Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-07 / 157. szám
A Himalájától délre Calcutta—Dacca repülőjárat Búcsúzom Indiától. A taxi kanyarog a keskeny mellékutcákon, ki a Csouringhíre. a még szinte Képtelennek tűnő főutcára. Igaz. a járdán, a boltok kapujában emberek hevernek a meleg aszfalton, a népes csoportok üldögélnek az út túlsó oldalán a Városliget-forma parkban, de még nyoma sincs a déli-délutáni nyüzsgésnek, emberkavargásnak. Az egykori brit gyarmat fővárosának palotái méltóság- teljesen pöffeszkednek a kertek közpeén, Victoria királynő bronzmása gőgösen tekint a lába előtt szunyókáló népségre (igaz feje búbján, vállain a galambok nem sokat adnak e méltóságra.) Hét óra van — ez errefelé még hajnalnak számít. Most ébrednek a repülőt térre vezető út mentén a nvomortelepek viskólakói is. Egy helyütt valóságos szökőkút lövell a földből — csákány- nval vágtak a vízvezetékbe — így oldják meg a csap- és kúthiányt — annak vizében mosdanak, vagy negyvenen. A GANGESZ FÖLÖTT Búcsúzom Indiától, a vámtiszt, az útlevélkezelő katona elmosolyodik, amikor mondom, a következő úticélt: Dac- eát, Bangla Desh fővárosát. Rokonokhoz megy, mi is bengá- liak vagyunk'’. A Boeing 737- esen minden hely foglalt, mellém egy daccai egyetemista kerül, egész időn át nyújtogatja a nyakát, megpróbál kilesni az ablakon. de mégse cserél velem helyet: a vendég hadd lássa az országát. Látnivaló akad: a Gangesz. Húsz percen át száll a gép a deltavidék fölött. A folyó ágai —, mint valami furcsa érrendszer — behálózzák a tájat, fölszabdal.iák az országot. Az első pillanatban nem is tudni, folyószabdalta szárazföld-e odalent, vagy szigetekkel telizsúfolt, tenger. A Bengáli Népi Köztársaság fölött repülünk. A Gangesz deltájáról eszünkbe jut a háború. A nehéz terep a gerilláknak — a mukhti bahiniknak — kedvezett, a pakisztáni hadsereg nehéz tankjaival, fé- lig-meddig motorizált alakulataival mozogni is alig tudott a fölrobbanó hidak, fölszedett pontonok, partra húzott kompok miatt. A víz a partizánokkal és a közös indiai—bengál reguláris erőkkel együtt térdre kényszerítette a Himalája alatti térség egyik legerősebb hadseregét. Nézzük a folyókat (helyesebben az egy. de végtelen folyót) és a háborúról beszélgetünk. A harcok — nem sokkal több, mint egy éve hallgatnak a fegyverek — nem múltak el nyomtalanul. Akkor kiirtották a bengál értelmiség nagy részét. Akkor megsemmisítették az amúgy is gyengécske ipart. Akkor erőszakkal próbálták elfojtani a népakaratot (a törvényesen választott Rahman sejket megakadályozták abban, hogy az egységes Pakisztán miniszterelnöke legyen, amikor pedig kikiáltotta a független Bangla Desht, megindultak a központi kormány csapatai). Maradandó tanulságok egy ország számára. Mint ahogy maradandó nyomot hagyott India és a szocialista országok támogatása és az Egyesült Államok szembefordulása is. • Azóta valljuk. szocialista országot építünk” — magyarázza a íiú. SZOCIALIZMUS? Szocializmus. Ez odalent, nyolcezer méterrel lejjebb nem olyan egyértelmű fogalom. Valóban, alig van még egy ország, ahol olyan magától változtak volna meg a régi tulajdonviszonyok, mint itt. 1949: India és Pakisztán különválása — a hindu vallású földesurak Indiába kerülnek, itt ezen a vidéken nem marad nagybirtokos. 1971: Bangla Desh és Pakisztán szétválása — a pakisztáni nagytőkések kénytelenek lemondani üzemeikről, vállalataikról. Az üzemek állami tulajdonba mennek át. Persze a tulajdonviszonyok megváltozása még nem minden. Állami birtok, állami vállalat még nem szocializmus. „Persze — mondja fiatal szomszédom —. de az ország számára csak ez lehet az egyetlen reális cél. Szilárd szocialista hatalom indíthatja csak el a gazdasági fejlődést. Ez pedig itt létszükséglet”. Ereszkedik velünk lefelé a gép. Vörösesbarna homok van odalent, rajta vörösesbarna házak. Picik, nyomorúságosak, szinte belesüppednek a tájba. A repülőtér kifutópályája mellett a fűben két óriási bambatölcsér, „Ó. látta volna, hogy ki volt lvuggat- va a beton is” — legyint a fiú. Megérkezik a repülőgépMegjelent a Nemzetközi Szemle júliusi száma A Nemzetközi Szemle legújabb számában megjelent cikkek négy téma köré csoportosíthatók: a szovjet—amerikai viszony, a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom, a Közel-Kelet és végül a környezetvédelem. A folyóirat szovjet szerző tollából közöl cikket a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyáról „A szembenállástól az együttműködés felé” címmel. A cikk a tavalyi moszkvai csúcstalálkozó óta bekövetkezett változásokat ismerteti, foglalkozik a politikai kapcsolatokkal és részletesen elemzi a szovjet— amerikai gazdasági, valamint tudományos-technikai együttműködést. Ezt a témát öleli fel szélesebb értelemben a folyóirat egy másik írása, amely a két világrendszer közötti gazdasági együttműködés lehetőségeit boncolgatja. A Nemzetközi Szemle részletesen ismerteti Nixon amerikai elnök külpolitikai üzenetét is. A nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom témakörében a folyóirat közli az olasz és a francia kommunista párt közös nyilatkozatát, valamint külföldi és magyar szerzők írásait a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban jelentkező egységtörekvésekről, a tőkés országokban idén lezajlott sztrájkharcokról. Az olvasó részletesen megismerkedhet a Bolognában megrendezett közel-keleti békekonferencia eseményeivel. A Nemzetközi Szemle egy másik írása Peking közel-keleti politikáját elemzi. Kimutatja, hogy a kínai politika megbontja az arab országok egységét és a szélsőséges elemek támogatásával viszályokat szít a Palesztinái ellenállási mozgalmon belül is. A megjelent cikkeket nemzetközi könyvszemle és jól hasznosítható májusi esemény- naptár egészíti ki. hez a létra is. Odalent népes kis küldöttség. TŰZ „Jó napot kívánok. Szépséges idő van, mi?” Hárman- négyen integetnek fölfelé, ismerős arcok. Fiatal bengáli újságírók, a múlt ősszel Budapesten végeztek a nemzetközi tanfolyamokon. — Mi újság van Pesten, mit csinál sok barát? — nevet föl Asraful Iszlám. — Mi van a te barátoddal, az ikertestvéreddel, Ahmed - Jallaluddinnal? — kérdezek vissza. — Ahmed? Beteg. Keze megégett, meg a melle is. Tegnap kigyújtották a Nemzeti Avami Párt székházát. Bumm! Volt nagy robbanás. Ahmed oltotta, megégett. a ház is megégett. Teljesen. A Nemzeti Avami Párt Muz- zafar Ahmed vezette — szovjetbarát szárnyának — székháza elleni merénylettől még Kalkuttában olvastam az újságban. De így más. Személyes közelségben. — Megnézhetjük a romokat — biztat Asraful — arra vezet az út a szállodába. (Folytatjuk.) KERESZTY ANDRÄS — Riksa — csúcsforgalom Daccában. Könyvtári ellátán Mi Tan a számok mösíotí ? A statisztikáknak vannak hívei és ellenségei. Előbbiek cáfolatlan érve, hogy statisztikai összefoglalók nélkül ma már nem lehetséges nyomon követni az élet, tudomány egyetlen területének alakulását, felmérni jelenlegi helyzetét. Utóbbiak irtóznak a „számokra váltott élettől ", az el- embertelenedést vélik ebben is felfedezni. Hasznos számtenger az Or_ szagos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának statisztikai összesítése is, amely településeink könyvtári ellátásáról ad képet 1972-ben. A 355 vizsgált település között nyolc a Tolna megyei: Szekszárd, Dombóvár, Paks, Bonyhád, Bátaszék, Tamási Gyönk és Nagydorog. Szekszárd a legnagyobb, Nagydorog a legkisebb a lakosság lélek- számát tekintve. Ami a könyvtári ellátóhelyek — magyarul: könyvtárak, könyvtári fiókok — számát illeti, az adatok szerint Gyönk áll a legjobban: 7162 lakosa van és kilenc szolgálati helye. Ennyi van Dombóváron és Pakson is, Bonyhádon és Nagy. dorogon a legkevesebb: öt ellátóhely működik. Legnagyobb településünk, Szekszárd is csak hattal rendelkezik. A könyvtárhelyiségek alapterületét tekintve azonban Szekszárd az első, a maga 1040 négyzetméterével. Ez a nagyság nem ad okot túlzott örvendezésre, hiszen a Szekszárd előtti legkisebb megyeszékhely. Zalaegerszeg 1709, de Kaposvár például 2566, Szombathely 3304 négyzetméternyi alapterületű könyvtárhelyiséggel rendelkezik. Szembetűnő a Szekszárdot követő Dombóvár helyzete: 232 m3-nél csak Nagydorog rendelkezik kisebb alapterülettel, persze, Nagydorog harmadannyi lakójú, mint Dombóvár. Jellemző különben, hogy Kalocsán, amely népesség szerint a Dombóvár után következő város, 578 m’-nyi könyvtár van. A számadatok is tükrözik a dombóváriak jogos igényét kulturális intézményeik bővítésére. Dombóvári terheli a következő adat is: hat helyen folyik saját helyiség nélkül a kölcsönzés. E tekintetben a megyeszékhely helyzete jó: helyi, ség nélkül nem működik egyetlen könyvtári fiókja sem. Főfoglalkozású könyvtáros Szekszárdon 31 dolgozott. Ez a szám arányosan hasonló a többi megyei könyvtáréhoz. De a főfoglalkozásúakkal való ellátottság kedvező valamennyi vizsgált településünkön is. Vizsgálják azt is, mennyi az állománygyarapításra fordított összeg az eredeti költségvetés szerint és mennyi végeredményben. A megyei könyvtárban mindkét összeg azonos: 249 ezer forint. Az összes többi könyvtárban a második ösz. szeg jelentősen növekedett: Bonyhádon 12 és fél ezer forinttal, és ez igencsak figyelemreméltó eltérést jelez a tervezett és a felhasznált pénz. összeg között Az évi gyarapodás Szekszárdon 8541 kötet, Pakson meghaladja a háromezret, Dombóváron a kétezret, a többi községben ezer körüli a beszerzett kötetek száma. Legnagyobb könyvtárunk természetesen a szekszárdi, 102 162 kötettel szerepel az összesítésben — itt ismét megnéztük a többi megyei könyvtár adatait, sajnos most is kedvezőtlen Szekszárd számára az összehasonlítás, ha tagadhatatlan is, hogy megyei könyvtárunk súlyos elhelyezési gondokkal küzd — Tamásiban 34 ezer feletti a kötetszám, Pakson pedig 41 ezernél több. A felmérés nem csupán a könyvekkel, de az olvasókkal is foglalkozik. Itt kiemelkedő eredményeket jelez Paks statisztikája. Országos viszonylatban is igen-igen magas beiratkozott olvasóinak száma, lakóinak számához viszonyítva. 3070 olvasó van. (Szekszárdon 4613 és Paks alig több, mint feleakkora, mint a megyeszékhely.) Hasonlóan kiemelkedőek Paks adatai a látogatók számát illetően: 51 ezren voltak a könyvtárban, Szekszárdon 56 ezren. Szép eredménye van Gyünknek is. pedig a felmérés idejében még a régi, szűkös viszonyok között működött könyvtára. A kölcsönzött kötetek számát illetően Szekszárd és Paks áll százezer kötet felett, Szekszárdon 4,2 kötet jut egy lakosra, egy olvasóra 22,1 kötet, és a lakosság 19 százaléka könyvtári tag. A könyvtári tagság aránya a legjobb Gyünkön, ahol a lakosság 25,7 százaléka beiratkozott olvasó, jó az arány Tamásiban, Pakson és Nagydorogon is. Figyelmeztetően kevés kötet jut egy főre Dombóváron, a nyolc település között a legkevesebb: 1,9. Az olvasók érdeklődése —• ezt a kölcsönzött kötetek számának és az olvasók számának hányadosa fejezi ki — Nagydorogon a legmagasabb 49, Pakson ez a-szám 44. Dombóváron ismét a legrosszabb a helyzet. Ebből következik, hogy a „forgási sebesség” is Nagydorogon a legnagyobb: köl. csönzésenként 4,6 kötetet vittek el. Ez a szám Szekszárdon a legalacsonyabb: 1,4. A 14 év alatti olvasók aktivitása sok helyen nagyobb; mint a felnőtteké. A kimutatás foglalkozik a gyermekolvasók létszámával, látogatásaiknak számával, az általuk kölcsön-; zött kötetek számával is. A felmérés a tanácsi könyvtárak mellett a szakszervezeti könyvtárak adatait is közli. Itt Szekszárd és Dombóvár szerepel. Szekszárdon több mint 37 ezer kötetes a szakszervezeti könyvtár 1962 olvasóval, Dombóváron 4470 kötet és 501 olvasó van. A számok tükrében az ismert kép erősödött meg. Megyénk könyvtári hálózata még erősítésre, bővítésre szorul. Vannak olyan könyvtárak — Paks, Gyönk, Tamási, Nagydorog —, amelyek azonban jelenleg is jól dolgoznak, sőt: a paksi és a gyönki átlagon felüli eredményekre képes, mintegy bizonyítva, hogy kis helyen is lehet hatékonyan dolgozni, megszerettetni a könyveket. (gsa)
