedelmesen letettem a ruhatárban, azután beültem társaimmal a nézőtérre. A Sevillai borbély-t adták. Akkor hallottam először Rossini zenéjét, akkor láttam először fényszórók füzében ragyogó színpadot és felnőtteket, akik nátázva beszélnek. Tátottám szememet-számat, kábult voltam és megilletődött. A szomszédom meglökött. „Te, Közművelődésünk társadalmi hivatása az, hogy valamennyi emberben ébren tartsa az önművelés vágyát. És megteremtve hozzá a feltételeket, kielégítse ezt az igényt. A népművelés — bár nagy erőfeszítéseket tesz — még jobbára adós ezzel. Kevés a helyi kezdeményezés, hiányzik az adottságok és tennivalók józan ismerete. A gazdasági szakemberek többsége sajnos még nem sokra tartja az ember művelődésének szerepét a termelésben. Hermann István éppen Marxra hivatkozik, midőn kifejti, hogy a „kultúra igazi nagy funkcióját csakis abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerül a termelési folyamatból, a kultúra segítségével... más szubjektumként kerüljön vissza a termelésbe”. Vagyis többet tudó, kiegyensúlyozottabb dolgozóként lépjen a munka műhelyébe. A termelés új „titánja” — a tudomány, mely az emberrel egyesülve válik nagy teremtő erővé. Ez az egyesülés pedig — tanulás! önművelés. Vezess. Lucifer, a „tudás fája” végtelenül terebélyes; gyümölcsét szakítani, s általa gyarapodni — emberi, történelmi parancsolat, BALOGH ÖDÖN Színház hová tetted a ruhatári céduládat?” „Mimet?” ,,Hát a cédulát, te hülye, amire majd visszaadják a kabátodat.” „Már miért adnák a kabátot cédulára?" Egy-két tapasztaltabb pesti gyerek vihogott körülöttem. A tanárnő mérgesen ránkpisszegett, én pedig egyszerre hideget, meleget éreztem a gyomromban, hasamban. Hol a kabátom? Jé- zusmária, mi lesz a kabátommal? Mi lesz otthon? Hogyan mondjam meg? Kinn esik a lucskos novemberi eső — még a csontom is didereg a hidegtől. És otthon sincs másik kabátom. Talán sohase lesz már. A színpadon szóltak a vidám dallamok, színek és fények kavarogtak. Énben nem zihált a rémület. A kabátom... a kabátom ... Először úgy gondoltam. hogy szólok az osztály-, főnök tanárnőnek... de még azt is? Az otthoni baj éppen elég lesz, méq az iskolai szégyent is? Nem, nem. É\ kell bujdosni... meg kell semmisülni, igen, meg kell semmisülni. .. itt csak a halál segíthet. Taps. Fény. Meleg. A színészek hajlonganak a függöny előtt. Egy bocsi perecet árul... kiszaladok a nézőtérről. Végig a folyosón ... már rohanok is el a ruhatár előtt, amikor rám kiabál egy klottkötényes néni. „Hé ... állj meg, te kis csúnya szemüveges ... te, persze, hogy te... te vagy pz a mulya ... kétszer is szóltam, hogy itt hagytad a ruhatári jegyedet.. És jött a második felvonás. Vidám olasz zene. Feloldódás. És egyszerre minden enyém lett a fesfett világból, szálltam és fürödtem a dallamokban. Ki tudja... ha akkor nem kapom vissza a kabátomat... ma vígjátékok helyett tragédiákat Írnék. FEHÉR KLÁRA Újvidéken az intézet publikációit. Negyedéves folyóiratunk utóbb már tematikus számokkal jelentkezett, a linguisztikai füzetekből eddig kettő, a bibliográfiai füzetekből négy esztendő anyaga jelent meg 1968- tól 71-ig. hozzá a szabadkai színhez negyedszázados jubileumára szerkesztett repertórium. — Az 500 példányban megjelenő közleményeinkből 170- et küldünk partnereinknek — tér rá dr. Szelj István a külföldi kapcsolatokra. — Magyarországi könyvtárakkal, múzeumokkal, egyetemekkel, levéltárakkal, akadémiai intézetekkel cserélünk rendszeresen. többek között a budapesti Széchényi és a szegedi Somogyi Könyvtárral, a debreceni egyetem folklórintézetével és a pécsi Dunántúli Tu- dojnápyps Intézettel. Publikációkat cserélünk szovjet, csehszlovák, román, osztrák, finn. francia, olasz, lengyel, amerikai és kanadai intézményekkel is. E>r. Szeli István a magyar . nyelv ápolására hivatott intézmények rendkívüli jelentőségűnek nevezte gz újvidéki televíziót. A mi déli országrészeinken is kitűnően fogható adások szerkesztősése az idei évtől önállóan, napi húsz-, vasárnap negyvenperces mű- sqrj; sugároz. Újvidéken. Szerencsés József főszerkesztő vezetésével, hús2 újságíróval, negyvpn technikai munkatárssal. a belgrádi tévé hullámhosszán, az első ’j-ogramban jelentkeznek délu- 11 háromnegyed öttől. A tervek szerint p'zra elkészül pz ki tévétorony, s ötnyelvűre bővülő helyi adásokban napi másfél órás magyar műsor les?. 1976—77-re vári^'„- a té- véközpont teljes felépítését. Nikolényi István Népújság 9 1973. augusztus IZ.
