Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-31 / 177. szám
-r r Korszerű öntözőberendezések A MEZŐGÉP megkezdte a sorozatgyártást Tisztesség és jövedelem Ami a csapadék időarányos eloszlását illeti, nem mondhat, juk, hogy az utóbbi években túlságosan elkényeztetné a mezőgazdaságot a természet. A múlt évi, szinte már kritikussá váló száraz tavasz után nyáron valóságos trópusi esők követték egymást, az idén a kora tavaszi növények sínylették meg az esőtlen májust. Az aszálynak évezredek óta alkalmazott ellenszere az öntözés. nem véletlen, tehát, hogy az idén is szinte „ömlesztve” kapták a mezőgazdasági üzemek a tanácsokat: öntözni, öntözni, öntözni. De nemcsak tanácsokat... Hanem a korábbiaknál korszerűbb öntözőberendezéseket is, hiszen köztudott: az öntözés munkaigényes. Az idén a szekszárdi MEZŐGÉP már nagy mennyiségben gyártott alumínium öntözőcsövet, amely jóval könnyebb a régi acélcsőnél. A korszerűsítés ezzel nem fejeződött be, inkább csak elkezdődött. Egy évvel ezelőtt, a szekszárdi élelmiszergazdasági kiállításon mutatta be a MEZŐGÉP az önjáró, az alumíniumból készült, vontatható Szárnyvezetékes, illetve a csévélhető, műszáltömlős öntözővezetéket. Ez évben a vállalat megkezdte — a mezőgazdasági üzemek igénye alapján — a korszerű berendezések sorozatgyártását. Sorozatban készül az ALVSZ—87-es és az ALVSZ—130-as alumínium, vontatható számyvezeték, a SIÖ—100, a SIÓ—200, a SIÖ—350 típusszámú csévélhe. tő műszáltömlős öntözőberendezés, és megkezdődött az ÖB—A, az ÖB—M alumínium önjáró öntözőberendezés 0- szériájának gyártása. Mindkét típusú vontatható szárnyvezeték előnyösen alkalmazható síkvidéki rétek, legelők, gyümölcsösök, kapásnövények esőztető öntözésére. A műszáltömlős öntözőberendezés alkalmazási területe azonos a vontatható szárnyvezetékével, telepítéséből és kialakításából adódóan előnyösen használható szabálytalan, tagolt területeken, dombos vidéken. Mind a vontatható, mind a műszáltömlős berendezés áttelepítése géppel történik, minimális kézi erő igénybevételével. _________ M iért futtatják ezt az embert? — súgtak össze néhányon az egyik vállalatvezető háta mögött, a megyei tanácskozáson. Az igazgatót nemrég egy miniszteri értekezleten dicsérték, most meg a megye gazdasági vezetői előtt említették példaként. Nem a legnagyobb, nem is a legjövedelmezőbb vállalatot irányítja, s a gyár — a hírek szerint — lehetne jövedelmezőbb is. Mit értékelnek ilyen feltűnően a munkájában? A tisztességet! Tavaly tavasszal az említett igazgató utasítására az értékesítési osztály közölte a rendelőkkel, hogy olcsóbb nyersanyagot kaptak, ezért csökkentik néhány termékük árát. A meglepett kereskedők egynéme- lyike nem nagyon örült o váratlan árváltozásnak, mert ilyenkor csökkenteni kell a kiskereskedelmi árat, kisebb lesz a vállalati haszon, és ugyanannyi áru eladásakor kevesebb lesz a bolti forgalom és az eladói jutalék is. Az egyik kereskedő meg is mondta az igazgatónak, hogy nem érdemes a nyersanyagárak sűrű változásait az árcédulákon minduntalan jelezni, mert az árleszállítás ugyan népszerű dolog, de kényelmetlen lesz, ha ismét emelni kell az árat a nyersanyag drágulása miatt. S egyébként is, ha az egyik terméken valamivel több haszon van, az pótolja a másik termék kisebb Munkában az önjáró öntözőberendezés. A MEZŐGÉP az üj öntöző- berendezéseket az Agárdi Állami Gazdaságban mutatta be a mezőgazdasági üzemek öntözési szakembereinek. A bemutatón részt vettek az Országos Vízügyi Hivatal, a MÉM és a témával foglalkozó tudományos intésetek képviselői. A részvevők elismerésüket fejezték ki a bemutatott berendezések rövid időn belüli kifejlesztéséért, és kérték a vállalatot, hogy kezdje meg az önjáró berendezések sorozat- gyártását is. A bemutatót megtekintették a KGST-országok vízgazdálkodási szakemberei, akik a hazai szakemberekhez hasonlóan, elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Foto: Wellisch dő szakmáknál a közeljövőben olvashatjuk majd: kéményseprő és olajkályha-szerelő. Az új szakma elismertetése Szekszárdról indult el. Tamás István, a Szekszárdi Vasipari Vállalat osztályvezetője készített tanulmányt „Az ola-j- kályhajavító-szerelő tevékenység szakmai szintre emelése és a szakemberképzés” címmel. A tanulmányt eljuttatta a Kéményseprő Ipari Fejlesztési Társulás vezetőinek — kedvező véleményt adtak. Eljutott a tanulmány a Munkaügyi Minisztérium szakképzést fejlesztési osztályára is. A témát most ott tanulmányozzák, minden bizonnyal kedvező választ és az új szakma elismerését hozza magával a minisztérium állásfoglalása. „A szellőzés és a fűtés technikai rendszabályainak célja többnyire az, hogy az időjárás viszontagságai ellen védelmet kereső ember számára a tartózkodási és munkahelyiségekben olyan klímát teremtsen, amely az egészséges emberi test hőélettani szempontjából megkívánt igényének minden tekintetben megfelelő” — olvashatjuk a tanulmány bevezető soraiban. Tamás István kérdésünkre a következőket mondotta: — Véleményem szerint teljesen új szakma az olajkályha- szerelés-javítás. A korszerű tüzelési eszközök hozzáértő embert kívánnak, ha szerelés, szükséges javítás fordul elő. Kontárokkal a munkát nem lehet elvégeztetni, mert a tüzelőeszközök könnyen gyúló anyaggal üzemelnek. A megfelelő képesítésű ember ma már az olajkályhaszakmá- ban sem hiányozhat. Vizsgálatot folytattam a témában már hónapok óta, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szak- másítasnak semmi akadálya nem lehet. A szakmásítással kapcsolatos tanulmányomban részletesen leírtam a’z olaj- kályha-üzemeltetéssei kapcsoEgy új szakma elismerése előtt eredő gondokat is. Hazánkban 1910-ben 785 000 olajkályhát üzemeltettek, az 1971-es évben 365 ezer. 1972-ben 480 ezer új olajkályha jutott a lakosság birtokába. Idén előreláthatóan a lakosság 397 ezer kályhát vásárolhat. Ezek a számok bizonyítják, hogy néhány éven belül mennyi lesz a javítani való kályha. És azt is. hogy mennyi szakember kell. Elképzelhető, hogy 1975 végére már két és fél millió kályha fogja fűteni a lakásokat — úgy is mondhatnánk, hogy jól vagy rosszul fűteni, illetve szennyezni a levegőt. Nem mindegy, mennyit fogyaszt egy olajkályha, nem mindegy, hogyan szennyezi a levegőt, s milyen biztonságos az üzemeltetése. A megfelelő szakemberek munkába állítása nyilván a következő években megtörténik. Várható, hogy az új szakma felkerül a listára. Megkérdeztük Tamás Istvánt. van-e elképzelése a szakmai oktatás anyagáról? — Németh Antal gépész- mérnök, a vállalat igazgatója készített egy tankönyvmintát. Ez úgy vélem, alkalmas lesz a fiatalok oktatására, sőt a kéményseprők átképzésére is. Mert úgy tervezzük, hogy a már szakmában dolgozó kéményseprők is letehessék a szakmunkásvizsgát. A szakmai oktatás tématervét, óraelosztását elkészítettem. Természetesen mind a javasolt tankönyv, mind az én óratan- anyag-elosztásom nem tekinthető véglegesnek. A minisztériumban mondják ki a végső szót. az ottani szakemberek segítségére is számítunk. Abban bízunk, hogy az új szakma elismex-ése jó úton van. Tehát szekszárdi kezdeményezés révén, a hazai szakmaösszesítőbe. valószínű fel lehet majd venni a kéményseprő és olaj kályha-szerelő szakTöbb mint kétezer szakmát tartanak nyilván hazánkban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szakmunkásképzés, — tankönyv, oktató, tanár, segédeszköz — a szakmunkás foglalkoztatása -— munkaeszköz. nyersanyag, biztonság megteremtése, fizetés megállapítása stb. — felöleli hazánk egész iparát. Ez a szakmákat nyilvántartó könyv elég vaskos, olvasása nem olyan szórakoztató. mint például a telefonkönyvé. de érdemes belelapozni. Valószínű azonban a szakmákat felsoroló lista egy- gyel bővül: a K betűvel kezdőlato, eddigi tapasztalatokat és rn^t isjövedelmét. Az olcsóbban szerzett nyersanyag pedig a vállalat ügyességét dicséri, tehát megérdemlik a több hasznot is. Az igazgató nem fogadta el az érveket, mert tisztességtelennek tartotta, hogy a vállalat vágja zsebre az árkülönbözetet. Ha a vevővel mindig — jogosan és szükségszerűen — megfizettetjük a nemzetközi piac áremelkedéseit, akkor most érezze a kedvező ármódosulásokat is. S mi lesz a vállalat és a népgazdaság tervezett bevételével? — berzenkedett a másik, arról már megfeledkezve, hogy a népgazdaság nem tart igényt olyan bevételekre, amelyeket a társadalmi érdekeket és a szocialista gazdálkodás elveit sértő módszerekkel értek el. Hiszen ezer és ezer módja van annak, hogy tisztességes munkával megfelelő jövedelemhez jusson a vállalat. S ahol ez semmiképpen nem megy, ott az állam segít, tó» nógatást ad. A mi Igazgatónk egyik legközvetlenebb munkatársa az utókalkuláció vezetője. Órákig tudnak meditálni, majd másokká! vitatkozni egy-egy termék, vagy az egyes munkafázisok önköltségén, s az ilyen elemzésekre behívják az érintett műhelyfőnököket, sőt sokszor a brigódveze- tőket is. , A tények megismerése sokszor szenvedélyes vitákat vált ki, Ám ha ilyenkor az derül ki, hogy nem az emberekben, hanem a technikában, a szervezésben, vagy éppen az anyag- ellátásban van a hiba, akkor az üzemszervezőkkel, az újítókkal folytatják a töprengést, a megoldás keresését. Az üzemi lapban, üzemi és brigádgyűléseken közlik a dolgozókkal a következő negyedév újítási feladattér, veit, s azt, hogy a megoldásért mennyit fizetnek. A rendszeres analízis, a selejt csökkentése, a normaórák ezreinek megtakarítása, az ismét hasznosított hulladék tonnái és a termelékeny célgépek tucatjai milliókat hoztak, s hoznak ezután is a vállalatnak, a népgazdaságnak. A mindennapi célkitűzéseknek megfelelően ösztönzött szocialista munkaverseny ugyancsak teteme, sen megnövelte a vállalat nye-' reségét. A tisztességes munka követelménye hozzászoktatta a kollektívát a leggazdaságosabb módszerek állandó kutatásához és gyakorlásához. Az ilyen üzemben-nincs szükség olyan tisztességtelen üzleti ügyeskedésekre, amelyeket a Minisztertanács közelmúltban született határozata is büntetendőnek nyilvánított, ha a monopol- helyzetben lévő vállalat csökkenti a választékot és a haszon könnyű növelésének szándékával csak drágább termékeket hoz forgalomba, mások meg változatlan áron, de gyengébb minő- séggel, olcsóbb nyersanyaggal és csomagolással, hamis árvetéssel növelik a bevételüket. A mi igazgatónkat — több társával együtt — mostanában azért dicsérik, mert rendeletek nélkül is már évek óta arra törekszik, hogy biztosítsa a tár. sadalmi és csoportérdekek összhangját, s a gazdálkodás egyes területein nem tűri el az egyéni érdekek közösségellenes érvé. nyesítését. Ezért érdemes őket dicsérnie biztatni, s ez nem „futtatás", hanem további bátorítás a tisztességes úton való boldogulásra. Az ilyen gazdasági vezetői magatartásnak még nagyobb becsületet kell adni, ám aki nem így dolgozik, azt ne csak a törvény sújtsa, hanem a társadalmi közhangulat bírálata is. Kukoricát öntöznek a vontatható szárnyvezetékkel. a várható fejlődést, az ebből- Pj ~ RÁTKAI J. ISTVÁN
