Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Munkás a vezetőkről, vezető a munkásokról

A 11-es Volán Vállalat igazgatójával és esztergályosával beszélgettünk: milyen a kapcsolat a vezetők és a munkások között. Piegl Ferenc igazgató és Rences József esztergályos majdnem azonos kérdésekre válaszol.

3.

'■— Tizenhárom éve dolgozom itt a vállalatnál. Rences Józsefnek hívnak.

— Van-e valamilyen beosztása itt a vállalatnál?-v A szakmám mellett a szak- szervezetben mint munkavédelmi felügyelő dolgozom. Ez a beosztásom már hat éve megvan és az esztergályos munkám mellett végzem ezt el. Abban a műhelyben, ahol én dolgozom, rajtam kívül még két esztergályos van. Két műhely van, az egyik a felújító, a másik a javító műhely. Én a javítórészlegnél szocialista brigádban dolgozom.

—1 Maguknál a javítóműhelyben* szóhoz jut-e a szakértelem?

— Én a magam részéről csak azt tudom mondani, hogy sok esetben magamra vagyok utalva. Azért is, mert eléggé ismert előttem a gépjavításnak minden egyes mozzanata. Sőt, nem hogy én kérnék, hanem a vezetők is sok esetben hozzám jönnek tanácsért, hogyan lehetne ezt, vagy azt a munkát elvégezni. Nagy ritkaság, hogy én fordulok valamilyen szakmai tanácsért a főnökökhöz.

— Mit szoktak kifogásolni?

— Hogy őszinte legyek, nálunk nagyon jó az összhang. Tizenhárom éve már itt dolgozom, régi haverok a csoport- vezetők is, a munkatársak is. Legtöbb probléma a fiatalokkal van. Mindig segíteni kell őket, szerszámproblémájukban, vagy szakmailag nem eléggé képzettek: nem tudják a javításokat jól elvégezni. Aztán jönnek, hogy Józsi bácsi hogyan lehetne ezt, vagy azt a problémát megoldani. Szakmai hiányosságnak nevezném ezt. Természetesen én mindig nagyon szívesen segítek.

— Szakszervezeti üléseken, termelési tanácskozásokon vállalja-e a különálló vélemény kockázatát?

— Én minden értekezleten fel szoktam szólalni, sőt ha nem vagyok ott, akkor már hiányolják, hogy a Rences nem volt itt, nem beszélt jóformán senki. Sok ember nem érzi még magáénak a vállalatot. Nem tudja, hogy maga vállalatának a gazdája is. Csak azt nézik, hogy ez miért nincs, az miért nincs. Értetlenkednek, nehéz nekik megmagyarázni, hogy ha a tiéd lenne ez a vállalat, ha te vezetnéd, hogy vezetnéd, hogy' eredményesebb, gazdaságosabb legyen. A felszólalásaim, azok a kérdések, amelyekhez én szoktam hozzászólni, mind vagy vállalati jel. legűek, vagy több embert érintő szociális körülményekre vonatkoznak. Például, nincs megfelelő munkavédelmi felszerelés a raktáron, nincs rongy. Mint munkavédelmi felügyelőhöz, ez a dolog közvetlenül hozzám tartozik. Felszólalok az anyagellátással kapcsolatos dolgokban, mert ez engem is érint, hisz az esztergályosnak az a munkája, hogy az alkatrészeket legyártsa a gépkocsikhoz. Ha nincs nyersanyag, ak- k®r nem tudok dolgozni, nem tudom az alkatrészt elkészíteni. Nekünk, szakmunkásoknak együtt kell dolgoznunk, összhangban kell lennünk a raktárral. és a műszaki vezetővel

— MegengecUk-e itt * szabad beleszólást?

\

a vállalatnál

ta, hogy addig, amíg ő itt van, én csak nyugodtan mondjam meg a véleményemet. De ez nemcsak rám vonatkozik, mindenki megmondhatja, amit akar. Az, hogy milyen választ kap, az két embertől függ. Aki felteszi és aki válaszol.

Egy kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy az sértő legyen, és úgy is, hogy kérem szépen, hogy lehetne ebben az ügyben intézkedni. És sajnos ebben az érzelmek bizony nagyon közrejátszanak. Ritkán, de előfordulhat az is, hogy egy kis nézeteltérés támad.

— Mer-e kritizálni? Nem fél attól, hogy mert kritizál, hátrányos helyzetbe kerül? Mondjuk, nem kap órabéremelést, vagy más munkahelyre osztják be.

— Szerintem, ha az ember tisztában van a dolgával, amit csinál, kötelessége is kritizálni. Ez nem merészség kérdése, mert ezzel a vállalat jobb eredményeit segíti elő. Persze tisz. tában kell lennie azzal, hogy mit akar, pontosan tudnia kell, hogy mi az elképzelése, és akkor tudni, és merni kell kritizálni, mert ez az előrehaladásnak nagyon fontos feltétele.

— Mit szokott leggyakrabban bi- rálni?

— Nálunk az anyagellátással van a legtöbb baj. Sajnos az anyagosztály munkáját vagyunk kénytelenek legtöbbször kritizálni. Ha mi járnánk az ő cipőjükben, lehet, hogy mi is másképpen látnánk ezt a dolgot. Ezt is, mint mást két székből kell nézni, mert én lent a műhelyben azt mondom, hogy nem igaz, hogy valamit nem lehet beszerezni. A múltkor például elromlott az esztergapad és addig jártam utána, amíg megjavították. Az anyagosztályon keresztül felkerestünk egy másik vállalatot és egy-kettőre rendbe lett minden. Ez a kritizálási téma, ez nálunk nem nagy ügy.

— Könnyű érvényesíteni maguk- nál a dolgozók kívánságait, a munkások igazságát?

— Én úgy érzem, hogy ha valami kérésem volt, ha valamit kifogásoltam, mindig megkaptam rá a megfelelő választ. Arra is. ami nem ment simán, megmagyarázták, hogy jelenleg például a vállalat lehetőségei mit bírnak el.

Én a vállalat területén mindennap ellenőrzést tartok. Például a festőműhely világítását teljesen fel kellene újítani. Pillanatnyilag ezt az anyagi helyzet nem engedi

meg. Ezt tudomásul kell venni, egyelőre erre nincs pénz.

— Ha valamilyen dologban úgy érzi, hogy igaza van, s mégsem értenek ezzel egyet; ebben az esetben, mit lehet tenni?

— Mondok erre egy példát: lent a csarnokban kilenc nő dolgozik, takarítanak és a szervizben dolgoznak. Egy ideiglenes helyiséget kaptak öltözőnek. A vállalat egyik veze_ tője ezt a helyiséget el akarta tőlünk venni. Mi ezt rögtön láttuk, hogy nem helyes, azonnal szóltunk Kovács elvtársnak, az szb-titkárnak, és rövid idő alatt elintéződött az ügy. Persze ezt úgy lehetett elintézni, hogy az asszonyok azonnal szóltak a szakszervezetnél. A vállalatvezetői belátták, hogy nekünk van igazunk.

(Folytatjuk)

P. V. Sz.

Tolna megyei sikerek az országos népművészeti kiállításon

Figyelemre méltó Tolna megyei sikerekről kaptunk hírt a megyei tanács művelődési osztályán, a nyíregyházi augusztus 4-től 20-ig tartó országos népművészeti kiállításról. Megyénk szövő-hímző és keramikus népművészei közül nyolcán kaptak kitüntető díjat, az igen gazdag anyagú és népes „mezőnyben A magas mércét, azt, hogy milyen nehéz volt a legkiválóbbak közé jutni, tanúsítja: 200 pályázó több száz művéből választották ki a kiállított szép anyagot. Megyénk népművész asszonyai közül hárman: Kovács Józsefné, Kun Sára, a népművészet mestere (Decs). dr. Németh Pálné népi iparművész (Szekszárd), a hímzések kategóriájában, Lőrincz Aladárné a népművészet mestere (Majos), a szőttesek kategóriájában aranyérmet kaptak; a szekszárdi Dobó Lászlóné ezüstérmet szerzett, társszerzökénti kivitelezéséért pedig a szekszárdi Doró Jó- zsefnét és Szarka Esztert arany oklevéllel tüntették ki. A szekszárdi Bíró Annamária, a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat csatári kerámiaüzeme ifjú népművészének kerámiáit bronzéremmel díjazták. Az országos kiállításon feltűnést keltett a legfiatalabb pályázó: Tusa Angela, 13 éves majosi kislány, akinek különleges tehetségéről árulkodó szőttesét bronzéremmel jutalmazták.

B. L.

Országosan első

Tolna megyében a legjobb a búza átlagtermése

Feloldódott a hetek óta tartó idegfeszültség, sikerrel zárult a nagy erőpróba, befejeződött az aratás. A technikai fejlődés eredményeként ma már lényegesen kevesebb a betakarításra fordított élőmunka, mint negyedszázada volt. de változatlanul figyelemmel kíséri — mint érdekelt — az egész ország lakossága.

Megyénk az országban elsőként fejezte be a búza aratását. A termésátlag — 40,4 mázsa hektáronként — országosan a legjobb és világviszonylatban is figyelemre méltó. Nem véletlen ez! Az évek óta gyakran emlegetett és szorgalmazott termelési fegyelem. az agrotechnikai előírások következetes én gondos megtartása vezetgetett erre az eredményre. A mezőgazdasági üzemek vezetői -és dolgozói mindent megtettek, hogy a kiváló talajmunkával, nagy bio. lógiai értékű vetőmaggal, emelt műtrágyaadaggal megalapozott rekordtermést gyorsan. veszteségmentesen betakarítsák. Sikerült! 60 000 hektárról fedél alatt a búza! Köszönet ezért a kombájnosok- nak, traktorosoknak, szerelőknek. szállítómunkásoknak, szárítóberendezés-kezelőknek, terményátvevőknek, rakodóknak, fizikai dolgozóknak és irányítóknak, mindazoknak, kiknek közvetlenül vagy közvetve részük vap a sikerben!

Csak a tisztelet és elismerés hangján lőhet szólni azoknak az áldozatos munkájáról, akik éjt nappallá téve — egymáson is segítve — fáradoztak jövő évi kenyerünk biztosításában.

Még élénken él emlékezetünkben az elmúlt év keserves aratása. Akkor is gazdag termés ígérkezett. Szép reményeinket keresztülhúzta a mostoha időjárás. Hiába volt akkor már a hősi helytállás. De tanulságul is szolgált. Az a nehezen elviselhető látvány, hogy szemünk előtt ment tönkre egy év munkájának gyümölcse, a búzatermés egy része, arra ösztönözte az üzemek dolgozóit, hogy alaposabb felkészüléssel, gondossággal lássanak az idei aratáshoz. A törekvés találkozott a mező- gazdaságot kiszolgáló üzemek, vállalatok dolgozóinak törekvésével. Ez volt a gyors aratás legfőbb záloga! Volt alkatrész. volt üzemanyag, zökkenőmentes volt a szállítás és átvétel, minden úgy működött. mint egy jól olajozott gépezet, melynek kormányánál a szocialista felelősségtudatú EMBER ül. Mert igaz, hogy sokat jelent a technika.

— Mikor megválasztottak az szb-be őszintén megmondtam a Kovács elvtársnak, az szb- titkárunknak: úgy számítsanak hogy nekem az az egyetlen nagy bajom, hogy én bizony kinyitom a számat. Azt mond.

Az új tanévre készülnek a Vöröskeresztnél

Ifjú egészségőr és elsősegélynyújtó tanfolyamok — A legfőbb feladat az ifjúság egészséges életmódra való

nevelése

A tanéveket elválasztó nyári szünet nagyon fontos a vörös- keresztem szervezetek számára. A közel három hónap alatt egyrészt értékelhetik az ifjúsági vöröskeresztes mozgalomban végzett elmúlt tanévi munkát, másrészt pedig elvégezhetik a következő tanévre szükséges szervezési feladatokat.

Jóllehet a két munka közül a felkészülés a nagyobb bevezetőben azonban mégis az elmúlt iskolai évben végzett munka eredményérő] kérdeztük Dulai Károlynét, a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei Szervezetének titkárát. Elmondotta, hogy az elmúlt tanév rekordot jelentett a megye általános és középiskoláiban, valamint a szakmunkás- képző intézetekben működő ifjúsági vöröskeresztes csoportok életében. Az 1972/73- as iskolai évben megyénkben összesen 120 ifjúsági vöröskeresztes csoport működött, közel háromezer taggal. Ugyancsak szén eredményeket értek el a különböző egészségügyi tanfolyamok szervezésében is, hiszen ebből az oktatási-képzési formából több mint háromszázat szerveztek, közei hatezer tanuló részvételével.

A Vöröskereszt megyei szervezetének titkára beszélt még a különböző vetélkedők, versenyek tapasztalatairól. Elmondotta. hogy azok minden esetben jól szolgálták az ifjú vöröskeresztesek szakmai felkészítését.

A közelgő iskolai év legfontosabb feladatairól szólva a megyei vöröskeresztes titkár elmondotta, hogy munkájukat a nemrégiben megtartott IV. vöröskeresztes kongresszus szellemében végzik. A kongresszus állásfoglalásában különös hangsúlyt kapott az ifjúság egészséges életmódra való nevelése.

A cél érdekében a jövő tanévben i? megszervezik az ifjúsági vöröskeresztes csoportokat és a különböző tanfolyamokat. Az ifjúság egészségügyi nevelésének jól bevált formája a felvilágosító előadások, filmvetítések, kötetlen beszélgetések megszervezése. Ahogy Dulai Károlyné elmondotta, ezt az oktatási formát a mostani tanévtől kezdődően még szélesebb körben kívánják alkalmazni, mivel a megyei szervezetnél a szükséges technikai, műszaki felszerelések rendelkezésre állnak.

A szorosan vett egészség- ügyi oktatás feladatain túl a vöröskeresztes mozgalom nagy jelentőséget tulajdonít az ifjúság humanizmusra és a béke védelmére való nevelésének is. E cél érdekében a megyei vöröskereszte? szervezet a deákok, tanulók bevonásával’- segíteni kíván a megyében egyedül élő öregeken. Ezen kívül a népek közötti barátság jegyében segít a más országok diákjaival történő kapcsolatok felvételében.

Eddig tehát a tervek. És mi 'kell ahhoz, hogy megvalósuljanak? Nemcsak a fiatalok, hanem tanáraik, szüleik megértése, segítő szándéka is.

VARGA JÖÍSEF

befolyásol az időjárás, végső soron mégis a dolgozó ember győzelmét ünnepeljük, még akkor is. ha kerüljük a fellengzős, nagy szavakat, ha nem nevezzük U a „kenyércsata hősének”.

A jó] végzett munka feletti öröm sem feledtetheti az elkövetkező hónapok feladatait, nem pihenhet meg a búzaaratással „babért” is aratott munkáshad, legfeljebb egy szusz- szanásnyit. A tarlók elmun- kálását az egyéb munkák mellett már hamarosan követi a jövő évi aratást megalapozó vetőágykészítés, az őszi kalászosok vetése és az újabb nagy erőpróba; a kukorica betakarítása. Nem kisebb feladatot kell megoldani, mint 80 000 hektárról optimális időben, veszteségmentesen betakarítani a termést. úgy, hogy azért zavartalanul foly- hassélc az ősziek vetése, a szüret és egyéb aktuális munka. A kukorica is jó termést ígér, nagy mennyiség behor- dását, tárolását kell biztosítani.

Ehhez jól kijavított, üzembiztos betakarító gépekre, szállítójárművekre van szükség. A munkát időben meg kell kezdeni a korábban érő fajtákkal olyan nedvességtartalom mellett, ami már lehetővé teszi a jó minőség biztosítását. A többi a szárító- berendezések dolga. Minden így nyert nap közelebb hozza a betakarítás befejezését, a termés biztonságba helyezését. Nem rendkívüli jelenség a több napos őszi eső. Számolni kell vele és hátrányait jó üzemszervezéssel, a szárítók folyamatos üzemeltetésével kell kiküszöbölni. Az illetékesek már jó ideje szorgalmazzák az üzemanyagtárolók létesítését és feltöltését. Nem minden gazdaság élt a lehetőségekkel. Kit fognak okolni ezeknek az üzemeknek vezetői, ha zökkenők lesznek az ellátásban? Még nem késő!

Hamarosan meg lehet kezdeni a fő vetésű silókukorica vágását. Gondos munkával jő minőségű tömegtakarmány biztosítható a növekvő szarvasmarha-állomány részére. Öröm látni, hogy a termények lekerülése után a jobb gazdaságokban azonnal hozzálátnak a nyári mélyszántáshoz. Helyesen teszik. Így lehet biztosítani hogy az ootimálistól eltérő őszi időjárás esetén se maradjon év végére szántatlan terület.

Már ma hozzá kell kezdeni a feltételek biztosításához, hogy ezt a feladatot is sikeresen megoldva év végén a költő szavaival mondhassuk: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”.-h. _«