Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Kritikák Szekulity Péter könyvéről t£nagy Sándor SZÉPEN Csak kézbe kell venni az ásót, csak a földbe kell nyomni. Csak megemelni kell a kalapácsot és útjára engedni biztosan. Csak elindulni kell és megérkezni. Csak újrakezdeni és befejezni — — A végtelen sok lehetőség közül mindig marad az egyetlenegy: csak szeretni engedelmesen, csodás bánattal, gyötörtető örömmel, magát sokszorozó bizalommal a sejtek tükrein — — Csak úgy, mint teremni kényszerűéit, örök türelmű anyag. Uj könyvek Útmutató a szervezéshez — Tanulmánykötet Kínáról — Időszerű kérdések és válaszok A Népszabadság május 11-i könyvszemléje Szekulity Pétert értő pártos nézőpontból mintegy 'a helyére teszi. Könyvéről a Népszabadságban a következőt olvashatjuk: „Ezekben a napokban részesültem a múlt fél esztendő legjobb és leS~ ostobább irodalmi élményében. Az előbbivel kezdem — Szekulity Péter szociográfiai novelláinak a gyűjteményét (Hány nap a világ?) ismertetve, amelyet sok vonatkozásban mérnék mai szépprózának java terméséhez sorolni. Végre olyan ember ír a faluról és a kisvárosról, aki nem látcső- vön figyeli a valóság súlyos moccanásait, s nem papos stílusú fajtasiratókat vet papírra, hanem a kétkezi dolgozók eszével, szívével, országbirtokló felelősségével és köznapi gyürkőzéseivel éli meg és ábrázolja a jelent! Aki nem kor„ nyadozik és nem nyavalyog, ha gondokról, s bajokról, rosszul „megoldott” vagy ezután megoldandó keserűségekről kell számot adnia, hanem politikai- lag-eszmeileg szilárdan követeli a termelés és elosztás marxi igazságait realizáló emberséges és kulturált cselekvést. Leginkább azért szeretem írásait, mert gyűlöli a restséget, a képmutatást és a frázisokkal takarózó felelőtlenséget és mert természetes egységbe kovácsolja az „alulról” és „felülről” láttatást. Nagyon régen nem olvastam olyan könyvet. amely ennyire pontos, valóságismerettel ábrázolná a tettek, életformák, s eszmék rugóit és buktatóit, s a szellemi önfertőzés divatjává' ily határozottan szegezné szembe az elkötelezett aktivitást. Ennek köszönhető a stílus biztonsága is — mind a leíró részletekben és hősei megszólaltatásában, mind természetes ízű kommentárjaiban.” Hogy, hogy nem a könyvhét megyei eredményeit összegező helyi tudósítások elhallgatták, hogy Szekszárdon például a Hány nap a világ? könyvsiker volt. A város ritkán tapasztalt érdeklődéssel fogadta a megyét járó, az utcán mindennap emberközelben látható író könyvét. Csányi László írta a könyv első kritikáját. „Jellemek, sorsok százai vonulnak el előttünk, aki a négy égtáj felől érkeztek napjainkba, abba a korszakba, amit a történelem így fog számon tartani: a szocializmust építő Magyarország. Szekulity Péter munkájának talán legfontosabb érdeme, hogy hiányzik belőle a doktri- nerség, az okoskodás. A tanulságot nem az író mondja el, ott van a jellemek, a sorsok mélyén. A mindent tudó francia Larousse-lexikon kétféle riportert különböztet meg: le petit reporter, aki apró-cseprő feladatokat old meg, míg a grand reporter országos ügyekkel foglalkozik. Szekulity Pétert ilyen grand reportérnek ismerjük meg — szép könyvéből.” Csányi László kritikáját sorra közölte tíznél több megyei lap. A könyvre gyorsan felfigyeltek az országos, a napi- és hetilapok, a televízió, a rádió. A tv Téka műsorában személyesen is bemutatta nézőinek a szerzőt. A Népszava kritikusa többek között ezt írja: „Minden élő szervezet számára megrázkódtatás létfeltételeinek gyors átalakulása. Még a jobbra fordulása is. A magyar társadalom — köztudomású — az elmúlt csaknem három évtized alatt rendkívül nagy változáson ment át. E gyors és alapvető változás magyarázza szociográfiai (és riportszociográfiai) irodalmunk fellendülését. A fejlődés nyomon követése a .,hogyan továbbok” kutatása szinte naponta állítja új gondolkodnivaló elé azokat, akik saját „háztáji” problémáikon kívül népben, társadalomban is tudnak és akarnak gondolkodni. Ennek a törekvésnek szép, rokonszenves, a g'ondolatgaz- dagsága miatt a szó legjobb értelmében véve izgalmas tér. méke ez a kötet. A harmincöt írás közül bajosan lehetne két egyformát találni, s az egész kötetet mindegyik írásra kiterjedő megfogalmazással jellemezni. Annyit mondhatunk csupán a szerző módszeréről, hogy legtöbb írásának alapja napiaink egy-egy fontos, vitatott jelensége. S mondanivalónkhoz kitűnő szemmel lát. ta meg. s választotta ki bőséges tapasztalatai közül a legmegfelelőbbeket. Nem anekdo- tizálás ez, s nem sztori, amely, bői mindenki, aki nem behunyt szemmel jár, s becsukott füllel él, bőségesen tud előállítani. „Illusztrációk” ezek egy-egy társadalmi jelenség bemutatásához. Természetesen a szerző nem visszafelé, a régi életformák felé keresi a megoldást. „Fedezzük fel végre a szocializmus ízeit, színeit, hiszen a miénk” — mondja. A „háztájin” túllátó egészben, s egészért gondolkodó ember az ideálja. A felnőtt, nagykorú öntudatos embereszményt rajzolja, ha példái, esetei sok negatívumot is tárnak fel. De e negatívumokból lehet „előhívni” a holnap emberét. Amikor az emberek már nemcsak léteznek a szocialista társadalomtan, hanem otthon is érzik magukat.” A Petőfi Népében Halász Ferenc tollából ezzel a címmel jelenik meg a szülőföld véleménye: „Riporter az Árpád utcából. Szekulity Péter — a hivatása szerint újságíró, a hajdani szegénységet nem felejtő közéleti ember — közvetlenül jelen van, szinte min. den sorában. Az első személyes elbeszélő formára nyombah ráhangolta az olvasóját az ilyen kezdésekkel: „Rég izgat, hogy miért olvas, aki olvas... Sétára indulok, gondolkodósétára..., Hazatérve mondom az otthoniaknak...” Mi ez és miért van rá szükség? Saját magát hozza nehéz helyzetbe az író, hogy a mélyen személyes élményeiből jusson el a könyörtelen általánosításokig. amelyeknek az érvényessége már nem függ az alkotás körülményeitől'’ A riport az idők során úgy alakult ki, hogy egy történetet mond el. Mennél inkább képes öntörvényű világba foglalni a cselekményét és az alakjait — ahol minden megáll a maga helyén és elhisszük a fordulatokat — annál értékesebb az alkotás. Ez nem tartozik a könnyű dolgok közé, miután a műfaj viszonylag kis terjedelme eleve határok közé szorítja a finomabb árnyalatokat. Az ábrázoláshoz Jehát jócskán kell abból á mügon3Ból. amely például a szépirodalmi novellák jellemzője. Éppen ^ ezért születhetnek olyan riportok, amelyek maradandóak, s elkövethetnek írók olyan elbeszéléseket,' amélyék rövidebb életűek, mint a pillanatnyi időszerűséghez kötött újságcikkek. Tehetség, igényesség és szorgalom dolga, hogy végül mi sikerül.” Szekszárd és Tolna megye joggal osztozhat a Hány nap a világ? sikerén. Ezek a riportok az országról, a magyar valóságról szólnak, s „Szekszárdon születtek”. A kötet írója itt él, itt dolgozik velünk: a megyei lap főmunkatársa. Készül következő kötete is, tervek szerint a Magvar- ország felfedezése sorozatban fog megjelenni. V. M. Szép kiállítású, testes, tartalmas kötetet jelentetett meg a Corvina Kiadó, André Chastél francia művészettörténész munkájaként, „Itália művészete” címmel. A neves, nemzetközileg szaktekintélyként ismert szerző átfogó, tömör, s ilyen értelemben teljes képet ád témájáról. bár művészet alatt a festészetet, szobrászatot, építészetet érti csupán. Körvonalazza Itália ókori szerepét a kultúra akkori világtérképén, majd a Ka- rollng-kori Olaszországot mutatja bé, hogy azután nagy terét szenteljen a román és bizánci időszaknak, a gótikának. a reneszánsznak, a barokknak, s vizsgálódását a huszadik század modern irányzataival zárja le. A kézikönyvként is felfogható művet 423 fekete-fehér kép illusztrálja. Ugyancsak kézikönyvként használható két további újdonság is, az egyik a Kossuth, a másik a Medicina Könyvkiadónál látott napvilágot. Előbbi, „A szervezés időszerű kérdései” lényegében logikus kiegészítője a korábban közreadott „Az üzem- és munka- szervezésről” című kötetnek. A mostani munka — amelyet dr: Latjó I,ászló szerkesztett, s szerzői kollektíva írt — a többi között olyan témákkal foglalkozik. mint kik végezzék a szervezést, a célok és módszerek meghatározása, a munkavégzés egyes elemeinek megismerése és vizsgálata, a folyamatszervezés menete. A mondandó könnvebb megértését és alkalmazását nagyszámú ábrá segíti. A Medicina szerzői, Nagy Józsefné és dr. Somogyi Lász- lóné a máj-, epe- és vesebetegek diétás étrendjéről, az. ételek elkészítési mód járól írnak. A „Betegeink házi diétája” természetesen széles körű vizsgálatokra és próbákra alapozódik. a közölt menük anyagának beszerzése a háziasszonyoknak nem okoz külön gondot. Kilenc tanulmányt fog ösz- sze a „Gazdasági életünk időszerű kérdései”. A Kossuth friss kiadványát Fáczányi Ödön szerkesztette, s bevallott célja, hogy népszerűén szóljon azokról a bonyolult gazdasági és közgazdasági folyamatokról, amelyek napjainkban hazánkban végbémennek. Az átfogó, bevezető tanulmányt — „Gazdaságpolitikai helyzetkép” — dr. Faluvégi Lajos írta. Simán Miklós a hatékonyság, gazdaságosság, termelékenység. termelési szerkezet kérdéseit, majd egy másik dolgozatban az eredményesebb műszaki fejlesztést vizsgálja Dr. Lábán József az árakkal, Némethy László a lakáshelyzettel. Nyilas András a jövedelmekkel, Makrai János a tanulással, továbbképzéssel, dr. Sós József a fogyasztással foglalkozik, míg Ehrlich Éva gazdaságunk nemzetközi helyét vázolja fel. Szintén a Kossuthnál jelent meg dr. Szakasits D. György műve, „Magyarország és a tudományos-technikai forradalom”. A szerző elsősorban a kérdés emberi, s nem technikai oldalát elemzi, a teljesség igénye nélkül, de széles körűen. Bemutatja a termelőerők jelenlegi fejlettségét, s várható alakulását 1985-ig. taglalja az iskolarendszer, a műveltség kapcsolatait, a kutatások szerepét. s módot lel nemzetközi összehasonlításokra is. Érdemes munkát végeztek a szerkesztők. Pálos Tamás és Polomyi Péter, amikor szovjet szerzők tanulmányaiból vaskos kötetet állítottak össze. Tizenöt írás, s miként mozaikkockákból a kép. ezekből úav formálódik ki szemünk előtt — a kötet címe szerint —a „Kínai múlt és jelen”. Betekintést kapunk a kommunista mozgalom kínai fejlődésébe, a Kínai Népköztársaság gazdasági, társadalmi változásaiba, megismerhetjük a szovjet—kínai kapcsolatok megromlásának történetét, a mai kínai társadalom osztály viszonyait, a „saját erőre támaszkodás” elméletét jó néhány más kérdés mellett. Többségében a szerzők olyan forrásokra támaszkodnak, amelyek a hazai olvasóközönség előtt ismeretlenek, vagy alig ismertek. Ez a munka érdekességét adja. hasznát pedig az, hogy naev segítséget nyújt a jelenlegi kínai helyzet alapkérdéseinek és szélesebb összefüggéseinek megismeréséhez. A tanulmánygyűjteményt a Kossuth Könyvkiadó gondozta. M. O. PILINSZKY JÁNOS: QENÉZIS Ügy találta, hogy gyönge még az ütlegre, hát elengedte. Később mégis megölte őt, és elásta, hogy elfeledje. De akit egyszer megverünk és megölünk, virág lesz abból, ' az ütlegböl s a félelemből levél születik, szirom és virágpor. A szekszárd—pécsi úton, Mecseknádasd határában egyik szerény, de nagyot! stép műemlékünk látható, a Szent István kápolna. Lőrésablakos, gúlasisakos tornya már mesz- sziíűl fölhívja rá a figyelmet, s külön emlékezetessé teszi, hogy a kis épület harmonikusan illeszkedik a tájba, szinte együtt él vele. Az elmúlt években gondos munkával restaurálták a XIV. századi kápolnát. Érdi Judit rajza
